VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum videója Keresés a honlapon: |
Publicisztika
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Kedves Csaba! Mindig az egyszerűségre és a pontosságra tanítottál. Halálhíred váratlanul ért és olyan emlékzuhatag alá húzta szívemet és fejemet, amit mosolyogva idéz jelenem. A Gesztenyés utcai panellakás délutánjainak napsütésében töltött verselemzések és kötött formák tanításainak – számomra esztelen – eszmefuttatásában a tizenéves cigánygyerek akkor még mit sem sejtett abból, hogy olyan kötelékbe hajtja lelkét, ami életre szóló függés, mint József Attilába szerelembe esni. Tisztán emlékszem nagyokat beszélgettünk József Attiláról, miután megesett, hogy a saját versszakomat csempésztem bele az egyik versébe a legnagyobbnak. Elemeztük és Te mondtad: nehezen, de akkor is rájöttem a csalafintaságra. Olyan jól sikerült, hogy nehéz volt felismerni a különbséget. Tudni akartad milyen ösztönösség vezetett engem odáig. Budapest, Polgárok Háza, 2024. 02. 23. 18 h Telt ház fogadott, amikor beléptem Pósa Zoltán könyvbemutatójára a Polgárok Házába. A bemutatót tavaly őszre, a szerző 75. születésnapjára tervezték, de az akkor, betegség miatt elmaradt, így a magyar kultúra napja is jó alkalmat teremtett az összejövetelnek 2025. január 23-án a Polgárok Házában. A szerző mellett Gáspár Ferenc, az est moderátora, egyben monográfusa ült, Bolberitz Zsófia előadóművész, illetve Kelemen Erzsébet kutatótanár, József- Attila-díjas író és irodalomtörténész.
Rettenetes, hogy már három éve! Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, tudós, egyetemi tanár 2022. január 24-én meghaltál. Filológus voltál, leginkább nem középiskolás fokon tanító. A katedráig görnyedten mentél, hátadon hordoztad a súlyosat, „az élet nagy stimulánsának”, a művészetnek kifürkészhetetlen titkát, majd perdültél egyet a hallgatók felé, fiatallá varázsoltad magad. Alakod megnőtt, amikor megszólaltál. Játékosan az asztal szélére ültél, olykor fel-alá sétáltál, tanítottál és tanítottál, mivelhogy arra születettél. Számos kitüntetést kaptál, mindamellett nem eleget. Többet, mást érdemeltél. Min múlott, kin múlott? Tudja, aki tudja. Itt jártál közöttünk, hozzánk beszéltél, kicsit sok voltál, nyomulásod a díjak felé kicsit kevés. A végén mintha elfáradtál volna. Halálod előtt néhány órával még elküldted utolsó köteted kéziratát a szerkesztőhöz, és mint aki jól végezte dolgát, entert nyomtál, kis idő múlva pedig valami történt.1
D. M.: Az újabb világpusztulás, a második világháború után írja Kodolányi János első ókori témájú mitikus regényét, a Vízözön címűt. Benne egy baráti kör szembesül az akkori világcivilizáció pusztulásával, a mezopotámiai és a bibliai hagyományokat utánamondó vízözöntörténettel. Néhány jó barát, összegyűlve a Csillagtoronyban, átéli és kommentálja a történteket. A modellek között mintha Kodolányi kortársai, barátai és vitapartnerei öltenének babilóniai öltözéket. Mint az ifjúkori regényében, a Tavaszi fagy címűben a Centrál kávéház életét, úgy láthatjuk görbe tükörben Kodolányi háború alatti baráti-ismeretségi körét. Namzi, a zsoltárköltő sok leányával Németh László, Hétil, a szerelmi dalnok Szabó Lőrinc, Úr-Ba'u, a süket könyvtáros Várkonyi Nándor, Gubbubu, a nyugati kultúrával példázódó diplomatikus viselkedésű író Márai Sándor portréját villantja fel. Kegyetlen szatírája baráti körének, egyben szembesítés is: az értelmiség sorsa és szereplése az állandó rendszerváltozások idején (ennyiben testvére a regény