Videó

Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

1968, Csehszlovákia. A megmerevedett kommunista rendszeren már jól látható repedések húzódnak, a sztálinista diktatúra szorítása érezhetően enyhül. Az ország, a társadalom megújulás előtt áll, a szabadság bódító illatát hozza a szél. A csehszlovák reformtörekvések élére Alexander Dubček, az „emberarcú szocializmus” megálmodója, a Prágai tavasz későbbi legendás alakja áll. Az ő élettörténetét tárja elénk Ľuboš Jurík történelmi-életrajzi ihletettségű, de szépirodalmi műhöz illően fikciós kerettörténetbe ágyazott regénye: fiatalkorát, későbbi politikai szerepvállalását, a Szovjetunióhoz fűződő ellentmondásos viszonyát, tetteinek mozgatórugóit villantja fel egy-egy epizódban. Megelevenedik a 60-as évek Csehszlovákiájának fullasztó politikai légköre, a keményvonalas kommunisták merevsége, kegyetlensége, az emberek közt gyanakvást szító kommunikációs stratégiái, ügynökeik beszervezése, a mindent letaroló kommunista propaganda árnyékában a diáktüntetések és ezek agresszív megtorlása, a diákok és tanáraik feljelentése, megfélemlítése, kirúgása; majd amire akkor senki sem számított: a reformhullám 1968. augusztus 21-iki vérbe fojtása, a szovjet hadsereg bevonulása.

 

 

A borítóról

Külcsín szemet gyönyörködtető, márcsak azért is, mert a fedélről egy szem tekint vissza ránk, kék, több árnyalatban, viszont eme napszem pilla-sugarai sok színben pompáznak, bátorkodom; az égi kupola, mivel jobb esetben az „égilakók“, vagyishát a fentről ihletettek szemszögéből nézünk mindent, pillantunk mindenre és itt a jobb eset országol, a mindent fogó, átformáló összművészeti tudat. Amit a szerző igazol, mivel Spinoza gondolat-ruházatát ölti magára, veszi tudatába s teszi mottónak az első költeményes oldal tetejére: „.. .a S z e m vagyok, amellyel az univerzum szemléli önmagát...“

A könyv nagyon széles, jóformán deltás, ámbizony vertikális viszonylatban nem nagynövésű, ultrafranciás forma, ami a mű horizontális hömpölygését a világtörténet időegyenesén hivatott kifejezni. Az első borítón Kallai Sándor a Föld szeme című akril Írisz víziója, az illusztrációk is a festőművész alkotásai. A Föld szeme az én gondolat-víziómban szivárványos égi szemgömb-kupolává dicsőült, hogy ezt mi indokolja, fennebb kellőképpen fejtegettem. A könyvet Ágh István és Baranyi Ferenc lektorálta.

 

 

A cím teljesen hétköznapi, a maga hétköznapiságában reményt keltő: Ezen a szép napon. Aztán ha jobban elmerülünk a versek különleges, unikális, hogy úgy mondjam Debreczeny-s fanyar világában nem, hogy szép napról van szó, épp az ellenkezőjéről; utolsó kenet feladásáról haldoklóknak és nem haldoklóknak, fulladásról és félelemről a félelem hiányától, békés háborús halottakról, népviseletnek nevezett fegyencruhába öltöztetett férfiak célba köpéséről a reményre. Alktotásképtelenségről már mindjárost fizikai értelemben is, rettenetes idegállapotról, ha van is írásművészet csak automatikus, se emennek, se a rettenetes idegállapotnak nincsen felfoghatósága, inkább létködök dies irae-je, a szép nap legfeljebb az irodalmi elzombulásnak szólhat, ami egy oly géniusznál, mint Thomas Bernhard át üt a szürkeségből, adjuk meg a szürkeállományból a szépbe. Máris itt vagyunk az alcímnél Thomas Bernhard breviárium, ami megintcsak különleges csak ez nem álhétköznapiságában, hanem szőröstül bőröstül különleges. Tehát az első könyv, az első immateriális kiló, amit recenzeálunk Debreczeny György, Ezen a szép napon Thomas Bernhard breviárium, Aj téka Kiadó, Szeged, 2019.

