Keresés a honlapon:

Simona-Grazia Dima versei (A szeretet formái, Rituálék, Ma) Balázs F. Attila fordításában

 

 

 

 

A SZERETET FORMÁI

 

Növekedik a szeretetem,

élesztem megjelenéseit:

virágvárosok, vibráló gyémántok,

cédrusok rejtélyesen csapkodják szárnyaikat

száraz dombok játéktábláin,

népességvándorlás, úszó hajók.

Ő az, nem tévedek.

Mozdulatlan fa a vízben,

gyöngyökkel tarkított ezernyi gyökérrel,

és te elhaladsz közöttük mint ezüst orsó,

és én iparkodok elkapni téged,

a hullámok apró élőlényeket hagynak a hajamban,

hogy később megtaláljalak nyugalomban,

hét színben pompázó fénnyel

titokzatos arcodon, hogy imádjalak, miközben

összeolvadunk mint ikrek, mindig másképp,

te, kedves lény, örök átalakulásban!

 

 

RITUÁLÉK

 

Egy gondolat keletnek,

másik a gabonaszemekre talált

verebeknek,

tisztelet a bennünket sújtó kőnek,

rendíthetetlenül a hosszú történelem során

öntudatlanul összegyűjtjük,

a sárból a tarlón,

évezredek óta, ahogy Ruth gyűjti a kalászokat

az est irgalmas órájában.

 

 

MA

 

Egy elfelejtett agyagedény a kiégett tarlón,

ahol csak a leguruló rögök

zavarják meg a csendet, feléd fordítja szemét,

gyomok láncolatában, hőtől porladva,

viharoktól szétzúzva.

Úgy teszel, mintha nem vennéd észre.

Elcsodálkozol, hogy mindig ugyanazon a helyen találod –

esőben párologva, és alázatosan hibernálva –,

minden nap frissebben.

Rátapasztod a füledet óvatosan: bár üres,

hallod ahogy a védett élet szíve ver benne.

És a sűrű átriumban hallgatod, mit mond dicső hangon,

a név, a hirtelen létrejött mindenütt jelenlévő.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-30 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.