Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Anna 12 éves. Délután elvonult a szobájába. Egyedül akart lenni. Tetszik neki egy fiú az osztályból. A tükör előtt a haját igazgatja. Nézi magát szemből, oldalról. Mint egy igazi nő. Vera negyvenhárom. Négy éve vált el. A múlt héten vásárolt néhány csinos ruhát. Ismét jár fodrászhoz, kozmetikushoz. Sejtelmesen mosolyog. Szép nő újra.

 

Azt a szót mondom ki először, amit a legtöbb gyerek. Anya. Mesélik. Kezdek egyszerű tőmondatokban beszélni. Anya főz. Anya szeret. Később egyszerű bővített mondatokban. Ezek óhajtó vagy kérdő mondatok. Reggeltől estig. Mesélik. Anya válaszol. Anya türelmes. Nagyobb vagyok már, be nem áll a szám.

 

 

PÁLFA Nem aprózza el az írást Görgey Etelka: tetralógiákat, négykötetes műveket alkot, Raana Raas néven. Az első négy könyv, a Csodaidők már kész, míg az Időcsodák egyelőre trilógiaként van jelen az ilyen, jövőben játszódó regények kedvelőinek polcain. A zárókötet most íródik. A szerző egyébként pálfai református lelkész, 44 éves, két gyermek édesanyja.

Mikor és földrajzilag hol játszódik a cselekmény?

Földrajzilag a csillagok között, kétezer év múlva - mondja. – Egy háború krónikája, két társadalom konfliktusa az alaptéma. Az Időcsodák tulajdonképpen a már elkészült Csodaidők inverze. Ugyanaz a felállás, csak az elején, az egyik szereplő egy más döntést hoz. A történet fősodra ettől nem sokat változik, de az egyes életekben nagy kavarodást okoz, hogy az a bizonyos kulcsfigura nem ezt, hanem amazt az utat választja.

 

A szekrényből a padlóra dobálom a ruháimat. Egy kupacba. Régi blúz, a hosszú bársony szoknyával. Színházba vagy hangversenyre. Kuka. A kedvenc farmerom. Ha rám jön, minden rendben. Ha nem, kezdődik a fogyókúra. Fontos darab. Marad. A barna gyapjú szoknyám túl rövid. Jó lábaid vannak! A fülembe cseng, ahogy mondtad. Dobom a zsákba.

 

A kajdacsi református lelkész, Görgey Géza ötvenéves. Pálfán él, szintén lelkész feleségével és két gyermekével. Jelentős sportolói múlttal rendelkezik – tíz évig birkózott –, és nem mellesleg, képzett festőművész. Görgey Artúr tábornok testvére volt a dédapjának a dédapja.

 

 

Görgey Géza legfrissebb, most száradó festményeit mutatja

 

KAJDACS-PÁLFA Nem az az érdekes Görgey Gézában, hogy a nagy honvédtábornok testvérének leszármazottja. Nem is az az érdekes az ötvenéves férfiben, hogy fiatalkorában jó eredményeket ért el országos birkózóversenyeken, ma meg bokszedzéseket tart az ezerötszáz lakosú faluban, Pálfán. Továbbá nem az az érdekes benne, hogy képzett festőművész, és még csak nem is az, hogy református lelkipásztor, hanem mindez együtt. Görgey Géza nagy múltú családból származó festőművész, aki Kajdacs missziós református lelkésze, de a szintén lelkész feleségével és két gyermekéve Pálfán él, ahol – mint egykori kiváló sportoló, birkózó – bokszolni tanítja a falusi gyerekeket. Szabadidejében meg lovagol a természetben, mert időnként nagyon kedvére való az embermentes környezet.

 

 

sokat sétált éjszaka a szerelmével a Margit-szigeten még szeretkeztek is ott egy fa alatti nyugágyon eltört alattuk a heves ölelkezés közben a lábuk beleakadt a szanaszét tört darabjaiba eszükbe sem jutott kiszabadítani nevettek milyen jó volt szeretkezés közben nevetni aztán a földön lihegni a meleg nyári éjszakában a kihalt szigeten majd szorosan összebújni úgy ölelve egymást hajnalig ahogy a folyó öleli körbe a szigetet





 

Évtizedek óta foglalkozik a mikroalga szaporításának és felhasználásának lehetőségeivel Tőzsér Béla. A szekszárdi bioipari mérnök nemzetközi megbecsültségnek örvend. Szakmai szervezetek tagja, szakértője, külföldi egyetemisták is érkeznek hozzá nyári gyakorlatra.



 

Az Ecserin láttam meg. Szép, míves öntöttvas mérleg, sárgaréz serpenyőkkel. Réz súlyokat is adtak hozzá. Fadobozkában egy egész sorozatot. Most ezzel bíbelődöm. Az egyik serpenyőre teszek egy üvegtálat, a másikra pakolom a súlyokat. Addig, amíg nem kerülnek egyensúlyba. Tegnap megbántottak. Leveszem az üvegtálat, leveszem a súlyokat.

 

Nagy durranás: mennydörgő képet állított ki Tolnán a „technikás” alkotó

 

Biszák László bemutatja mennydörgő képét

Biszák László bemutatja mennydörgő képét

 

SZEKSZÁRD Az első interaktív festményét egy tolnai kiállításon már be is mutatta Biszák László. Tekinthetjük nyugodtan világraszóló újdonságnak is a dolgot; sokan fogják követni a szekszárdi képalkotót, de ő az úttörő.

Makovics Kornél fotója alapján készült a Biszák-festmény, Bonyhád környéki villámlásokról. A szír származású, jelenleg Szudánban élő számítógépes szakember, Ahmed Jalal közreműködésével oldották meg, hogy a kép, érintésre, mennydörgő hangot hallat.

 

A fejlődés és a haladás elengedhetetlen feltétele a kemény, kitartó munka; de mi van akkor, ha az emberen már a “munka” szó hallatán pánikszerű tünetek jelennek meg?

 

A családunknak voltak szőlőföldjei, egy időszakban négy hektár is. Amikor gyerek voltam, alkalomadtán nekünk is ki kellett menni dolgozni. Hogy milyen gyakran, arról – a családi szerepek mentén – megoszlanak a vélemények; ha valaki engem kérdezne, azt mondanám rá, hogy rengeteget jártunk ki, ha édesanyámat, akkor azt a választ kapná, hogy szinte sosem. Mindkét szülőm földműves családból származott, alig volt pénzük, rengeteget dolgoztak. Hogy megteremtsék a család számára a megfelelő körülményeket, a napi nyolc órás munkából hazaérve még szó szerint kirohantak a szőlőbe (mi így mondtuk, nem a “szőlősbe” mentünk, vagy a “földekre”, hanem csak szimplán a “szőlőbe”), majd miután este hazaértek és mi, gyerekek lefeküdtünk, jött a rendrakás, takarítás. Nem csoda hát, hogy az ő szemükben mi egyszerűen “lusták” voltunk.

 

Épp magyarázta a kémiai kötéstípusokat a kamasz, tizenöt éves diákoknak. Kivetítette projektorral a legszemléletesebb ábrákat, amikor halk morajlásra lett figyelmes. Lassan hátrafordult, mindenki az ábrát nézte, de mintha abban a pillanatban kapták volna vissza a fejüket. Folytatta, közben a morajlás egyre erősödő kuncogásba ment át. 

 

 

Utoljára



Otthagyta a fülbevalóját, meg az épp elkezdett regényt. A konyhaasztalon maradt a kedvenc kávéscsészéje is. Utoljára zuhanyozott a férfi fürdőszobájában, utoljára használta a törölközőjét. Utoljára bújt bele a férfi pólójába, amiben szeretkezés után a kanapén ülve jókat beszélgettek. Utoljára tette a lábait a férfi combjára, hogy simogassa, utoljára harapta el a szót, mert tudta, hogy azzal átlépi a férfi által szabott határt.

 

 

Helybenutazás 2.

 

Egyes emberek szerint van a fizikai sík, van a lelki sík, és a kettő között egy záróvonal: nincs átjárás. Én ezt a gondolkodásmódot szeretném megkérdőjelezni.


Nemrég olvastam egy könyvet a Gabriel-módszerről. Alapvetően a fogyásról szól, de egy érdekes, újszerű megközelítésben; van egy alapgondolata, ami vagy igaz, vagy nem, ebben valaki vagy tud hinni, vagy nem; én már csak azért is szeretek róla beszélni, mert szerintem nagyon költői gondolat. Jon Gabriel abban hisz, hogy az ember addig nem tud lefogyni, amíg a teste meg van győződve arról, hogy a hízás jó. Ennek nagyon sok oka lehet, egy tipikus, gyakori példája amikor az ember sokat szorong, idegeskedik egy olyan tényező miatt, ami elől nem tud elfutni, nem tud elmenekülni az adott helyzetből, ezért a test úgy dönt, hogy védőréteget húz fel az ember köré, és ezt egyetlen módon tudja megtenni, egyetlen eszköz áll rendelkezésre, hogy hájat növeszt. Ha valaki ebben szenved, és fel tudja oldani ezt a stresszforrást, illetve meg tudja győzni a testét, hogy nem a hízás, hanem a fogyás a megoldás, akkor bármilyen fogyókúra sokkal könnyebbé válik. (Ez egy nagyon sokrétű könyv, most csak egy szempontot ragadtam ki.)

 

 

 

Füst és hamu

 

Anyám túlélte.

Aztán a túlélést élte

haláláig. 

 

 

Szeretők

 

A pirospozsgás férfi és a fogatlan nő egymással szemben ül a villamoson. A nejlon szatyrok kettejük közé letéve a villamos padlójára. Láthatóan hajléktalanok. Kezük egymás kezében. Halkan beszélgetnek, időnként közel hajolnak, és kedvesen arcon csókolják egymást. Már mindenki elhúzódott mellőlük, egyedül én állok hozzájuk közel. Nincs alkohol szaguk, talán csak a mosdatlanság szagát érzem.

 

Helybenutazás 1.

Hadd kezdjem egy találós kérdéssel: Hogyan lehetséges az ismeretlen felé utazni, ha az ember egy helyben ücsörög?


Bármit teszel, utazol valami új felé. Ha egy helyben ülsz, ha el sem hagyod a szobádat, akkor is valami ismeretlen vár rád. Abban a pillanatban, amikor megfogantál, feltettek az idő döcögő vonatára, amin lassan, de megállíthatatlanul haladsz előre. Az én esetemben ez a vonat egy igazi, tipikus, MÁV-os szerelvény: nagyokat zötykölődünk, és mindenhonnan elkésünk. Már betiltották a dohányzást, de az ülés kárpitján még érződik az évtizedek alatt beivódott dohányfüst; és a pici asztalka alatt lehajtva a szemetes ajtaját látszik a múlthavi hulladék teteje. Egyszer majd megállunk, de nem tudom, mikor, csak reménykedem, hogy az valahol odébb lesz. Ezzel teljesen ellentétes módon közben folyamatosan mérgelődöm, hogy már rég nem itt kellene tartanom.

 

Családon belüli erőszak

 

Megint olyan disznóólat hagytál magad után! Tévézel vacsora közben, aztán minden csepeg, csorog. Az asztal alatt az étlap. Nekem meg minden reggelem takarítással indul. Elvitted a porszívót a szerelőhöz? Nem? Legalább két hete kértelek rá. És annyit igazán megtehetnél, hogy kimosod a mosdókagylót borotválkozás után. Meg a szennyes tartóba is bedobhatnád a gatyáidat, nem csak úgy rá. Fel kell emelni a szennyes tartó tetejét, drágám!

 

A dolgok menete

Egy évvel ezelőtt észrevette, kopik a festék. Semmiség, megcsinálom. Fél éve megvette a festéket és az ecsetet. Három hónapja rájött, festés előtt le kellene csiszolnia. Egy hónapja megvásárolta a csiszolókorongokat. Kiderült, valakinek kölcsönadta a flexet. Két hétig azon törte a fejét, kinek. Végre rájött és visszakérte. Ránézett a flexre, a csiszolókorongokra, az ecsetre és elgondolkodott. Elővette a telefont és felhívta mestert. Sok a dolga, mondta a mester, nem tud időpontot sem mondani. Tegnap bement egy szakboltba és vett egy új kaput. Lefektette a flex, a csiszolókorongok, a festék és az ecset mellé. Tanácstalanul állt néhány percig. Most van flexünk, csiszolókorongunk, festékünk, ecsetünk és két kapunk.

 

Mogyoróhéj

Mi lesz ezzel a Józsival egyedül? A temetőből jövet sutyorogtak az özvegyasszonyok, talán már ki is nézték maguknak. Az asszony hordta a nadrágot, nem volt ennek a jóembernek egy szava sem otthon. Mégis, milyen szépen ápolta Irmát! Nem tudták, hogy Józsi hazavitte az urnát. Hurcolta mindenhová magával a lakásban és állandóan beszélt a feleségéhez. Pörköltet csinálok jó zsíros sertéshúsból, szólt hozzá egyik este, ennek lesz majd igazi szaftja! Te mindig abból a száraz csirkemellből csináltad, tunkolni sem tudtam egy jót.

 

Csak mennek, csak mennek...

Gábor már fél éve betöltötte a hatvanötöt, azóta ingyen utazik. A személyije a zakója belső zsebébe került, hogy könnyen elő tudja majd venni, ha kérik a buszon, villamoson. Mert biztos kérik, nem néz ő ki hatvanötnek. Mindenki mondja, egy tízest simán letagadhat. Teltek a hetek, ha feltűnt egy ellenőr, a keze már nyúlt is a zsebe felé. Ám azok csak ránéztek és továbbmentek. Mégis kinézek hatvanötnek? Vagy talán még többnek is? Ezek az ellenőrök vakok. Lassan kezdett hozzászokni, nem beletörődni, azt azért nem. A metróbejáratnál épp lefelé igyekezett, amikor utána szólt egy ellenőr. Uram! Ez a szó ilyen szépen még nem csengett a fülébe. Gyorsan előkapta a személyijét, kihúzta magát. Abban a pillanatban vette észre, rossz irányba indult el. Az a mozgólépcső felfelé jött. Sarkon fordult, hátra sem nézve a kijárat felé vette az útját. Közben még hallotta az ellenőr hangos méltatlankodását. Még jó, hogy szóltam, ezek csak néznek, de nem látnak, csak mennek, csak mennek…

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal