Keresés a honlapon:

Dóczi Székely Gábor: Homokbadugások kora

 

 

 

 

HOMOKBADUGÁSOK KORA

 

Nem az, amit e mögött gyanítasz.

 

 Eveztem ugyanis – rég volt – a Mosoni-Dunán.

Győr előtt, ahol a Rábca beletorkollik,

az ártéren homokot bányásztak

és hatalmas gúlái uralták a tájat…

Egy ilyen homokpiramis teraszán,  a víz felől

 ütemes mozgást végző test szögezte magára figyelmem.

Igen, egy jóvágású srácot láttam,

és inkább csak sejteni véltem alatta egy másik testet

szétnyílt sziromként…

A látványtól színt váltottam s titkoltam:

kígyósárga…

 

De nem erre gondoltam.

 

Képzeld el a Nagy Magyar Alföldet.

A Pannon tenger homokja fölött

kilencmillió-hétszázezer fej ágaskodik.

 

Egyszer csak fölkiáltanak:

ott jön egy tény,

 s a fejek kilencvenkilenc százaléka

besüpped a homokba.

Az a néhány, aki egyre figyelmesebben

rátapad a tényre, megfigyeli, megsaccolja,  

mérlegeli, s belátja, hasztalan teszi.

A többség magával ragadja a kisebbséget,

ahogy szól a mondás,

a tény elsiet, s a fejek fölbuknak.

 

Újabb szó hangzik:

ott evickél az igazság

s a fejek kilencvennyolc százaléka

besüpped a homokba.

Az a néhány, aki egyre figyelmesebben

rátapad az igazságra, ízlelgeti, csócsálgatja,

megforgatja, süvegeli, hiába teszi.

A többség magával ragadja a kisebbséget,

ahogy szól a mondás,

az igazság tovatűnik, s a fejek fölbuknak.

 

Megdobban újra a szó:

ott születik habokból a szépség

s a fejek kilencvenhét százaléka

besüpped a homokba.

Az a néhány, aki egyre figyelmesebben

 rácuppan a szépségre,  simogatja, bálványozza,

 issza és dicséri, veszendőbe teszi.

A többség magával ragadja a kisebbséget,

ahogy szól a mondás,

a szépség  elröppen, s a fejek fölbuknak.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-03-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.