Keresés a honlapon:

Évértékelő 2021 – Bene Adrián

 

 

 

Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?

Bartók Imre: Lovak a folyóban; Annie Ernaux: Évek (Lőrinszky Ildikó fordítása), Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány, Halmosi Sándor: Neretva, Lukács Flóra: Egy sanghaji hotel teraszán

 

Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?

Az Egy versről rovat sikere és a verseimre kapott pozitív visszajelzések.

 

Kik voltak számodra az év felfedezettjei a magyar irodalomban?

Vida Kamilla, Lukács Flóra, Weisz Dorka, Kupihár Rebeka

 

Melyek voltak szerinted a legjobb publikációk a Holdkatlanban?

Bartha-Kovács Katalin írásai, Váradi Orsolya versei, Kecskeméti Kálmán közlései. Örülök az Egy csapott evőkanál és a Horizont rovatoknak is.

 

Melyik print irodalmi folyóiratokat olvasod rendszeresen?

Műút, Jelenkor, Parnasszus

 

Mit gondolsz arról az erős kritikáról, amely a magyar irodalmi élet 80%-át érte a közelmúltban? Te milyen problémákat látsz a magyar irodalmi nyilvánosságban, intézményrendszerben, trendekben?

Egyre több jó költő alkot magyar nyelvterületen, a széppróza területén is akad eredeti teljesítmény, bár itt a kommercializálódás veszélye erősebb. Nem feltétlenül a nagy presztízzsel rendelkező kiadók és folyóiratok szerkesztőinek ízlése és kapcsolati hálója azonban a minőség garanciája. Erős marketinggel megtámogatott, korábban akár kiváló műveket létrehozó alkotóknál is gyakran megfigyelhető a felszínessé válás, a szélesebb olvasóközönség lektűrízléséhez való alkalmazkodás. Ezt erősíti a könyvkiadás és a könyvkereskedelem összefonódása, néhány vállalkozás piaci fölénye. Eközben tehetséges írók művei, ahogyan általában a kisebb, független, kevésbé tőkeerős kiadók könyvei és szerzői, kevesebb publicitást kapnak, kisebb az esélyük arra, hogy eljussanak az olvasókhoz. Érthető tehát bizonyos szempontból, ha olyanok is csatlakoznak a kultúrharcos jelszavak mentén állami forrásokból létrehozott ellen-intézményhálózathoz, akik ideológiailag egyébként erre nem éreznének késztetést, de úgy érzik, kiszorultak az irodalmi klikkekből. Csakhogy a bőséges állami dotáció ugyancsak személyes érdekkörök révén kerül elosztásra, ami nem a minőség, hanem a kontraszelekció melegágya. Amennyiben van olvasói kereslet bármely, akár anakronisztikus ízlés alapján készülő irodalmi művekre, ezek megszülethetnek és eljuthatnak olvasóikhoz a más kiadók, folyóiratok számára elérhető pályázati támogatások segítségével is, nem szükséges ilyen mértékben dotálni őket. Természetesen a politikai-ideológiai klientúraépítés a magyarázat az aránytalan, az olvasottsággal összhangban nem álló támogatásra – ennél károsabban pedig semmi sem befolyásolja a minőséget, ez a 20. században többször bebizonyosodott.

Lehetséges tehát, hogy sok túlértékelt és még több alulértékelt teljesítmény van a kortárs magyar irodalomban, de ennek megítélésére független, objektív kritériumrendszer nem létezik. Ízlések, ízlésközösségek, kánonjavaslatok, kapcsolati hálók vannak, és persze üzleti érdekek, sőt újabban ideológiai szempontok. A nem pusztán szórakoztató célú irodalomnak pedig egyre kevesebb olvasója, különösen a fiatalok körében. Ezzel volna érdemes foglalkozni, nem a kiszorítósdival

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-12-23 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.