Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Türelemüveg

 

Részenként ragasztom össze a hajót, 

bár a kezem néha ideges, megremeg.

Tudom jól, hogy egy napon palackomat

elsodorja egy élénk hullám vagy fergeteg,

de a szilánkok közt talán olvasható marad 

majd kissé – ha darabjaiban is – az üzenet,

ha partra mossák és a roncsok mélyén

felfedezik az évekkel körmölt szöveget

és tanúskodni fognak a sorok, mi történt:

melyik vihar törte derékba végül a gályát,

amely meddőn igyekezett túlélni a tenger

falánk, kapzsi és siváran terpeszkedő árját...

 

 

Fotó: Hupján Attila

 

Mondjátok meg nekem,

ki hozta el számunkra a tüzet,

mely őseinkre hullott egykor,

s történetére fényes lobot vetett.

 

Évezredek lombsátrából a vad,

vadászként lépett elő,

nehéz kezében zuhanni indult,

felismert összefüggés: a zuhanó kő.

 

Apró magból művelt táj lett,

a kő: épületekké nemesült,

s magának lépve le a földet,

zsebébe gyömöszölné már az űrt.

 

 


Pexels
 képe a Pixabay -en.

 

Fénybe fagyott álomszigetemen, Izlandon,

a nők, nem csak a hitvesek, feleségek, de

az özvegyasszonyok és a forró ölű lányok is

gyakran finganak szeretkezés közben,

nem szégyen az itt, kérem, emberi gesztus,

a táplálkozás az oka, meg a meleg sör,

ki tudja, akár úgy is lehet, én legalábbis

szívesen elhiszek nekik mindent,

hiszen ablakunk alatt az óceán,

ha hidegen is, mert bizony az,

hullámzik habzik előttem reggelente,

s bíztat, ne legyek már annyira idegen,

 

 


Schorsch képe a Pixabay -en.

 

Tébolyultan izzik a Nap

 

Tébolyultan izzik a Nap,

haldoklik már csodás kertem –

a forróság szinte harap,

reménytelen, hogy ma essen.

 

Haldoklik már csodás kertem –

a napsugár perzsel, éget,

reménytelen, hogy ma essen,

hiába szól érte ének.

 

A napsugár perzsel, éget,

nincs az égen felhőpaplan,

hiába szól érte ének,

lám a kék ég mozdulatlan.

 

Nincs az égen felhőpaplan,

szomjas kertem vízre vágyik,

lám a kék ég mozdulatlan,

élettelen már a pázsit.

 

Szomjas kertem vízre vágyik,

tarka ruháját ledobta,

élettelen már a pázsit –

sírva hull a mályva lonca.

 


B. Tóth Klári: Közeledés-távolodás

 

– Ádám, te a fáról megetted az almát!

Tiltottam, óvtalak, de mégis megtetted…

Elorozni vágytad a tudás hatalmát,

most előlem bujkálsz, bűnödet takarnád –

légy hát magad ura vállalva e tetted!

 

Meghőkölt az ember. Szabad volt azelőtt,

mint az erdőn a vad, boldog és gondtalan.

Most úgy konstatálja, feje lágya benőtt

– az adhat ezután az élethez erőt –,

de levében fő már, mert ezer gondja van.

 

 


Illusztráció: Batári Gábor

Vanda vamp a Szép Irén, már tudjuk,
Ő, ő és ő a hatalmas Vénusz,
Titkosan titkolt Butélia Gömbhalmaz,
Vigalmi vigaszos negyedi
Bárjában helyre kis bárszéken, Balmaz-
Újvárosban semmiképpen,
Csillagvárosban inkább,
Ímhol kerekedik:
Nem hitvány gyenge báb,
- Ne legyél férfi,
Az örök nő:
Nagyláb, csiniláb, az egylábú,
Ellenláb és hadiláb,
Jobb lába néki rég délibáb,
 
 


Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt

(70)

 

És ha nem mise?

Ha mégsem áldozás?

 


Debreczeny György Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport

1.
(szabadnapos és sötétkék)

 

a hatósági láthatósági vádhatósági lenolaj
belehall a beleszületésbe
a hallevesbe belehal a hal
a sötétkék fürdőatya
nélkülem teljesen meztelen
mondja a szabadnapos
sötétkék fürdőgatya

 

 


Márkus László: Derengés

 

álmomban utcakő voltam.

üvegbúra és ravasz,

furfangos védelem alatt

kiállítva a Louvre-ban.

 

valóságos (k)őrizetes,

totem-tetem,

ritka masztodon lelet.

 

számom is volt,

(hatvannyolcas vagy hetvenes?)

 

 

– persze alattam.

 

magam alatt,

 

mint rendesen.

 

 


Félhelyes Erzsébet ...a mesék nyomában

Madarak

 

Madárgyöngyszemek

csillognak az ágakon.

Fekete csöndben.

 

Éjjel szólítja

Testébe feledkezik

Lelkéig érez.

 

Áruló fényű

hajnal ítéli nehéz

magányra őket.

 

 
Jürgen Grunau képe a Pixabay -en.

 

Ezekben a buszvégállomási gyorsbüfékben

(a kuszaszemű pultoslány a megmondhatója)

nem szoktak életre szóló lávsztorik születni,

de aki itt üldögél, mind reménykedik,

hogy majd ma, ma biztosan, végre,

pedig csak a remény hitegeti halványan,

mint megtűrt csalán a virágoskert szélén.

Aztán végül csak a nagy büdös semmi.

 


Kép forrása: Bookline

száradó évgyűrűk, lehulló tallérok, júdásfa

átszikráznak az éveken szavaid

"Csillagok kutyaláncon"

kinyílnak a megalkuvások dögszag ablakai

te illatos vagy

hamis ígéretekkel telnek tócsafényű szemek

te messze látsz

tömött gyomrú, elszánt hittérítők között

te éhes vagy

nyüszítve hátrálnak a gyávaság seregei

te bátor vagy

száradó évgyűrűk, lehulló tallérok, júdásfa

átszikráznak az éveken szavaid

"Csillagok kutyaláncon"



 

 


Tóth Olivér (Kép forrása: Tóth Olivér Facebook-oldala)

Engemet mindig úgy szerettek

Nyitott tenyérrel kínáltak az egeknek

Tárt karok kereszteződésében kerestem ölet

Oly kegyelmet mely előbb és utóbb is megölet

 

Nevemről nincs anya apa testvér ki számot ad

Nyelvemen az ember sziromsúlya mint a víz apad

Kéretlen ostya lettem egy anyává lett megbánásra

A tavasz mely ágrügyről fakadt vér és vád tapadt

 

 
Rózsaszín hó Fotó: Standovár Ágota (Forrás: Holdkatlan Galéria)

 

Jambusos évszakok

 

Tél… 

...amint a tél kezét fogom,

vacogni jaj, van ám okom.

Fehér a lépte, jéghideg,

fagyos-halála rám sziszeg,

s a dér ölelte szemfedél-

tavaszt, reményt, ma nem mesél.

Mogorva, szürke most e tél,

lefejtve nézd, a csipkeszél...

 

*

 


Köves István (Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport)

 

GENERALPAUSE

 

A csend emberi gesztus,

akár a tagolt beszéd,

a hangsorok fogköze,

a némaság abortusza.

Képes akár várakozó,

sejtelmes, fenyegető,

puha és meleg is lenni.

A csend egyénre szabott,

az én csendem az,

amikor a hangszedő tűje

leereszkedik a bakelitlemezre,

s fut még néhány barázdakört,

míg valahol a múltban levegőt vesz

Saljapin esetleg Benjamino Gigli,

fölzeng a Szabadság-kórus, a Török induló,

vagy ahogy épp kanyarogva bezakatol

szobámba a Chattanooga Choo Choo.

 

 


Batári Gábor tollrajza

1

 

Zuhanyzói hableány, a csinibaba

 

Vanda Vénusz Szép Irén végtagfuttatása

Utáni első megnyilvánulása a földön.

A baba jó bőrnek nincs kereke, csak egy

Bődületes menetoszlopa.

 

Habtestén nagymérvű szervcserék

Mentenek végben:

Hajtóműve e jónői gépnek,

Jó bőrnek, pöpec szerkezetnek,

– Másodszorosan nem épnek;

Most teljes karja, lába ment kezdetnek -

Bizony nem kerek kerék,

Se túlnani tűzoszlop,

De hengeres, formás húsoszlop.

 

 


Debreczeny György (Fotó: Molnár Attila Forrás: Veranda Művészeti Csoport)

 

itt volt az íróasztalom
a gyep illata jött hölderlini szobámba
fel a Tabán tövén le a Naphegy alján
akkor mi az ami marasztalt?
a komorság?
az őszi ég?
tübingeni pályán a hajtók lovai?
vagy úgy akarja épp szeszélyem
hogy folyton az eget emlegessem?
nem ad irgalmat valami?
ékesebben szóltam a némasággal?
valóban itt volt az íróasztalom?
és rajta a piros műanyag pohár?
*

 

 
Csontos Márta (Fotó/forrás: Aknay Tibor)

 

SZÁMŰZETÉSBEN

 

Minden kellék kint

vár a kertben, egy egész

készletet halmoztál fel

a naponta gürcölés műhelyében,

most is folyton készülődsz,

azonosulni kívánsz a feladattal,

büszkén és önérzetesen,

pedig eleged van már a fejedben

zakatoló ajtódörömböléstől,

szabadulni akarsz talajlakó

rögeszméidtől, amelyek feltöltik

sejtjeidet, s engedik, hogy egyfolytában

moralizálj egyszemélyes tengeralattjáródban,

mely ott vesztegel a tükörsima

elhallgatás vastagodó iszapjában.

 

 

 
Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt

 

A HOSSZÚ NEVŰ

 

és az a másik

alig hajló térdű

aki a másikra mint más alfajra tekint

a mámor másik bugyrából iszik

– már ha van mit –

másokat előszobáztat

térdepeltet

felebarátja asszonyát házát ingatagságát elirigyli 

mindig a másik megváltásra vár 

mert a mostani túl kényelmetlen

merész

ugyan ki áll meg ebben az alfajban a jó gazda hizlaló

tekintete előtt

ha appell van

ha mocskos péntek

véres csütörtök 

ha időnap előtt

 

ugyan ugyan

 

válság van uram 

a közerkölcsök romlása

mondják

mondjuk lehet benne valami kis igazság 

a múltkor se jött össze a becsületgól

a szépítés

pedig rajtunk nem múlott

A-középtől Z-középig 

minden parlamenti patkó minden szektorából zúgott

a megannyi deus és exmachina

itt állunk

megcselekedtük amit megkövetelt a haza

 

mea culpa mea culpa mea circus maximus

 

Akik megelégeltétek az árfolyam-ingadozásokat

akik a másik Aranyborjúhoz imádkoztok

a mi szent tehenünk helyett 

meg lesztek számlálva egyenként 

és lesztek ti rögzítve 

jó nagy adatbázisokba

onnan is kivesznek

még nagyobba tesznek 

onnan is kivesztek

kinek kinek az ő nagy érdeme szerint

 

alázatunknál csak a szerénységünk a nagyobb

és a miheztartási láz

 

A mindennapi etikai kódexünket

bunkós botunkat

édes kis szütyőnket add meg nekünk ma

de holnap is és mindig holnapután 

nagy a mi szükségünk tudod 

nagy a háztartási hiány

 

Nagy kitettségünkben minket ó nagy kitett el ne hagyj! 

 

 


Száldobágyi Csaba (Fotó / Forrás: Száldobágyi Csaba)

városi elbeszélés

törzsi legenda nyomán

i

két szirttetőn két sas fészkelt

két szirttetőn magasan

felhőtlen boldogságuk

szavakkal le nem írható mikor

összeadja őket az ünnepi

összeadó és beszéd generátor

 

két szirt között se közel se távol

csillogott a víz Alkutnama tükre

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal