Próza

Kertész Dániel: Akt

Alig-ha

Vizes a hajam. Ha őszinte akarok lenni, csapzottan nedves. Túl egy klitorális fixáltságban haladónak szánt fürdőn, tucatnyi irányított orgazmuson, a nirvánán innen.

Miközben a vízsugarat gyakorlott kézzel kormányzom, a fürdőkád szélét nézem. Odaragadt hajszálak. Majd le kell mosni, ha végeztem. Csendesen támadó rendezési elv ez a ha. Feltételes módú élet(tér), évezredvég, -kezdeti dekadencia. Megengedhetem magamnak – csak mint a folyadékok változatos felhasználását.

Magén István: Átrium

„Előtte mentes lesz az ég fegyverektől és rakétáktól”

Nostradamus

(R ep ül ő) alapján megkülönböztetett, újonnan berendezett eszközök és képek. Távolságtartó, szineváltoztató territórium. Kéttornyos berendezések folyamatos párlatai. Szentekről szóló életképek. Sovány fogak, hamar kiderül, beleeszik. A végelgyengülés éveiben a Föld lakhatatlan lesz. Elnémult illedelmes csillag, dicsőség, vagy megaláztatás. Lekicsinyített elpusztult vonatok, (vár os ok) egyenként. Gyülekeznek és felírnak pár sort. Az agyuk elfedi az arcvonásaikat. Darabokra szaggatott emberek kúsznak- másznak. Sőt lehet egy idegen város, melyet vászonra vetítenek, csúszkál és kenyérdarabokat szór. (An t ikv itás.) Isten életet oszt a halottaknak. Magasra rakja a madárfészket, és a madár csipog. Előkelő, csigaforma portré lassan. Rákezdi az eső, osztályozza az anyagokat, birodalom akar lenni. Teljesen élvezetes, megtiport fénycsíkok voltak. Előbújnak a mögötted lévő sorok. Porvédő, értelmes agy a kocsi farába beépítve. Nők a második emeleten, ahol a hajukat ápolják. Tojás alakú a Hold, páratlan infó másodpercek. Bonyolult látvány, (vi lág űrb izot t ság). (Fö l dköz eli) percek. Adatok látótávolságon kívül. Aktív eszközök kívánják biztosítani. Túlságosan biztonságos vászonszemüvegek. Létfontosságú autonóm maszkok. Művelet, gyorsulás indítás közben. Füldugók, nedves kulcsok a v(h)ölgyekhez. (Rep ül n ek af üle kbe.) A háború alapján korszerűsített vízszintes gerendák. Kihegyezett betonok. Rajzos, vagy egyszerűen gyors hajnali álom. Kicsinyes, jelentéktelen, szimbolikus űrlények.

Mi a piréziánus magatartás? (Balla D. Károly) Forrás: blog.kárpátalja.net

János piréz felnőtté érése akkor indul el, amikor a szerelemmel találkozik, abban is a világban lakozó női értékkel. Iluska mostohája és saját gazdája (mint negatív szülőképek) miatt hamarosan súlyos csalódás éri: el kell bujdosnia. De hát a pirézek sorsa és szülőképe már csak ilyen. Vándorlása során, nagy lelki elsötétedettségében először egy sűrű, sötét erdőn kell átalmennie, ez szimbolikusan a saját lénye sötét oldalának árnyékgazdag, tudattalan, elfojtott területeivel való találkozást jelenti. A János pirézben végig kifejeződik az a lélektani törvényszerűség, mely szerint a férfi-személyiség kibontakozásának két legfontosabb vezérlő csillaga a szerelem-szeretet érzésének megtartása, valamint a benne és a világban lévő agresszióval, előítéletekkel való megküzdés.

Kép forrása: Veranda művészeti csoport

Az űrkomp tele volt gazdag, elkényeztetett kölykökkel, egyedül Timmy ücsörgött fakó, kinyúlt pólóban, amit más ruhákból kivágott, állatos foltok díszítettek. Az ő kísérője nem is az apukája vagy az anyukája volt, hanem a műsorvezető és az operatőr, akik minden lépését filmre vették. Ő volt a beteg kisgyerek, akinek teljesítették élete legnagyobb vágyát, és elvitték a bolygóközi játszótérre. Szenzációs sztori, a drága út háromszorosan is meg fog térülni az adás bevételeiből.

László-Kovács Gyula  

Nem magamért sírok, hanem ezért a süllyedő világért: bitang szelek támasztanak vihart: falevelek, mint gazdátlan, test nélküli arcok peregnek a decemberi köd marta földekre: millió ránc szabdalta arcok: asszonyok, gyermekek, síráshoz nem szokott férfi arcok: nem magamért sírok, hanem az ág-vékony ujjú, szemétből csikkeket kihalászó otthontalanokért: a meg nem született gyermekekért, akiket meteorit kőből kovácsolt fényes, fekete szikék, fogók öltek meg: a megszületendő gyermekekért sírok, az új neolitikum fiaiért:

Fotó: MTI / Balogh Zoltán

Bevallom, engem szórakoztat saját tökéletlenségem, amíg azzal nem ártok senkinek. Az élet oly sok pontján kell maximalistának lennem, hogy egyszerűen szükségem van pár dologra, ahol félrecsúszik a glória, foszlik a szivárvány,  recseg a hanglemez, felválik a tapéta, kilóg a gatyamadzag – igazából csak húzom az időt, mielőtt színt vallanék. Amúgy is ritkán térek rögtön a lényegre, ez is egy gyenge pontom. Megint elmondok előbb egy-két történetet.

A jogosítványomat elsőre megszereztem ugyan, de nem szerettem a vezetést. Renault-n tanultam, az öcsémnek Trabantja, a vőlegényemnek Wartburgja volt, ez háromféle sebességváltót jelentett, ebből kettő egymásnak pont ellentétesen működő kormányváltó volt. Ezek alkalmazása meghaladta a képességeimet.

Magén István: A bombagyáros

Azokon a száraz darabokon. Megmagyarázta neki. Síkos homloka volt. Akkor tehát a homlokán legördült a vízesés, háromlábú tehenek szaladtak, felálló tőgyekkel, ablakkal, az utcán nyikorgó pontok, emelő és fül, meg egymás mellett, a kovácsoltvas száraz pora. Tartásra alkalmas ima. Porhó lebeg. A száraz homok között földi felszerelés. A hőmérséklethez tartozó pára. Általános érvényű vízszintes zajok. Egy centimétert levág belőle, mellé helyezi, leragasztja. Egyesíti magas (s zín von alo n). Nagy sebességű elméletekben elkeverednek. Alulról felfelé tekintve vizsgálják a távolság pontjait. Az iskolában, önmagában, kíméletlenül, reménykedve. Igazságtalanság ellenére szeressétek Istent. Lovak iparkodnak szép hajszában. Legyetek szépek szeretni. Legázolja valósággal, fáradtan. Nyállal keveri, összetépi, megrágja. Megmutatom, íme valamennyi összesen. Fűvel betömködi. Elmondom, hogy dadogott és töröl(g et te) a szemét. Csikós pontok a legelő talpán, lovashajók, lihegő hó, hajszálak kinyomtatott papíron. Rózsaszín lovak a Szamos partján, lovasroham. Bőrének fényes simasága arányosan. Az a feladatuk, hogy finom bevonatúak. Falon szétkent üzenetek. (M ost m ég bék e), kinyomott mitesszerek, késsel kapart, kapaszkodó (kop on yák), kopogó, sietős, talp nélküli csendes borok. Megemeli, köszön a szeme. A természet örvényét látta maga előtt, amiből semmit nem mondhat el. A bácsik dolgoznak, a bácsik (atom b om bát) készítenek, berregtetik a repülőgépet. A bácsik lezuhannak. Száraz darabokban hevernek, légyölő grimaszokkal, senki szerepében, a bácsik. Másokra omolva, zokogva, vad tekintetű. Azért hívom, mert a testében, folyadék van, a folyadékban mindenféle ocsmányság és szitkozódás, a szitkozódásban derű, a derűben kifeszített vállak. Terebélyes, ágyúgolyóktól megrongált kerek szoknya. Csillogó árnyékban fésüli a haját. Terebélyesedő kerek

x

Kép forrása: tarcankinalom.blog.hu

Kezdetben teremté Isten az eget és földet. Ipolyi úr számára meg egy „jó” szomszédot. Ott illatozott a konyhája kb. egy méterre a szerencsétlen könyvelő remegő orra előtt. Télen még hagyján, de nyáron, amikor valamennyi ajtó, ablak tárva-nyitva állt, Ipolyi úr minden reggel kávéillatra ébredt. Kár, hogy magas vérnyomása volt, ennélfogva sohasem ihatott kávét. Délben szinte naponta sercegett a hús Kecskésné tűzhelyén, a könyvelő így ismételten ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb szagok áramába került. Hétfőn hurkát sütöttek, kedden színhúst, ezt követte a töltött káposzta, birkapörkölt... A diétázó férfi kívülről fújta a menüt, Kecskés szomszéd vicceit, rokonai, ismerősei nevét, miután nemcsak a szagok, hanem a hangok is terjednek ám, következésképpen a böfögéstől a szellentésig minden áthallatszott. Aztán betoppantak a vendégek. Puszi, puszi! Örülünk, hogy látunk! – áradoztak Kecskésék végig a kis szobában, ahova úgy befészkelték magukat, hogy sem a vendégek, sem a hőség, de még Ipolyi úr áriái sem űzték őket beljebb.

Kép forrása: polyakboraszat.hu

Amikor az uszodából hazaértem, Tibi bácsi és Ili néni a nagyszobában terpeszkedett a kanapén. Tibi bácsi csokit hozott, mint mindig, Ili néni is épp úgy bökött, mint mindig, Pisti meg már alig várt. 

Nem örültem. 

Amikor Ili néniék nálunk vannak, mindig azt kell hallgatnom, hogy Pisti a legjobb gyerek a világon. Mamiék meg csak bólogatnak. 

Be is akartam menni a szobámba, aztán mégis maradtam, hogy Pistit ne kelljen magammal vinnem. Inkább én is bólogattam. 

Kép forrása: Pixabay

Újságíró vagyok. Bár erről papírom nincs, de gyerekkorom óta az szerettem volna lenni. Helyette jogász lettem, akikből Tiszát, Dunát lehet rekeszteni. Szerencsére adódott egy lehetőség, hogy a helyi újságnál külsősként bedolgozhassak.

Nemrégiben tartották a Városi Színházban a Magyar Vers Ünnepét. Jó téma, egyből lecsekkoltam a szerkesztőnél, hogy hadd mehessek én. Jut néhány sor a lapban, ezt rutinból megoldom, és a tiszteletdíjból kifizetem az elmúlt havi albérletet. Megkaptam a munkát.

Megbeszéltem a szervezővel a dolgot, mondta, hogy az előadás kezdete előtt húsz perccel legyek a művészbejáró portájánál, keressem őt. 

Szokásommal ellentétben pontosan érkeztem. Mondtam a portásnak, hogy kit keresek, és az előadás miatt jöttem. A portás fehér lett, mint egy pingponglabda, és elkezdett üvöltözni, hogy − Biztonságiak, biztonságiak!

Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert emlékezetem szerint semmi köz-, vagy a színház erkölcseibe ütköző dolgot nem követtem el.

Kép forrása: kocsmaturista.hu 

Este. Hármasban a család. Viktor épp beszélgetett feleségével, Nikolettel. Géza meg a kisautókkal játszott. 

– Nem tudom, meddig bírom ezzel a segéllyel!  

