VideóA Petőfi Irodalmi Múzeum videója Keresés a honlapon:Partnereink:
|
Vers
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Elballagnak a hallgatagok. Az összezárt fogak nemzedéke. Sorban, elgondolkodva, egymás nyomába lépve, ki fásultan, ki berzenkedve, de mindig ritka, szűrt szavakkal. Az elhallgatottak. A lehallgatottak. A kihallgatottak. Az elhallgatók és az elhallgattatottak. Körülöttük dübörgő a csönd. Fülsüketítő a róluk hallgatás.
Madár Üvegkalitkában
Zenész a diófa alatt A nyár gombos harmonika, kovácssegéd kezd dalt, mindjárt kezdi, augusztus fúj széthúzott fújtatót, vagy a rét, ami eltűnő vízdudákkal van tele, és annyi ilyen van, csak az őzek látják, a nagypénteken megfürösztött lovak, hetven év múltán is a hangot felcsendülni hallom, hiszek mindenben, aminek köze van új napokhoz, elvesztett ruhákhoz, cipőkhöz, kötélen csonttáfagyott lepedőkhöz, a hangszerhez, amin Drácz János játszott a diófa alatt,
Örvény
Csakráid surrogását hallani. Gerincedre kövült a láva – gyöngyeidet, mint szaloncukrot rejted sztaniolba, csörgő celofánba. Savtalanítod gondolataid, át ne marják az agyhártyát. Tüzet szítasz a szövetek alatt, navigálod a boldogság ékköveit.
Kafkát olvasva lépek az örvénybe – lobbanj, szűkülj a körbe, s vizsgáld meg, ki maradt kinn, ki benned örökre.
néha mintha bennem és velem születnének újra a színek és mutatnák azt ami biztos hogy nem én vagyok de mindig velem volt és sejtéseiben ott van a valahol a valamikor bármi megtörténhet minden esélye és soha nem kéri magát számon rajtam persze hangulataim hullámzásában szabad prédaként viselkedek megérzi hogy máig nem sikerült felnőnöm és sérülni is még mindig csak gyerekként tudok
ÖRÖKTÉL: ELMÚLT NOVEMBER Nagy Gáspárhoz
Bevonjuk az eget: óriás vitorlát. Horizontunk póktojásos kulcslyuk. Volt egy ország, milyen ország? Merre volt se tudjuk.
Lángol az erdő Szibériában, a változatosság kedvéért már nemcsak az ősfák, fenyvesek égnek: lángra kapott és izzik a tőzeg, oltani azt végképp lehetetlen, olvad alatta a jég, a fagyott föld, sarki olajtartályok csöndben ontják mérgük a tengervízbe.
Szombat van. Január. Délután. Kinézek. A Duna, a Sziget fái. Nincsenek sirályok, nem látok egyet sem. Gyógyszeríz a számban. Kicsit szédelgek. Kórházban voltam. A dühöngő osztályon. Hárman feküdtünk egy kicsiny, kétágyas szobában. Ágyamon se paplan, se párna. Csak a huzat. Azzal takarództam. Nem voltam odavaló, tudták a nővérek. Semmi helyünk nincsen, nagy a zsúfoltság, mondták. Négy napig voltam ott. A zárton. A sarokban. A hegyen, magasan a város felett.
Árnyékok És elalszol, de nem tudod, mert nem érzed
Sárbagyalázva a liliomok letördelve mind az orgonák rázza a szél a nyárfavattalombot mint molyrágta színházi tollboát
Iszamos kampón vért izzadó hazai friss húsok lógnak a pillangókéses kerítésen a koronavírusok
Egy céltalan állomáson kihány magából a vonat, mint egy zavaros pocsolyába, úgy esem arccal a városba. A katakombaszagú aluljáróban pokrócba csavart hajléktalan a területét féltve vicsorog. A téren ágak meztelenkednek, falevelek fogócskáznak a földön, fiúk sétálnak kézen fogva. Eszembe jut, mikor itt találkoztunk, és köszönésképpen megérintettelek a magam udvariatlan módján. Most leszegett fejjel sunnyogok, nehogy észrevegyenek az ismerős padok.
Varanasi
Szennyes rongyaim a követ csókdossák és szitkaimtól iszamos a ghát. Hűtlen szívem mossa, mossa magát.
Ab ovo Eredendően a bűn a hunyó
Úgy hírlik Trump az új Círus. Az Örökkévaló újfent Egy pogány uralkodót használna? Hogy mire? Apokrif tartalom. Macron Nabukodonozorként politizál. A volt gyarmatokat mind egybegyűjti. Összekapcsolja Afrikát Európával. Még nem látott a világ olyan birodalmat, Amilyen ebből kikerekedik.
Mindenütt csurog a vérem Mintha a mindenség megfagyott volna miközöttünk, a sikoltás is, ami te voltál, mint egy tücskös éjszaka, ami megint sírással világosodik ki, ha elfut a nyár, mindenütt csurog a vérem, hogy ne ismerje meg őszi hangomat páskomi homok, könnyes arcom a Hóvirág-forrás tükre ne nézegesse, ne tudjak semmit az utazásokról, sorsokról itt, most, mezőre kuporodva a szabadság szép szaváról, gyűlöletről, megaláztatásról, az elmenekülőkről és a fájdalomról, bódogtenyérről, melynek levelei folyton kitépik belőlem az emlékeket, voltam-e levendulád az imakönyvben?
A BAROM
Künn áll az esőn, mint nemtörődöm istenek. Hová mozdulna, minek? Áll a hideg záporba forduló mezőn, ahogy a háttal kiváró csorda: fülét se billenti, áll az esőben.
MINT EGY RANDEVÚN
Mint egy randevún, valami mindig megtapad. Hol a színe, hol a fonákja. Patchwork-életünk percenként dagad. A perc nem az időben van. A síp nem a mi szánkban. A gyónás, mint mindig, elmarad.
Az ember egyszer csak magára marad, ahogy elindult, amikor elszakadt. Az út végére is ugyanúgy ér. Elpattan valami. Talán egy ér. Az idő és tér ott elveszett. Már nem kergeti a felleget. Az avar lehet oly hangtalan, ha hűvös ősszel betakar, s ahogy alatta bomlik az élet nyűtt sejtekből ismét ébred. Kibújik bimbó, sziklevél, féreg, rovar. Szárny rebben és nem jut eszébe egynek sem, ha földre született röppenjen.
Botz Yvette: Tél
A szemlélődés útjain nem sok virág nyílik, de vannak köztük kövek. Patakok, lassan érlelődő mozdulatok. Mintha kivéste volna a tájat az ember. A vizek hálóba fonva szövik át az emlékezés rétjeit. De már a víz sem ugyanaz. Lélegeznél, de tüdőd a párás lombokon fennakad. Kocsonyás tekinteted rezeg
a vékonnyá csiszolt álmok talpkövein.
"A térképek, amiket kislányként rajzoltam" – igen ám, de aztán a nagyitól megtudtam, hogy mégiscsak fiú vagyok. Jöttek a testképek. Tizennégy volnék? Itt az idő, hogy elkezdjek csúnyán beszélni. Az erőszak csak foltokban kerülget, s mint vízbefúló falevelet, többnyire nem is látni, de a jelene tudható. – Tarts titokban – mondtam. Nem akarom, hogy beszéljenek erről a helyről, vagyis rólam.
körbesétáltatja tekintetét a szürkületben a tujasor felett húzódó íven az utcalámpák szivárgó fehér derengésében a mars bukkan fel elsőnek nem nagy kunszt gondolja sietség nélkül idézi fel a mars-szondák felvételein morzsolódó tengerfenék rozsdavörös kőhullámait az emlékezetéből
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
