|
Videó:
Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Partnereink:
|
Górcső
PILLANTÁS
Gyerekkorom tárgyai. Anyám érintett, nagyanyám érintette - engem érintett meg, hiszen egész életemet közöttük éltem le. Alig költözött hozzám valami, inkább a veszteség költözött az életembe. Ami jött kirepült, aki jött kirepült. A gyerekek kirepültek, a házam - ami igazán a tulajdonom volt, amit a húsz körmömmel.. - eladtam, eladtuk A személyek elhalnak, elmennek, összevesznek velem. A tárgyak velem öregszenek, bár magamat felújítani nem tudom, csak megújítani. Bővebben... Hozzászólás
Mélylélektan
mert az ábránd kalickába zárt paradicsommadár az éjek résein beszökő holdfény villanása, délszaki kertek, tiltott világok égövét járja az eszmélés fél-éber percein, ahol nincs határ,
Jane Austen
Még mindig azt hiszed, volt egy titkos románca És nem csak szállt vele a képzelet? Hogy a szarkasztikus gúny csak álca Hogy a szív megőriz és rejteget? Rejtegetnivalója mindenkinek van S míg agyunkat nem jegyzi komputer Sok ki nem mondott gondolat surran Ami talán senkihez nem jut el Illetve eljut. Csak nem akkor és ott
A magam igazával késsel szeletelni a kenyeret ágyat nyerni a vajnak valahogy így akartam beléd hatolni s ma úgy látlak mint egy szűz és szemérmes nőt akit megerőszakolnak majd hirtelen eszmélés nélkül az indulat megkapaszkodva a tudatban érvényesül akit a tisztaság hűsen betemet valahogy így képzeltem el a verset mint Mózes táblakövének törvényeit melyeknek lapjairól leolvasom az igazat
Menn(y)i kéne?
Itt szőrén-szálán tűnik el a szőr és a szál és nem ülnek, ha ülni kell, mindenki a helyén áll.
A köv-nek nincs etkezménye, de a nyom: talan, a köz kézen-közön része: bizony kissé bizonytalan.
Àradás Acélsínpáron páros kajak Gördül lefelé A folyóba Betongyűrűbe rekedt lélegzeted Kezeid, amik formába öntötték az utat
fröccs
minden évben egyszer - úgy lenne érdekes ha háromszáz- hatvannégyszer - megünneplem a zuhanásomat a sárga földig ez a nap is csak szédít hányinger- be zár ez a zavaros részeg a Duna nincs rajta ruha mégis összegyűrve lóg a haja ősz lett hirtelen egy rokkendrollert még vett szól a magnetofon helyett
Magasan
Torkán akadt kitelt időnek, pörgésbe –zajba beleájult a nappal szemben mit se látott, s zuhant a középpont felé.
Agyag és zsíros műanyag tölti ki pórusainkat. a lépcsőzetes pusztulásban kaviccsá zsugorodunk.
Nem történt semmi
Egyik darabod főpróbája volt, ültem a fűtetlen, kopár nézőtéren, figyeltem az amatőr színészeket, hogyan forgolódnak a recsegő színpadon, fekete kabátban dideregtem, éppen kivégzési ceremónia folyt a színen, farmernadrágos hullák dőltek vezényszóra halomra, nem bírtam tovább a látványt, indultam kifelé, amikor megpillantottalak a karzaton téged, szakállasan és kialvatlanul, láttál osonóban, úgy néztél rám, mint egy árulóra,
Mint Szindbád…
Idekucorodott hozzám a nyárvégi csönd. Hozzám simult lágyan, s most együtt hallgatunk. A szívverése – akár csak az enyém. (Szótlan és szelíd.) Rokonok vagyunk…
Rengések
Belső lemezeim összecsúsznak egész valóságom megremeg. Érzések java rekedt bent túsznak talán még akad ki érte megy.
Erekben lávaként gyűlik vérem belém ég, tombol a gondolat. Sikít, mint gyermek a játszótéren majd elalszik, felkel, fojtogat.
Az időnek szárnya nő
Az időnek szárnya nő, mint fogait a halál, szárnyait csattogtatja,
csonka szóvégek furakodnak furcsán egy újabb sorba,
József Attilához Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is, könnyű a délután, fölém derül az ég is, friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben, tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben. Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik, a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik. Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon, ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom. Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom, veretes bibliám, verseid olvasom. Mormolják, s hallgatom, az ismerős sorok a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.
Nagy Költő a fészen, ha nagyon...
Nagy Költő, ha nagyon alkot, egymaga vív bánatharcot:
Levél
tárgyalás nélkül zártak magamba tényleges életfogytiglan ez a folyosón jön-megy a képzelet zörgeti a kulcsokat ilyenkor azt hiszem szabadon akar ereszteni de végül az ablakokon át csupán a felhőket nézhetem
Tánc
Gyógyító érintésedben feloldódni a kedvességeddel. Kísérj oda, ahol megérthetem, mi történik velem. Isten szerelmes, mert mindent ért általad, nekem hagy téged, hogy
Szeptember
Izzik a szeptember, elégek, elégek. Libasorban mennek a szírek, a szírek.
Mit istennek hittek, az szakadt most rájuk. Semmijük se maradt, csak a némaságuk.
Kódolt üzenet
Hallom a suttogást – értem ha hozzám beszélsz. Hallom a morajlást a csobogást a sziszegést - a jajgatást a sírást a zokogást a csepegést a folyást a nevetéstől hangos csilingelés dalát -a muzsikát.. a ritmus dübögését a ringás suhogását a lépés lüktetését a futás egyenletes csapódását az eső a jég kopogását a villámok dörrenését a föld szuszogását - a szellő szavát.
Öröm
Hová lettél, öröm, kiköltöztél, semmit se szóltál, nem volt búcsú, könnyek, csak összébb szorultak a falak, és rám nehezedtek a csillagok; azóta folyton alszom, és nem tudom becsukni a szemem,
Cetli a hűtőn
Van az a kor, amikor az ember annak is örül, hogy ami a száján be, az másnap a fenekén ki, két mankó kell, hogy kiegyenesedjen a fotelból, percekig vesz levegőt, hogy kiáltani tudjon: „Anyus, éhes vagyok, hol van a vacsora?” De nincs válasz, és remegve kibotorkál, hátha valami történt, a múltkor is elszédült, csak úgy, magától, egy perce még jól volt. A hálóban nincs senki, a wc-re is bekopogott, a konyha is üres, a hűtőn észrevesz egy cetlit, 
|
