Videó

A Napút videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

(Helga és az előbbiek.)

RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.)

AURICA (a cukrásznő elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau1(Térdbók.)

HELGA. Ejnye, már megint! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok gnädige Frau. Sem én, sem más. Már réges-rég lejárt a gnädige Frauk ideje, na és persze pukedlizni se pukedlizz, mert megharagszom. Szervusz! (Kezet fog a leánnyal, aztán szuszogva kacsázik az asztalhoz. Leül, pontosabban rogy egy rozzant karosszékbe.) Hogy itt milyen hideg van! Bocs, elfelejtettem, hol vagyok.

(Rudi és Aurica vele szemben foglalnak helyet az asztalnál.)

 

 

Történik 1988 telén, Nagyváradon.

Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény, kétszemélyes rekamié ágyneműtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészülék látható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék. A falon tükör és Nicolae Ceauşescu elnök arcképe. A földön összevissza különböző tárgyak hevernek: zoknik, könyvek, dobozok stb. Függönytelen ablak alatt feltűnően hosszú fűtőtest húzódik. Ennek ellenére szokatlanul hideg van a szobában. Vasárnap.

Első jelenet

(Rudi, Aurica. Alszanak. Hirtelen felberreg az ébresztőóra a… parkettán.)

RUDI (kidugja fejét a paplan alól. Fején báránybőrkucsma). Ébredj, Rica! Takarítani kellene.

AURICA. Miért, hány óra? (Ásítva tapogatódzik az ágy mellett sorakozó üvegek közt.) Egészségedre és az övére! (Az elnökre emeli a palackot.)

RUDI. Kilenc óra.

AURICA. Hukk! Akkor ráérek, a cukrászod úgyis csak dél körül érkezik. Jaj, a fejem, a fejem! Mindjárt szétpattan.

RUDI. Miért piálsz, ha ennyire nem bírod?

AURICA. És te? Miért piálsz, ha még kajánk sincs?

RUDI. Jó, hogy mondod. Csinálnál nekem reggelire egy szalonnás rántottát úgy öt tojásból?

 


Kelebi Kiss István: Depresszió

 

 

 

 

Szereplők:

 

Béla bácsi, 76 éves

Lujza néni, a felesége, 74 éves

Gréta, 20 éves falubeli nő

 

Történik: K.u (covid után) 2-ben, a vidéki Magyarországon, télen

 

1.

 

Kora reggel van, még sötét. Az egyszobás kis házban, egy imbolygó gyertya fénye mellett, kendősen, vastagon felöltözve, Lujza néni tesz-vesz; egy lábasba pillant; fagyos víz van benne; sóhajt; a lehelete, mint cigarettafüst dől ki az szájából; ingatja a fejét; felvesz a kályha mellőli asztalról egy Maggi-s dobozt, megrázogatja; bólint; egy kendővel latakart, száraz, kb. fél kiló kenyeret kopogtat meg; ismét bólint.

 

LUJZA NÉNI (magában nyammogva) Hol tekereg már az öreg? Mondtam neki, hogy hozzon fát a fészerből. És az már mikor volt? (fejcsóválva) De sok bajom van, Istenem!...

 

 

 

Szereplők

 

Twentyn Carantino rendező

Prímay Donna Vera színésznő

Komár Homér író

Csutoray Bonvy Iván színész

 

I. jelenet

 