Határ Győző Heliáne, Szentkuthy Cicero, Márai Rómában történt valami című regényeinek). A „kettősórák népének” elitjéhez tartoznak, mégis megmerülnek gyarló emberségükkel a tér-idő eseményekben. Görbe tükörből és ugyanakkor szeretettel is nézi alakjukat, körülményeiket. Hiszen a Csillagtorony társasága az igazi környezete a bárkaépítő hérosznak, Utnapistimnek is. Ha baj közeleg, összegyűlnek, együtt vitatják meg a tennivalókat. Együtt vannak, amikor először rendül meg a föld végzetes figyelmeztetésként: amikor már nem a politikai történettel, de az elemek haragjával kell szembenézni. Kodolányi leánya, Júlia írja le memoárjában a jelenetet, amely egyik példája lehetett a csillagtoronybeli tanácskozásnak: Kodolányi és barátai összegyűlnek, vitatják, mit tegyenek a közelgő ostrom idején. Lovász Irén vizivárosi dalolóköréből mentünk fel páran a pesthidegkúti Klebelsberg Kastélyba október végén, mert a kastélyszalon új rendezvényének, a Művésztükörnek első vendége Lovász Irén volt. Már a villamoson éreztem, hogy valami örömteliben lesz részem, miközben könnyedén siklott a villamos a Hűvösvölgy erdei között. A Templom utca felől érkeztünk meg a patinás épület szépen gondozott belső kertjébe, ahol még az ősz utolsó rózsái nyílottak. Igazi rózsák voltak, még illatoztak is. A színpadon ezúttal nem csak Lovász Irént láttam. A beszélgetőpartnere Mirtse Zsuzsa költő, író volt. Ő indította el a beszélgetést egy kedves metaforával. Népmesei keretbe helyezte a sokszorosan kitüntetett magyar művészt, úgy, azon a nevén szólította meg őt, ahogy az övéi tehették még akkor, amikor nem volt annyira kitüntetett, elismert és tisztelt. A nagy művészből pillanatok alatt Ircsike lett, aki örömmel ment bele ebbe a játékba és ontotta magából azokat a történeteket, amiket már sokszor elmondhatott és azokat is, amiket lehet, hogy csak akkor este tudott úgy elmondani.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás időszaka. Az idei adventben Dobos Marianne karácsonyi témájú, interjúkat tartalmazó könyveiből elsőként az 1944 karácsonyáról megjelent interjú kötetét ajánljuk olvasásra, amelyben Szabó Magda, Polcz Alaine, Püski Sándorné, Kabdebó Lóránt, Határ Győző, Schéner Mihály, Mezei András csupán néhány név a harminc közül, amelyek mögül az ember szól egy-egy kitörölhetetlen élményéről. A kiindulópont 1944 karácsonya, a 80 évvel ezelőtti Budapest ostroma. Ég a világ, mindenki veszélyben van. Van, aki bújik, van, aki bújtat, de a bombák nem kímélnek senkit. A kötetben az interjúk kapcsán sorsok bontakoznak ki, pillanatok, amelyek meghatározták az élet és a lét alakulását. Dobos Marianne interjúival arra tett kísérletet, hogy beszélgetőtársai megnyilatkozásaival igazolja: legyen bár az ember keresztény, zsidó, mohamedán, hindu, a szeretet lelkiismereti kérdés. Számtalan felmérésben olvashatjuk, hogy Magyarországon az emberek nem bíznak a jövőben, nem bíznak a politikában, kiábrándultak a politikusokból. Az idelátogató külföldiek is komornak, depresszívnek festik le népünket, keveslik a mosolyt és a segítőkészséget. Említik a lepusztult, nemtörődöm környezetet, a levegőszennyezést. Hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérve számunkra is feltűnő az embereknek egymás iránti durvasága, modortalansága, az öltözködés, tisztálkodás elhanyagoltsága, a rossz közérzet. Szembetűnik a megfizetett szolgáltatások otromba elégtelensége (éttermekben, közlekedésben), a mindent elborító kosz, a közterületen végzett munkák siralmas gyengesége és kulturálatlansága.
2024. június 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Gyarmati Hodzsa Gábor ( 1958-2024) . Hodzsa rengeteg zenekarban játszott az ír zenétől a török zenén át a blues-ig, de a vers-megzenésítések sem álltak távol tőle,. Ő maga is írt verseket, bár alapjában filozófusként fogalmazta meg saját magát. Magáról így írt: 1958-ban születtem Kiskunfélegyházán. A helyi zenei általános iskolába jártam. Nyolcadikos koromig kórustag is voltam, emellett három évig jártam zongoraórára. Ez utóbbi eredményeképp mind a mai meg tudom különböztetni a fehér billentyűket a fehérektől. Bár gyerekként szerettem a klasszikus zenét is - Mozart d-moll zongoraversenyét, Fischer Annie előadásában rongyosra hallgattuk a testvéreimmel - de igazán az akkoriban születő új zenék hoztak lázba. 10-11 éves koromra már „eldőlt”, hogy a gitár lesz a hangszerem.
Júliusban még javában tart majd az évad a Nemzeti Táncszínházban. Az elmúlt évek sikerprogramja idén sem marad el: újra könnyed nyári élményt ígér a magyar táncművészet otthona az aktív kulturális tartalomra vágyó közönségnek. Újra július, újra TáncPark: teraszt nyit a táncművészet is. A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden évben – így most már hagyományosan - júliusban a parkba költözik. Az alkalmi színpadon estéről-estére, kilenc napon át napon át váltják egymást az együttesek, így garantált a naplementés sokszínűség: a titokzatos tangótól a ritmust követelő néptáncon, és kortárs előadáson át a pezsdítő flamenco-ig.
Ékszereket, használati kerámiákat és csodaszép dísztárgyakat is vásárolhatunk a Szentendrei Keramikusok Egyesülete művészeinek köszönhetően, akik 2024. június 15-16-án a Dumtsa Kézműves Kirakodón kínálják egyedi alkotásaikat. A Szentendre és Térsége TDM Nonprofit Kft. által szervezett vásár szombaton és vasárnap is 10-től 18-ig várja a látogatókat. A kerámiák sokszínűségével találkozhatunk a programon, ahol például megvásárolhatjuk Lantos Judit porcelán ékszereit, tálalóeszközeit, lakberendezési tárgyait, Ábrahám Anna Aniu ékszer néven pedig színes mázakkal különlegessé tett kicsi kerámiákkal, porcelán állatfigurákkal érkezik a Dumtsa Kézműves Kirakodóra. A Newsee Store Galéria-Kávézó-Teázó két keramikusának termékei között kőedényeket, használati kerámiákat találunk, amelyek főleg kávézáshoz és teázáshoz készülnek, Hidvégi Petra a gasztronómia és a virágok világa által inspirált iparművészeti munkáit ismerhetjük meg.
Olykor-olykor hatalmas halakat vetnek ki magukból vizeink – a parton a felpuffadt haltetemek pedig további halált teremnek. Madarak hullanak élettelenül a földre – megtört röptükben a természet gyönyörű rendje omlik össze. Egyre gyakrabban. És oda, ahol addig szépség és harmónia honolt, döbbenet és pusztulás költözik. Egy ideig – vagy talán soha többé – nem csobog titkokat a Szamos, az Olt, a Feketeügy, a szőke Tisza, sem a tekintélyes, hatalmas „vén Ister,” mert vigyázatlan, átkos az emberi számítás… 1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor a családommal együtt sepsiszentgyörgyi lakásunkban aludtam. Ugyanúgy, mint mások, akik már évek óta belenyugodtak abba, hogy éhség marta, üres gyomorral, korán ágyba kell menniük. Csupán fél órára engedélyezett villanyhasználat mellett még a Szabad Európát sem hallgathattuk meg, pedig az bemondta…
Szigligetre először Parancs János hívott 1982-ben és ő is vitt le oda trabantján. Velünk utazott még Györffy László színművész, író is. Előző nap vettem 5 liter somlói bort és hoztam magammal egy marmonkannában. – Szigligetre bort! – szörnyülködött Parancs János. Azonban jó társaságba csöppentünk és az 5 liter bor gyorsan elfogyott. Kikre emlékszem? Tímár György író, műfordító, Abody Béla író, Galsai Pongrác író, akit még Pécsről ismertem és egy újságíró, akinek a nevére már nem emlékezem. De ez az újságíró még éjjel is bekopogott a szobámba, hogy megkérdezze: – Semmi nem maradt a marmonkannában? Ott volt még Deák László barátunk is, a kitűnő költő. János néhány nap múlva megörvendeztetett egy a nevemre írott verssel, egy akrosztikonnal. Expedíció a címe. Később megjelent egy kötetében, majd az összegyűjtött művei között, sajnos már a halála után.
Amikor Gyöngyöst elhagyta az autóbusz és a távolban hegyek kékesszürke körvonala tűnt fel, önkéntelenül elmosolyodott. Ismét itt van hát! Szinte minden évben – néha többször is – feljárt a Mátrába és a hegyek üdvözlésekor mindig ugyanazt érezte. Elérve Mátrafüredet átlépett egy bűvös határt, a sík vidék és a hegyek választóvonalán és egyszerre egy másik, sejtelmes, fenséges világba nyert belépési lehetőséget. Ez az átmenet fokozatos, Füreden még érezhető volt a közeli város lüktető forgalma, a parkoló tele volt autókkal és emberekkel. Aztán kezdett tisztulni a táj, a nyüzsgés lecsendesedett és a szintemelkedés a levegőt is megtisztította, kristályossá tette. Az erdő itt már sűrűbb volt, a fák nagyobbak, méltóságteljesebbek és a lombos fák között egyre nagyobb területet foglaltak el az örökzöldek. Szerette és a tájba illőnek találta az öreg, terméskőből épült nyaralókat is, melyek mintegy jelezték, hogy falaik itt már komolyabb időjárási viszontagságoknak vannak kitéve. Aztán következtek a szerpentinek melyek gyorsan nagyobb magasságokba emelték az utazót, a fordulóban csodás panorámával ajándékozva meg őket. Tavasszal a fák friss zöldjében, a kökénybokrok fehér foltjaiban, ősszel a nyári melegtől búcsúzó lombok színpompás kavalkádjában lehetett gyönyörködni.
Bodóra várva. Sorra tűntek fel olyan arcok, akik közül sokat “a pandémia” előtt láttam utoljára. Novák Valentin, a novellás kötet szerzője meg is jegyezte viccelve, hogy ha másért nem is, ezért jó ez a könyvbemutató; majd ellenőrizte, hogy a kamera megfelelően látja őt és faggatóját, Rimóczi Lászlót. Laci a bemutatkozást követve azzal indította útjára a beszélgetést, hogy felolvasott egy részletet az Irodalmi Jelenben megjelent recenziójából; majd megkérdezte, hogy miről kapta a könyv a címét. Valentin elmondta, hogy azt az egyik, benne szereplő novella adta, amelyben az ifjú Bodó Béla egy szauna szimulációjának repedésén beszökik, és más írókkal kerül interakcióba; de csak miután megdorgálta a kérdezőjét, mivel direkt kérte, hogy ezt a kérdést ne tegye fel. Mit lehet tenni?! Laci már csak ilyen lázadó! Az is felmerült, hogy miért “ÁsÉs novellák” az alcím, de az est során felolvasott művek (Élesztés, Az utazás, Az időzés) erről is lerántották a leplet. (Sajnálattal tudatom az olvasókkal, hogy a kötetben nem szerepel “Ásás” című írás.) Nem volt ilyen lepusztult a mozi és a ház, amint a képen látszik. Sőt nagyon modern épület volt ez csak a bauxitbeton körüli hisztéria pusztította el majdnem az egész utcát a házzal és a mozival., Az Otthon Mozi volt második otthonom 13-14 éves koromban. Mezei György osztálytársam nagyon szép betűket tudott rajzolni. Ezért a mozi vezető-gépésze megbízta, hogy az utcai plakátra rajzolja fel a műsor címét. Ezért cserébe ingyen mozijegyet kapott és gyakran vitt magával, mint legjobb barátját. Így ha valamilyen oknál fogva akadályozva volt a rajzolásban, rám hárult ez a feladat. Bár én nem rajzoltam olyan szépen a betűket, de színesebb ábrákkal díszítettem a műsor plakátokat. Sokszor fotók alapján festettem jeleneteket a játszott filmekből. Nagyon érdekelt a vetítés, hiszen volt otthon egy laterna magical nevű vetítőgépem. Látva az érdeklődésemet Kerekes bácsi, a mozigépész elhatározta, hogy megtanít mindkettőnket vetíteni. Ő maga ugyanis szívesebben töltötte idejét a Koszorú utca sarkán lévő kocsmában.
A Kreatív Európa az Európai Unió kulturális és kreatív szektorokat támogató keretprogramja. A Kultúra ág horizontális pályázati területei minden kulturális szektor számára nyitottak és nemzetközi, legtöbb esetben konzorciumban megvalósuló kulturális projekteket támogatnak.
A legnagyobb és legnépszerűbb pályázati terület az európai együttműködési projektek.
New Kids on the Wall - Resident Art Fair 2023 kortárs képzőművészeti vásár a Resident Art galériában A kilencvenes évek első fiúzenekarának nevét kissé átalakítva, az új srácok ezúttal nem a környéken, hanem a falakon lesznek láthatók decemberben a Resident Art Galériában. Helyesebben persze inkább az új srácok új művei. A 2018-ban debütált Resident Art Fair kortárs képzőművészeti vásárt immár kilencedik alkalommal rendezik meg. Ahogy arra a vásár címe is utal, a kurátorok, Bánki Ákos és Schneller János ezúttal a pályakezdő képzőművészekre helyezték a hangsúlyt. A rendszeresen kiállító művészek mellé majd 40 új kiállítót hívtak meg, akik nagy része még soha nem szerepelt képzőművészeti vásáron, sőt legtöbbjük most mutatkozik be a kortárs műkereskedelmi piacon, azaz épphogy csak elkezdte művészi pályafutását. A vásár lehetőséget teremt a fiatalok számára a bemutatkozásraés műveik értékesítésére is.
2023. október 14-én nyílik Hegedűs 2 László Munkácsy- és Balázs Béla díjas vizuális művész, Az eltűnt expozíciós idő nyomában című kiállítása a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban. A tárlat a múlt, ez eltűnt idő vizuális feldolgozását jeleníti meg. Egy ismeretlen családi fotóalbum képeinek transzformálásával, egy ismeretlen személy ismeretlen élettörténetének nyomait mutatja be a kiállítási teret betöltő periodikus fázisképeivel. Valaki, valamikor, valahol. A képek lírai érzékenységgel, a hangok, színek, illatok, érzelmek vizuális képekbe illesztésével azt a technikát követik, amit az elbeszélő irodalom klasszikusa, a kiállítás címével megidézett Marcel Proust is alkalmazott Az eltűnt idő nyomában c. regényében.
„Minden jó emberi kapcsolat, legyen az család, barátság, férj-feleség, gyermekeinkhez fűződő kötelék, ami jól működik, az mind-mind varázskör. Ezt a varázskört a szeretet tartja össze. Ebbe varázskörbe tartozunk mi is, akik készítettük a kiállítást, és ti is, akik eljöttetek, családtagok, barátok, ismerősök, Ti is hozzátartoztok ehhez a varázskörhöz.” – fogalmazott Zsigár Cecília textilművész a kiállításmegnyitó beszédében. F. Dobi Ágnes szobrász és festőművész, Fekete Géza Dezső szobrászművész, Kun Adrienn polihisztor és Zsigár Cecília textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás május 22-én, Varázskör címmel.
A KÉVE Művészeti Társaság idén is megrendezi immár hagyományos Költészetnapi tárlatát 2023. április 11- én. Mivel ebben az évben ünnepeljük nagy költőnk, Petőfi Sándor születésének a 200. évfordulóját, ezért választottuk tárlatunk a címének a következőt: „Petőfi év – az alkotók üzenetei”. Mi alkotók, akik Petőfi Sándor szellemi örököseinek valljuk magunkat, a nagy költőhöz hasonlóan az alkotásainkkal üzenünk a szemlélődőknek, a látogatóknak, hiszen mi is a saját életünk eseményeiből, történéseiből merítkezünk, megélt élményeinket jelenítjük meg a versekkel és a fotókkal, így mutatva fel személyiségünket a nyilvánosság előtt. A tárlatunk címe utalás és egyben megemlékezés is Petőfi Sándor győri kapcsolatára, mely az országos megemlékezések egyik elfeledett mozzanata, kifelejtett epizódja.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