– Amíg engem látsz, nincsenek anyagi gondjaid!   

– Köszönöm, de magamnak is keresni kéne a kenyeret!

Nikolett búsan hallgatott. Majd kiment a konyhába rágyújtani. Viktor csak a felesége miatt nézett tévét, egyébként ki nem állhatta. Jobban szeretett olvasni. De már ő sem bírt a vérével. Volt persze egy kis pénze. Addig forgott a fotelben, míg végül lement a sarki ivóba. 

  Magén István:Bolygók

1. Hordozza a szemét rajtatok, kerék rajtatok, háló zuhog, kalapos férfiak minden újságosbódéban, hótulipán és karácsonyfa. Fe r gete g csattan sima ágyékon, tragédia nembeli g árd a, mint a cirkusz, melyet a négyzetméter föld ből kivágtak, erős kezed épít a sz ánt óföldön. Még jobban kiélezett láncok és szíjak, kijelenthetem, hogy véleményem szerint állították fel. Kezeld az álmodat csil lagt a la n éjs zakán, feszesen vetített motorokat teker cseltek, az ellens úly hidat le bo ntj ák, széttet t láb ú hidak készülnek, lo bog ó fejű iránytűk mut a tnak a t öm egbe, sír a lány a felmenetel tilalmáért. Nehezen viselik el a sz üks ég es számításokat és a vég zetet. Egysz er egy dol og mint a na p, kiegészíti az érd em et, rep ülő gépek és forg ástestek csalnak sza bad ak ara tot. Sebbel-lobbal, mint amikor költekezel. Verik a cöl öpöket, és ácsolják a holtte temeket. Víz felet ti jármű ültet zabot szent munkában. Csö vek és zabt enge ralattjárók, nyolcke rék meghajtású ter ep járók és folyómedrek. A küldöttség engedélyezésére való tekintettel bizonyos mértékig. Meg er ő s zak oltá k, elég időt szentelni ennek. Szemben a jéggyárral lekötelezne soraimmal. Ugyanis, ha megfelelő lesz a visszatérés. Ez szég yen, teljes módon arra vetemedett. Laza dolgok, még ott is, hacsak nem. Hosszú dolgokban a fejtegetés kötelező csupán. Mondható a többi előírás is. És dúlá suk el lenére. Felhasználja a város feletti emeleteket. A hidak akaratát aka rom keresztülvinni. Hőemelkedéssel és magas érveréssel járt. Súlytalanabb országok lebegnek a légüres térben. A föld vonzása kis bubo rékokban kellem etlenséget okoz. A súlytalanságban te vagy a legszil árd ab b. Ú t m u tatás született nem bíztató kérdőjelként. Viszonyok kö zött nem folytath atta. Cso dálatos m ódon egyikük ko ronájával. Sőt még tovább megyünk lehető séget nyerni. A sovány angyalok közös vezetés alá kerültek. Soványan él és rokonszenvezik, könnyebb vele küzdeni.

Szelényi Anna: Felemelkedés

Te olyan kemény nő vagy, hallom gyakran, és azt is, hogy irigyelnek. Pedig dehogy vagyok én kemény, csak becsapom őket a magamkészítetette álcámmal. Az elmúlt években annyiszor bújtam már bele, hogy lassacskán hozzám nőtt.

Tudom, ez mit jelent. Sérült nő vagyok. Szerepjátszom, így védem meg magam, rejtem el érzékenységemet.

Nagy igyekezetembe beleszürkülve és szétfolyva simulok környezetembe. Alkalmanként mégis felcsillanok, ha váratlanul rám vetődik a fény, de olyankor is, amint tehetem, visszaigyekszem az árnyékba, elrejteni előtörő érzelmeimet.

Bújócskázom, meg ne lássanak, fel ne ismerjenek, ne bántsanak.

Magén István: A pillanat

14. Az ottani szám os tömeg listájára. Kül önleges alkatrészek az el lenállás. A kérdéses ügyekről az alábbi hat ó s ágoknak. Brutalitásokkal a törvény kezdete óta. Esetek voltak, amikor amúgy. Munkan élkülivé, hogy elt ávozott. Kérd ezősködik neve felől, azt titok fedi. Sze mélyeke t leszűrt kezetek nyilvántartásába.

15. Letartóztatása, sőt. Egymást követően. Erőfe szí téseit már elvitték, (k)óráb(b)an azt helyeselték. A fejleményekben lévő cso mó áttelepülése. Magyar áz atok. Megelégedve. Színlelt ko oprodukciós és kontrollcsoportok. A siketek fölé a múltból. Nyaka morcos, arcát is verték. Kötélen az elmúlt hónap folyamán. Leereszkedtek. A gerl epárt nem egy esetben, vagy galambfiókát. Házasságot kötöt tek, vígoperát léptek a dalárdában.

Kép forrása: Pixabay

A súlyos, szürke vasajtó dörrenése. A szélroham mely rövid, őszülő hajába belekapva, fülébe sivítva, váratlan és szokatlan erővel veszi körül. A magány érzése, melyet oly sok éve nem tapasztalhatott, hiszen nem volt egyetlen pillanat sem, amikor egyedül, kémlelő, ellenőrző pillantások nélkül létezhetett volna. A szabadsághoz hasonló állapot megízlelése, amelyben nincs szigorú keretek közé zárva, szabályozva és meghatározva minden mozdulata és tette. Az első pillanatban mámorító érzés csalóka voltának felismerése, amikor nem is annyira tudja mint inkább érzi hogy bár szabadon mehet pár métert akár jobbra akár balra, helyzete és lehetőségei mégis ketrecbe zárják, mely nagyobb ugyan mint a régi, és láthatatlan rácsokkal veszi őt körül, mégis meghatározza, eldönti és kényszeríti arra hogy életét egy szűk, szegényes és nyomorúságos esélyeket kínáló ösvényen terelje tovább.

Egyedül áll a sivár városszéli utcában, és bár tudja, hogy nem fogja senki sem várni, csak most érzi igazán hogy milyen a magárahagyatottság. Börtönbeli munkája eredményeként van pár ezer forintja, egy váltás fehérneműje és a hajléktalanszálló címe ahol talán befogadják. Na és a felügyelet, ahol hetente jelentkeznie kell.

Kép forrása: pexels.com

1. Hajnal – ébredés

Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna.

Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített kabát, a szék alá rúgott cipő látványa a hányinger torz előjeleit csalja az arcára. Csend van.

Lehunyja a szemét. Kissé felenged a szája köré írt keserűség és a szemöldöke tövében ráncolódó szorongás.

Harmadik pillantás – a fej ezúttal nem moccan. Bámul a plafonra, aztán sóhajt és lehunyja a szemét. Megszámlálhatatlan nappalt és éjszakát töltött ébren. Az ő életében az arány 3:1 az ébrenlét javára.

Bárcsak alhatna. Kellene egy falat álom. Az álom kikapcsol, felüdít, pihentet. Belésulykolták annak idején, katona korában: az alvás is fegyver! Ezért aludnia kell, amikor csak teheti, amikor módja, lehetősége van rá. Mert nem tudhatja, mikor lesz rá ismét alkalom. Lesz-e egyáltalán? Akkoriban egy kifeszített ruhaszárító kötélen is képes lett volna aludni.

Kép forrása: Pixabay

Juli nénit olvasás közben nem lehetett megzavarni. A délután az olvasásé volt. Kótyagos öregasszony volt. Az orosz irodalmat szerette. Valaha maga is kommunista volt. Élt felnőtt fejjel a második világháborúban. Szörnyű időket is átélt sajnos. Talán ezért ilyen házsártos. Nyolcvankét éves volt. Fiával élt együtt. Miklós kénytelen volt az öreg bogarait eltűrni és lenyelni. Majd hirtelen a nagy idillben kopogtatnak. 

A szomszéd volt az. Miklós ajtót nyitott. 

– Juli nénit keresem! – szólt Tünde. 

– Most éppen olvas. 

– Azért csak ide tud jönni, nem?

– Megkérdezem. 

Otthagyta az ajtóban álló Tündét s Juli nénit arra kérte:

– Keres a szomszéd! 

Juli néni letette a könyvet s az ajtó elé állt görcsösen.

 
Kép forrása: chess.com

Carl úgy tett, mintha a kamerát igazgatná, de igazából csak várt; nem akarta a kolléganője nélkül elkezdeni a kísérletet. Janet egy bögre gőzölgő kávéval érkezett meg, amit „gondosan” a poháralátét mellé rakott; igazított egyet kócos haját (nem segített rajta), megdörzsölte karikás szemét, majd játékból az asztalra hajtotta a fejét, és horkolás hangokat adott ki.

– Elhalaszthatjuk, ha nem alkalmas most – ajánlotta fel Carl.

– Nem, dehogy is! Ez a napom fénypontja. Meg az ebéd.

– Miért, mi lesz ebédre?

– Fogalmam sincs, de csak jobb lehet, mint egész nap a statisztikai mutatókat elemezni. Miről is szól a kísérlet?

– Megadtam fotókat különböző sakkfigurákról. A program feladata az, hogy a kamerán keresztül figyelje a táblát, és ismerje fel az állást. Van kedved elindítani?

Fotó: Cseri József

Vajon mikor költözhetett belém ez az örökre megkésett tavaszi fáradtság, az őszi mélabú, tudom is én micsoda. Habár tartós kapcsolatban élünk, aminek manapság megfizethetetlen értéke van, nehezen bírjuk egymást, ma is megpróbáltam kihajítani. Legalább arra a kis időre, amíg bírnom kell szusszal a hegymeneti létet. Tulajdonképpen a bevásárlólista megírása a hős lelkiállapotának kivetítése a tájba: szitál a hamuszürke köd, homályba vesznek a szemközti házfalak, csúsznak a földön a lecsupaszított fákról a nyálkás falevelek, csipked a dér. Ez akkor is lenne, ha nem így lenne, de így van, és ha tetszik, ha nem, muszáj elindulni. Kényelmes öltözék, strapabíró bakancs, banyatank. Legalább ötféle helyről kell összeszednem a heti betevőt. A változatosság ez esetben egyáltalán nem gyönyörködtet. A mélabú nyúlós, izzadtságtól ragacsos arcát nem sikerül se napszemüveg, se smink mögé rejtenem.

Kép forrása: Pixabay

Hajnalodott a kis szabolcsi faluban. A nap első sugarai gyengéden simogatták a szobácska szegényes bútorzatát, előbb a szekrényre vetültek, majd lassan továbbkúszva elérték az ágyban fekvő lány sápadt arcát, kócos, szőke haját. Teréz szemei kinyíltak, első pillantása az órára esett. Megnyugodva vette  észre hogy időben ébredt, hiszen az őt Budapestre vivő vonat indulásáig még bőven van ideje. Ráadásul tennivalója kevés akadt, mivel az előző napokban már mindent előkészített. Szegényes ruhatárát összecsomagolta, féltve őrzött kincseit, néhány könyvét, halott szülei fényképét, az édesanyja által készített terítőt szépen elhelyezte a bőröndben. 

Csecsemősírásra lett figyelmes. Nővérének, Magdának a gyereke felébredt, és a szokott módon, lármásan követelte a jussát. Várt egy kicsit, de a szülők persze nem mozdultak, így hát még egyszer, utoljára bement hozzá, és felemelte ágyából. A csecsemő azonnal elhallgatott. Aztán kiment vele a konyhába, a sezlonon átcserélte az átázott pellust, megmelegítette a tejet, és megetette a hangosan cuppogó gyereket.