Vers

 
Fiatal bosnyák férfi 1917-ben
(Fotó forrás/tulajdonos Standovár Ágota)

pécsudvard községban az a népi szokás

hogy disznótoros vacsorák alkalmából

a falu legényei álruhát öltenek

és ilyen farsangi maskarában

végigjárják ismerőseiket

ennek a falusi jószokásnak áldozott

kutivácz györgy fiatal gazda három társával

Márkus László: Fények vonzásában
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Milyen furcsa ez a nyár,

valaki valamit mindig vár

Nem vihart, nem ünnepet,

csak emberibb, méltóbb életet.

Kelebi Kiss István: Ék - digitális rajz
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

A hús-körhinta forog,
kirepíti magából
a létezés összes apró
és óriási állatát,

a bőr alatt lüktető férgeket,
a szemzugban lapuló atkákat,
a csontok közt motozó
ősi ízeltlábúakat.

B. Tóth Klári: Fény felé
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Hétfőn történt, amikor nem szoktak

Dolgok születni. Megragasztottam a Bibliám

Hátlapját piros szigetelőszalaggal,

Mert már majdnem leesett.

De így annyira kifeszült, hogy többé

Nem tudtam becsukni. A párnám alá

Tettem éjszakára, nyitott alakban.

Így azóta se lehet bezárni ezt a könyvet.

Örökre kinyílt. És ontja az igéket.

„Só-magom

Nem hintem kendő-völgybe, gyász-darócba.”

Engem is „befogad a vízgyöngy- Sión.”

„A búzaszem- zsinagóga.”

Befogad az embert teremtő madárvilág.

Az ornitológia könyvsziget.

Benne lepréselt lepkék, kolibri-szárnyak.

Sirálytoll, bíbic-hang. Sztaniolba csomagolt

Katamarán, füveken kövér vízcseppek,

Amit egy bárány lelegel. 

Bártfai Attila Márk
(Kép forrása a szerző facebook profilja)

Álmomban úgy öleltelek, ahogy

messzeségét szorítja magához

az ég. Felhő bánatok gyűltek

bennem, legelték kék füvét a

napos végtelennek. A bájtól

gyapjasak voltak. A bűntől

feketék. Villám szikrázta

körbe őket. Fehér aranya a

szőrvégek milliárdjain kisült

akár a kéj. "Szeretlek te állat"

– súgtam a zaj utáni csöndben –

"Nyilván." – vissza súgtál – "Hiszen

ellenemre élsz."  '

Cseri József: A háló (Kép forrása: holdkatlan.hu)

1.

Tanunk a hold

amint egymást

szorosan átölelve

hempergőzünk

a csillogó szikár hóban

lefelé a domboldalon.

Nagy Attila: Árnyékember
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

képeink idővel maguktól
leestek a falról
képeink idővel maguktól
kiestek az emlékezetből

éveken át ugyanabban
a kirojtosodott nadrágaszárban
ki az utcára
be a képtárba

Könyv István János: Bábel tornya
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Új táblák

Új táblák villognak.

Bazi nagyok. A

felirat rajtuk tisztán

kivehető: LE AZ ÉRTELEMMEL!!

Cseri József: Szerintem az ősz (Kép forrása: holdkatlan.hu)

Nekem az ősz a római parton szökött be
amikor letetted a telefont mert azt mondtad hogy fürdened kell
egész életem hiábavalóságát láttam ott a szép kopár betonúton
egy zokniváltás is néha már fáraszt
hát még egy füstbe ment szerelem

Mi lesz ha majd újra találkozunk
fel nem ismerve egymást
nem biztos hogy emberek
nem biztos hogy lényszerű formák
idő és képzelhetetlen eshetőségek nélkül
talán egy hasonló naplemente pillanata
mégis elmondhatná vagy persze mégsem

Kép forrása: libri.hu

Győrffy Ákos ötven éves. Válogatott versei jelentek meg  "A névtelen világ"

címmel. Az emberélet útjának – ma már – közel a felén /remélem/.

A kötet az 1996-2026 közötti versekből, megjelent kötetekből válogat.

A Magvető Café meghitt falai között  elhangzott néhány vers, reprezentálni

próbálva az eltelt időszakot. Csak kristálytiszta felvillanásokat adhatott

ebből az ouvreból. A moderátor is igyekezett, derekasan kérdezett.

Ákos rövid válaszaiból mélyre nem hatoltunk, nem is hatolhattunk.

Nagy Attila: Heg
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

mit nem?

ok.
igen, persze.
csak öreg vagyok, nem
hülye!
…de, azért is alkotok,
mert különben,
mint Rembaud , tán’ a
lábam rohasztani
Abessziniába hajóznék
nyomban, hogy a fekete
elefántcsont ott van…
De, NEM.

Nagy Attila: Ablakom
Kép forrása: holdkatlan.hu

Minden reggel ugyanaz a szótlan szomorúság
követ.
Ugyanazok a poros redőnyök néznek.

De már nem akarok bekopogni sehová.

Gyalogolok.

A járdák tudják a titkaimat.

Ezerszer hallották párbeszédemet
önmagammal,
vagy valakivel, aki még nem ismer.

Nagy Attila: A visszatérő III.
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Látod, elszállt egy év megint,
arcunkon fodros ránc-szalag,
erünkben fáradt vér kering -
az élet, hipp-hopp, elszalad!

Néha az ember hátranéz;
mit rontott el, vagy mit remélt,
ért-e bármit a hálapénz,
s megtett-e mindent mindenért?

Nagy Attila: Polla (Portrék, 1988-)
Kép forrása: holdkatlan.hu

női fények a nedves ajkakon
elővillan a fog csókok gyöngysora
a homály pagonyban kínálja oda
piros sugár hanyatlik alkonyon

mekkorát nőttek azóta a fák
hol van már a páros lépteink sora
nyomában tenyészik páfrány és moha
ellibbent már az állhatatosság

 
Majoros Áron Zsolt: Látszat Határ
Kép forrása: holdkatlan.hu

Nem mi voltunk a bűn,

mégis évszázadok

bűne ül a nevünkön.

Ránk írták a hiányt,

a lopást, a csúfságot,

mint falra kent jelet:

itt lakik a bűn.

Pedig csak éltünk.

Tűz mellett, sárban,

zenében, éhségben,

gyerekekkel, akik

ugyanúgy sírtak

az éhségtől.

 
Széll Zsófia Fotó: Molnár Attila
(Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport)

Felülről figyeli a várost. Ahogyan a megcsalt

feleség tört mosollyal rohan fel a lépcsőn:

időre megy. Mintha a másik, lopott pillanatok

az ő perceit biztosítanák ki, a mindjárt robbanó

órát. A szerető lassan készülődik: késni fog. Kiszámíthatatlan,

pontatlan, az árnyéka el-

mosódik a fürdő falán. A van és a nincs közti behatárolhatatlan,

végtelen mező, ahol egyetlen

fa sem ér az égig, a földig. Felülről figyeli a

múlást. Mélyre szívja a füstöt, a viszonyok gyors-

vonatként robognak át az állomásán. Felvett

hangként ismétli az indulást, az érkezést. Vala-

hol közben már langyos a kávé, egy félig elolvadt kockacukorral a

felszín alatt. Aki bent van, bent

Fűkő Béla: Emlékek naplója
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

„Mentenem kéne, ami menthető”
szobámból fényre ki – száguldok táltos
lovamon, tán még meglát valaki!
Lopva, akár a tolvajok, arcomon groteszk
vigyor, nevetek, mulatok rajtatok
fent ügetve valahol.

Likó Szilárd Balázs Kép forrása: holdkatlan.hu

Nem attól leszek felnőtt,

hogy én fizetem

az albérletemet, ételemet, italomat,

programjaimat, barátaimat, barátnőimet,

számláimat, hobbijaimat,

díszeimet, berendezéseket

és felelősséggel tartozom értük.

Télidő. Fotó: Orbók Ildikó
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

De szép a táj! A hó pihél,

bennem egy érzés égig ér,

mint egy szép ima, úgy hat át,

melenget, mint egy új kabát.

Fehér a hegy, s a háztetők…

Hólepte, régi, vén fenyők

palástban állnak peckesen,

le kell most mindezt festenem.

Virág Lajos (Győri Fotóklub Egyesület): Égre néző
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

bükkök gót ívén

lángoló monstrancia

a felkelő nap