Állandó rovatok – Évértékelő

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Bartók Imre: Lovak a folyóban; Annie Ernaux: Évek (Lőrinszky Ildikó fordítása), Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány, Halmosi Sándor: Neretva, Lukács Flóra: Egy sanghaji hotel teraszán

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Jónás Tamás – Beck Zoltán Talajgyakorlatok, Magén István Apokrif, Halmosi Sándor Neretva

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

 
(Fotó: Kothencz Attila)

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Márton László Bátor csikó, Jászberényi Sándor A varjúkirály, Turczi István Utazás törölve (versfordítások)

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj

Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Mezey Katalin: Régi napok rendje

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Zvonko Karanovic: Mindennapi pusztaság

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Kiadták újra Pilinszky János összes verseit 2021-ben. Ezt a kötetet tartottam legértékesebbnek az idén.

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Három könyv, három különböző műfaj. Mindháromról tudtam, hogy készül, azaz hogy íródik, és ezért megjelenésüket a „várakozás öröme” előzte meg. Mindháromba „egy picit” bele is tekinthettem – nagy megtiszteltetésnek fogtam fel – még a megjelenésük előtt. Mezei Márk Utolsó szombat című regényét anno nagy lelkesedéssel olvastam, nagyon értékes és fontos kortárs regénynek tartom, ezért volt izgalmas dolog várni a második Mezei-regényt. A Zsidó temetés első fejezetét olvashattam el még mielőtt a könyv is megérkezett volna – kicsit megdöbbentem, kicsit kételkedni is kezdtem benne, de aztán elhatároztam, hogy úgy fogom olvasni majd, mintha az Utolsó szombat nem létezne. Azt hiszem, sikerült ezt az előző regényélménytől való függetlenséget megvalósítanom – az elcsépelt fordulattal élve: nem tudtam letenni.

Igyekszem a lehető legtöbb könyvet elolvasni a legújabb irodalomból (mert azért mindet lehetetlen, legalábbis számomra: vannak, amelyeket csak részleteiben sikerül megismernem, s maradnak, amelyekről csak tájékozódom). Az általam elolvasottak alapján, illetve az így kialakított összeképet tekintve: a Zsidó temetést tartom 2021 legjobb magyar regényének.

Zsille Gábor (Fotó: Czimbal Gyula. Forrás: PIM)

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Az elém került könyvújdonságok közül különösen értékesnek tartom a Vasadi Péter Összes verse 1961–1987 című kötetet (Magyar Napló Kiadó), valamint a Deák László Összes verse című gyűjteményt (Orpheusz Kiadó).

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Tóth Krisztina: Bálnadal

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Megjelent két kötetem. Mindfulness és agykontroll tanfolyamot végeztem. Sokat írtam, rendszeresen publikáltam. Rájöttem a magabiztos szereplés titkára.

Kik voltak számodra az év felfedezettjei a magyar irodalomban?

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Halász Rita: Mély levegő, Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról. Halász Ritát személyesen ismerem, jelen voltam néhány novellája szoros olvasásán. Már akkor láttam, hogy Rita nagyon tehetséges író, a regényében sem csalódtam, pontosan tükrözi a tudását, minőségi irodalom, stílusbravúr. Szvoren Edina könyve nem könnyű olvasmány, lehet, hogy pont ez fogott meg benne. A PécsLIT fesztiválon volt Edina könyvbemutatója, itt olvasott fel a kötetből írásokat.

Ha szójáték lehetne a Holdkatlan 2021-es évértékelőjének címe, akkor a miazma jutna eszembe, erősen kialvatlan állapotban. A végül inkább szimbolikus cím alatt itt hagyom ezt a két mondatot, kíváncsiságból, ki mit gondol, hogyan érti, egyet és/vagy félre, stb.

A Holdkatlan kezdettől fogva irodalmi és ideológiai táboroktól és anyagi érdekeltségtől független fórumként kívánt működni, utóbbi azt jelenti, hogy nem egyszerűen nonprofit, hanem, vintage kifejezéssel élve, társadalmi munkában készül. Senki nem kap egy fillért sem az itt végzett munkájáért. Ez jó is, rossz is. Ha nem így volna, talán sokkal jobb volna. Vagy nem, lásd erről a forrásbőség közgazdaságtani összefüggéseit a hatékonysággal, vagy a privilegizált helyzetben lévő irodalmi intézményeket, folyóiratokat. Miért lehet jó? Mert jó néha zárójelbe tenni a művészeti tevékenység üzleti vonatkozásait, a fogyasztói igényekkel kapcsolatos racionális kalkulációt. Ez a megmosolyogtató idealizmus azt is lehetővé teszi, hogy az irodalom üzleti versenyén kívül állva ne kelljen semmilyen irodalmi tekintélyhez, ideológiához, politikai oldalhoz dörgölőzni, támogatás reményében. Ez a függetlenség pedig lehetővé tesz egy olyan sokszínűséget, sokhangúságot, ami a magyar irodalmi életben nem jellemző. Aztán mégis cuppog itten a mocsár, mert benne vagyunk, nyakig.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Nagyon vártam Térey János poszthumusz önéletírását (Boldogh-ház. Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai), amelynek befejezetlensége szimbolikusan is kifejezi az én, az élettörténet esetlegességét, a teljesség elérhetetlenségét. Tetszik Krusovszky Dénes verseskötete is, az Áttetsző viszonyok. Emellett kiemelném Cselényi László verseinek Vilcsek Béla általi válogatását, az Akadályok földjét és Halmosi Sándor Napszálkák című kötetét. 

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Sajnos az idei évet egyáltalán nem nevezhetjük olvasóbarátnak, sorban maradtak el a nagy könyves események, bemutatók költöztek online térbe, így igen nehéz áttekinteni a könyvpiacot, számomra leginkább lehetetlen. Nem lenne más támpontom nagyobb merítéshez, mint az olvasott kritikák, de én most maradok azok között a könyvek között, amik eljutottak hozzám, bekuckózhattam velük. Elsőként mindenképp Halmosi Sándor Napszálkák című kötetét emelném ki. Ezek az apokrif-versek magukba szippantottak. Szerzőjük 7 nap alatt írta meg a kötetbe került szövegeket, én pedig képtelen voltam letenni a könyvet, míg az utolsó vers utolsó sorának végére nem értem. Hasonlóképp hatott rám a regények közül Grecsó Krisztián Verája. Nem csak a Grecsótól elvárt esztétikai élményt kaptam meg, ismerős környezetben időutaztam, Verával együtt éltem újra kiskamasz szorongásaimat. Bár a kötet eredetileg 2019 márciusában adta ki a Magvető, az idei évben kapta meg a Libri irodalmi díjat, jelent meg másodkiadásban, így bátorkodtam újra ide citálni Verát.

Ha azt a kérdést tenné fel valaki számomra, ahogy az meg is történt az évértékelő körkérdés alkalmával, hogy a magyar irodalom ez évben megjelent termése milyen hatással volt rám, és milyen reakciókat váltott ki bennem, abban az esetben a válaszomat némileg nehezítené, hogy a rálátásom a jelenlegi magyar irodalmi művek megjelenésére korlátozott. Az elmúlt három év egy angliai kutatómunkával telt számomra, így őszintén szólva pillanatnyilag némileg csak madártávlatból látok rá a legújabb magyar irodalmi művekre. És így a kérdéskört egyúttal ki is terjeszteném magára a világirodalomra, avagy azokra az irodalmi művekre, amelyek a Blackwell’s könyvesbolt kávézójában körbevesznek engem itt Oxfordban nap mint nap. Köztük amelyik talán az egyik legnagyobb hatással volt rám, és talán a leginkább említésre méltó, bár múlt évben jelent meg, és akkor már számos díjat is elnyert, és idén pedig ezt a Pulitzer díjjal is gazdagította, név szerint Colson Whitehead A Nickel-fiúk című (The Nickel boys) regénye, amely már magyarul is megjelent a 21. Század kiadónál. A múltat a jelennel egymásba szövő történetszálak révén egy javítóintézet sötét múltjának a narratívája rajzolódik ki elénk, amely a feketebőrű gyerekek már-már horrorisztikus tortúrájának szörnyűségeibe vezeti be az olvasót, a fizikális és szexuális abúzusok, valamint az élhetetlen életkörülmények közegében.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Csak megalapozatlan választ adhatnék. Sajnos nem látom át kellőképpen az idei könyvtermést, mert a vírushelyzet miatt a 2020-ban megjelent művek gyakorlatilag apokrifek, amennyiben e görög szó eredeti jelentése: elrejtett. Idén elmaradtak a könyvvásárok, az irodalmi fesztiválok, a könyvbemutatók, nem volt költészet napja… A művek egy része a semmibe hullott.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Nemigen tudok mit kezdeni azzal, hogy legfontosabb. Fontos számomra Tompa Andrea Haza című regénye, ami nem is regény, inkább novellafüzér. Bátor tett volt a haza szót könyvcímként használni és kibontani a jelentését.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Bíró Krisztián Eldorádó ostroma című verseskötete elképesztő. Egy huszonnégy éves csikó előjön a következetesen őrzött rejtekéből, és az asztalra csapja a mostani világ legjobb verseit. Elfogult vagyok, ez a pici kötet mostanában mindig velem van. A kiagyalt koncept-költészet helyére betette a mértéktartó, ámde szenvedélyes szürreált. Ez nekem teljesen új, izgalommal olvasom mindig. 

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Bereményi Géza életregénye, a Magyar Copperfield.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Bevallom, nem tudok rá válaszolni. Nem követem a kortársírók műveit, ahogyan én olvasok abban nincsen tudatosság. Ha szépirodalom, akkor többnyire klasszikus. Kevesebbszer lőhetek mellé. Ahogy hallom, Grecsó Krisztián Vera című regénye Libri irodalmi közönségdíjas lett. Ezt érdemes komolyan venni, mert óriási az olvasottsága. Nekem vesszőparipám, hogy csak az a szépirodalmi alkotás teljesíti be küldetését, amelyiket tömegek olvassák. És ezt a regényt én is hamarosan elolvasom.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Ezt nem tudom megítélni. Azonban Halmosi Sándor Kiáltó szó a tiszta irodalomért címen közölt töprengése fontos inspiráció volt számomra az intellektuális tisztesség kritériumával való foglalatosság tekintetében. Az eszmefuttatás végére érve az a konklúzió bukott ki belőlem, hogy a gömbölyű forog itt kockán. Filip Tamás Csukott szemmel című verse pedig lenyűgözött.