Állandó rovatok

Murányi Zita Fotó: Székelyhidi Zsolt
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

A felkérés szerint a Tompa plusz Herman Ottó(né) téma egy vélt élethelyzetből indul ki: a reformkor egyik kiemelkedő népi-nemzeti költője, Tompa Mihály (1817–1868) együtt kirándul Lillafüredre az utolsó magyar polihisztorként elhíresült Herman Ottóval (1835–1914) és feleségével, az erdélyi születésű írónővel, Borosnyay Kamillával (1856–1916). A költői feladat versben megénekelni, mire ment egymással e három kiváló koponya, milyen közös élményeket szereztek a természet lágy ölén.

Berényi Boglárka munkái 5.

A város (különösen a modern nagyváros) a művészetekben gyakran nem csak helyszíne a cselekménynek, hanem jelképes jelentéseket is hordoz: rendszerint a bűn, a káosz, vagy éppen az elnyomó rend, és az arctalan tömeg, az elidegenedés kapcsolódik hozzá. Egy alternatív valóságba helyezett város tehát különösen alkalmas disztópiahelyszín, amely esetében nem szükséges az időbeli eltávolítás sem. Sajátos példa erre a François Schuiten és Benoît Peeters által 1982-ben a Les murailles de Samaris-szal (kötetben 1983-ban jelent meg) elkezdett Les Cités Obscures (Rejtett városok) sorozat. Ennek kötetei egy sokszínű alternatív világot tárnak elénk, mindegyikre jellemző azonban a város disztopikus tematizálása, Fritz Lang klassziks városfilmjét, a Metropolist idéző módon.

Fotó: Ady Edina 

Álmomban megint ott áll mellettem, az udvaron. Köd van. Mellettünk a nyers agyag, hatalmas, vastag tömbökben. Kiskocsira pakoltuk. Hűvös van. Én dohányzom. Ő csak áll, zsebredugott kézzel. A munkásnadrág mellkasi részén meghúzódó zsebből kikandikál a korongozókés. A nyakamba vetett fülhallgatót nézi, morcosan.

– Tudod Edina, ha mindenki állandóan zenével zárná be a fülét mások elől, nagyon rideg világban élnénk.

Nézek rá kérdőn, szótlanul. Már megint ezzel jön? A kocsinak dől, ami nyekken egyet. Az agyagtömbök mozdulatlanul fekszenek.

Rimay János (Kép forrása: oszk.hu)

A magyar nyelv varázsa, különös kegye, hogy ötszáz évvel ezelőtti őseink beszédét is értjük. (Ez más nyelveknél, például az angol esetében, nem feltétlenül van így.) S ha itt-ott a fülünknek ismeretlen archaikus vagy kihalt szavakra bukkanunk a középkori szövegeinkben, azok jelentését is ki tudjuk következtetni, a szövegösszefüggésre támaszkodva. Rimay jelen versében például gond nélkül értjük, hogy a régies „valjon” valójában annyit tesz: „vajon”, a „kémélli” pedig: „kíméli”. A „bűves” szót illetően világos, hogy „bűvös”, „elbűvölő”. Az archaikus névmásokról, „azki”, „azkinek” is könnyűszerrel kitaláljuk, hogy azt jelentik: „aki”, „akinek”. A legnagyobb nehézséget az első strófában szereplő „tétetes” kifejezés adja, ám kis töprengéssel azt is megfejthetjük: „ékes termetű”, „szépen termett” – vagyis azt a szépséget jelöli, amely a megfelelő arányokon alapul.

Laky Lilla: A rózsaszín ruha, plakátterv

Az új utakat kereső francia képregény és meghatározó alakja Jean Giraud (1938–2012), aki a Gir és Mœbius művészneveket használva több műfajon is rajta hagyta a keze nyomát. Munkássága során olyan művészi, elbeszéléstechnikai újításokat alkalmazott, amelyek rámutattak, hogy a képregény multimediális médiuma nem feltétlenül művészi érték és intellektuális tartalom nélküli tömegtermékek hordozója. 

Az Humanoïdes Associés alkotócsoport tagjaként részt vett a Métal Hurlant magazin elindításában, amelyben Mœbius néven több sikeres, újszerű sci-fi sorozatot is megjelentetett az 1970-es évek második felében. Mœbius ekkoriban kezdett közös munkába az avantgarde filmrendezővel, Alejandro Jodorowskival, aki Frank Herbert Dűnéjét készült megfilmesíteni. 

Aknay Tibor: Folyópart
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Két napja érzem. Valami nagy-nagy súlyt. Nehézkedést. Itt csúszkál a bőröm alatt, teste mint a higany, szétválik majd egy pillanat múlva újra összeáll. Mérgez. Valami várakozás ez. Sötét, szederjesen lila. Sietek a gyerekekért. Állok a pirosnál. Csikorog a villamos. Átrohantak előtte. Nem nézek senkire. A szürke utcákat figyelem. A kukák fölé hajló fekete masszákat, akik alig észrevehetően ringatóznak a kotorászástól. Tömeg van. Igyekszem mindenkit kikerülni,

Balla Zsófia Fotó: Székelyhidi Zsolt

"Egy rímtelen, váltakozó szótagszámú szonett a patikamérlegen körülbelül ugyanannyit nyom, mint egy keresztrímes strófikus költemény – tehát helyreállt a műfaji rend, kerek a világ. S amikor azt hinnénk, hogy a súlyok és ellensúlyok okos alkalmazása itt ennyi és nem több, akkor felfedezzük: a szerző a rímkényszer és a kötött szótagszám hiányát azzal ellentételezi, hogy búvópatakszerűen jambikus sorokat gördít. "

Bozsits Boglárka: OKTV - Pilinszky János: Micsoda földalatti harc 1. 

Ezen a héten Bozsits Boglárka, iskolánk 12. évfolyamos,tervezőgrafika szakos tanulója 2023/24-ben készült OKTV pályázati anyagát mutatjuk be. 

A korunkra jellemző közös, társadalmi vagy globális problémák fikciós megjelenítésének egyik kézenfekvő módja azok allegorikus kivetítése egy elképzelt jövőbeli (esetleg múltbeli) történetvilágba, vagy a fantasy műfajra jellemző varázslatos mesevilágba. Nem meglepő módon tehát, a disztópiák többnyire a science fiction vagy a fantasy valamely alműfajára, illetve az alternatív történelmi regényekre jellemző narratív konvencióknak, történetsémáknak megfelelően jelennek meg. Az irodalmi műfajokhoz képest azonban a képregények, grafikus narratívák a szöveggel egyenrangú kifejezőeszközként használják a grafikai lehetőségeket (vonalak, tónusok, rajztechnika, elrendezés, kihagyás, üres helyek, stb.) a sűrítés, a feszültségkeltés, a hangulatfestés, a humor vagy az irónia szolgálatában.  

Rónai Balázs Zoltán Fotó: Székelyhidi Zsolt (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Mindössze húsz rövid sor: arról tanúskodik, hogy a fontos közlendő tömören is átadható, és nem szükséges hosszan fejtegetni, innen-onnan ragozni. Voltaképpen egyetlen gazdag, szépen ívelő metafora, amely az általános emberi sors és a kalózlét, e két fogalom tartalmi és hangulati hasonlóságára épül. Ráadásul elképesztően impulzív, színes és izgalmas: elővarázsolja emlékezetünk mélyrétegéből a kölyökkor kalózos filmjeit és regényeit, ám mindezt szélesebbre tárja, hozzáadva a felnőttkor, sőt az öregkor keserédes melankóliáját („azt mondta, elfáradt”), élettapasztalatait, kijózanodását („Utolsó hűséges embere részeg”), búcsúzkodását („nézi / a távolodó hajót”), nosztalgikus derűjét. 

Angyal Eszter: A hiú /plakátterv Exupéry: A kis herceg c. meséjéhez/

Jelen tanulmánynak kettős célkitűzése van: először is nem az idillikus, paradicsomi Tahitit szándékozom bemutatni, hanem egy valós, egyedi, ugyanakkor a nyugati kultúrától eltérő kultúrát és annak ábrázolásmódját (főként Victor Segalen műveire alapozva), emellett kitérek a polinéz genezistörténet részleteire és annak megjelenésére az író műveiben. Tahiti egyike azon távoli országoknak és kultúráknak, melyek már évszázadok óta vonzzák az embereket. Az alábbi kérdésekre próbálok meg választ találni: vajon mi járulhatott hozzá a szigetről alkotott illuzórikus elképzeléshez? Miként ábrázolták a francia írók a szigetlakókat XVIII. századtól a XX. század elejéig?

Sam Jotham Sutharson képe a Pixabay -en.

Érdekes tapasztalat, hogy talán a napszakok, holdnaptár vagy menstruációs ciklus alapján változik egyes tanárok hozzáállása a szülőkhöz. Ha a pénzedre, idődre, segítségedre van szükség, akkor felnőtt vagy, meg kell értened milyen nehéz helyzetben van a közoktatás meg a világ, stb, ha viszont valami nem úgy alakul, ahogyan azt az iskola elképzeli, olyan stílusban osztanak ki és tesznek "helyre", mintha taknyos gyerek lennél. Fogd be és örülj, legyél hálás. Rendkívül felháborítónak tartom a postafiókomban landoló levelek számonkéréseit, a kioktatást, a full halvérű megnyilatkozásokat.

Szeretném jelezni: nem vagyok gyerek!

Buda Ferenc Fotó: Kaszás Tamás

" A kései versek olyanok, akár egy Csomolungma-expedíció végső szakasza: nem csúcstámadás, nem csúcshódítás, nem erőgyűjtés a magaslati táborban, hanem lassú, megfáradt ereszkedés az alaptábor felé, az utolsó adag energiazselével a hátizsákban. A kései versek nem koronaékszerek, nem is ökölnyi, ragyogó fényű gyémántok, hanem egyszerű, kissé kopott üveggolyók, amelyekkel a Pál utcai fiúk tanítás után egy ház falánál célba dobtak – egészen addig, míg rájuk nem rontottak a Pásztor fiúk, einstandolni. Márpedig megmásíthatatlan törvény, hogy az erősebb hatalom végül elragadja a gyöngébb teremtmény üveggolyóját, sőt minden tulajdonát, beleértve az életét."

Hetesi Gergő: A rózsaszín ruha - plakátterv

Hengl Mirella: Sousuke és Sora

Vata Enikő: Szövött szavak, papírszövés Forrás: Holdkatlan Galéria

Ahogyan nehezedik, úgy kopnak el a maszkok. Azt veszed észre, hogy már tényleg csak olyan emberekre varázsolsz elő tört perceket, akik fontosak neked, függetlenül attól, mióta ismered őket. Megváltoztál, mondják és te nem vitatkozol. Az élet, mint az írás. Leoldja a barokkos szóvirágokat. Tömör leszel, rövid és erős. Páran úgy fogalmaznak kegyetlen. Ezzel sem vitatkozol. A legnagyobb kincs, az idő. 

Baranyai Hanna Lili: Tanulmány 7.