VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Nászajándék – 2. fejezet: Utazás
Nászajándék
A repülőgép zökkenőmentesen siklott át éppen egy kiterjedt felhőcsoportosulás felett. Ahogy lenézett rájuk, úgy érezte, mintha egy hatalmas felszínű, befagyott tenger lett volna. Hiába száguldottak több száz mérfölddel óránként, hiába tudta nagyon jól, hogy odakint a légáramlatok milyen erővel haladtak, az az optikai illúzió tárult elé, amiben minden mozdulatlan volt. Útitársa mosolyogva figyelte, ahogy szinte egyenként próbálta működésre bírni az agysejtjeit, hogy felfogja végre, pontosan hol van, és mellékesen azt is, hogy miért is van ott. Mikor ezt meglátta, zavarba jött, szíve szerint odaszólt volna neki valami csúnyát, de inkább magában tartotta. Kibámult az ablakon, és várta, hogy eltűnjön arcáról a feltételezett pír. – Izgatott vagy? – hallotta a kérdést a háta mögül. Egy pillanatra megfordult, csak azért, hogy odavessen egy szúrós tekintetet, majd inkább visszafordult az ablak felé. – Nem tudtál aludni az éjszaka, mi? – Régóta nem alszom jól – morgott magában, de azért ügyelve arra, hogy útitársa hallja, amit mond. – Úgy érted, hogy már az előtt, hogy megkaptad volna a behívót a küldetésre? – Jóval azelőtt. – Tudod, hogy mi az oka? – Fizikai nincs. Legalább is az orvosok ezt mondták. Csak a stressz. – De hiszen talán neked van a világon a legnyugodtabb életed! – Pontosan ez az! Túl nyugodt. – Attól vagy stresszes, hogy nem vagy stresszes? – A stressz nem mindig rossz. Késztet valaminek a megvalósítására. Mozgásba hoz. Ezt éreztem én is. Megmozdultam volna. Alkottam volna. De nem volt miért. Nem volt cél. – Hát, most aztán adódott egy lehetőség, hogy megmozdulj, és valamit tegyél! – Igen, viszont most sem tudom, hogy mi a cél. Természetesen a küldetés titkos, semmi részletet nem tudok róla. Az is a csodával határos, hogy elmondták, melyik repülőre kell felszállnom. Meg hogy a repülőnek nincsenek lesötétített ablakai, mint egy kormányzati autónak. – Mi van, ha azt mondanád, hogy az a célod, hogy bármilyen feladatot is kapsz, derekasan helyt állsz? – Ez valami elmetrükk akarna lenni? – Mondjuk úgy, hogy lelki gyakorlat. Átfogalmazás, átkeretezés. – Azt hiszem, az én agyamnak ennél többre lesz szüksége. Különben is, nem nagyon fogékony a trükkökre. Pláne, ha én alkalmazom. Pontosan tudja, hogy manipulálni akarom, és sokszorosan megmakacsolja magát. Közben idegesen kaparászta az ülése karfáját. Ez alkalmat adott azon is elgondolkodni, hogy még mindig karfának mondjuk azt, ami egyébként fémből és műanyagból áll. Mindenesetre felettébb játékosnak találta érdes mintázatát. Ahogy végighúzta rajta a körmét, az valami különös ritmusban rezgett rajta. Mikor megunta ezt is, hátradőlt, egy nagyot sóhajtott, és utána néma csendben figyelte, hogyan kerül a saját légzése valami egyensúlyi állapotba. – Amúgy végtelenül meglep, hogy ennyire keresed az életedben a rendet és a rendszert. Amikor legutóbb beszélgettünk erről, úgy emlékszem, azt mondtad, hogy szerinted az életben értelmet keresni teljesen felesleges, soha nem fogunk találni. – Lehet, hogy a tudatalattim így küzd meg a káosszal. Megpróbálja kialakítani magának azt a mikrokörnyezetet, amiben rend és kiszámíthatóság uralkodik. – Gondolkodtál már azon, hogy felvegyél valami vallást? – Minek? Mit oldana meg az? – Megadná a rendszert. Értelmet vinne az életedbe. – Azok az elméletek, hogy az élet értelmetlen, és hogy az univerzumot egy mindenható lény teremtette, nem zárják ki egymást. Az én szempontomból mindegy, hogy nincs isten, vagy van, de nem értem a szándékát. A vallások szeretik úgy beállítani, mintha az ő istenük mindenható lenne, pedig ez sem biztos. A gyermek is azt gondolja a szülőjéről, hogy mindenre képes, pedig csak többre képes ő nála. A szülő is hibázik, a szülő is téved. Ha létezik is Isten, lehet, hogy a maga szintjén ő is el van veszve; és ha valami rossz történik velünk, fogalmunk sincs, hogy ennek terv szerint így kell lennie, vagy csak a mindenható hibázott egyet.. Egy pillanatig csend volt. – Különben is – folytatta egy újabb gondolattól vezérelve –, lehet, hogy a rend az élet ellensége. Gondolj bele, a gáz atomjai össze-vissza repkednek kiszámíthatatlanul, mégis lélegezhető légkört nyújtanak a számunkra. A víz is hasonlóan folydogál amerre éppen tud, és azt tartják az élet egyik legalapvetőbb elemének. Amikor viszont lehűl, és jéggé fagy, akkor kristályokba rendeződik; struktúrált lesz, rend uralkozik benne, de nincs semmi, ami élni, mozogni lenne képes a jégben. Útitársa látható vacillálás után felé fordult, és végül kinyögött egy újabb kérdést: – Figyelj csak! Az álmodban miért kezdtél el szaladni a keresztény utas elől? Hiszen mindig azt mondod, hogy semmi bajod a vallásos emberekkel, sőt, magad sem zártad még ki Isten létezését?! Értetlen arckifejezést vágott az érdeklődés hatására, majd kis idő múlva ez átalakult a rájövés vonalaivá. – Megint elaludtam, mi? Nem meséltem el az álmomat neked, szóval csak akkor tudhatsz róla, hogy mi történt benne, ha megint álmodom. – Talán – rántotta meg vállait az útitársa, egy kicsit várt, majd mikor konstatálta, hogy nem fog választ kapni, kinyitott egy újságot, és olvasni kezdte. Az újság címlapján a kép ketté volt osztva; egyik felén sci-fi filmekben látható jövő volt megrajzolva magas épületekkel és repülő autókkal; a másik oldalon egy kietlen sivatag volt látható. Alatta a leírás: “Vajon mit hoz nekünk a mesterséges intelligencia? Fejlettebb társadalmat, vagy végső pusztulást?” Elgondolkodott, nem tudta, hogy mit kellene tennie, felriadnia újra, vagy folytatni tovább az álmát. Aztán arra gondolt, hogy ha gondolkodik azon, hogy felriadjon-e, akkor nem olyan vészes a helyzet. “Talán így a legjobb”, gondolta magában, “hosszú nap áll előttem.” Nyugalmából az sem zökkentette ki, hogy amikor a légikisérő felhajtotta előtte a tálcát, a kezét vörös szőr borította, és az ujjai hosszú, fekete körmökben végződtek, amelyeken apró rücskök voltak láthatóak. “Minél többet pihenek, annál jobb”, gondolta, és igyekezett ütemesen venni a levegőt.
Megjelent: 2024-11-30 20:00:00
|