Átlagos színpadon vagyunk. Egy fiatal, rendkívül csinos színésznő külleme mind arcra, mind alakra megszólalásig Beyoncé-ra, a világsztár dívára hajaz, épp belép a színházi rendező tágas irodájába és megáll, inkább úgy mondanám pózba vágja magát íróasztala előtt. Testhez álló, homokóra vonalait kihangsúlyozó, gömbölyded, nagy-nagy, inkább így, kellő nagyságú melleit kidomborító zöld, bársony ruhaanyagú blézerben begyeskedik. Kicsivel térd fölé érő, nagyon szűk szintén zöld, bársony szoknyában, illeg-billeg, biggyeszkedik, ami meg csipéjét, farát, combját domborító. Elámító. Jelentős, rettentőn csinos, de első ránézésre, másodikra is, engedjük most meg látszatra egyetlen lábán fehéres áttetszésű nejlonharisnya, majdnem térdig érő, szintén velúr anyagú, zöld, passzentos, magas sarkú csizma. Hóna alatt mankó, jobb szeme fekete kalóz kötés mögött, a támbot is sötét tónusú, hogy a gyógyászati segédeszközök színben pásszoljanak, bal szeme vészesen világító smaragd, türkizzöld, dióbarna haja feltűzve, megintcsak zöld színű, plüss szövetű sapka rajta, fizimiskája a stewardessek és a katonanők egyen fejfedője között lebeg. Orra, szája egyedi kidolgozású szintúgy zöld színű, bársony maszk alatt. Női zakója jobb ujja látszólag kartól üresen,végénél a mellkasa közepén lévő aranyozott gombra gombolva. A rendező nagy asztal előtt ül, magas negyvenes férfi, amolyan rendezői, entellektüel öltözetben, amikor a nő bemankózik hozzá, feláll.

 


Fotó: Gál Endre

 

 

 

Szereplők:

Polett, előadó, 30 éves nő,

Arnold, előadó és konferanszié, 39 éves férfi,

valamint: közönség – többnyire idősebb nők és férfiak

 

Történik: Egy budapesti előadóteremben, napjainkban

 

1.

 

ARNOLD (leintve a közönséget, mely csak zajong) Köszönöm, köszönöm, hogy eljöttetek és meghallgattatok! Remélem, épüléstekre szolgáltam! (óriási mosollyal) És most hadd hívjam fel a színpadra (a közönség közben folyamatosan: PO-LETT, PO-LETT! – kiáltással hangoskodik) Jó, jó, mindjárt… Szóval, csak azt szerettem volna még mondani, hogy a jövő héten a Kvantum-érintésről fogok előadást tartani… és remélem, minél többen el tudtok jönni. („PO-LETT, PO-LETT!”) És most következzék… Maga a híres… nagytudású és kozmikus érzékenységű… Polett!!...

 

Óriási ováció és vastaps közepette fellép a színpadra egy alacsony, átlagos testalkatú, szakadt-farmeros, felgyűrt ingujjú, kopasz, tetovált, bakancsos nő, rózsaszín-keretű, kerek szemüvegben.

 

 
Németh Hajnal Auróra: Alkimista 3. (Szabaduló szoba projekt)

 

I. jelenet

 

Szereplők: Férj, feleség /40 év körüliek/ Giulia, postás, doktor, Erzsi

Helyszín: Igényesen berendezett szoba, egyik sarka konyhasarok. Jobb oldalon bejárati ajtó, baloldalon fürdőszoba-ajtó

Idő: 2020 tavasza, délután

 

Feleség:       (Bejön, bevásárlószatyrokat cipel, liheg.) Na, hála a jóistennek, hogy ezzel is megvagyok. Élesztőn kívül mindent kaptam. Nagy csoda, még kézfertőtlenítő is volt. (Leveti a cipőjét, a kabátját, a szájmaszkot, a kesztyűt, kezdi kipakolni a konyhasarokban a vásárolt holmit.)

Férj:               (Kulccsal nyitná az ajtót, bejön kabátban, utazótáskával a kezében.) Van itthon valaki?

Feleség:          (Meglepődve) Hát te? Hogy kerülsz ide? Mi a fenét keresel itt?

Férj:              (Kabátját levéve otthonosan a fogasra akasztja) Ha nem csal az emlékezetem, itt lakom. Ide vagyok bejelentkezve, ez az állandó lakhelyem, és itt kell a két hét kötelező karantént letöltenem.

Feleség:          (A maszk után nyúl.) Tán megfertőződtél? Beteg vagy?

Férj                 Á, dehogy. Legalábbis remélem, hogy nem. De aki manapság Olaszországból jön…

Feleség:        (A kesztyűt is felveszi.) Mégis, hogy képzeled? Csak úgy egyszerűen beállítasz ide, azok után, hogy külföldre szöktél a válóper elől? Most meg két hétig itt leszel?

