Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Tandori 80

Heideggerrel és Ottlikkal felvértezve

 

A helyesség lehetővé válása egyfajta egyezés.

Amikor a szabadság megnyilvánul, például.

Hirtelen megkapja az ember a nyugalmat,

ami életben tartja a kíváncsiságot.

Este van, vacsora után, s ő az íróasztalnál olvasgat.

S megszületik a fejében a lényeg-meghatározás.

Majd mielőtt leírná egy papírra, golyóstollal,

egy veréb az ablakpárkányra száll.

S az ember a függöny mögül lesi,

mi lesz? Mi következik ebből?

 

nyitva van az aranykapu

 

édesanyám kedves édesanyám
felépítem én az új rombolót
ha azt mondja ez a dolgom
akár modellező kockacukorból a glóbuszt
költő e nagy semmiből a sok metaforát
ó minden olyan metaforikus
                                             ma itt
                                             mi itt

verset írnak a zsurnaliszták
pokolgépet robbantgatnak a költők
felrobbannak az új épületek
felépülnek az új rombolók
a tombolók nyernek tombolán
megannyi értékes nyereményt
szívükben örökké él
vesztes nyereményszelvény

 

Kagylók Adventre

Jézus Krisztus opus

 

A valóság rút. A világ kegyetlen.

De jó hír is van: Isten még veretlen.

Egyetlen győztes ismert most itt.

Az Örökkévaló még nem kapott ki.

 

Ő nem vesz el. Csak előnyt növel.

Minket is diadalra nevel.

Életkedvet ad, mert ránk lehel.

Ez Nála a csel.
Mert a szívet örömmel tölti el.

 

 

Gödröt ás bennem a hó

 

Gödröt ás bennem az emléktelen hó, mint egy kőkútba,

lemegy a sötét, fényes bóját húzogat dombról és tóról,

eltöri, repeszti ketté, sodor még magasabbra a vödör,

közben kisírom magam, el, el, súgja valami, el a nyártól,

pogányságtól, istálló falához csattanó villanykörtétől,

szilánkokra hasadt üvegek zizegnek borjúlábak előtt,

futnak át udvarokon, futnak föl s a páskomon elvesznek,

akár talpamtól az elhordott hegyek, loboncos nádak,

megráncosodott zsombékok, rontott fészkek,

az ajtó mellett ágsöprű, hólapát,

 

(0)13×(H2O+tükör) =

haikufüzér

 

                Tandori Dezsőnek

 

 

0. (a cím olvasata)

 

Tizenháromszor

víz meg tükör egyenlő

haikufüzér.

 

1. (próbafutam)

 

Egy próbafutam –

víz, tükör és vegyjelek

egyre fénylenek.

 

3. (haladás)

 

Csobbanás előtt

egy feszített víztükör –

úszd le a távod…!

 

 

ADY ENDRE-CIKLUS

 

 

 ADY ENDRE SZÜLETÉSNAPJÁN

 

 

Ne adjon feloldozást

 

a pohár bor, semmi.

 

Nem adhat föloldozást

 

a csak lenni, a nem keresni.

 

Ne adjon föloldozást

 

a muszáj-menekülni –

 

nem muszáj a Semmi:

 

hanyatló árnyék ha óriási,

 

félni tanít – és lenni!

 

 

 

 

időutazók

délelőtt tizenegykor leállt a légkondi kitüremkedtek 
derékban az ingek elsőként most is a kövérek jöttek 
csípős tajvanit ettek egykor megállt a lift kettőkor 
megérkeztek a szerelők nők gyerekek nagy volt a 
zaj működtek a mammoni részletek pénztárgép 
pénzautomata pénzváltó háromkor felálltak a meg- 
határozások a falélek azt mondták: gráf de nem 
figyelt senki négykor bezáródtak az ajtók és egyre 
melegebb lett megindultak a találgatások először a 
csokoládék olvadtak majd a polcok a falak végül 
az oszlopok félkor eltűnt a lépcső és a főbejárat   

fázom – szólt Margaritának a Mester és összehúzta 
magán az inget

 

 

kőpúder

a nagy csatákból
kőpúderes szakállal érkezem haza
vagyok magam is kemény
mint a kőpúder
kemény mint a kőpúderes arcok
immár nézhetem arcomat
megfagyott ribizlikrémben
este kvarcórám ébreszt
reggelre mindig elfelejtem a verset
és félek írni
meg kéne írni hogy félek írni
de nem merem
inkább azt mondom:
á
és megmutatom a torkomat
meg a rossz fogam
ami fáj

 

 

CSERESZNYEVIRÁGZÁS

                                                         adieu gracioso

 

 

Mi lenne kellemesebb, mint a régi,

jól kikönyökölt kockás flaneling?

Talán hozzá a kopottra mosott farmer,

és ezekbe öltözve vidoran kimondani

a reggeli fényözönben ázó ajtófélfának dőlve:

Csodás éjszaka volt, kedves!

Én már elmúltam nyolcvan,

te, szép kicsi lányka, okos vagy, kezes is,

de még nem elég romlott. Menj hát,

nevem, s mobilszámom töröld ki szívedből … 

 

rózsafák és tűz

 

 

most álmaim hazahívnak,

oda, ahol egyetlen tulipán volt a tavasz,

ahol egyetlen lábnyom jelentett mindent,

beleégve a nyár homokillatú délutánjába.

 

ã

 

már azt hittem elfelejtettem a csónakokat,

elfelejtettem az Erzsébet híd szelídségét

és a faházat valahol Halásztelek környékén,

és elmosódott a nagy nyárfa is a Duna partján,

a levelei között hintázó gitárszólókkal együtt.

 

 

devla del

 

szűken mért kopogással

a hold teli hasában

a bikkfapipát szívva

és éhen engem hívva

szeret a bicska nyitva

hullik a fekete eső

devla del a teremtő

 

 

 

Állóképekké töredező varázslat

 

 

 

          Tűz, levegő, víz és föld lényiségei, gyűljetek körém!

                      Igyatok felkavart, habzó vérből,

                húsommá-véremmé lényegüljetek!

 

          Hajlik, reccsenni próbál… Több kosár dióhéj

          az üresnek tűnő hullazsákból…

 

 

 

 nagy a riadalom!

felborult egy kocsmaasztal
és legurult róla a nap
a pincérlányok szeppenten kutatják
a vendégek lába alatt

 

"Nem ott van a halál,
ahol a temető"


Söpröm az avart,
a fák setéten állnak,
olykor egy-egy csepp,
a fákról alázat,
csöndben alábbhagy,
szétporlik újra az avar.

Némelyik ismerős,
milyen is - levél volt,
bíbor a széle meg
most is karélyos,
- majdnem örökzöld -
hittük a másikra,
most ime itt van.

 

 

Mardug[1]  üzenetei

(Egy csillagnak meg egy  sztárnak)

 

Egy Csillag fénylik, s nem kéri, hogy ékes igéit

áhítattal igyad: ha felébredsz, bőven elég az!

Balga bolondok, a Csillagot isteni, víg kacagásra

készteti  minden sértés,  érti a gúnyt  (hiszen Ér-tő)

és nem mászik tőle a falra. Ha ezt teszi: egy star,

rőtlila, pukkadozó majom, öntelt páva csupán csak.

 


[1] Ókori androgün „Teremtnő”, eredete a  mitikus homályba vész.

Perdita-romantika

 

Fönn, a bükkös belsejében félhomály honol.

Egyvirágú gyöngyperjére ült egy vén betyár.

Sűrű vadon rejti vágyát, úgy hever hanyatt,

hátha majd a hegyi tündér ráereszkedik.

 

Mondd meg nekünk

 

Madáristen, vedd magadhoz az éhes holtakat,

a gyerekkori délután játszóhelyeit, a rokont,

aki búcsúkor feldönti a poharat az asztalon,

figyelj toporgó ludakra, kalapácsütésre,

 

öregemberekre és öregasszonyokra,

akik a házuk kerítésénél magukra maradtak,

eltojt a tyúk, legyen meg az akaratod,

ezek már sárgult rétek, gazdátlan kertek,

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal