VideóA Kincskereső videója Keresés a honlapon: |
Vers
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
B. Tóth Klári: Fent és lent
A MEGADOTT FANFÁRSZÁM
Jónás nem képes elfogadható jelszót választani, titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna, hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik, no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire, a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi, ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül, de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol, a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve menedéket az égben, nála választ keresve, de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng, ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.
Kép forrása: Pexels Aszongya egy lány a backstageben vihogva mit izész? Má’ nem menő a romantika. Próbáltam hát a fülesembe rejtve az agyamat hagyni egy kicsit csendbe Próbáltam úgy is mint egy emlősállat kölyke megértésre jutni ebbe’ a körbe
Szóval ha jól értem ezeket a szavakat: nem kell má’ romantikus kapcsolat. Te adod a szád vagy a pinád a menő srác meg jól beteszi alád a verdát. Vagy mittudomén néha úgy elönti a baszdüh bazmeg, olyankor mindegy is, hogy ki-be rob-ban bele kipufogó cső vagy a Marinak a szája ő úgyis a világ csodája. A csajok meg sóvárogva lesik, a következő numera melyikükre esik Mer’ vele jutnak a mennybe, (na nem úgy, azt úgy csak teszik) hanem a lájközön trendbe Sikoltozva várják azt az öt perces csodát ‘miben ők uralják ‘ közösségi médiát Puchberg Kép forrása: Wikipédia
a kolomp néha éjszaka is szól hajnalban tündöklő óriás katedrális a hegyek ölelte völgy, a város szénaillatú alpesi réteken zeng egy nagymise itt mindörökké kis hegyi vasút fűzi fel mágikus fonálra a Hó hegyet, a réteket, a várost almaillatú kertekben világít néhány borszeszlángú őszi kikerics köröskörül a lombok alól érzed egy ősi zöld vér hűvös lüktetését
Szeretlek! Többet nem tudok. Nélküled meddők a holnapok. Ganglionokban hordlak, és a lágy sugarú Holdnak látom ívét szemedben, vagy hajnalpírt, mikor az álom elreppen, és büszkén feszülő gerinccel leslek,
Bevallhatod vagy eltussolhatod,
Kép forrása: Pixabay
MINTHA CSÚFOLÓDNA
Elhúz felettem egy repülőgép, mintha csúfolódna dörgő hangja hogy a bejárhatót sem jártam még be. Fotó: Hupján Attila
Eső esik. Konok. Kötélre aggatott nyirkos ruhák az őszi bánatok. Sárban dagonyázik a lajhár-lusta tél, s bár hófehér leplet remél, ázik a hegy, a völgy. A szél vasrozsda szagát hordja. A kín öreg csontokba fészkeli be magát. Várakozik az ember. Fázik. Nem más, csak egy didergő kabát.
Fűkő Béla: Belső evolúció
Kiadom bérbe. Tágas, fényes, meleg. Összkomfortos, -hisz tudom a kényelem lényeges. Szege krómozott, deszkája gyalult, patinája viaszos, mézes. Skandináv hagyományokat követ. -Ez már csak természetes. Valaha vér áztatta szelíd dombját. Felhő árnyékolta festői kilátását. Forrás: szemlelek.hu
Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális, és gyermekeket is molesztál az iskolában, fenyeget vagy jobb jegyet ígér, ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.
Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon, azt posztolta, hogy a vén buzi pornóképeket tart a szekrényében, molesztálta őt, és másokat, egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.
A KÖLTŐ PILLANTÁSA akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy a gleccserhasító jégcsákány hegye mint magasba lendülő hóhérbárd élén megcsillanó hajnali napfény lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike vízre lecsapó halászó sas sárga karma futtában fölkapott aranytallér kilobbanó láng a ravatalozóban alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon röppenő kő verte szélvédőrepedés páncélon koppanó robbanófejes lövedék szakítólevél végén a papírlyukasztó pont Homérosz sorsára alig ügyelve még ha viharfelhős éjszakában elveszetten, vakon tapogatódzva is. Nagy Norbert Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala
Magamnak, magamban, úgy vallak: Rettentő erővel, de színes ruhák híján. Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel, s e sápadt bőrre sincsen ős-betűvel írván, hogy hozzád, hazám, pusztán szívem, s születésem okán van közöm. A néma vallomáshoz, mit szótalan is tudok, úgy szívembe költözöm, hogy csak te lásd azt a gyertyapislogást, mit a szelek nem fújtak el, s harsány szó nem takart. Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor
Kép forrása: Pixabay
VALAHOGYAN ZÖLD
Semmit sem érzek… illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet… meg azt a riadtságot, hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…
a zuhanás lassított felvételét, a csattanást, szilánkokra csillanást és hozzá még néhány tompa puffanás a szétguruló gyümölcsök pattogó körei…
Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek… a táltartó négy kéz… az enyém, meg a te két kezed, de se kéz se kristály se tál se gyümölcsök semmi… csak a zuhanás előtti összerándulás
Forrás: langoloharapasok.hu
EKSÖN
Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges, romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva, a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere, estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány, himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca, nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön! messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása, beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot, közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca, mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt. Elcsoszogok a halottaimhoz Én elő-halott s Ők halhatatlanok Virágokat lehelnek elém S beszélnek hozzám Az egyik: a véred voltam A másik: én meg a lelked De ne gyere közénk Megbontanád a rendet Hoztam nektek ételt meg italt De hiszen tudod hogy nincs testünk Akkor honnan tudod hogy itt vagyok A szemeiddel látom magunkat
Hogy tudsz akkor beszélni A lelkiismereted beszél fiam
Cseri József: Várjuk a tavaszt? Avar, te barna-rőt avar,
Forrás: Cafeblog A túlhízott, hájas szórakoztatóipar, nehéz testét verítékezve vonszolja, az aktuális események mögé szaporán odatotyog, nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot. * Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen, a valóságból neki járót csak megjelöli, birtoklást és szándékot mutat, zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat. Debreczeny György Fotó: Hegedűs János a végtelen időkből kiemelkedik
Fűkő Béla: A mag
Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek Tépettségük szelekben mérhető Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába? Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába? Most lehet Most lehet csak igazán!
Nagy Attila: Ő Félrevert harang
Hőség teszi, vagy cseppnyi délibáb,
Seholsincs szavakat mormol magában,
Okolva ökölbe tett kézzel félrevert harangból
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
![]() |