Videó

Dokk est Szilasi Katalinnal. A dokk.hu videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


Albert Zsolt Fotó: Székelyhidi Zsolt

 

A címzett nem található

 

Nyílik az ajtó, huzat csalogatja

a porcicákat a kanapé alól.

A félelem valahogy így kerül elő.

Gyertyafényben mesélünk,

 

hidegtál, mi Atyánk, aki vagy,

aki laksz, mi meg hol?

 

Vagy akasszunk fel, csak simán

minden földre hullt csillagot,

ha látunk egy szabad fát egyedül?

 

 


Kép forrása: medicina.cz

 

A legkellemesebb pillanatom vagy

 

Nézem a fiaimat. Most
éppen azt a kettőt. Rend
van. Valahogyan letud-
tam magam.

Nézlek téged. És csak
jó a sorrend. A kettő
helyett egy van. Valami-
kor a csend.

Elnézek a fák fölött, egy
kifejezetten kellemes
márciusban. Féltavasz.
Egyről a kettőre.

Csak magunkat látom.
A számok kettőtől hatig.
Olyan páros minden.
Tetőtől talpig. Maradj.

 

Vésztőy Brünhilda vagyok, a CDX 27-es, imtergalaktikáris kémnő, ahogy üldözőm a Vérpirospozsgás Magiszter, volt vezérkari főnököm titulál, vérpirospozsgás, mert oly ádáz a harcban, hogy arcáig fröccsennek a vérhalmok, ettől meg úgy örvendezik, mint a pozsgásvirágzatúak a víznek. Nem spion vagyok, valami automatahari, hanem a leigázott  galaktikus népek szabadságharca élére állt jóügy- terrorista, azért ilyen nagy a lábam, amúgyis nagy, mert a földiek békaperspektívából látnak és épp a földre lépek, idemenekülhettem csak Magister elől.

 

 
Fülöp Gábor

Amint kilépsz az utcára,
mintha bábszínházban lennél – szereplő:
először az egyik lábaddal lépsz,
aztán a másikkal,
óvatosan,
semmi kockázatot nem vállalva.
Kikerülsz minden követ,
elkerülöd a járókelőket,
beveszed az irányt a buszmegálló felé.
Amióta szédülsz – már évek óta –
ÍGY lépkedsz,
ha lépkedsz egyáltalán,
ha rászánod magad, hogy
ne ülj kocsiba.

 

 
Kép forrása: nlc.hu

November 1., este hat óra az Idősek Otthonában, ahova nemrég engem is befújt a sors szele. Nem ilyen helyen képzeltem ugyan leélni hátralevő éveim, de úgy látszik, nem érdemeltem jobbat a jóistentől. Csend, így vacsora után már egy ápolónő sem rikácsol, és a takarítónők sem csörtetnek fel-alá zörgő kocsijukkal a folyosón. De a bentlakó öregekkel sincs gubanc, ők ugyanis ilyenkor a tévét bűvölik. Olvasni nem szoktak, a számítógépet is csak csak hírből ismerik. Én olvasnék is, tévéznék is, csak a szemem, hallásom… Azokkal bizony akad probléma. Valahogy olyan ismerős nekem ez a környezet, ez a zaj, az egymás mellett sorakozó szobácskák. Mintha… mintha laktam volna már ilyen otthonban. Deja vu lenne? Nem a, ütöttem többszöri mélázás után a fejemre, és eszembe jutott Marosvásárhely, ahol egy diákotthonban kezdtem ismerkedni a nagybetűs Élettel. Ebben az otthonban is ilyen zsivaj tette próbára az idegeim, aztán szerencsére megszoktam. Na, szépen vagyunk! Ergo ugyanolyan környezetben leledzem, ahol ötvenöt évvel ezelőtt. Csak fél lábbal a sírban ezúttal. Hát… nem kellemes érzés, higgyék el nekem.

 


Márkus László: Derengés

 

ÜRES AZ UTCA

 

Reggelre hajnalodóban előveszem a napot a belső zsebemből,

rálehelek, megdörgölöm kibolyhosodott kabátujjammal,

fölsegítem vállam fölött a szemhatár peremére,

és dudorászva sétálni indulunk, együtt, lomhán, kimérten.

Útvonalunk tudható, követhető, végigsimítunk az ablaksoron,

fölmelegítjük a közönyösre dermedt, nyers panelfalakat,

ugrabugráló árnyékokat festünk az oviba igyekvők lába elé,

a lehajtott fejjel munkába igyekvők ívbehajlott háta mögé,

 


Odilon Redon, 
A síró pók avagy a szörnyeteg reménytelensége, szén, grafit és tus, 1906 körül, 30.5 x 23 cm

Hódosy órák óta mozdulatlanul ült karosszékében. Egykedvűen bámult maga elé, szemével egy fekete foltot követett, amely lassan felfelé kúszott a falon. Talán bolha volt, de az is lehet, hogy pók – végül is egyre megy. A férfi homályosan látta a foltot, nem volt elég lelkiereje hozzá, hogy felálljon, odalépjen a dohányzóasztalhoz és feltegye szemüvegét. A folt néha megállt, mintha megpihenne, és hosszú percekig mozdulatlanná merevedett. A karosszékből nézve apró, szürke szennyeződésnek tűnt, amely belesimult a fal felületébe. Ügyet sem vetett az őt kitartóan bámuló Hódosyra, sem az egyre múló időre és általában az emberi léptékű dolgokra. Egyre csak araszolt felfelé, mígnem elérte a mennyezeten a repedést, amelybe beleolvadt, és eltűnt Hódosy szeme elől.

 

 


Kép forrása: unsplash.com

 

A szelíd olajfa ága
Berlioz és Schönberg

 

Vágyunk erre vagy arra,

Vannak a szívünkben titkos igények.

Közben Isten mindeneket megcselekedhet.

Feljebb, mint kérjük, vagy elgondoljuk.

Végére mehetetlen bőséggel,

Túlcsorduló áldással és leleményességgel.

Az ismereteket felülmúló szeretettel,

Amely békességet teremt,

Amely minden emberi értelmet felülír.

S a napok múlnak, mint egy elutazás,

Megtörténik az idő, mint egy narratíva.

 

Fotó: Burst Forrás: Pixnio

Kellemes délelőtt volt. Lajosné a konyhában lecsót főzött. Fia, Károly a szobájában olvasott. Cigány volt, nem bírta a bezártságot. Kiment a konyhába rágyújtani.

Lajosné jókedvű volt, még fütyörészett is.

– Mi van veled, Karcsikám?

– Semmi, olvasgatok. De sétálni van kedvem.

– Senki nem akadályoz meg. Tégy egy kört. De ebédre gyere haza…

 

 
Hódi Hajnalka: Anyám fiókja

Anyám fiókja

 

Egyszer még az életben bele kell nézni.
Volt ott minden. Felségterület.
Cévitaminos dobozban kis sárga bogyók, meg
Septofort, torokra. Kár folytatni, elég mélyre ment.
Tű, cérna, mérőszalag. Fiók, fiók, hová viszel engem?
Te, a nagy vasolló, apa, a tűbe fűzött cérna.
Barnás borítékban régi fotó, fényt kaphatott
a film, csak a kertkapu látszik. Határvonal.
Fent sugárzóra súrolod a tejesedényt,
apa lent Apostolt dúdol, pontosabb lenne
a szemmértékem, ha egyszer, a teraszról
láthattalak volna titeket együtt becsukni
a kaput, elköszönve a délutántól.

 

 


Kép forrása: wmn.hu

Tudsz-e titkot tartani, kérdezte tőle Niki. Manka gondolkodás nélkül igent mondott. Nem mintha pontos fogalma lett volna, mit jelent, és egyáltalán meddig kell azt megtartani, és ha titok, akkor neki mégis miért árulja el.

Kislányként lehetetlen titkot tartani, mert nem tudjuk, mi az, ami titkolni való és mi az, ami kimondható, csak apró sajátokat őrzünk, például, hogy csigákat dugtunk a párnánk alá vagy a kavicsokat mi tettük a mosógép dobjába, és hogy az ágyneműre is ráborult a kakaó, nem csak a plüsspatkányra.

Manka hétévesen még nemigen tudta, mi a különbség a titkolózás és a hazugság között, később majd még a kegyes hazugság fogalma is összezavarja, de erről majd máskor.

 


Mórotz Krisztina: Sóhajok

 

Virrasztó varázslat

 

Lángoló láthatár

üszkein fény alél,

domb mögül, völgy ölén,

álmosan kél a szél.

 

Nesztelen szürke árny

fák között jár vakon,

megpihen, s messze száll

bőregér szárnyakon.

 

Holdleány-kedvesem

vissza, mint szent tekint,

bűvöl és bájolog,

pőre szép melle kint.

 


Kép forrása: internet

1.

Étvágytalanság.

Nem kell az alma

és a kenyér sem.

Másra vágyom.

Pilinszky csillaghálóira,

Nemes Nagy tölgyfáira,

a bizonyosságra, hogy

engem is tartanak
még.

 

 


Forrás: HVG

December. A fagy beálltával kezdett fellélegezni a határ menti szerb nagyközség: na most, hátha most felszedi sátorfáját az a mintegy ötszáz főnyi siserehad, mely hetek óta itt élősködik a nyakukon. Ezért fohászkodtak a lányok, gyerekek is, akik estefelé már ki sem mertek menni az utcára. Akik viszont mégis ki mertek, nem is olyan biztos, hogy ugyanúgy kerültek haza, mint amikor elsétáltak egy moziba, a barátjukhoz vagy a boltokba. Kinek a fogát verték ki, kinek a pénzét, mobilját vették el, míg a lányok legjobb esetben a szemérmükkel fizettek a község utcáin csatangoló iraki, afgán, pakisztáni, nigériai stb. ifjaknak – siránkoztak az asszonyok.

Nem úgy a férfiak, akik egyre nyíltabban csikorgatták a fogukat.

– Szégyen, gyalázat! Ilyenkor hol vannak a rendőrök, a gradonačelniki, sőt, maga Belgrád, hogy a nyavalya essen beléjük.

 


Kállai József: A vén cigány Forrás: art.network.hu

 

A negyvenheteknek

 

Egymás arcába köptétek

a tegnapjaitokat.

Ó, mily bűzös undor a bűnötök.

Talán lelketek mélyéből

duzzadt a szátokig,

s megfogant az átok,

amit cigány anyák

jósoltak rátok, mert

elloptátok lábaik alól a jövőt,

s nem tudnak már hova lépni,

majd ezután csak a nyakatokra!

 

 


Kép forrása: femina.hu

 

1. jelenet

Rendetlen szoba, nyitott ablak, asztalon nyitott laptop, alatta üres italosüveg, a földön ruhadarabok, egy fekvő gitár, festőállványon megkezdett festmény, oldalt a vetett ágyon ruhástól alszik a Férfi, a szomszédból szaxofon hallatszik.

Csengetnek

Férfi hmm

Telefon dallamcsengője szól.

Férfi hrmm (tapogat a telefon után, felveszi) aha!

Felül.

Férfi Hol? Nem értem!

Ismét szól a csengő.

Férfi Mindjárt!

Ledobja az ágyra a mobilját.

Férfi Mi a francot akarhat? (keresgél)

Megint szól a telefon, felveszi.

Férfi Keresem a kulcsot, nem tudsz várni!

Zokniban toporog, rálép egy kulcscsomóra.

Férfi A kurva életbe! (felveszi, kimegy)

Nő betrappol, kosztüm, elegáns aktatáska a kezében, energikus.

Nő Ezt nem hiszem el, csak nem aludtál? Egyáltalán, hogy lehet ilyen ricsajban aludni?

Férfi Ez zene és nem zaj, a szomszéd, gyakorol. Jól játszik.

Nő De miért nyitott ablaknál? (becsukja)

 


Félhelyes Erzsébet: ...a mesék nyomában

 

Fogy a hó a hegyről, csobognak a zselykék,
erek botladoznak, néz a fénnyel telt ég.
Aranylángú lámpák, kankalinok égnek,
rigók celebrálják, vége van a télnek.


Figyeli a szarvas, burukkol a gerle:
jön egy ifjú lányka hamarosan erre,
haja rügyes ágból, lenge ruha rajta,
ő hozza a Napot, feje fölött tartva.

 

 

 
Kép forrása: hazipatika.com

Ez még akkor történt, amikor a háború még csak harmadik napja tartott. Azt hittem ez egy villámháború lesz. Az ukránok visszaverik az oroszokat, mindenhol ukrán zászlók lobognak majd és az emberek boldogan isszák a vodkát. Miután a védőruhás nővér kivallatott, felvezetett a lépcsőn, majd bevezetett egy úgynevezett sejtbe, ami a fertőzöttek számára volt fenntartva. Előszoba, vécé, zuhanyozó, betegszoba, benne ágy, éjjeliszekrény, mosdó, két fémfogas az infúziók részére.

– Zárja be az ablakot, és helyezze magát kényelembe, az egész körülbelül három és fél óráig fog tartani, de nem kell félnie az időhúzás miatt, győzzük a betegek kivizsgálását.
Jobb lenne megszöknöm, ezt gondoltam mindjárt, vállalni a kínlódást a koronavírussal, lassan gyógyulni, mert kitudja mi minden alakul ki a betegség lefolyása alatt. Várni a halált, amit már egy hete teszek. Megálltam a kis betegszoba közepén, összeszorított szájjal, rámeredtem a műanyagtakaróval befedett ágy közepére, majd gyorsan szembefordultam a nővérrel. Elszántan a szemébe néztem, velem egyforma magas volt, talán huszonöt éves, teltkarcsú.

 


Magén István: Európa halála

Kőtömböket vernek szét. (A reggeli fényben fodrozódó Duna.) A folyón kívül rekedtek a párhuzamos hidak. Az öregség egész napos bámészkodás. Köszönöm, nem elég, magyarázza. Mit tegyen? Azt kiabálja, hogy elmegy és szétszórja (a saját hamvait). Viharfelhők másznak jelképesen, magasztosAN. Nézem a vonalakat, elindultak, növényeket teremtenek, kapcsolódnak, ami egyébként képtelenség. (Mert kövek.) A családja részletre eszik és él. (Levegőt eszik por nélkül.) Az egyik alapeleme a fakalapács, a másik a fakés, a faló, a falomb. Indulnak a vonatok, esik az eső, a csúszós lépcsőn felmerülhet a kétely. Kata egy hatsoros versikét mormol. Széthull a megszerkesztett agy, a légzés kocka alakú, az információ a gerincvelőn keresztül szökik. Sokfélék vagyunk, returjegyet váltunk, a tükör felidézi a színeket, összetöri a kereszteződéseket, az utcatáblákat, szorosabban karolja át. Feljebb vergődik. Este sétál a pénz. Kotorászik a májban és ellátja a feneket. Az elméje még tiszta, de már darabokban. Gyors felfogású, gyermeki magasságú marslakók. Ott ültél mellettem, mintha egyszer már ilyen lett volna. Mozog a föld, szakad a szó a szókincsekből kitépem. Hajók süllyednek el így, vegyes kifejezéssel, kisebb kézzel. Mondd, hát van? Ezeket, mondja Kata, egymáshoz kellene ragasztani.

 

 
Kép forrása: Pixabay

 

Útvesztő

 

Csak kidőlt útjelzők hova-tovább,

jövendölésigék, túlélt buktatók.

Nem menekítenek előre az évek,

Nincs iránytű az idő piramisán.

Állsz - befejezetlen agyagszobor-

kételyeid rád nőtt őserdejében,

Aladin- lámpást Istentől remélsz.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal