Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
V dec. 17, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
H dec. 18, 2017 @18:00 -
Kezdőmondat Parti Nagy Lajossal
Sze dec. 20, 2017 @19:00 -
Lépésről-lépésre - A Budapest Kortárstánc Főiskola a Trafóban
Cs dec. 21, 2017 @19:00 -
Magyarázatok X számára: Forgách András és Szemző Tibor

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

 A The Room-jelenség

 

Tommy Wiseau 2003-ban debütált egyszerre tehetségtelen íróként, tehetségtelen rendezőként és tehetségtelen főszereplőként. A film utóélete már izgalmasabb.

 

"Hallottál már a The Room (A szoba) című filmről?", kérdezte londoni ismerősöm egyik magyarországi látogatása során. "Minden évben lejátsszák egyszer a mozikban, általában teltházas."

A szüleim számára például elég érthetetlen volt, hogy miért akarna valaki megnézni egy olyan filmet, amit korábban már látott; azonban ismertem olyanokat is, akik rendszeresen összegyűltek a társaságukkal, hogy megnézzék a Ponyvaregényt, annyira beleszerettek abba a filmbe.

"Ez olyan, mint a Ponyvaregény?", kérdeztem vissza. "Annyira kultikus, hogy az emberek nem tudnak betelni vele?"

"Nem, szó sincs erről!", hangzott a válasz. "A világ egyik legrosszabb filmjének mondják. Az emberek azért nézik meg újra és újra a moziban, hogy együtt röhöghessenek rajta, milyen béna."

 Mit értesz szex alatt?

A kilencvenes évek remakelt szövege - Szevasz szöszke, jössz egy röpke gyömöszre? Itt a remek alkalom, pöröghetsz a farkamon- morálfilozófiai dimenzióval támadt fel nemrég egy zenei videóban By Alex és Majka által. Senkise : u,u,u /feat. Majka

Egy feminista értelmezése. A befogadási szituáció elsősorban hallgatói, mivel zeneszámról van szó, engem mégis a dalszöveg érdekelt. A szöveg első részének három egysége egy fiktív Én-Te viszonyt artikulál, deszkriptív és imperatívusz jellegű aktusokkal jelöli ki az alapvetően alárendelő interperszonális viszonyt a Másikkal, aki jelen esetben egy nő. Játszmaelméleti megközelítésben Szülő - Gyermek én állapot, törpítő külön nyelvvel, ahol a másik fölé pozicionálás alaphelyzet. A Másik valójában nem is létezik, az imaginárius dimenzió csupán a szubjektum fantazmagórikus konfabulációja, hogy beszédteret teremthessen a fókuszmondat elhangozásához, amit azonban nem a szövegben elsőként megjelenő beszélő mond ki, hanem a másik, még nem jelenlévő performer. A szövegrész hármas tagolásának első része egy aktus elejeközepe, ahol a szexuális praxis a lovaglópózt látszik preferálni, parvenü enteriőrben (lávaláma).

Revues d’Études Françaises 21. (2016)

Migrations et intégrations

 

A migráció kétségtelenül napjaink egyik meghatározó nemzetközi konfliktusforrása. Kezelésének, politikai tőkévé változtatásának különböző módozatai figyelhetőek meg – az ezekkel járó sajátos társadalmi, pszichológiai, kulturális következményekkel együtt. Az ELTE Centre Interuniversitaire d’Études Françaises által kiadott Revue d’Études Françaises 21. száma ezt a kérdéskört járja körül, különböző tudományágak képviselőinek segítségével.

Pozsonyi Lilla: A jó természete

Kateřina Drsková (szerk.): Nature(s).

Actes de la XXIIème Université d’été de l’Association Jan Hus.

Opera Romanica 15., České Budějovice, 2015. 155 o.

 

A Jan Hus Egyesület 22. Nyári Egyeteme (Université d’été de l’Association Jan Hus) 2013-ban került megrendezésre, középpontjában egy tudományos konferenciával. Ennek anyaga 2015-ben jelent meg a Česke Budějovice-i Dél_Csehországi Egyetem romanisztikai folyóiratában. Az Opera Romanica 15. számának valamennyi írása tehát egy közös témát dolgoz fel, ezúttal a természet fogalmát, fogalmait, erre utal a cím: „Nature(s)”. Csehország mellett Franciaországból, Magyarországról, Szlovákiából, Lengyelországból érkeztek a résztvevők, akik filozófiai, nyelvészeti, irodalmi, történelmi szempontokból közelítettek a témához.

A francia film mindig kicsit különleges

Szubjektív filmnapló

Bébibumm (Telle mère, telle fille) 2017

 

2017. augusztus 10-én mutatták be Noémie Soglio Bébibumm (Telle mère, telle fille) című filmjét.  Az eredeti címet a német tükörfordítás közelíti meg a legjobban, Wie die Mutter, so die Tochter, mondom úgy, hogy egy szót nem értek németül, valahogy mégis érzem. Mi ezek szerint az angol Baby Bumps -ot magyarítottuk, de szerintem a litván sokkal jobb, Mano mama ir musu kudikiai.

Aki azt hiszi, hogy a vígjáték olyan film, amin nevetni lehet, az nem tévedhet nagyobbat. A francia vígjátékokra ez különösen igaz. A francia filmet kulturális aura lengi körül, mindig van benne valami arisztokratikus entitás, kivéve, ha vígjáték. Amikor a 60-as évek végén Louis de Funes elfáradt Fantomas keresése közben és elalvás előtt betette a füldugóit, majd tapssal ellenőrizte, működik-e, az vicces volt, mert a színész karakterében bújt meg a lényeg. A 80-as évektől azonban a francia vígjáték visszaesett egy archaikusan turbulens szingularitásba, és még nem jött ki belőle. A film olyan, mint az irodalom, nem újat talál ki, hanem az elődökre reagál. Noémie Soglionak sikerült a Bébibummal olyat alkotni, amin kínomban sem tudok nevetni, mérföldekre áll a valódi komédiál, ám mégsem ilyen egyszerű a képlet.

Összeállításunk előző részét egy díjazott krimivel fejeztük be, folytassuk egy másik, bűnügyi regényeknek szánt díjjal. A Point hetilap által alapított európai krimi-díjat 15. alkalommal adták át; a lyoni Festival Quai du polar megnyitóján a civilben ügyvéd Hannelore Cayre La daronne „A mutter” (La daronne – Éditions Métailié, 2017) című regénye kapta. A szegénység társadalmi problémáját empatikusan bemutató regény főhősnője, Patience Portefeux egyedül neveli gyermekeit és fizeti demens anyja gondozásának költségeit. Fordításból mindezt nem tudja előteremteni, ezért különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül droggal kereskedik. A feminista olvasatra is nyitott történet rámutat a szegénységből való kitörés lehetetlenségére – már ami a tisztességes utat, a szorgalmas tanulást és munkát illeti…

Az angolszász hatalmak által Észak-Afrikában kivitelezett 1942 novemberi partraszállás sikeréhez szükség volt egy olyan vezetőre is, akit az észak-afrikai francia hadsereg és közvélemény egyaránt el tud fogadni, az amerikai diplomácia választása pedig Henri Honoré Giraud tábornokra esett, aki nem sokkal korábban szökött meg a német hadifogságból, így németellenességéhez nem férhetett kétség. Értékét tovább növelte az amerikaiak szemében az a tény, hogy a szabad francia vezetés kapcsolatfelvételi kísérletét mereven elutasítva de Gaulle-lal szemben foglalt állást. Miután Darlan admirális decemberben merénylet áldozata lett, a Birodalmi Tanács tagjai december 26-án Giraud-t választották meg főbiztosnak, amelyet ő február 5-én rendeleti úton a korábban ismeretlen „polgári és katonai főparancsnok” címre cserélt fel, ezzel pedig kezébe került az észak-afrikai francia területek feletti hatalom.

Az 1940. június 22-én aláírt fegyverszünet számos feltétele közül a megszállási területek felosztása gyakorolta az egyik legnagyobb hatást az ellenállási mozgalmak kialakulására. Az ország északi területeinek döntő többsége, valamint az Atlanti-óceán menti megyék közvetlen német megszállás alá kerültek, míg az ország déli részén jött létre az úgynevezett szabad zóna, amely a Vichy központtal működő kormány fennhatósága alatt működött. Ugyanakkor a legészakibb két megye (Nord és Pas-de-Calais) a belgiumi katonai főkormányzóság fennhatósága alá került, számos északkeleti megye tiltott területté vált, ahová a vereség zűrzavarában otthonaikat elhagyó francia lakosság nem térhetett vissza, hogy helyüket a jövőben betelepített német lakosság foglalja el, a régóta vitatott Elzász-Lotaringia térségét pedig a Harmadik Birodalomhoz csatolták. Ebből kifolyólag Franciaország területén meglehetősen változatos összetételű, motiváltságú és létszámú csoportok szánták rá magukat a megszálló erők elleni tevékenységre.

Rémes kommunikációs minták

 

Nem tudom, hogy igazából a magyar nyelv, vagy a magyar szokások hiányossága; de ha valaki véleményt vagy tanácsot fogalmaz meg, az általában parancsnak vagy kijelentésnek hangzik, egyáltalán nem azt fejezi ki, ami a közlő igazi szándéka. Régen észrevettem már, amikor arra panaszkodom, hogy fogalmam sincs, mi jót tudnék csinálni a hétvégén, akkor olyan válaszokat kapok, hogy "Menj el túrázni!" Egyébként ez általában remek ötlet, de nem felvetésként fogalmazzák meg, mint pl. "Túrázni lenne kedved?" hanem szinte parancsként: "Menj el túrázni!" Ilyenkor mindig kínosan szoktam érezni magam, mert ha azt mondom, hogy "nem, azt most nincs kedvem", az ilyenkor olyan érzést kelt bennem, mintha egy felszólításnak vagy kérésnek mondanék ellent; pedig nyilván nem erről van szó, de a mondat felszólító módja ezt váltja ki belőlem.

A Szabad Franciaország az 1941 végétől 1942 közepéig terjedő időszakban számos sikert könyvelhetett el, amelyek egyértelműen hozzájárultak belső és külső helyzetének megszilárdításához, amelynek megkoronázásaként létrehozták a nagyobb nemzetközi elismertségre számot tartó Harcoló Franciaországot. Ugyanakkor azonban ez a megerősödés számos kérdést is felvetett mind a mozgalmon belül, mind pedig a szövetséges hatalmak körében, amelyekre különböző lehetséges válaszok léteztek, és ezek nem mindegyike ígért biztató jövőt a szervezet vezetése számára. 1942 második felében már korántsem volt egyértelmű, hogy a háború előrehaladtával és a hadi helyzet változásával a nemzetközi nagypolitika színpadán lesz-e hely a szabad franciák számára.

De Gaulle tábornok 1940 őszén kijelölte a legfontosabb célokat a Szabad Francia Afrikában állomásozó francia erők számára. Az elsődleges cél a lehető legtöbb önkéntes toborzása, kiképzése és felszerelése annak érdekében, hogy a Szabad Franciaország részt vehessen a tengelyhatalmak elleni harcokban. November végére a Szabad Francia Erők összesen mintegy 35.000 főt számláltak, nagyjából 20 hadihajót és 30 teherhajót tudtak a háborús erőfeszítések szolgálatába állítani, ezen felül pedig hozzávetőlegesen 1.000 fő teljesített szolgálatot a brit királyi légierő kötelékében, valamint szilárdan kézben tartott és nagy kiterjedésű területeket irányítottak Afrikában. Ugyanakkor a tábornok fontosnak tartotta, hogy megfelelő elismerésben részesítse a hadműveletekben résztvevő katonákat és civileket, akiknek a hozzájárulása nagy jelentőséggel bírt a Szabad Franciaország sikere szempontjából, ezért létrehozta a Felszabadítási Érdemrendet (Ordre de la Libération), melyet azok a személyek, katonai vagy polgári közösségek kaphattak meg, akik, illetve amelyek kitüntették magukat Franciaország és gyarmatbirodalma felszabadítása során. A különleges kitüntetéseket a rend vezetőinek ajánlása után annak nagymestere, De Gaulle tábornok adományozta.

Az 1940 júniusában elhangzott rádióbeszédet követő egy évben mind De Gaulle, mind a vezetésével létrejött Szabad Franciaország nagy utat tett meg mind katonai, mind pedig politikai téren. A Szabad Francia Erők létszáma a területi gyarapodásoknak köszönhetően látványosan megnőtt, 1940 végén 35.000, 1941 második felére pedig már közel 50.000 fő teljesített szolgálatot ennek a haderőnek kötelékében. Ezzel párhuzamosan 20 hadihajón és 115 kereskedelmi hajón lengett a szabad francia zászló (még ha utóbbiak kisebb részén volt is csak francia legénység), amelyek kivették részüket a háborús erőfeszítésekből. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a fenti – önmagukban sem túl impozáns – számok mögött a valóság meglehetősen lehangoló volt.

A Dakarnál elszenvedett kudarc mind a brit, mind a szabad francia vezetés számára csalódást jelentett, mivel a nagy lakossággal rendelkező, nyersanyagokban gazdag és viszonylag fejlett régió megszerzése fontos lépés lett volna a tengelyhatalmak elleni harcban. Ugyanakkor számot vetve a realitásokkal De Gaulle ezt követően a közép-afrikai francia területek feletti ellenőrzés megszilárdítására koncentrált és október 12-én utasítást adott Gabon elfoglalására, mely augusztus 29-i szándéknyilatkozata ellenére a beérkező francia erők nyomására végül nem követte a szomszédos francia gyarmatok példáját és nem állt át a szövetségesek oldalára.

Jean-Paul Sartre az 1930-as évektől párhuzamosan tevékenykedett szépíróként, filozófusként és irodalomkritikusként. Az egzisztencializmus második világháború utáni divattá válása és Sartre egyre erősödő személyes ismertsége lehetővé tette, hogy közéleti szereplőként, véleményformáló értelmiségiként vegyen részt politikai ügyekben. Mi az irodalom? (Qu’est ce que la littérature, 1947 – magyarul 1969, nem teljes szöveg[1]) címen egybefoglalt irodalmelméleti cikkeiben programszerűen fogalmazza meg az elkötelezettség követelményét, ami valójában a mindenkori jelen társadalmi viszonyaival és az olvasókkal folytatott aktív, nyitott, dialogikus viszonyt jelent. Ezt képviseli Les Temps Modernes címmel 1945-ben meginduló folyóirata is. Irodalomkritikai tevékenysége ekkortól egyre inkább irodalomtörténészi jelleget ölt, erőteljes (újra)értelmezői szándékkal. Éveket, évtizedeket tölt a 19. századi, az 1848 utáni irodalom újszerűségét adó szerzők tanulmányozásával, rövidebb-hosszabb könyveket írva Baudelaire-ről, Flaubert-ről, illetve ezt tervezve Mallarméról. Ugyanakkor kiemelten foglalkoztatja a kortársak közül Jean Genet sajátos életútja, személyisége és művészete is.

Az 1940 nyarán Charles de Gaulle által létrehozott, heterogén összetételű és kérdéses harcértékű Szabad Franciaország mozgalom meglehetősen gyenge legitimációval rendelkezett, hiszen csupán a brit diplomácia ismerte el létezését. A helyzet javítása érdekében a szabad francia vezetésnek meg kellett szilárdítania helyzetét, amelyre a legjobb lehetősége a francia gyarmatbirodalom területén kínálkozott. De Gaulle elképzelései szerint a gyarmatok csatlakozása jelentős emberi és anyagi erőforrásokkal gyarapíthatta a mozgalmat, ugyanakkor pedig hozzájárulhatott szélesebb körű diplomáciai elismeréséhez is. Ráadásul az első sikerhez nem is kellett különösebben nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a francia-brit fennhatóság alatt álló Új-Hebridák (ma Vanuatu) vezetése nevében Henri Sautot kormányzó július 22-én táviratban jelezte De Gaulle tábornoknak, hogy a terület csatlakozik a szabad francia mozgalomhoz.

 

Németh Linda: Útmutató a középkori szimbólumok értelmezéséhez

Michel Pastoreau: Une histoire symbolique du Moyen Âge occidental

Le Seuil, Paris, 2004, 448 p.

 

Miért számított meleg színnek a kék a középkorban és keltett kellemetlen hatást minden, ami pöttyös, mintás vagy csíkos? Mi volt az oka, hogy féltek a vörös hajú emberektől és vajon miért piros a Mikulás és Piroska ruhája, vagy öltözik kékbe Szűz Mária? Miért nem tanácsos elaludni egy diófa alatt? Hogyan okozhatta az oroszlán felemelkedése a XII. században a medve trónfosztását? Miért volt szükséges, hogy a keresztény egyház átírja a sakkjátszma szabályait? Milyen elvek dominálnak a címerek, jelképek, zászlók mintázatának összeállításában?

Az 1940 májusában-júniusában elszenvedett gyors és teljesen váratlan vereség megsemmisítő hatással volt a francia fegyveres erőkre. A szárazföldi erők egy része felmorzsolódott a harcok folyamán, közel kétmillióan pedig fogságba kerültek. Noha az európai kontinensről több mint 100 ezer francia katonát sikerült Angliába szállítani, többségük mereven elzárkózott attól, hogy De Gaulle oldalán folytassa a háborút. Sokukhoz el sem jutott a hír, mivel a brit hatóságok sem mindig járultak hozzá a szabad francia toborzási erőfeszítések sikeréhez, így végül 1940 nyarának végére alig 4.500 fő állt a harc folytatása mellett elkötelezett francia tábornok rendelkezésére, hogy segítségükkel ütőképes szárazföldi haderőt hozzon létre. Ez az erő igen csekély volt, de jelentőségét és harci értékét felértékelhette a légi és tengeri haderő, amelynek csatlakozása érdekében a szabad francia vezetés komoly tevékenységet fejtett ki. Ennek a munkának az eredményei legjobb esetben is vegyesek voltak.

Az év első hónapjaiban számos irodalmi elismerés került kiosztásra Franciaországban, ahol a díjak fontos részét alkotják az olvasók tájékozódásának a könyvpiacon. A „magas” irodalmi díjak és a kiadók, folyóiratok „saját márkás” elismerései mellett a francia könyvkultúrában intézményes megbecsültsége van a különböző irodalmi zsánereknek és az olyan határműfajoknak, mint a dal (tavaly Charles Aznavour életművét díjazták a Nikos Gatsos-díjjal), vagy a képregény (BD Fnac, Fauve d’Or d’Angoulême, stb.) a maga számtalan alműfajával (a France Info a riport és aktualitás kategóriát díjazza például minden évben, az Artémisia a női képregényt). Több díj is vár a a fiatal tehetségekre (Fénéon díj) – köztük a középiskolásokra –, mint ahogy szem előtt tartják a kisebbségeket, az egyes régiók (beleértve az ún. Tengeren-túli területeket és a volt gyarmatokat) irodalmát, valamint ezek kombinációit (Prix du roman métis des lycéens – Középiskolás „mesztic”[1] regények díja). A frankofon könyvtárak minden évben szavaznak (Libr’à nous) olyan kategóriák legjobbjaira is, mint a képes gyermekkönyvek, a kamaszokat megcélzó ifjúsági regények (ado), a felnőtt (adult) irodalom és képregény. Emellett az ifjúsági és felnőtt tudományos ismeretterjesztő könyveknek is van külön díja, La Science néven. Az alábbiakban a díjak nyertesei közül válogattunk, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük az érdeklődő olvasók további tájékozódását.

 

Mégis, ki ölte meg a kislányomat?
Szubjektív filmnapló

A VISKÓ (The Shack)/ Stuart Hazeldine/ 2017.

William Paul Young bestseller regényéből készült keresztény fantasy film

 

Az ismeretlen üdvözlése. Mindenkinek van elképzelése a világról, mindenki hisz valamiben. A kereszténység alternatív valóságot kínál az eszmék szabad piacán, igényt formál a fogyasztók figyelmére, ezért szüksége van marketingre és reklámra. Megismerésének vágya az ismeretlenre irányul, egy nyilvánvaló Isten nem az ő ügye lenne. Nem az ember és a nem-humán élőlények állnak a középpontjában, hanem a legfőbb jó, Isten. Az ember ebben a világképben gyermek, a nem- humán élőlények pedig rabszolgák. A viskó nem  keresztényekhez szól elsősorban, hanem kifinomult szkepticistákhoz.

Ateistának keresztény filmet nézni olyan, mint a lelátón vagy füles fotelben ülni, amikor idegenben játszik a kedvenc csapatunk, és bár mindkét fél erős, a hazai pályának vannak előnyei. Hallgatjuk a kommentátor esélylatolgatását, miközben tudjuk, a meccs kimenetele megjósolhatatlan. Elismeréssel adózunk az ellenfél ügyes játékának, de azért a saját csapatunknak drukkolunk.

Meghívás átváltozásra. Egy gyermekét elvesztett apa, Pillip MacKenzi öndekonstrukciós gesztusáról szól a film, ahogyan a világhoz való viszonyát visszabontja, majd újraépíti a keresztény hit segítségével, hogy elfogadható magyarázatot találjon az elfogadhatatlanra. A vadregényes Kanadában él feleségével és három gyermekével. Egy kirándulás alkalmával kisebbik lánya Missy eltűnik, és a nyomok egy elhagyatott viskóhoz vezetnek. Szomorú, bűntudattal teli időszak kezdődik. Egy nap rejtélyes levelet kap Papától (Isten), mely találkozóra hívja a viskóba, útközben azonban baleset éri. A kórházban töltött öntudatlan állapotban egy különös álom veszi kezdetét, melyben MacKenzi személyes élményként tapasztalja meg Istent és két szárnysegédjét. A paradicsomi körülményeket idéző mentális térben folytatott fájdalomterápia és life coaching során megérti, hogy énje feladásával magasabb rendű öröm birtokosa lehet, ha megbocsát kislánya gyilkosának.

Találkozott Istennel, afroamerikai volt és nő. Kanada tényleg gyönyörű, a szépen fényképezett családi filmek színvonalán. A film képi világa hagyományos szimbólumokra és metaforákra épít, nyomokban pedig Jung-i pszichoanalitikus elméletet tartalmaz. Ha az archaikus görög bukolika a világot az első konfliktus előtt ábrázolta, akkor a filmben ábrázolt animált Őrtorony Mennyország az ember utolsó konfliktusa utáni hely lesz. Szimpatikus arculatfrissítésen esett át Papa. Vertikálisan kihívott (kövér), afroamerikai nő lett, akit hidegen hagy a slim- managment (fogyókúra). De Jézus Krisztus és a Szentlélek se néz ki rosszul. Hogy a Szentháromság kétharmada nőnemű is lehet, az nagyon rendben van. Isten/Papa /Elousa legfőbb mondanivalója, hogy ő jó. A és a rossz képzete kultúránként eltérő lehet, a kereszténységnek azonban egyetemes elképzelése van az abszolút jóról és rosszról.

Isten útjai kifürkészhetetlenek.  A morális és természeti rossz jelenléte a világban a legsúlyosabb kihívás a keresztény világnézet számára. Hogyan létezhet egy mindenható, mindentudó és jóindulatú Isten világában a rossz. Hogyan hagyhatja, hogy egy kislány gyilkosság áldozata legyen? Úgy, hogy nem ő tette, és még a legaranyosabb kislány is bűnös. Istennek elégséges oka van, hogy megengedje a rosszat, az ember pedig nem látja a nagyobb összefüggéseket, ésszel nem tudja felfogni, hogy helyzetének vannak olyan elemei, amelyet nem ismerhet, mert az Isten tervének része. A káoszból a rendbe való átmenet során a rosszból magasabb rendű jó származhat. Bizalom és hit kell, hogy elhiggyük, ami most rossz, az végső fokon minket szolgál, akkor is, ha nem látjuk az értelmét. Bizonyos esetben le is kell mondani az értelemről, mert kétélű fegyver, egy ponton túl az ember ellen fordul, és többre lesz szükség. Ez a többlet a keresztény  hit. Tulajdonképpen a hitnek ez a felhajtóereje, direkt ellenállni a rációnak. Hiszem, ezért értem. Minden rossz és szenvedés az ember szabad akaratából származik. Valóban van-e szabad akarat, ez nem témája a filmnek. A kvantumelmélet szerint van, szubatomi szinten. A szabad akaratnak kettős funkciója van, magyarázatot ad a rosszra és Istent minden felelősség alól fölmenti. Minden a szabad akarat következménye. Minden rossz a világban saját hibáink és rossz döntéseink következménye. MacKenzi szabad akaratából nősült, szabad akaratából szexelt, szabad akaratából lett gyereke. Ha mindezt nem tette volna, nem lett volna kislánya, akit meggyilkolnak. A rossz megtapasztalásával azonban lelki fejlődésen mehetünk keresztül, és a szeretetre való képesség is szabad akaratból származik. A kérdés az, hogy a szeretet képességért nem fizetünk-e aránytalanul nagy árat.

Amíg mindenki meg nem tér, a rossz jelen lesz, ezért kollektív felelősségünk van. Minél többen térnek meg, annál hamarabb lesz vége a siralomvölgynek. Akik a vallás menedékjellegét veszik igénybe, azok a lerobbant viskójukat kipofozhatják takaros menedékházzá, mert egyszer mindenkinek szüksége lehet rá..

Isten azt állítja, ők nem bizonyítanak semmit. Pedig a megtéréshez pont erre lenne a legnagyobb szükség. A végén azért csak megkérdeztem volna, mégis, ki ölte meg a kislányomat?




1940-ben sok más franciával együtt angliai emigrációba kényszerülve, hazája hivatalos kapitulációja után, Charles de Gaulle meghirdette a fegyveres ellenállás folytatásának programját, a hódító náci Németországgal szemben. A születőfélben lévő új mozgalom első és legfontosabb feladata az volt, hogy önkénteseket tudjon megszólítani és csatlakozásra bírni. A brit segítségnek és támogatásnak köszönhetően az új szervezet létezéséről szerte a világon tudomást szereztek, ezek után a fő kérdés az volt, hogy mennyien döntenek a csatlakozás mellett.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.