VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Juhász Zsuzsanna: Ha szerető vagy
Juhász Zsuzsanna Ha szerető vagy
És te mi vagy? Mit vár az olvasó egy ilyen című könyvtől? Azt, amit a szerető szót címbe emelő könyvektől általában: áradó érzelmeket, titkos találkozásokat, párás erotikát, hiszen a szerető minden társadalom bevallott (vagy be nem vallott) szükséglete, intézményesen és egyénileg egyaránt. Juhász Zsuzsanna könyve éppen nem egy szerető helyzetével indít: egy magzatát a méhében hordó anya belső monológjával (a kötet minden fejezete belső monológ, csak a beszélő más: leggyakrabban egyes szám első személyű a megszólalás, de van megszólító módú is, vagy éppen önmegszólító mód is, éppen a kötetcímadó Ha szerető vagy ilyen, de ritkán van többesszám első személyű beszélő is: Júlia). A magzatát még magában viselő nő, éppen az első személyű megszólalás révén, egy egyéni sors egy szakaszát írja le részletező alapossággal: a különféle félelmeket a testi fájdalmaktól, a félelmeket a bekövetkezhető lelkiektől, a megszületendő gyermek egészsége felől stb. Érdekes a gondolatmenet – és jó a megfogalmazása – a „kényelmetlenség” állapotáról: a kényelmetlenség innen van a fájdalmon, de túl a normális állapoton A magánfélelmek kitágulnak a többi nő problémáinak megismerésével ( a nő vezető szerepének vállalásával vagy elvetésével a társadalmi oldalon), a gyermek megtartása vagy a róla való lemondás kérdésével, az anya-gyermek viszonyának alakulásával. A legszebb sorai saját anyjáról szólnak, akiről, kettejük különböző világfelfogásának jellemzésére ezt mondja: „anyám egy kicsit hátrafelé élt, én egy kicsit előre.” Érthető, hiszen anyja mögött nagyobb megtett életút állt, volt mire emlékezni, a szerző még csak készül ere az útra, tehát inkább tervez. Fájdalmasan együttérző a látképe, amikor mindig „fehérnek” érzett anyját „szürkének” kénytelen érzékelni az őt ellepő fémportól ( Cinkpalást). Az anyjához fűződő viszony tele van ambivalenciával: „az anyám úgy ápolt, mintha az életemet mentené” – így a pozitív érzelem -, „de mintha vigyázott volna arra, hogy ne kelljen velem szenvednie, pedig vágytam rá, hogy megtudjam, hogy titokban sír” – így a negatív érzelem. A létezés és annak megnyilvánulási formái a szerző magánsorsából elindulva egyre inkább általánossá válnak. A női létet pedig, a maga sokszínűségében, foglalkozási ártalom révén is igen szélesen ismeri. Pszichológusként lelkiismeretével kell megküzdenie, mert ígéretet tesz egy multiplex sclerosisosnak, hogy hozzásegíti az öngyilkossághoz. Tudománya segíti abban, hogy afelől töprengjen: van-e az újszülöttnek emléke magzati koráról? Hallja-e a zenét, amit várandós anyja magányában hallgat? Jól érzékeli-e, hogy a magzat „játszik” vele, amikor érintésére ide-oda rugózik a méhében? De a foglalkozási behatások nem csak lelki részről érik: a betegápolás minden testi nehézségét és szörnyűségét is át kell élnie. Ezek közt mindennapos a halottöltöztetés hidegrázós élménye; a balesetes természetes igényének tudomásul vétele – és ez nem szarkazmus! – „Csak azt kell elérni még, hogy ne hagyják olyan sokáig alattam az ágytálat”; a méhrákos nő kezelésmegtagadása helyett felajánlani neki, hogy „spermával gyógyíttassa magát”; a hiányos ujjakkal született gyermekről elmondani, hogy „szeretni lehet, de el kell dugni a szégyenét”; megélni, hogy a haldokló rákbeteg elhomályosult tudatával összetéveszti Babucinak becézett feleségével, és utolsó erejével, testének melegéből akar adni neki – ennek a gesztusnak szinte emberen túli jellegét megértve a haldoklót „szent embernek” mondja. Mindezek átélése, a vállalt szörnyűségek és áldozatok ellenhatásaként a nő-ben kialakul az erőteljes segítőkészség, amely minden élőlényre kiterjed: növény, teknős, madár (Fióka), és az a belátás, hogy minden és mindenki segítségre szorul, már egészen túl terjed a női identitáson: „Mert börtönszázad ez, börtönévek, amiket túl akarunk élni. Elfelejtünk várni a szabadságra.” És ez már nemcsak a nőkről szól. Mert férfiakkal – vagy közöttük – élünk, bár viszonyainkat hozzájuk éppen ez a börtönlét, a szabadsághiány határozza meg. Pszichológusként, Freud ismeretében – akinek elméletében az egyik fő életösztön, drive, a fajfenntartás érdekében kierőszakolt libidó, szexualitás – , a férfiaknak a freudizmus szerint a szex csak ürítkezés, mint a bogaraknak, mondja legmélyebb keserűségében a szerző (és utal Kafkára…); beszél a szerző olyan lányokról, akik nem akarnak pénzért férjhez menni, sok lány inkább apjával marad, mert erre a világra nincs kedve szülni. (S ha mégis, az anya félti a gyermekét az apjától – Ordításgyakorlat). Miért is nem? Mert a nagy lakásokat a nyugdíjasok (már amelyik) foglalja el, a fiatal generációnak se dolgozni, se lakni, se szaporodni nincs kulturált lehetősége. De a létezésébe beleszólni sincsen joga, sem lehetősége. Az idősebbek ugyanúgy „belakják” a cselekvési lehetőségeket, gyakorolják a vezetést, a hatalmat. A fiatalok mindnyájan A medveölő fiai (Simonffy András), a cselekvésről lemaradtak. Ugyanúgy, mint a hatvanas-hetvenes évek fiataljai – mi -, ahogyan azt az akkori fiatalok megírták: Bella István a Szeretkezéseink-ben, Rózsa Endre Az elsüllyedt csatatér-ben, Béres Attila a Bonfini-ben, Petri György a Zátony-ban („toporogsz, de egyre hallhatóbban / morogsz és végül fölkelsz – magad ellen. /De ez nem ideje semminek.”) Ezen a ponton tovább tágul a valóságpanoráma. Egyfelől megkísérli megkeresni, milyen élet lehet az, amit egy nő jónak tarthat? Erre – kimerítő válasz a címadó Ha szerető vagy, tehát ha nem vagy feleség, nem kell szülnöd, nem vagy anya, szabad és őszinte lehetsz. S ha így megálmodod az ideális női sorsot, mi lehet a sorsa a férfinak? A kielégületlen férfi-problémától egyenesen eljut a háborúba kergetett férfiakig és fiúkig (hiszen ez megoldja??!!) , akik nem hősök, nem a haza hősei, hanem „haldoklói valami nagy, zavaros, ide-odahajtásának a férfilakosságnak. Valami okból, valami célból, ami valójában nem ér meg egyetlen halált sem. Mert élni kell, az élet van minden ok és cél fölött. A béke van, a békéért kell, hogy legyen minden.” Nem üres szavak ezek a szerzőtől. Pontosan megmondja, milyen békére vágyik: ahol az élet anyagi feltételei adottak, ahol nem kell kukázni egy korty italért, egy falat ételért. Ahol az élet nem olyan, mintha Bábelben kéne újra kezdeni ( Az első bábeli). És ahol nem a kapualj az állandó lakhelye a hajléktalannak. A születendő magzat anyát, apát, lakást, életet igényel. Hatalmas ívben jut el Juhász Zsuzsanna a teljes világképhez. És hozzáteszi mindehhez a haza fogalmát is: „Haza csak ott van, ahol anyák és fiaik szabadon, békében élhetnek.” Ezt a könyvet ezért a megszenvedett konklúzióért kellett megírni. A konklúzióval egyetértek.
Szepes Erika
Juhász Zsuzsanna: Ha szerető vagy. AJ TÉKA Kiadó, 2024 ISBN: 9786158129497
Megjelent: 2025-03-08 20:00:00
|
