Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Fotó: Cseri László

 

láttam ahogy elrugaszkodott 

a valóságtól természetellenes 

betonlépcsőt rajzolt az égre

 

lila bárányfelhőt csak azt lehet 

kibírni ami a fájdalomtól tökéletes 

a csalódás pusztán optikai

 


Kép forrása: internet

 

a "Éli, éli, lamá szabaktani" perceiben a homályosuló

retinán feltündökölhet-e még a kezdeti fény, felsírhat-e az 

első pillanat...

 

                   

 

 
Fülöp Gábor

 

Székek

 


Ahol a presbiterek
ülnének,
most üresek a székek.
Nincsenek itt
vagy kicsordult belőlük
a lélek.
Elmentek?
Vannak még?
Vagyunk  már amott?
A nyelvünk él,
mi is vagyunk.
És én sem vagyok halott.

 

 


Kép forrása: pixabay

Ülök a világ végén

És neten lesem a világvégét,

Lelóg a lábam a „semmibe”-

Végül is

Ez már a XXI. század

Észre sem vettük, hogy

Elmúlt az előző -

Nettó borzalom sújt,

Azt játszom, hogy költő

Vagyok, de a szerkesztők élet-

Tapasztalat hiányára hivatkozva

Kiszerkesztik a verseimet,

 

 


Kép forrása: internet

 

Áldozatokról, túlélésről, újrakezdésről,

Európa vagy a világ dolgairól, ma már tudom,

akár az emberiség jövőjéről is, reménytelin csak

Regécen, a diófás kertben érdemes gondolkodni,

a cinege-szó járta, rezgő szederágak indái között,

ahol, ha azt mondom, a jobboldali szomszéd,

az a kapucskánkban a vár felé fordulva,

a jobb kezem felöl integető boltosékat jelöli,

akik megvették az ott volt régi kocsmát és

helyre kis nyaralót alakítottak bele, kandallóval,

mert errefele az a divatozás, nem a medence,

 

 
Sylvia Plath, 1953

Vannak apró mozzanatok, pillanatok,
Amelyek világot teremtenek. Sőt univerzumot.
Még akkor is hatnak a kis „mindenség-percek”,
Ha valaki 30 évet él, mint Plath.
Hétfőn történt, amikor nem szoktak
Dolgok születni. Megragasztotta a Bibliáját.
Hátlapját piros szigetelőszalaggal rögzítette.
Mert már majdnem leesett.
De így annyira kifeszült a hátsó borító,
hogy többé nem tudta becsukni. A párnája alá
Tette éjszakára, nyitott alakban.

 


Forrás: BKV figyelő

 

Cserépnek

 

Buszra várok, az utolsóra,

hazaviszi a büszke jegytelent,

bliccelésre épp alkalmas,

a megtört busz feldereng.

 

Kevély, sárga színekben

tündököl a fehér Ikarus.

Késő van már, lassan éjfél

lesz: büntetés, hogy hazajuss.

 


Szabadi Katalin: Emlékezés 6.

 

Elrejtőzve

 

Már nincsen arcom, 

csak maszk vagyok, 

egy torz vigyorgás, 

mi rám fagyott. 

 

Kezemben megáll

a mozdulat, 

és reszket a föld 

lábam alatt. 

 

Fákon a kéreg, 

vastagodom, 

sebemet heggel 

eltakarom.

 

Nem ismerem meg, 

aki szeret, 

akit szerettem, 

majd elfeled.

 

 

 

 

 
Szabadi Katalin: Emlékezés 5.

 

Ez itt a kert. És ez itt a ház.

Ez itt a nyomor, megaláz.

Ez itt az anyám, félrenéz.

Ez itt a húgom, nincsen kész

 

a rajz, hiányzik róla apám.

Ez itt az apám, szeszcsempész.

Régi készletét hagyta rám,

hajóját, kicsit csotrogány.

 

 


Trichodes apiarius Kép forrása: Monaco Nature Encyclopedia

 

félig se mind, arany színekkel.

Kóstolható? Miféle kivonat

a vadvirágok ritka párlata?

 

Szorgoskodnak nők és férfiak,

tudósai ők az összes ízeinknek,

hogy megteljen élettel a test,

hogy télre is békések maradjunk.

 

 

 
Papp Ákos fotója

 

 

Kierkegaard mondta, Krisztus az átjáró.

Az ajtó, a kapu.

Átló.

Ahogy a János evangéliumában

Olvashatjuk. A Messiás az út.

A szíveket vizsgáló.

Néző és látó.

Aki megtér, ki-bejár.

Aki ezen fut át, legelőt talál.

 

 


Papp Ákos: Csöndbe zárva

 

Stellárium

 

 

előbb útnak indult mindkét

csillaghajú nagyanyám

majd Szélkötő Kalamonával

dacoló apai nagyapám

őket követte galamblelkű

édesanyám aztán első

szerelmem ki Bach-ot játszott

a Sainte-Chapelle-ben

l'amour la mort

majd pedig nyelveken szóló

tudós nagyapám következett

utána ment mandulafácskát sirató

szellemi atyám

nem sokra rá pedig

szikraszemű édesapám

majd követte őket

apja gyermekeimnek

mellkasán lobogott

nyugtalan tűzvirág -

örök konstelláció és

személyes haláltánc

 

 


Kép forrása: 444.hu

 

csak így: fáradt vagyok. az ablakban
fenyők. a városban ábelek. rengeteg
arc, kéz. mozdul. nem szól, nem kér.
látod. Lepereg.

csak még: pár pillanat. tájak. fotó. az
én most elmarad. te megint. te újra.
te legyél. sosem az, akivel.

csak múlna: nem jó ez így. másképp
hogy lehet. fáradt vagy. és egy pesti
bérház falán vakolat a szerelem.

 

 


Kép forrása: kavosz.hu

 

Üres oldalak mentén

zálogba adtalak téged.

Lapok, lapok, lapok

ezrein át folyt le véred.

 

Fogak között kuporgó

szellő voltál gyerekként.

Vészjósló rabmadár hozott,

mint megkopott ereklyét.

 

 


Kép forrása: unsplash

 

önpresszó

párás hajnalok sápad a napsugár
elhasal a ferde háztetőkön
a napkeltét az órához igazítják
ma kevesebbet aludtam

megtréfált az április
ugrat mint régi elsejéken
tapogatózom a fal mellett
elbotlom a beeső napsugárban

kiütöttem a közfalat 
csápként védekező balkezemmel
fejemet ingatom amerre dől
alattam a hajnali padló

dadog a szó amíg felforr
az emberré válás eszköze a kávé

 

 


Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje

 

 

HIERONYMUS B. BUDAPESTEN

 

Az árvák szabadok, szabadok az árvák,

csak a szabadok árvák, csak az árvák szabadok,

ugyan mindegy hát, hogy a futópadon lihegsz,

vagy a fák közt, egyenetlenre kopott földúton,

hisz most mélytengeri búvárok közt járod a táncot,

merev tekintetek a szkafanderben, önjáró ólomtalpak,

elefántormánycsövön nyomja tüdejükbe ütemre

a kiadagolt életet a szenvtelen lélegeztetőgép,

öblösödve bugyog a víz alatt a veretes üzenet:

Oda lett az emberek vetése, de semmi, oda se neki,

kinn, a sárga, nap verte, kényelmes parti homokban még

zizegve aknásodik sorban seregnyi lapuló kígyótojás,

genny és vér és ondó a mai kevert fajú fogás, a főmenü,

hol, lám csak, szabadok az árvák, az apátlan-anyátlanok,

s akikre rátámadni mindig akad majd ok, tudom, több mint elég.

 

 


Forrás: patakimenes.hu

akkor farkas vagy kanca
táplálta a kitett gyermeket
s a kígyók, ha segített nekik
fülét értővé nyalták
s a hajóorr váratlanul
emberi hangon
osztott tanácsokat

 

 

 


Kép forrása: nlc.hu

 

a szívkamrádban kutatok


keresem azt a félretett
mondatot hátha jó lesz majd
csendnek kényszerleszálláskor

mit lehet még büszkeséget
a józan észt soha almabefőttet
biztonságot biztosan nem meg-

romlik ebben a dög melegben
izzad az üveg a szégyen ragad
megöleled a kiábrándultakat

- mutasd a BNO-kódodat
és megmondom ki vagy -
így kezelnek mert odakint

a modern társadalom elvárá-
sokkal teli rohanó világában
kicsúszott a lábad alól a talaj

 

 


Fotó: Orbók Ildikó

 

(Zsolt 94,18)

 

A lakás fogságában újra.

Ezúttal persze nem Covid.

De lábad roskad, ha terheled,

s abszurd a gondolat: vidd

 

munkahelyre, boltba, bárhová;

s hétfőn számodra elmarad

felolvasás, irodalmi est.

Félszakadt jobb bokaszalag

 

 


Virág Lajos (Győri Fotóklub Egyesület): Álmomban

 

Szakaszjegy négy megállóra

Csak őszbe fordulunk ma mind a ketten,
ezer levélbe, barnuló avarba,
a körte illatát veled szerettem
s a sok diót telelni zsákba varrva,

kazán tüzére bízva majd a héjat
mikor nyugodni, (hó alatt lehellet),
hitet tavaszra csöndes-álmos éj ad...
s az ébredés szerelmes íze mellett

a fény redőnyöm résein keresztül
beszúr, s megint rohanni kezd a naptár,
a búzaföld fölött szikár kereszt ül,
s poros kabátot ölt az elszaladt nyár,

 

évre év... e létszerű maketten
újra őszbe fordulunk mi ketten.

 

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal