Vers

B. Tóth Klári: Fent és lent

A MEGADOTT FANFÁRSZÁM

Jónás nem képes elfogadható jelszót választani,

titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna,

hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki

azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik,

no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire,

a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, 

egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi,

ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül,

de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol,

a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan

a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve

menedéket az égben, nála választ keresve,

de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng,

ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, 

cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, 

cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.

Kép forrása: Pexels

      Aszongya egy lány a backstageben vihogva mit izész? 

Má’ nem menő a romantika.

Próbáltam hát a fülesembe rejtve az agyamat hagyni egy kicsit csendbe

Próbáltam úgy is mint egy emlősállat kölyke megértésre jutni ebbe’ a körbe

Szóval ha jól értem ezeket a szavakat: nem kell má’ romantikus kapcsolat.

Te adod a szád vagy a pinád a menő srác meg jól beteszi alád a verdát.

Vagy mittudomén 

néha úgy elönti a baszdüh bazmeg, 

olyankor mindegy is, hogy ki-be rob-ban bele

kipufogó cső vagy a Marinak a szája 

ő úgyis a világ csodája.

A csajok meg sóvárogva lesik, a következő numera melyikükre esik

Mer’ vele jutnak a mennybe, (na nem úgy, azt úgy csak teszik)

hanem a lájközön trendbe

Sikoltozva várják azt az öt perces csodát ‘miben ők uralják ‘ közösségi médiát

Puchberg Kép forrása: Wikipédia

a kolomp néha éjszaka is szól 

hajnalban tündöklő óriás katedrális 

a hegyek ölelte völgy, a város

szénaillatú alpesi réteken 

zeng egy nagymise itt mindörökké 

kis hegyi vasút fűzi fel mágikus fonálra 

a Hó hegyet, a réteket, a várost 

almaillatú kertekben világít 

néhány borszeszlángú őszi kikerics 

köröskörül a lombok alól érzed 

egy ősi zöld vér hűvös lüktetését

 
Kép forrása: Pixabay

Szeretlek!

Többet nem tudok.

Nélküled meddők a holnapok.

Ganglionokban hordlak,

és a lágy sugarú Holdnak

látom ívét szemedben,

vagy hajnalpírt,

mikor az álom elreppen,

és büszkén feszülő gerinccel leslek,

Bevallhatod vagy eltussolhatod,
a tiszta elme még mi jót remél?!
Vidám jövőt, virágos holnapot? 
Az eb csahol, de tudd, a pénz beszél!
Nehéz a sors, ha fúj a szembeszél,
s vajon mihez lesz úgy elég erőd?
A séma nyerni fog, vagy elvetél; 
de fel ne add, komám, a vég előtt!

Kép forrása: Pixabay 

MINTHA CSÚFOLÓDNA

Elhúz felettem

egy repülőgép,

mintha csúfolódna

dörgő hangja

hogy a bejárhatót

sem jártam még be.

Fotó: Hupján Attila

Eső esik. Konok.

Kötélre aggatott

nyirkos ruhák

az őszi bánatok.

Sárban dagonyázik 

a lajhár-lusta tél,

s bár hófehér

leplet remél, ázik

a hegy, a völgy. A szél

vasrozsda szagát

hordja. A kín

öreg csontokba 

fészkeli be magát.

Várakozik az ember.

Fázik. Nem más,

csak egy didergő kabát.

Fűkő Béla: Belső evolúció

Kiadom bérbe.

Tágas, fényes, meleg.

Összkomfortos, -hisz tudom a kényelem lényeges.

Szege krómozott, deszkája gyalult,

patinája viaszos, mézes.

Skandináv hagyományokat követ. -Ez már csak természetes.

Valaha vér áztatta szelíd dombját.

Felhő árnyékolta festői kilátását.

Forrás: szemlelek.hu

Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális,

és gyermekeket is molesztál az iskolában, 

fenyeget vagy jobb jegyet ígér,

ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.

Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon,

azt posztolta, hogy a vén buzi

pornóképeket tart a szekrényében,

molesztálta őt, és másokat,

egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.

A KÖLTŐ PILLANTÁSA

akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy

a gleccserhasító jégcsákány hegye

mint magasba lendülő hóhérbárd

élén megcsillanó hajnali napfény

lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike

vízre lecsapó halászó sas sárga karma

futtában fölkapott aranytallér

kilobbanó láng a ravatalozóban

alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon

röppenő kő verte szélvédőrepedés

páncélon koppanó robbanófejes lövedék

szakítólevél végén a papírlyukasztó pont

Homérosz sorsára alig ügyelve

még ha viharfelhős éjszakában

elveszetten, vakon tapogatódzva is.

Nagy Norbert 

Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala

Magamnak, magamban, úgy vallak:

Rettentő erővel,

de színes ruhák híján.

Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel,

s e sápadt bőrre sincsen

ős-betűvel írván,

hogy hozzád, hazám, pusztán

szívem, s születésem okán van közöm.

A néma vallomáshoz,

mit szótalan is tudok,

úgy szívembe költözöm,

hogy csak te lásd

azt a gyertyapislogást,

mit a szelek nem fújtak el,

s harsány szó nem takart.

Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor

Kép forrása: Pixabay

VALAHOGYAN ZÖLD

Semmit sem érzek…

illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet…

meg azt a riadtságot, 

hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…

a zuhanás lassított felvételét,

a csattanást,

szilánkokra csillanást

és hozzá még néhány tompa puffanás

a  szétguruló gyümölcsök pattogó körei…

Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek…

a táltartó négy kéz…

az enyém, meg a te két kezed, de

se kéz

se kristály

se tál

se gyümölcsök 

semmi…

csak a zuhanás előtti összerándulás

Forrás: langoloharapasok.hu 

EKSÖN

Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges,

romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva,

a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere,

estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek 

beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, 

becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány,

himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca,

nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön!

messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása,

beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot,  

közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca,

mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt.

 
Fotó: Standovár Ágota

Elcsoszogok a halottaimhoz

Én elő-halott s Ők halhatatlanok

Virágokat lehelnek elém

S beszélnek hozzám

Az egyik: a véred voltam

A másik: én meg a lelked

De ne gyere közénk

Megbontanád a rendet

Hoztam nektek ételt meg italt

De hiszen tudod hogy nincs testünk

Akkor honnan tudod hogy itt vagyok

A szemeiddel látom magunkat

Hogy tudsz akkor beszélni

A lelkiismereted beszél fiam

Cseri József: Várjuk a tavaszt? 

Avar, te barna-rőt avar,
nyár zsáknyi pergamenje hullt,
kapott sebekre nő a var,
minden levélen ott a múlt,

az őszi szél ha felkavar
száz nyári kis történetet,
repül, forog, lehull hamar,
nincs rajta pont, sem ékezet.

Forrás: Cafeblog

A túlhízott, hájas szórakoztatóipar,

nehéz testét verítékezve vonszolja,

az aktuális események mögé szaporán odatotyog,

nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot.

                             *

Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen,

a valóságból neki járót csak megjelöli,

birtoklást és szándékot mutat,

zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat.

Debreczeny György Fotó: Hegedűs János

a végtelen időkből kiemelkedik
a hosszan öntörvényű idő
olykor nyugodt a menny
máskor dörög
ilyenkor vesszük célba nyilainkkal
az istent fenyegetjük

Fűkő Béla: A mag

Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek

Tépettségük szelekben mérhető

Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok

Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak

a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes

Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak

Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába?

Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába?

Most lehet

Most lehet csak igazán!

Nagy Attila: Ő 

Félrevert harang

Hőség teszi, vagy cseppnyi délibáb,
fekete kézre tapadva ragad
a fehér áldomás. 

Seholsincs szavakat mormol magában, 
míg Intim Pistákból árad a lebenyből hullámzó folyó.

Okolva ökölbe tett kézzel
nem különb senki, 

félrevert harangból
harag, fóbia hangzik.