VideóA Partizán videója Keresés a honlapon: |
Vers
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
most én lakom a padlásszobát előttem nem én laktam
Mióta tartanak már ezek a furcsa vonulások a gyakran ecsetelt szürkék helyett lilás feketébe öltöznek a felhők, azután feketés lilába.
reggel
A levegő az orrlyukak nyílásain át halad a tüdőbe. A hátgerinc meghajolva, a fej kissé előrebukva figyel. Figyelek. Dobogás, mozdulások, melegség, vegyülések az agyban. Létezem.
A pihenő ujjakon apró remegések. A homlok hűvösebb, mint a száj hússzerű duzzanata. A szájban fogak oszlopai között a nyelv. Nyál gyűlik. Nyelés. A test hajlékony vezetékeiben nedvek keringenek. Összerándul, majd elernyed a szív. Lábon a köröm lassan nő. A barna cipőfűző masnira kötve.
Áthidalás
Szavakba kapaszkodni:
akasszák föl az üres falak üresek
Köd ül a csupasz akácok felett, sáros úton megáll az idő. Fázik a bőr, didereg a test, s vállamra zuhan a közelgő jövő.
Mint rongyot a szél, úgy kap fel az élet, s addig cibál, míg földre nem ver. A kemence szája hidegen mered, csak hamu maradt a kihűlt helyen.
1. Megint milyen értelmetlen nap volt Felhővárad előtt omladozó kőris
ahogy a Háromtenor énekel önelégülten és kiszámítottan előre bezsebelve magának a tapsot a brávót és a ráadást csak úgy érdemes füvet nyírni
Kezeit arca előtt összefonva, szemeit lehunyva, akárha a semmiben keresné gyökerét valamilyen múltnak.
Legrosszabb úgy tenni, mintha nem történt volna, és nem történne semmi.
/azt hiszem bűn lenne az utolsó hidat felégetni./
és még ez is, hogy egyetlen lövés, dördülés nélkül veszik el, sok tízezernyi élni vágyott perc árán egy döntő ütközet.
ahogy s ahol eldönög egy pillanat s hogy volt, csupán egy furcsa folt, a hirtelen kiüresedő csönd mondja el:
Te vagy a hiány, ami kell..!
az hogy eltűnök ha már nem leszek itt
valaki oltja kiszáradt patak esett madárnak
A mélységek és a vízforrások előtt Született. Mi előtt lehelyeztettek a földkerekség Első porszemei. S eleredt a kimeríthetetlen Gazdagság tiszta folyója. Előállt az ámulatba ejtő gondviselés. Az örökkévalóság idő-nélkülisége. Hozzáférhetővé vált a szellem. Őriztünk együtt szavakat,
a tegnapi fény
hatalmas jégtáblák szakadtak le Alaszkában a Malaspina-gleccserről azt hiszem néhány földrengés szökőár vulkánkitörés is előfordult a bolygón itt-ott amikor kiestem az egyensúlyból de már rendbejöttem
KÖZÖS
Összébb ránt minket a gondolat, meg a közelítő halál förtelmes szaga, vajon a nagyképű mellről az ego-rózsát leszakítja-e a kitaszítottak sóhaja?
terheink
egyensúlyzavarban vagyunk cipeltem terheid önérzetes együgyűséggel de használati utasítást hiába kaptam nem tudtalak átkonvertálni adósság keletkezett és áruhiány az érzések inflációja gyógyíthatatlan hiába ültünk össze ketten döntéshozók jöhetett bocsánatkérés mentegetőzés megalázkodó behódolás meghallgattalak értékválságos kopott szavak zöttyentek mellénk a folyamat visszafordíthatatlan mint amikor a busz halad menetrend szerint a megállóhelyeken nyüzsgés alig akár egy némafilm fel- és leszállók mozognak szótlanul csak a sofőr hangja hasít bele olykor a csöndbe hunyorogva nézed a felállványozott templomtornyot sárga szalag őrzi a tiltott zónát nem érdekelnek a határok a múltnak van csak lelkifurdalása
A kiállításon megszokott kép fogadott. Ideges őrök, film, közhelyek elmondása. Mormolva hömpölygő tömeg szemlélt gránit mosolyt, a szikrázó arany körül torlódtak a becsüs tekintetek: ez igen ! Ekkor felnéztem, és megláttam földöntúli kő-arcodat fényben úszva
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
K