Férj:             Drágicám, ha tizennégy évig elviseltük egymást, mint férj és feleség, ezt a két hetet csak kibírjuk valahogy.

Feleség:           Ne szólíts drágicámnak! Már régóta nem vagyok a drágicád.

Férj:           Most sem vetted észre az iróniát? Hiába, (sóhajt) sosem volt érzéked a szavak mögötti többletjelentéshez.

 

 

Második rész

 

Délután

7.

A Kivetítő:

 

A Tábornok megáll a Tisza-part vaskorlátja mellett, szemléli a vizet, aztán körbetekint.

 

Játéktér:

Köpönyegébe dugja kezét könyékig, s a belső zsebből előhúzza a szemüvegtokot. Szétkattintja, orrára helyezi az aranykeretes pápaszemet. Újfent a zsebébe nyúl, kiveszi a telefont, aktiválja és a füléhez emeli.

 

Tné:

Halló!

T:

Halló, Verica!

Tné:

No, mi van? Beszéltél az unokámmal?

 

T:

Nem, Verica.

Tné:

Nem? De láttad? Találkoztál vele?

T:

Nem láttam, Verica.

Tné:

Nem enged hozzá az a büdös kurva? Tudtam, hogy egy aljas cafat! Én megmondtam, ugye, megmondtam!

T:

Megmondtad, Verica.

 

 

Személyek:

Öregember (Ö)

Mama, Öregember feleségének árnya (Ma)

Tábornok (T)

Tábornokné (Tné)

Milan, a fiuk (M)

 

Első rész:

 

Délelőtt

 

Szín:

Elől: Hinta, néhány lépéssel szemben egy sámliszerű szék.

Hátul kerítés, kiskapu rajta.

Háttér: kivetítő.

 

 

1.

 

Kivetítő: egy hatalmas fekete autó érkezése.

 

Tábornok:

Kerítésen kívül, hátul.

Hol van az unokám?

 

Idegesen tapogat a kiskapu kilincse után, végre rátalál, erőteljesen belöki, csattan a kiskapu háta a kerítésben. Hatalmas léptekkel méri az első udvart.

 

Hol van az unokám?

 

Megáll a színpad közepén.

 

Van itt valaki?

 

A Tábornok meglódul előre, de iramodását a hinta elállja. Megtorpan.

 

Az udvarban hatalmas eperfa áll. A fa mellé oszlopot állítottak, s ketten tartják az áthidalót, amelyről hinta lóg. A hintán Öregember ül, néz maga elé, jobb kezével a kötelet fogja, balja ölében pihen.

 

Hol van az unokám?

 

Öregember

Nem reagál. Válaszolhatna bármit, de nem mozdul, mintha nem hallana. A Tábornok idegesen toporogni kezd, a portára hívatlanul lépett. A díszruhába öltözött hadvezér félszemmel hátrapislant.

 

Az Öregember ül a hintán.

 

Tábornok:

Hol van az unokám?

 

Az öregember fölkapja fejét, mintha most ébredne, a belépőre néz.

 

Ö:

Jó napot!

T:

Jó napot! Hol van az unokám?

Ö:

Maga kicsoda?

T:

Hol van az unokám?

 


Csernátony Lukács László: Eat Your Heroes – AK 47

 

Játszódik: napjainkban, Budapesten.

 

1.

 

Bach Air-je szól, este van. Egy óriási ház nagy és fényűző lakásában negyven körüli, hatalmas, zordon, kopasz, sebhelyes, borostás férfi ténykedik a konyhában. Vérfoltos, fehér ingben, csokornyakkendőben, szmokingban és papucsban bontja fel a különböző macskaeledel-konzerveket. Alatta nyivákoló macskák (öten vannak: fostosak, rühesek, soványak). A férfi előkeres a konyhaszekrényből öt kis tálkát, belekanalazza az eledeleket, majd odaadja a macskáknak, a macskák mohón falják. (A Bach-zene elhallgat.)

 

A férfi fejét csóválva, komoran nézi őket – csak a macskák morgását, evését hallani –, majd fölemeli a fejét, és oldalra néz. (Közben felhangzik Wagnertől a Tűzvarázs). Az ebédlőasztalon gyertyatartó, elfújt, félig leégett gyertyákkal, egy félig tele viszkisüveg, viszkispohár és különböző fegyverek: egy 57-es Magnum, egy vérfoltos kommandós-kés, és szamurájkard, tokban. A férfi az asztalhoz ül, tölt egy pohár viszkit. Megfogja a poharat, aztán feláll és a hűtőszekrényhez lép. Kinyitja, és jeget veszi ki a jégkockatartóból. Visszamegy az asztalhoz. Belecsúsztatja a jeget a pohárba, és visszaül. Nézi a poharat. Hosszan. Majd egyetlen hajtással megissza. Rögtön elsimulnak zordon vonásai. Elmosolyodik. Majd ránéz a macskákra, és elkomorul. A macskák felnyivákolnak rá. (A Wagner-zene elhallgat.)

 

 

 


Nagy Attila: Dreams 1988- (álmok) – A visszatérő III. 

 

 

Hát elkezdődött, csakugyan el?

El, de esőben sétálva természetesen másként hangzik.

Micsoda mázsás akcentus, a zongora lenne az?

Úgy érted, az idegi alváz fölött?

Az analóg csellót is figyelembe véve.

Hagyj engem ezzel. Mondd hosszabban. Mondd lassabban.

Ez az a pont, amikor Amundsen mesélhetne az elfagyott cigarettákról.

Az elfagyott cigaretták haszontalanságáról.

Úgy érzed, hogy a centrum körül rohangál a forma?

 

 

Jé, elmúlt a fejfájásom!

Elmúlt? Mitől?

A Brazoxtól.

A Brazoxtól? De annak nem hasmenés a mellékhatása?

De, csakhogy arra meg Silvaxot szedek. Úgyhogy semmi gond.

Akkor jó. Nekem meg elmúlt a szédülésem.

Elmúlt? Mitől?

Mitől? Hát a Pilvaxtól!

De annak nem hallucináció a mellékhatása?

Persze, hogy az. De arra Vuczlaxot szedek. Úgyhogy…

 

 

Nem akarok dicsekedni, de én meg tudtam venni Love Baby fürdővizéből egy fél decit.

Hú, azta! Mutasd meg, légysziiii!

Bocs, de nagyon drága volt és…

Ne már! És mégis, mennyi?

Akciós volt… izé… ötvenezer… de eszmei értéke felbecsülhetetlen.

Felveszek személyi kölcsönt, nem érdekel! Nekem is kell!

Akkor siess, mert úgy hallottam, hogy már nem sok van belőle.

De hisz mindennap fürdik, nem?

 

Megbocsásson, ha megkérdem, de Ön kicsoda és hogy kerül ide?

Ez a Kapros Geyza gimnázium 5. éves érettségi találkozója, nem?

De… csakhogy, ez egy zártkörű rendezvény, úgyhogy…

Kata, hát nem ismersz meg?

Honnan tudja a nevemet? Ö… Ön kicsoda?

Hát nem ismersz meg?

Ne… m, sajn….

A Maláta Hedvig vagyok, a Viga, a Vigácska!

 

(fülig érő szájjal) – Jó estét kívánok! Ez itt a hatórás hírek. (hirtelen elkomorodva) Frontálisan ütközött egy előzni akaró Ford egy, a szembejövő sávban szabályosan közlekedő kamionnal. A Ford totálkárosra tört. A sofőrt a tűzoltók vágták ki a roncsból. A kiérkező mentők súlyos, életveszélyes állapotban szállították a megyei kórházba. (vidáman) Hím zsiráf-bébi született az Állatkertben. Nevet, egy gyermek-látogató adott neki: Latyak lett az újszülött neve. Ezúton is gratulálunk az édesapának és édesanyának! (komoran) Brutális kettős gyilkosság történt tegnap éjjel Vacakházán. A macsétés gyanúsított a sértetteknek levágta a fejét. A rendőrség egyelőre még nem talált indokot a bestiális gyilkosságokra. A támadót még tegnap éjjel elfogták, a lakásában. Azóta előzetes letartóztatásban van. A véres macsétét is megtalálták, a gyanúsított konyhájának a mosogatógépében. Az előzetes nyomozás kizárta a kettős öngyilkosság lehetőségét.

 

–  Halló, Boroznij Úr?

–  Mert?

–  Ön Boroznij Róbert, a közös képviselő?

–  És, ha igen?

–  Volna egy nagy problémám.

–  Úgymint?

–  Az édesanyámról van szó.

–  Vagyis?

–  Járóképtelen fekvőbeteg. Már nem tud még a kaputelefonig sem elmenni.

–  És?

 

A Föld tehát, nem gömbölyű, punktum!

És mégis mozog…

Már hogy is mozogna?

Galilei mondta.

Galilei?

Azt mondta: És mégis mozog a föld!

Egy tudománytalan, minden gondolatot nélkülöző, lapos elmélet az övé. Egyszerű bűvészet, semmi művészet. Hiába, egy kóklertől ennyi telik.

De, Mester, nem az Ön elmélete a híres lapos-elmélet? Miszerint…?

Az más! Hiszen, hogyan is mozoghat a föld, amikor lapos?

És a Nap?

Mi az, hogy a „Nap”? Nap nincs, és nem is volt.

 

Szín: Park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, medence falán körben ülnek a szereplők.

Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa.

Játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér.

A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai.

Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Hátérképnek ajánlott a park ősszel.

A szereplők karaktere, entitása , szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki.

Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében.

A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel, foglalkoznak, szórakoznak, figyelmet sem vetve a „külvilágra.” Mai megfogalmazásban: elvannak kütyüjeikkel.

 

 

Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.

 

DUMÁS: Heló Szutymó!

SZUTYMÓ: Csá!

DUMÁS: Most jöttem!

SZUTYMÓ: Ja.

DUMÁS: Mikor jöttél?

SZUTYMÓ: El sem mentem!

DUMÁS: Jól aludtál?

SZUTYMÓ: Aha.

DUMÁS: Nem vittek be?

SZUTYMÓ: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam.

DUMÁS: Valami más?

SZUTYMÓ: Tökuncsi, a nyár is elhúzott.

DUMÁS: Mihez kezdesz?

SZUTYMÓ: Nem tom, na haggyá már!

 

Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.

 

 

– Mint az köztudott, birtokomban a világegyetem összes varázsainak hatalma.

– Ez csak természetes. De József Attila is hasonlót mondott…

– Mit mondott, mit mondott, ugyan már!

– Azt mondta, hogy: A költő a föld adott varázsainak mérnöke.

– Nem tudom, eléggé figyeltél-e, mert én meg azt mondtam, hogy a világegyetem összes… De mit is tudhat erről egy költő! Figyeljen! Én, ha akarom, feltámasztom a halottakat is…

– Fel?

– De fel ám! Bárkit.

– Akkor támassza fel nekem Heroldot!

 

 

Csillagjegyek ütközései

 

 

 Szia, Gréta, na, milyen volt? Mesélj!

 Csodálatos volt…

 De milyen szomorú arccal mondod.

 Á, azt nem lehet elmondani…

 Azért csak beszélj, úgy áradoztál róla nemrégiben.

 Szép…

 És?

 Karcsú, magas, kisportolt testalkatú…

 

Kézirat

 

A helyszín egy iroda, a falon
szentképek és feszületek lógnak.
Nyomozó egy huszonéves,
szemüveges nő, szürke kosztümöt visel.
Steril, hibátlan, természetellenes szépség.

Az Elítélt vele szemben ül
az asztalnál, rabruhában, bilincsben,
egy fejére rögzített glóriával.
Az ajtónál a Svájci Gárda
egy tagja áll díszegyenruhában,
hátratett kézzel.


Nyomozó
Fél attól, hogy rájövünk azokra a titkaira,
melyekről nem szeretné,
ha kiderülnének?

 

Elítélt
Nem hiszek Istenben.

 

Nyomozó
(Ír, fel sem néz.)
Hová rejtette a lelkét?

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal