Videó

A KMI Szerzőbár videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


Fűkő Béla: Holdparipa

I.

Kereszt tövében, a dombon vetettem meg ágyam

Göröngybe bújtattam arcom, lábamat magam alá húzva

nyálaztam édesen az anyai porba

Sokszor aludtam gyertyák fényében

Gyakran féltem,

és néha megbékéltem egy lélekzetnyi füstpernyében

A viasz puha párnája ölelt

Úgy véltem a hajnali dérben

Oly egyszerű volt és s oly bonyolult minden.

 


Cseri József: Jó veled

 

IDŐ

 

a zenészek a rajongók előtt lépnek fel

a színészek a közönség előtt

csak a költők

olvassák verseiket

a költők előtt

 

o tempora,

o mores

 

 

 
Kép forrása: Pixabay

 

Nem fontos, mondja, s egyáltalán kit érdekelne bármiről is beszélek,

hiszen a köz s érdek mást kíván, és a sebet, mit bennem ejtett

a rejtett semmitmondás, a szeretet nevében lejtett táncok,

melyekből kihunyt lángok ejtettek fejre, ha ellenkeztél netán.

 


Magén István: A hidak

Közvetlen összehasonlítást tett, lepillantott a világűrbe

Fürgén mozgott a meleg, nedves időszakokban. Szétszedték (lásd a mikroszkóp alatt), sejtszerkezetek világítottak, álmaiban ezt a képet (…), meg a nyílhegyeket. Teleszkópszerűen egymásba tolta a kezét. A tenyere kicsúszott az ujjai közül, az ujjai beékelődtek a fogai közé. Részt vett valami adatbázisból való alapegyeztetésen. Gömb alakú üvegfúvó fejjel. A következő ciklus az igazolás. A forró üvegcsepp dagadt a tüzes lehelettől. Karikába tette a karját meg a lábát, jelzett, hogy a jelenet elkezdődött. Karikává hajlították a ló lábát az ügetéssel kapcsolatos koncepciók.

A FILOZÓFIÁBAN KETTEN LAKNAK EGYMÁSSAL SZEMBEN.

 


Kép forrása: Fortepan

 

Csak óvatosan azzal a mit sem sejtő, ártatlan

járdaszéli kíváncsiskodással,

amikor a merevléptű idegen katonák

fényes orrú, fekete félcsizmáikban

átvonulnak a városon mosolyogva,

mert a helybéli felnőttek integetni

előre engedik készségesen maguk elé

a gyerekeket, mindet, akárkiét is,

a tereptarka kísérőautóban meg készülnek kattogva

a képek, a történelemkönyvekbe szántak,

elsőbb azzal a szöveggel, hogy

az ünneplő lakosság lelkesen köszönti,

virággal fogadja a baráti felszabadítókat,

 

 

 
Fotó: 168 ÓRA-ARCHÍV

Sose felejtem el, velünk járt iskolába egy tanyasi fiú, 1960-at írtunk. Nagy szegénység volt mifelénk akkoriban. A tanyasi kisfiú mindennap jó nagydarab háziszalámit hozott uzsonnára. Szünetben csorgott a nyálunk, amikor előttünk beleharapott. Vérpiros, vastag kolbász volt. Pirosra maszatolódott tőle a kisfiú szája. Mi meg szédültünk az éhségtől a tízórai szünetben. Hárman voltunk cigánygyerekek az osztályban. Egyik szegényebb és éhesebb, mint a másik. Azon törtük a fejünket, hogy kéne a kisfiútól szerezni egy kis darab kolbászt. Tudtuk, hogy ha kérünk tőle, úgysem ad, mert nem barátkozott velünk senki, ő sem. Olyanok voltunk a suliban, mi hárman, mintha egy másik bolygóról jöttünk volna. Na, valamelyikünknek, nem emlékszem, kinek, eszébe jutott, hogy bele kell kötni a kisfiúba, úgy tenni, mintha meg akarnánk verni. Egyébként eszünkben se volt ilyesmit tenni, de a megfélemlítési módszer bejött! Az egyik cigánygyerek a kis tanyasi fiú mellett ment el, és szándékosan nekiütközött, mintha véletlenül történt volna. Aztán a kis tanyasi gyerek megszólalt:

 

Ki volnék én? Egy kubista költő?

Akit olykor az ösztön, máskor egy-egy citátum

Vezet el a gondolatképek világába? Denkbild.

Vagy inspiráció nélkül, maga az Örökkévaló

Nüánsznyi áttételei szülik a megoldásokat.

S csak átfolyik a lelkemen a szöveg,

Mint egy fénylő folyó, amiben ott a szó-

Tá, a grammatika, a felcserélhetetlen

Egyediség? Történő megíródás.

 


Mórotz Krisztina: Sóhalyok

 

A puha fényfolt a levél fonákján

a szitáló délutáni napban,

a fűcsomók és a nedves göröngyök,

és a nyári ludak V-alakban,

 

a tüzes sávokra szakadozott

felhők naplementekor, a poszáta

fészke fölött összeboruló nádas,

a zsombéksás vízbe hajló szára,

 


Kép forrása: pannondoktor.hu

        Á.-nak


Nahát, most látom, hogy nem csupán  tejfölt, hanem Bayer-aszpirint is elfelejtettünk venni! Pedig az ember, ha három és fél órát vár sorára (az előre megbeszélt időpontban) az orvosnál, természetesen elsősorban a tejfölre és a Bayer-aszpirinre gondol folyamatosan, miközben barátnője, aki a biztonság kedvéért elkísérte, nyugtatgatja, megsejtve azt a sunyi szándékot, hogy a páciens már kidolgozta szökési tervét.

A páciens egy idő múlva odamegy az ajtón kikukkantó nővérkéhez és kvázi keresztrejtvényt fejtő, de igen figyelő őre, őrzője, barátnője nagy megrökönyödésére nagy patáliát csap, csinál, okoz vagy már mit tesz. Elég az hozzá, hogy a páciens ezzel hozzájutott a nővérkétől ahhoz a vigasztaló információhoz, hogy hiába jelentkezett be vizsgálatra éppen három hete, a többi itt várakozó (mintegy harminc) páciens is ugyanezt tette, és ugyanezt az időpontot kapta a doktor úrtól.

 


Szentandrássy István Kép forrása: terrorhaza.hu

világok határán

egy árnyékos udvaron

csillagszemű paripák dobrokolnak

bors ökröcske tartja

szarván a holdat

angyalszemű leányok táncolnak

virágfátyluk úszik a levegőben

meggyötört arcú férfi

megjelölt kezei tartanak

világszép sorsot



 

 


Kép forrása: fejlesztojatekvilag.hu

A padlón guggol, onnan pillant fel rám. Feltette a nagy kérdést, és várja a választ. Rezzenéstelen maradok; nem hagyhatom, hogy olvasson a gesztusaimból.

– Na? – kérdi. Ívbe húzódik a bal szemöldöke, ahogy féloldalasan néz.

Lassan lehajtom a fejem, épp csak annyira, hogy a szemüveg kerete felett nézek rá. Talán összehúzhatom a szemöldököm is, csak ne vegye haragnak. Igen, azt hiszem, egy félig-meddig összevont szemöldök még nem szolgál a szándékommal ellentétes célt. Határozott pillantást kölcsönöz, de nem jelent kinyilatkoztatást. Kivárásra játszom, hátha magától eláll a tervtől.

 

 
Kép forrása: Pixabay

 

Környezetismeret-óra helyett

 

Reggel beírtuk az üzenőfüzetbe,
hogy elmarad az anyák napja.
Gitta néni virágot tett
az első padra és az osztályképet.
Gyertyát gyújtottunk. Sírtam.
Ebéd után a kisJutka jött értem.
Ahogy befordultunk a sarkon,
megláttam Bongót, a farkát csóválta,
ma mégsem szaladtam előre.
Ha én lennék a tesóm,
nem engedném meg, hogy
felvigyenek az angyalok az égbe

 


Balerina
Kép forrása: artshark.hu

Nem érzek semmit, csak a zsibbadást, ami lassan kúszik végig a testemen, a lábujjamtól egész a homlokomig. Befészkeli magát a fejembe, ráül az agyvelőmre, onnan indítja csápjait skarlátvörös szívemhez. Évekkel ezelőtt kezdődtek ezek a zsibbadások. Majd negyedévente jöttek. Lassan kúsztak be a hétköznapokba, mint egy kortárs szonáta disszonáns hangjai az andante tételbe. Aztán, accelerando. Felgyorsultak. Úgy kéthetente ismétlődtek. Da capo al fine.

 


Csák Gyöngyi
Kép forrása: Csák Gyöngyi facebook oldala

 

GYERTEK VISSZA

 

Mielőtt rám ég az idő.,

felismerhetetlenné

változtatná arcom,

gyertek vissza szerelmeim,

gyertek vissza ti szentek

mondjátok el merre menjek,

hol találom a fényes

égi várócsarnokot.

 

 


Magén István: Játék-olimpia

Megyek, mondta. Hová? – kérdeztem. EL, mondta. Ezt követően jelent meg az artéria a szív közepében. Az idő sejtjei összetorlódnak. A sejtek tárcsáznak, a készülékek jeleket adnak. Lenyeli a mobilt, megrágja, a letöltéseket kiköpi. Összehúzódik, a térfogata kisebb lesz, száraz és repedezett. Törött fogaival szétrágja, öklendezik, liheg. Csökken az atomok közti tér. Este hosszan nézi Istent. Isten bekapcsolja a számítógépeket. Alábecsüli az érzelmi színezetű homályos reggelt. Sárga fényt lobogtat az ablak. Letépi, megkóstolja, kiköpi, mint egy darab spenótot. Macskaszem szúr, karmok a levéltelen fán, átértékelik a civilizációt. Keréken lovagol, elkezdi a vizsgálatot, páratlanul sok a nagy betű. Bejelentkezés. Az óvatosság jámbor embercsontváz. A kalóriatartalom kora hajnalban, égő érzés, kattogás. Tapos, ágakat tör, a lerakódások körül összegyűlik a víz. Fajmeghatározó képesség, fájlmeghatározó, koponya meghatározó. Felhúzza a talpát. Felszeletel néhány gerincest, egeret, halat, patkányt, kellemes helyet csinál nekik. Színjáték, kutyajáték, csaholás. A lépcsőház középpontja felé. Internet, mozaik játék, az apró csontok kirakosgatása. Reklámnak tűnik ilyen zenére táncolni. Lehunyja a szemét, legyint, köszön, köp. Legyőzlek, ha beledöglesz. Megint. KÖZÖD? – kérdezi. Inkább maradok. Újra döngeti az ajtót. Anyaság és vétkes tankok. Évike összerakja a halottakat, nem beszélnek, a gyerekcsinálást is félbehagyják. (Ugyanolyan a fejkendője, mint a bugyija.)

 


Szentandrássy István Kép forrása: terrorhaza.hu

Lelked zablátlan csikói
az anyaföld vásznaján
örök nyugalomra tértek.
Csettinthettél volna még
ecseted ostorával rájuk,
hogy kényességükkel
örvendeztessenek minket.
De Te barátom, Szenti,
titokban összeterelted
büszkenyakú ménesed
s fáradtan a barna színű
szekereddel elutaztál, az öregjeidhez.
Odafönt nincs barnaság
s nincs árvaság:
odafent fájdalmasan nagy
az örökkévalóság .

 

 


Kép forrása: hodmezovasarhelyi.info

Ottó anyagi állapota megromlott az utóbbi időben. Az állásából elbocsájtották. Pedig jó munkatársnak számított a postán. Munkanélküli segélyt kapott. Enikő, a felesége titkárnőként dolgozott nyolc órában. Az ő keresete kellett a kettejük biztos megélhetéséhez. Ottó nem volt iszákos vagy kocsmába járó ember. Szerette a könyveket. A tévében manapság jó műsort már nem látott. Szerette Shakespeare-t. Meg Dosztojevszkijt. A zenéért is rajongott. Főleg a beat zenéért. Ottó a neten néha hangosan dübörögtette a zenét. A szomszédok panaszkodtak. Enikő nagyon szerette az urát. Mióta Ottó munkanélküli, alig jártak el kikapcsolódni, szórakozni… Bánata volt. Enikő tulajdonképpen nagyon sajnálta, habár ő otthon is le tudta magát kötni… Sokat járt könyvtárba. Enikő nem szeretett annyira olvasni. Ő nagy zenerajongó volt. Szeretett koncertre járni, de az utóbbi időben nem tehette. Enikő munka után csak netezett és tévézett, míg Ottó olvasta az aktuális, kikölcsönzött könyveket… Mikor egyik este ágyba bújtak, Ottó nagyon a gondolataiba mélyedt…

 

A legszebb szöveghelyekig elhat a hullámverés.

Lord Algebra szőlőfürtöt eszik –

Mire az utolsó klorofilgolyó is elfogy.

Esőcseppek itatják a Holdat.

És magukkal viszik az érzést.

Így mulat a szellemi elit.

A pirkadat abbahagyja a festést.

Lelakkozza a vízpart rózsáit.

Szkrjabin visszanéz a dombról.

 

 


Fotó: Molnár Attila

A Duna-parton sétáltam vagy harmincöt éve, amikor szembe jöttél velem. Én veled szembe, te meg velem szembe, mintha direkt így hozta volna a sors. Tudtam, hogy most, rögtön cselekednem kell. Ezért elsétáltam melletted, biccentettünk egymásnak, ennyi. Azóta sem tudom, ki voltál. ki lettél. Vagy voltál-e egyáltalán, ha nem most találtalak ki.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal