Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze jún. 28, 2017 @18:00 -
Ajánlom a könyvedet
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

Magasan

 

Torkán akadt kitelt időnek,

pörgésbe –zajba beleájult

a nappal szemben mit se látott,

s zuhant a középpont felé.

 

Agyag és zsíros műanyag

tölti ki pórusainkat.

a lépcsőzetes pusztulásban

kaviccsá zsugorodunk.

 

Nem történt semmi

 

Egyik darabod főpróbája volt, ültem a fűtetlen, kopár nézőtéren, figyeltem az amatőr színészeket, hogyan forgolódnak a recsegő színpadon, fekete kabátban dideregtem, éppen kivégzési ceremónia folyt a színen, farmernadrágos hullák dőltek vezényszóra halomra, nem bírtam tovább a látványt, indultam kifelé, amikor megpillantottalak a karzaton téged, szakállasan és kialvatlanul, láttál osonóban, úgy néztél rám, mint egy árulóra,

Mint Szindbád…

 

Idekucorodott

hozzám a nyárvégi csönd.

Hozzám simult lágyan,

s most együtt hallgatunk.

A szívverése – akár csak az enyém.

(Szótlan és szelíd.)

Rokonok vagyunk…

 

Rengések

 

Belső lemezeim összecsúsznak

egész valóságom megremeg.

Érzések java rekedt bent túsznak

talán még akad ki érte megy.

 

Erekben lávaként gyűlik vérem

belém ég, tombol a gondolat.

Sikít, mint gyermek a játszótéren

majd elalszik, felkel, fojtogat.

Az időnek szárnya nő

 

Az időnek

szárnya nő,

mint fogait a halál,

szárnyait csattogtatja,

 

csonka szóvégek

furakodnak furcsán

egy újabb sorba,

 

József Attilához



Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,

könnyű a délután, fölém derül az ég is,

friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,

tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.

Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,

a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.

Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,

ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom.

Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,

veretes bibliám, verseid olvasom.

Mormolják, s hallgatom, az ismerős sorok

a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.

 

Nagy Költő a fészen, ha nagyon...

 

Nagy Költő, ha nagyon alkot, egymaga vív bánatharcot:
... feneketlen tó fenekén, nincsen ott más, csak te, meg én ...-
bús rímekkel kergetőzik, teljes pucérra vetkőzik,
szeme árkos, hangja néma,
Segíts!
Sajnálj...! - kéri.
Még ma!
Versem alá vigaszt írjál, tíz zsebkendőt telesírjál!
Értékelni jöjj naponta!
... gyakran nézi,
várja lopva.

Levél

 

tárgyalás nélkül zártak magamba

tényleges életfogytiglan ez

a folyosón jön-megy a képzelet

zörgeti a kulcsokat

ilyenkor azt hiszem

szabadon akar ereszteni

de végül az ablakokon át

csupán a felhőket nézhetem

 

Tánc

 

Gyógyító érintésedben feloldódni

a kedvességeddel. Kísérj oda, ahol

megérthetem, mi történik velem.

Isten szerelmes, mert mindent ért

általad, nekem hagy téged, hogy

Szeptember

 

Izzik a szeptember,

elégek, elégek.

Libasorban mennek

a szírek, a szírek.

 

Mit istennek hittek,

az szakadt most rájuk.

Semmijük se maradt,

csak a némaságuk.

Kódolt üzenet

 

Hallom a suttogást – értem

ha hozzám beszélsz.

Hallom a morajlást a csobogást

a sziszegést  -  a jajgatást

a sírást a zokogást

a csepegést a folyást

a nevetéstől hangos csilingelés dalát

-a muzsikát.. a ritmus dübögését

a ringás suhogását a lépés lüktetését

a futás egyenletes csapódását

az eső a jég kopogását

a villámok dörrenését

a föld szuszogását -  a szellő szavát.

Öröm

 

Hová lettél, öröm, kiköltöztél,

semmit se szóltál, nem volt

búcsú, könnyek, csak összébb

szorultak a falak, és rám nehezedtek

a csillagok; azóta folyton alszom,

és nem tudom becsukni a szemem,

 Cetli a hűtőn

 

Van az a kor, amikor az ember annak is örül,

hogy ami a száján be, az másnap a fenekén ki,

két mankó kell, hogy kiegyenesedjen a fotelból,

percekig vesz levegőt, hogy kiáltani tudjon:

Anyus, éhes vagyok, hol van a vacsora?”

De nincs válasz, és remegve kibotorkál,

hátha valami történt, a múltkor is elszédült,

csak úgy, magától, egy perce még jól volt.

A hálóban nincs senki, a wc-re is bekopogott,

a konyha is üres, a hűtőn észrevesz egy cetlit,

 

Mosoly

 

Tudjuk, hogy miattunk történik
az, ami kettőnknek jár.
Áradunk egymáshoz, csak
magunknak múlunk eggyé.

 Открытка Санкт-Петербурга

(Szentpétervári képeslap)

 

lisztet hintett a városra

éjjel valami bolond pék

 

szombat volt akkor is

fehérbe mártotta magát a híd

a síneket kis sárga gép takarította

csillogva feszült felette a vezeték

 

tükör előtt

 

szégyenlem

meztelenre

borotvált

arcom

újra

serkennek

a ráncok

kellemetlenül

szúrnak

 

 

Megégett lepkék

 

az a rohadt petróleumlámpa lettél az Omega dalból

ami az agyonhallgatott bakeliten szólt

amíg anyu kórházban volt

mikor hazajött elmeséltem, hogy az asztalon táncoltam

azt hitte leitattál és megerőszakoltál

pedig csak boldogok voltunk és felszabadultak

Abszencia

 

Sötét peronon az éter magányával
összevegyül és megborzong bennem
valami furcsa hideg
mert még mindig arcodat hazudhatom
a meztelen sóhajom tükrére-  a vonat ablakára
özönvíz rajta fáradt keresésem
Hozzád kiáltok Uram
a szellemvilágom metagalaxisából
mint a hirtelen elvillanó szemaforra
az Alfára az Omegára
és ebben a levegőnyelésben
a sötét robogó cellában
milliószínű- zuhogásban

 

cirkuláció

 

kín a kínnal eleven

a gyötrelem

itt marad

meghasad a pillanat

az anyag félreáll a mozdulat

messze jár

elvetemül a gondolat

a nyár szele éget

a szél süvít és elrepül

a medre a folyónak

egyre kiárad

lelkünk rezdülése is

kifolyik

rácsöpög a víz

 

Rezonancia, puha hang


Nemcsak a proton ül a mag belsejében.

Húrok és hangszálak. A rezgés, mint permanens zúgás.

Bár fennen hangoztatja a hó, hogy anyagból van.

Minden elmosódó folthatárban van egy új vágy.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.