 

Itt segítségül hívjuk, mert a Bernhard témához érkeztünk Adamik Lajos fordító, szerkesztő, publicista, 2009 óta a Thomas Bernhard Magánalapítvány nemzetközi kuratóriumának tagja, - tehát nagyon illetékes – válogatott sorait, aki amúgy a kötet fülszövegét is írta:

 

Ez a szöveg már akkor elvesztette ártatlanságát, amikor a gondolata megfogant. Mondta volna róla első, főiskolai magyartanárom. A könyvpiaci trendeket ismerve és az olvasói szokásokat felmérve, a téma iránti érdeklődés nem kecsegtetett jó előjelekkel. De a könyv útjai kifürkészhetetlenek. A nyomtatott termékek még a digitális korszakban is tudnak meglepetést okozni. A mű megszületett és magyarul is kapható. Örömére az esztétika iránt érdeklődő szakembereknek. Én, mint költő, számos inspirációt merítettem a kötetből. Előre szólok. Írók, festőművészek, hang-műveszek és zeneszerzők, olvassátok el!

 

Olyan ez a kötet, mint egy paradigmaszintagma. (Az emléktudat újraírása. A megtámadhatatlan méltóság, a tartósság, sőt: az örökkévalóság megsejtetésére irányuló reflexiók sora. Az idő leggyorsabb változásaiból kiemelt, minden lágyságon és minden életen felülemelkedő szolidaritás, ami beleillesztetett a nyelvbe. Sok-sok érzés, akarat és képzet. Igazi Nádas-univerzum.

Benne van a rég óta barkácsolt, bricolage, válasza a világ milyenségére, mostani mivoltára, ugyanakkor a stílusa tagadja még az illúziót is, mely szerint leírható volna a probléma. Mi a dilemma lényege? Hogy nem mindig a múltnak van igaza. A jelen felül szeretné írni, de nem tudja.

 

Új alapgondolat, vezérelv született. Lehet unikális regényt alkotni, amelyben az erudíció líraisága nem zavaró. A gondolati nyelv nem zárja ki az érzékiséget, a szemlélődő hajlam se diszkreditálja a mély létértelmezést.

Míg a honi, fiatal irodalom újabb értékopciókat beemelve, végrehajtott egy újabb „fordulatot” az utóbbi években, amelynek során a posztmodernség értelmezését felváltotta egy merőben más hozzáállás, magyarán: a konstrukcióként működő nyelvűt egy szintetizáló, eklektikusabb látásra cserélte, addig egyes életművek minden teoretikus megfontolás nélkül haladtak ebbe az irányba.

 

Hartay Csaba (jó szokásához híven) a „Holtág”-ban történeteket mesél, nála a tájfestés, a szereplők külső tulajdonságainak rögzítése, jellemábrázolás, pláne jellemfejlődés nem elsődleges. Ezt egyébként (a Bárka folyóirat hasábjain) már Novák Zsüliet is szóvá tette a Nem boci! című Hartay-könyvről írott kritikájában, persze, némiképp más összefüggésben. A Holtág figurái mégis élnek, sőt emlékezetünkbe vésődnek, tetteik, cselekedeteik, mondandójuk alapján akár élő eleveneknek képzelhetjük el őket. Éppen ebben áll Hartay eredetisége, hogy párbeszédekkel, sztori-leírásokkal plasztikussá teszi a művet, vagyis nem a régi, jól bevált, klasszikus formai elemekkel építkezik. Ilyen értelemben a szerző a XXI. századi kísérletezők közé tartozik, nála a lényeg kimondása alárendelődik minden másnak.

 

Gyógyító erejű könyv Varga Klára Múzsakarbantartási alapismeretek című kötete. Az önismeret, az élet felé tett első lépések könyve, a bátorságé, amellyel egy ember megszabadul az évtizedek alatt lerakódott hordaléktól, „a letapadt bánatok, bélyegek, hegek, az elmúlt, de le nem tett maszkok” tömkelegétől.

Amikor kézhez kaptam, az első gondolatom az volt, milyen merész: egy író, aki kiteszi a borítóra a kézírását. Ez az átgondolt, vagy átgondolatlan egyenesség jellemzi leginkább a könyv főhősét, aki nem fél, sohasem félt a meztelenségtől. Talán azért, mert volt alkalma megtapasztalni, milyen érzés rákényszerített gúnyákban járni. A kendőzetlen őszinteség, amellyel aztán olvasás közben szembesülünk, mindent megmagyaráz. A kitárulkozásnak ezen a pontján már nincs mit veszíteni.

 

Sumonyi Zoltán vagy Sumonyi Papp Zoltán , született: Papp Zoltán (Szatmárnémeti1942február 5. –) József Attila-díjas (1985) magyar író, költő, rádiós szerkesztő. Szépirodalmi munkásságában változtatta meg a nevét, mivel több Papp Zoltán nevű alkotó is létezett.

A könyv apropója egy harmincéves gyűjtemény, a Szép Versek ’87, mely váratlanul került az alkotó kezébe. Portrésorozat ez a kötet, egyfajta tiszteletreméltó vállalkozás, amellyel Sumonyi Zoltán halott pályatársainak állít emléket. A szerző egy harminc évvel ezelőtti antológiába lapoz bele és meg kell állapítania, hogy az ott szereplő hatvankilenc kortársa közül harmincheten már halottak.

 

Filip Tamást ismerem, szeretem. A Fékezett habzás kötetét még én szerkesztettem a Tevan Kiadónál. Majd a Függőhíd címűt már a könyvkiadó igazgatójaként adtam nyomdába. Ez nem akadályoz meg abban, hogy kiálljak mellette. Méltassam nagyra tartott költészetét. Előrebocsátva, ezt a világszemléletet és beszédmódot nem nehéz jónak tartani. Hiszen tényleg olyan, amilyennek lennie kell.

A gondolkodás akármennyire is szellemi természetű, mégiscsak a természet része. Fizikai változás történik az elme regiszterei között. A lebeny sejtjei megszólalnak. Akarat hatására beszéltetve van a fej, működtetve az agy, a képzelet-emlékezet központja munkára van fogva. „Fuldokló lavinával csúsztam együtt/ egy egészfenyőerdővel, gyanútlan sétálókkal és síelőkkel, hallottuk/ egymás szívét dobolni, voltunk/ egy álomi Amadinda.” (A közeledő jelen) Filip Tamás észrevesz mindent, ami beavatkozik a létezésbe, akár margón vagy zárójeleken kívüli mozzanatokról van szó, akár mindenki számára evidens eseményekről. Kitűnő dimenzióérzékkel szemlélteti. Szinte már léptékugrás, ahogy ír. Képzetek átrendeződésén keresztül ölt alakot nála, a szabadság. Az identitás.

 

Grandiózus – bár ezt versekre nemigen mondjuk. És felzaklat, rögtön az elején.

 

A műértés logosza, akár a történelem-teológia nyelve, kilép önnön folyammedréből, az intuíció erejének engedelmeskedve, s mint a patakok, óceánná duzzad hóolvadás idején. Az ihlet túlfolyik, a kifejezés ellepi a tényeket, meg a képeket, s belép a figura etimologica a kontextusba, mint világ világossága. A fény ereje. A tiszta beszéd.

Vitéz Ferenc új kötete a hajdúböszörményi és a debreceni képzőművészet mértékadó alakjait veszi sorra, akként, ahogyan hatottak rá. Ahogy átélte a kép-élményt, amiképp a lelkébe belegravírozódtak a hangulatok, üzenetek Úgy tesz róla bizonyságot. Abban a hitben, hogy a vizuális élmény jelentéstartalma áthatotta és megváltoztatta, mint gondolkodó embert. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor a mű belépett a személyiségébe. Erről ír verset. Ekphraszisz. (Vitéz Ferenc ennek nagymestere. Hiszen Ő írta a Kosztolányi Dezső: A csúf lány című novellájáról a remekbe szabott elemzést. „Lehet-e egy képpel hazudni?” – dilemma profi analízise még ma is az eszembe jut.)

 

 

Liszt Mazeppa

 

Hasonlóan a Richard Strauss "Imígyen szóla Zarathustra" című szimfonikus költeményéhez mindig valami misztikus dolognak tűnt a Liszt Ferenc "Mazeppa" című szimfonikus költeménye. Nem tudtam, ki az a Mazeppa. És most a Hangversenykalauz és a Google segítségével utánanézhettem, és találtam egy YouTube-videót a "mazeppa liszt" címszó mellett, amit saját álló képeire Kóta Sára készített Liszt zenéjének részleteivel, és a képeken idézetekkel a Byron-féle Mazeppa-változatból Kosztolányi fordításában. Hát csodálatos, nézzék meg feltétlen.

 

Billegő világ  
(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

.

Bak Rita Csillaganya (2018) című verseskötete a Parnasszus Könyvek sorozatában jelent meg. A negyvenöt költeményt hat különálló ciklusba rendezi a költő; hosszabb-rövidebb fejezetek adják ki azt a kötetegészt, amelyben meg-megcsillan a szerző költői tudása a fájdalomról, a félelemről, a panellétről, a természetről: az életről, a halálról. Néha az egész vers fogalmi síkon lebeg, épp ezért – akár „a Mont Blanc csúcsán a jég” – szépnek látjuk, de számunkra elérhetetlen (Kontraindikált, Délután). A kötetcím is egy olyan jelentéssűrítő szóösszetétel, melyben az égi mezőkre elutazó, csillagarcú anya képe determinálja a kötetet. A címadó vers az azonos című ciklusban szerepel, és népdalszerű voltával teljesen kiválik a kötetből: „Csillaganya, csillaganya / Tejútrendszer nagyasszonya. / Gyere velem holdat fogni, / üstökössel hógolyózni.”

 

 

A válogatás összese

Báger Gusztáv: Napharang

Válogatott és új versek, Széphalom, 234 oldal, 2900 Ft.

2018.

 

            A ma már beérkezettnek minősülő Báger Gusztáv rangja és jelentősége kétségbevonhatatlan. Kortársaira, befogadóira azzal gyakorolt költészettörténetileg is regisztrálható hatást, hogy beszédaktusával felülemelkedett az uralkodó olvasási normákon. Még akkor is, ha a két kőtáblává hasadt, magyar kánon éles „fogai” között kellett tartózkodnia jó darabig, de ez tünetértékű egy nyelvi virtuóz számára, hisz a szöveg-köztiségből jutott a kánon-közbe. Így mára már közel került az elfogadottak listáján az élmezőnyhöz, ez vitathatatlan.

            A kérdés csak az, sikerült-e válogatott verseit jól megcsinálnia? Valóban ezek lennének a legjobb opusok? Érdemes ezért az életműre egy összefoglaló pillantást vetni. S kitérni a legújabb versek üdítő másságára, meglepően friss erudíciójú distanciájuk elevenségére.

            A Napharang tömény, sűrű szójáték. Kompakt késztermék. Kifejezi a hagyomány és a ráépülő eltérni, másnak lenni érzet finom veretességét, rezonanciáját.

 

 

Csillag Tamás: Megtalált ország
(Magyar Napló Kiadó, 2018)

 

 

 

Országra, hazára találni kivételes kegyelem egy ember életében akkor, ha ezt a hazát a nyelv által, a versben leli, teremti meg.  Csillag Tamást nem találjuk az irodalmi élet sűrűjében, nevével nem gyakran találkozunk a folyóiratok és irodalmi portálok forgószínpadán. Ez az idén harmincéves, Gyulán született fiatalember a „körön” kívül állók újszerűségét, friss levegőjét hozza magával, a meglepetés lendületével. Mentes a kortárs költőket olykor gúzsba kötő kényszerektől, mondandóját nem méricskéli a szakmaiság vagy éppen a kultúrpolitika patikamérlegén, nem korlátozzák ilyen-olyan kötelezettségek. Verseiben felszabadultan, őszintén tárja elénk legbensőbb gondolatait, érzéseit – rímekben és szabad versekben egyaránt.

 

Behúzott nyakú fák

Péter Erika: A főnixmadár dala

AB-ART, 2018. 96 oldal, 1900 forint

 

A nyelv úgy zárja magába az irodalmi művet, ahogy az ég és a föld találkozása biztosít meghitt otthont az embernek, írta Roland Barthes. S ez az érzés lesz úrrá a befogadó lelkén, amikor olvassa Péter Erika legújabb verseskötetét.

„Hallgatózom:a vízzúgás felnyög, metronómként ismétlődik hangja, aztán: lassul a lélegzete s már azt hiszed, csönddé válik.” (Prognózis)

Aki ír, az tapasztalataiból szűri ki a mások számára hasznos, megosztani érdemes impressziókat. Péter Erika szívesen teszi ezt, és expresszív módon. Élmény olvasni, amit gondol.

Aki ír az érzékeli egy kornak a történelemtől örökölt, de az adott társadalmi, kulturális érték kontextusában megnyilvánuló (ideológiai, politikai, esztétikai, világnézeti) nyelvezetét. Ezen nyelvezetek terében fogalmazza meg személyes történetének legfontosabb kérdéseit. Az írás ebben a tekintetben a szabadság – igaz, pillanatnyi – terepe.”

A szöveg végtelen szövet, amely mindig más szövegek szavaiból, öntudatlanul kölcsönvett idézeteiből és motívumaiból szerveződik, s amelyben több különböző értelem és jelentés-sáv keresztezi egymást.

 

Paládi Zsolt: Önmegvalósítás művészi fokon

 

(Magyar Napló Kiadó, 2018)

„Lankás, szelíd dombok, széles tengeröblök, ragyogóan csillogó tavak, az északi táj egyedülálló szépsége.” Klasszikus nyugat-európai jólét, fejlett demokratikus intézményrendszer és szociális védőháló, elenyésző munkanélküliség, a tanulás, önképzés páratlan lehetőségei – ki kívánna ideálisabb életkörülményeket? Dániában, ahol Paládi Zsolt 2012-ben négy hónapot töltött ösztöndíjasként, mindez valóság, amely lehetővé teszi egy világviszonylatban is egyedülálló népfőiskolai rendszer működtetését.

 

Abszolút értékrend

Szepes Erika: „Ez hát a vihar”

Esszék és elemzések

(Olvassuk együtt!  VIII.)

 

            Boldog ember az, akinek nincsenek tabui. Szepes Erika például, ilyen. A tabuk előírói azonban nem nyugszanak bele a szabadság ilyen mértékű kiterjesztésébe. Horkheimer és Adorno könyvében ez már beigazolódni látszott. (A felvilágosodás dialektikájában) Szepes Erika épp ezért túlnyújtózik a szoros pórázra fogott műelemzés Prokrusztész-ágyán.

            Nem stigmatizál egyetlen gondolkodásmódot sem. A skrupulus-mentes elemzés viszont csak a hasonszőrűek körében kap elismerést. Ennek ellenére szerzőnk évtizedek óta következetesen ragaszkodik poszt-reneszánsz ars poeticájához.

 

 

Zsille Gábor: Örökség, mulandóság

 

 

A költő élete történetcserepek sokasága, melyek egyszer csak valamiféle teljességgé állnak össze, ha megfelelő fénytörésű prizmán át szemléljük őket. Zsille Gábor kötete műfajilag öt egységből áll: húsz tárca, tizenkét esszé, hét recenzió tekinthető e műegész cserepeinek, továbbá tizenkét beszélgetés pályatársaival, melyekből öt lengyel vonatkozású; végül pedig három beszélgetés – vele, a költővel, műfordítóval és életművésszel.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal