Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 
Kép forrása: euronews.com

 

Virágról, virágról!

 

zümmögnek esti hártyaszárnyak

zajos csavargók ágyra járnak

és lökdösődnek ha bárki lopna

gondolhatunk fölmentő okokra

ugyanúgy gyűlnek sokezer éve

pokolra jutnak sohase révbe

mindenki fázik te sem melegszel

 

komfortos cellákra épül a rendszer

 

 

 


depositphotos

A környékbeli nagyokos lundák

ismerhetik a menetrendet, mert

jó húsz perccel a jelzőkürtszó előtt

érkeznek a sziklaszirthez, tappancsaikon

eltoporognak körben a vasbakokon,

csőrsúlyos fejüket félrehajtják,

s mintha csak a hullámtörőre

fölcsapó habokra figyelnének, néznek

 


Cseri József: Megpihenve

 

Ősz lombja hull

„A világ megóvása az erdőkkel kezdődik.''

Henry David Thoreau

Beköszönt az ősz

térdre hullnak a fák is

barna avarba

*

száraz levelek

keringenek a szélben

nincs már kegyelem

*

búcsút intettek

a nyárnak a szél fújta

fák lombos ágak

*

didergő tél jön

alvásra készül a táj

hó leple alatt

*

hópelyhes télben

új álmaikat szőve

szunnyad a világ

 


Fotó: Standovár Ágota

 

vattával tömöd ki szobám falait –

itt fekszünk, és körénk gyűlnek a bútorok,

akár fedőlakkba merevedett, elnyúlt árnyékok.

az alkonyat bekúszik, lassan, mint egy bogár.

odakint csonttá fagyott faágak közt

támolyog a levegő, botorkál

e fémtiszta hidegben.

 

 


Kép: Guliso Tímea

Szemöldöklés

 

Ritkított emlékeim

Tiszta íven menetelnek.

Nem kegyelmezne.

 

 

 

A debreceni Nagytemplom tornyában

delet harangoztak.

Eszembe jutott, hogy éhes vagyok

meg sovány is,

húszéves és negyvenhárom kiló.

A harangszó fölkapott,

mint nyárfa szöszmöszét a szél,

és vitt volna akármeddig,

de én leszálltam róla,

mert a vasútállomás restijében volt

legolcsóbb a spenót tükörtojással.

Tányérnyi zöldben egy nagy, sárga szem,

a fehérje patyolattiszta,

 

 

 

Rév

 

Erényből hitet kovácsolt

Testében szíve kopácsolt

    A lelke célt remélt

 

Megmenekült a haláltól

Tudást kapott tanártól

     Mosolyt a könnyekért

 

Kívánva kért a gondolat

Mesélt a csend a hold alatt

     Szerelme lett a vért

 

Ölébe hullt a láthatár

Ruhája bíbor fénytalár

     A vándor révbe ért

(Fénytölte)

 

 

 


(Kép forrása: internet)

 

címzett ismeretlen

 

csend és csend és nem tudom mióta

nem simulnak betűk az ujjaim alá

szavaim kifogytak csak a hátterük maradt meg

a naprakész látomások gödreiben

nincs múlt nincs jövő és a jelen

visszatartott lélegzettel araszol át

a beomlott kőfalakon

hátha van még ott

valami

amire végre

ráköthetné összecsomózott zuhanásait

 

a napok cél és ok nélkül halmozódnak

valóság zárványokká

egy szitakötő-álom töredékeiben

 

 


Hargitai Beáta: Tabán anno

 

Egy ház árnyékába állok és követem a
falig a zsugorodást, mintha nagyobb
halmazban is levegőt vennék a szokásos
árapályhoz képest. Gyakorolom a fény bő
mellre szívását pont délig, mikor a sötét
eléri a határt, ipi-apacs, és amint
megérinti az ős, világos merőlegest
hopp, szanaszét foszlik játékos kezecskéje.

 


Dan Perjovschi rajza (Forrás: litera.hu)

 

RADARALJÁN, TESTKÖZELBEN

 

A Füstifecske utcába idén nem jöttek meg

a vidám, feketemellényes költöző madarak,

csak néhány koszlott-vedlett rigó a bokrok alján, meg

a Fővárosi Kertészet hirdetésére fittyet hányó cinegék

töltik be a légteret, nem ügyelve a radarokra sem,

mintha önfeledten csak azt próbálgatnák, amit én is,

lehet-e, érdemes-e örökké kifutópályán élni.

 

 


Kép forrása: facebook

 

Az első katlana: a tengődés másnapossága, az alvajáró tetszhalál. Kielégítetlenül tátong az alaktalanul nyúló anyag vonzásában, vakon tapogatózik az egyszeregy csapdájában, a perc kaméleon-színeit ölti fel magára, arctalanul simul a példánnyá töpörítő határok közé. Falánk rovar-szem les rezzenéstelen.

 

 

 

 

Vagy, aki voltál, elátkozott herceg

A provincián, már nem üzen a centrum

És amiről nincs szó, az a küldetéses vétó.

 

Rád ég ez a szerep, „sértetten kivonulni”,

Itt már nem lehetsz sem Raszputyin

Sem Rousseau, elég egy vállrándítás

 

Vagy egy rossz szó – selyemzsinór,

Küldi a porta, mérgezett tőr vagy

Torta, gasztronália és tortúra.

 

 

 


Standovár Ágota: A nárcisz méhe

 

A bejáratok fölötti képek

egyszerűek, jól látható a lényeg,

a felnőtt írástudatlanok

is megértik: te itt, én amott

nőttem föl, ebből zűrzavar

lehet, tudd, rögvest megöl a raj,

mert megérzik – idegen leszel

ha majd helyet cserélsz velem.

 

 


Fotó: Korányi Mátyás

 

Harcolj. Küzdj. – mondja a lélek és az ösztön,

tudom, magamat kell először legyőznöm,

ötven éves fiú, milyen furcsa fejű,

kopasz fa ágán pihen pár keselyű,

kezemben koponya, másikban egy Tubi,

gyömbér és citrusok, így kell elmondani,

hogy az emberélet útjának falán egy nagy,

sötétlő graffitit olvastam, ez az emberi agy.

A világ hömpölyög, örvénylik esztelen,

Bepingált kresztáblához nyilazva meztelen

próbálsz túlélni, verejtékezve, ittasan,

mard ki a gonoszt magadból, itt a sav,

 

 

 

ott vagytok, ahol nem történik semmi –

ebben a szemcsés térben, távoli alaktalanságban,

minek nincsenek kitapintható sarkai.

aki sosem taposott le lábnyomot,

annak talán emlékei sincsenek –

szétkenődik múltja, mint a túlvizezett zselatin.

azon a helyen vannak folyók,

bővizűek, sodrók, tekervényesek,

benne ezüstpikkelyű halakkal,

a hordalékkúpok között laknak.

 

 

 


Fotó forrása: Fortepan/Pesti Srác2

 

Amikor Ukrajnát nácitlanítják a tankok

 

Olajos, mélybarna szeme volt, mint nagyapámnak,

de még feszes szemhájjal, ránctalan, s kicsit összehúzta,

úgy nézte a térképtáskát, annyira figyelt, hogy megértsen,

ráztam a fejem, nem Szuez, hol van az innen, ez a Duna,

nem kanal, dehogy csatorna, folyó ez, hosszú, nagy,

mutattam kezemmel hullámvonalat rajzolva közénk,

nem fasiszták, mi magyarok, gyerekek, kommunisták,

s derékszíjcsatomon a kopott vöröscsillagra mutogattam,

 

 

szurdok falához

gombolyult holt juharból

sarjadó fenyő

 


Orbán Ottó

 

Hattyú ezüstből

Okker és türkiz

Sugarait még ma is ontja

Baudelaire és Hölderlin ikonja

Az egyetemes líra trónján ül itt

A forgalomból kivonva

De annál inkább mirtuszba, akantuszba fonva.

 

 


Aknay Tibor: Tükröződés

 

Kiért is, miért is…

 

Ujjaim száraz,
göcsörtös faágak,
nem tudnak már
simogatni,
mindenbe beleakadnak,
reszelős a hangjuk,
mint az összefenődő,
ízelt bogárlábaké.
Lassan percegnek
a papírlapon,
időnként megállnak,
ilyenkor eltűnődöm,
kiért is, miért is tördelem
aggódva a kezem.

 


Kép forrása: janksonfineart.com

 

Mert van fájdalom is, ha évül a test,

az évek elmulasztott penitenciája;

lehetne rosszabb, észre sem veszem,

fájdalmasabb az elköltözöttjeim hiánya.

Nyitva az ablak, régmúltam zenéje,

estharang panasza vergődik az égre

s az asztalai lámpa fényébe bogár.

 

Zárom a gépet, ma ennyire jutottam,

ülök a sötétben, bárha későre jár,

neszek közt kutatom a kinti világot,

magamban a régi arcok albumát.

S lám, illatosabbak éjjel a virágok,

ma ébren alszanak a kerti petúniák

mint nagyanyámnál, gyermekkoromban.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal