VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Publicisztikák
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Kép forrása: libri.hu "Eszközévé tökéletesít, a létezés vésőjévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik, legfőbb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió? Igen. Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ megjavulása."
Ki nélkül nem lett semmi, ami lett? Kérdezi az Igétől Wittgenstein. A válasz, a teremtő Ige. A Logosz) maga. Felfedezhető a Bibliából az is, hogy ez egy mindenre jó orvosság, tulajdonképpen a kinyilatkoztatás nyelve, kezdetben az Örökkévaló tulajdona.1 Aztán önálló léttel ruházzza fel az Atya. Később testté lesz, mint Messiás. Jézus Krisztusban. A kezdet (beresit) persze nem időt jelent akkor sem és ma sem, hanem valami idő előtti temporalitást. (Örökkévalóságot.) Az időtlenség nem az idő előtt volt. Kronologikusan elgondolva. Hanem egy másik dimenzió. Ezékielnél eledelként jelenik meg az Ige, mint ehető könyv. (Türet.) (Ezékiel 3. 1.) János evangélistánál szintén. (Jelenések 10. 9.) Először édes a próféták szájában a szellemi eledel, majd a gyomrukban kifejti ítélő erejét, keserűvé lesz. A könyv megmondja, mit kell tennie a szellem emberének.
A nőt látjuk a novellákban, sokféle állapotában és alakjában: a szeretetre vágyó kislányt, a szenvedésbe beletört fiatalasszonyt, az idős testét szégyenlő, kiszolgáltatott haldoklót, a vágyakozó nőt, a kudarcos sorsával elégedetlent vagy az abba bölcsen beletörődőt. Közös bennük, hogy merészen, hagyományokkal és elvárásokkal szemben önmaguk akarnak lenni, ez belső szabadságuk záloga.
Heidegger szerint a megértés az emberi jelenvalólét alapirányultsága, nemcsak a gondolkodás egyfajta viszonyulása. Több mint művelet vagy mód. Mivel az olvasás során utána-alkotás történik, visszafordítjuk az írást élőbeszéddé, a mű ugyanúgy életünk fontos mozzanatává lesz, mint a szerzőnek. Megszólaltatjuk az írást, mint egy kottát. Átültetjük nyelvre, ami kép. A semmi-hasadék megtelik hangokkal, emléknyomokkal. Jelentés születik. Nem feljelentés. Leképezés. A jeleket visszaalakítjuk összefüggő beszéddé. Dialógus történik a múlt egy szelete, fonalszála és a most jelenre fonódó szövete között. A hallgatás vizére rátelepszenek a vízipók-mondatok, szúnyoglárvák. Fölbukkannak a létvonatkozások. A mondatalkotásból játék lehet, ünnep. A gyermek, amikor játszik, a saját helyzetén túlira tekint. Benne tartózkodik az elképzeltben, átinterpretálódik, ahogy Orbán Gyöngyi írta, egy másik szituációba. S ez a játszó én a legfontosabb részünk.
Balogh István (Zenta, 1946) vajdasági magyar író, költő, tanár, a Vajdasági Írók Egyesületének és a Szépírók Társaságának tagja. Eddig huszonegy, könyve jelent meg és hét nyelvre fordították műveit, néhány elbeszélése tankönyvekbe is bekerült. Neve megtalálható az Új magyar irodalmi lexikonban és a Vajdasági magyar irodalmi lexikonban. Mesebor című drámakötetét 2024-ben adta ki a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
Először az olvasást kedveltem meg. Olvasni óvodás koromban tanultam meg, a konyhaasztalnál, ahol nálamnál három évvel idősebb bátyám próbálgatta megtanulni a betűket. Én vele szemben térdeltem egy hokedlin, és fordítva sajátítottam el a betűk ismeretét. Ez a fejjel lefelé olvasás ma is folyékonyan megy. Ám gyorsan fölállítottam tótágasukból a betűket és olvasni kezdtem az utcai cégtáblákat, az újságban a címeket. A lényeg, mire iskolába kerültem folyékonyan olvastam. Írni nem tudtam. Azt nem lehetett a hokedliról bámulva elsajátítani. Írni az iskolában tanultam meg, csúnyán rajzoltam a betűket, de a helyesírás azonnal ment. Ezt igyekeztem magyarázgatni később, tanár koromban a diákjaimnak. Olvasással agyadba vésődnek a leírtak, és hívásra előjön a helyesen írt kép.
2024. június 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Gyarmati Hodzsa Gábor ( 1958-2024) . Hodzsa rengeteg zenekarban játszott az ír zenétől a török zenén át a blues-ig, de a vers-megzenésítések sem álltak távol tőle,. Ő maga is írt verseket, bár alapjában filozófusként fogalmazta meg saját magát. Magáról így írt: 1958-ban születtem Kiskunfélegyházán. A helyi zenei általános iskolába jártam. Nyolcadikos koromig kórustag is voltam, emellett három évig jártam zongoraórára. Ez utóbbi eredményeképp mind a mai meg tudom különböztetni a fehér billentyűket a fehérektől. Bár gyerekként szerettem a klasszikus zenét is - Mozart d-moll zongoraversenyét, Fischer Annie előadásában rongyosra hallgattuk a testvéreimmel - de igazán az akkoriban születő új zenék hoztak lázba. 10-11 éves koromra már „eldőlt”, hogy a gitár lesz a hangszerem.
Terhet ró ránk, hogy az eredendő vétek árnyékként akar követni. De, ha a bűnt sorsunk eseményeként értjük, anélkül, hogy szabadságunkat megsemmisítő végzetként vagy felelősségünket enyhítő esetlegességként1 néznénk rá, megússzuk a virtuális kivégzést. Énünk megsemmisítését a lelkiismeret által. De az se tévesszen meg senkit, hogy minden napi tevékenykedései átstrukturálhatatlan tradícióknak tűnnek. Azok között is lehetnek melléesések. Ahogy a szó szerinti ó-görög aposztrofálja a titkos bűnöket. Céltévesztés a törvényszegés. Sokszor magunk se tudjuk, hol a gyökere? Jónak látjuk a rosszat. Építő hagyománynak egy családi rítust, megszokást. Közben az lesz az akadálya a még nagyobb áldásnak.
Halmosi Sándor legutóbbi verseskönyvei az apokalipszis esztétikáját az aranykorok emlékezetével dúsították. Merre vezethet innen még út, miféle tér nyílhat a szavak előtt, ha már nemcsak minden, de a mindenség is elmondatott? Néma kérdéseinkre csöndes válasz született, szintézises anyag került ki a költő műhelyéből: a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) című kötet – ez az „Őrület ellen horganyzott fény” (Horzsolások) – magába sűríti a lírikusi pálya formanyelvi rétegzettségét, ugyanakkor a szellemtani elmélyülés még hathatósabb eseteit nyújtja.
Júliusban még javában tart majd az évad a Nemzeti Táncszínházban. Az elmúlt évek sikerprogramja idén sem marad el: újra könnyed nyári élményt ígér a magyar táncművészet otthona az aktív kulturális tartalomra vágyó közönségnek. Újra július, újra TáncPark: teraszt nyit a táncművészet is. A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden évben – így most már hagyományosan - júliusban a parkba költözik. Az alkalmi színpadon estéről-estére, kilenc napon át napon át váltják egymást az együttesek, így garantált a naplementés sokszínűség: a titokzatos tangótól a ritmust követelő néptáncon, és kortárs előadáson át a pezsdítő flamenco-ig.
Hogyan fordulhat elő, hogy a fáradhatatlanul szilárd alapot, egyensúlyt kereső egyén számára egy öreg eperfán lógó, évszázados hinta a legbiztosabb pont? A hinta, ha áll, ha mozdulatlan, akkor valóban stabil pontnak tűnik – de halálosan üres. Vajon van-e, aki hintázzon? Ha igen, talán épp ő jelentheti a megingathatatlan viszonyítási alapot valakinek ebben az egyensúlyát vesztett világban. De hiábavaló minden okoskodás: (mese)borban az igazság. Noha ezúttal a mesebort – történetesen! – Jeruzsálemben mérik, előfordulhat, hogy végül ez az út is Rómába vezet. *
Hogyan válik a törvény létté, a képlet képzetté? Képzeletté. A jel valósággá. A szó tetté. Miként igazgatja a cselekedeteket a nyelv? A sorsot a beszéd. Ezekről gondolkodott leginkább akkoriban. * Nem a tudatból az észbe, nem gondolatból gondolatba, hanem Igéből Igébe és Szellemből szellembe, sőt: életből életbe, a könyvből a testbe megy Isten Beszéde. Az Ige működését boncolgatta.
A könyv fülszövegében olvashatjuk: „ Mire ez a könyv megjelenik, a szerző hetven éves lesz.„ Ahogy olvasom, Szávai Géza 1950-ben született, tehát most már 74 éves. Idén a szerző József Attila-díjban részesült. Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron végezte. 1973-ban a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Székelyföldi iskolákban tanított, majd újságíró, lapszerkesztő lett. 1979-1988 között Bukarestben szerkesztette A Hét című hetilapot.
Ékszereket, használati kerámiákat és csodaszép dísztárgyakat is vásárolhatunk a Szentendrei Keramikusok Egyesülete művészeinek köszönhetően, akik 2024. június 15-16-án a Dumtsa Kézműves Kirakodón kínálják egyedi alkotásaikat. A Szentendre és Térsége TDM Nonprofit Kft. által szervezett vásár szombaton és vasárnap is 10-től 18-ig várja a látogatókat. A kerámiák sokszínűségével találkozhatunk a programon, ahol például megvásárolhatjuk Lantos Judit porcelán ékszereit, tálalóeszközeit, lakberendezési tárgyait, Ábrahám Anna Aniu ékszer néven pedig színes mázakkal különlegessé tett kicsi kerámiákkal, porcelán állatfigurákkal érkezik a Dumtsa Kézműves Kirakodóra. A Newsee Store Galéria-Kávézó-Teázó két keramikusának termékei között kőedényeket, használati kerámiákat találunk, amelyek főleg kávézáshoz és teázáshoz készülnek, Hidvégi Petra a gasztronómia és a virágok világa által inspirált iparművészeti munkáit ismerhetjük meg. A Vadász Erdész csatornáról
"Tóth Csillát évek óta úgy olvasom, ahogy az ember egy baráthoz fordul – keresem a szövegeit, mert közelségre vágyom, mert szeretnék látni a magaméhoz hasonló világot. Előre érzem, hogy jót fog tenni "Az ember végül teszi a dolgát/és nem roppan meg és nem lesz kövület" gyengéd józansága, és jót fog tenni az is, ha újrakapcsolódom a saját gyerekkori emlékeimmel."
„Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, és Ő az Istenből lett, és mindenki, aki szereti azt, aki Őt nemzette. Szereti azt is, aki lett belőle. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy ugyanakkor az Istent is szeretjük. És a parancsolatait megtesszük. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk, és az Ő parancs(olat)ai nem nehezek, mivel minden, ami Istenből lett, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Ez az 1, János levél ötödik részének az eleje. Vida Sándor – fordítás. 1971-ben készült el. Ugyancsak ihletett, inspirált, ahogy a Szent Lélek (Szellem) kijelentette, Istentől lehelt átültetés magyar nyelvre. A héber ószövetség és az ógörög újszövetség így lett frissítve, egy újkori, modern magyar nyelvre. Nagy vívmány volt ez akkoriban. A héber rúach (szellem) és az ógörög pneuma (szellem) itt már nem léleknek van fordítva, mint Károli Gáspár idejében. A szavak imígyen alakulásának antropológiai háttere volt. A 400 évvel ez előtti világszemlélet beszűkítette az emberi lény valóságát két területbe. Test és lélek.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
