Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

kasmír

 

Ott, a tó mélyén csak kövek 

vannak. Kicsi, éles kövek. 

Mozdulatlanul a közepében

azt nézed, ahogyan a bokádon

a csomó. És tekeredik

a kötél. A némaságban egyre 

lejjebb:

ez valaki más bánata. Valaki

más tavában valaki mást

tartanak fogva. 

 

 

 

HÁROM AKVARELL

 

Hangverseny

 

Fűszálvonókkal

zápor-húron

fölzengett a dallam,

és én klottgatyában

álltam a zenekarban,

néztem az őrült

karmestert, amint

villámpálcával csupán

az üstdoboknak int.

 

 

Rómeó és Júlia a Mátyás téren

 

2. rész

 

 

Aztán hangosan:
Szolnokról Pestre? Pénzetek van?
Volt még az este, de éhes voltam. Nem tudom mennyink maradt.
Egy vasunk se - szól közbe az időközben feleszmélt kislovag.
Nem jutok szóhoz. Apa vagyok magam is, elszorul a torkom.
Ki mennyi idős?
Néznek rám, hallgatnak.
No, ki vele!
Dani tizennyolc, én eggyel kevesebb - motyogja végül a lány.
-Iskola?
Idén érettségizek - így a fiatalember.
Kirobbanok.

 

 

Rómeó és Júlia a Mátyás téren

1. rész

Meló van. Annak meg része, hogy időről időre bejárom a ,birtokot'.
Éjjel fél egy, ittam kávét, töltöttem magamnak egy cigit, megyek, körüljátom a társasházat. Hűvös van, meg a szokott éjszakai zajok. Valaki sörösdobozt rugdos, valahol tévé/rádió bömböl...
A ház egyik üzlethelyisége bejáratának benyílójából zoknis láb áll ki. A cipők precízen egymás mellé állítva a gyalogjárón. Adidas. Nézem a zoknis láb tulajdonosát. Fiatal gyerek, jó, ha van már 18 éves. Mellette a lány, széparcú. Sweet little sixteen. Mert 16- nál nincs több, az biztos.

 

Aszinkronitás

Két korsó sörrel érkezem,
a tiédet leteszem az asztalra,
az enyémet rögtön a számhoz emelem,
idegességemben hatalmasakat kortyolok,
még csak a felénél jársz,
amikor én már az üres korsóval játszom,
várom, mikor mehetek újabb körért,
mély levegőt veszek, mintha sóhajtanék,
valójában azt remélem,
hátha messziről is érzem az illatod,

 

Oly távol, oly közel

(Chagall) 

 

1.

“Hirtelen rádöbbenek hogy nem Teával kellene most lennem, hanem vele. A hallgatása, a szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mintha mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről, a jövőmről. Mintha őrködne fölöttem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben. Ő az én asszonyom…” – így emlékszik vissza Chagall, Bella pedig így kontráz rá : ” Nem merem fölemelni a szemem, s belenézni a szemébe, amely most kékeszöld.”

A menyasszony fekete kesztyűben című kép árulkodik arról a zavarról ami mindkettőjüket átjárta. Az én falum mókás kép, mindig is annak láttam, a birkát és a zöldarcú férfit, mintha egymás tükörképei lennének. A kecske-birka ösztönében már moccan a gondolat, hogy a tejet fejő nő mikor ad neki is enni, mikor feji meg. Rosa kecskesajtot is készít, és a gyermekágyban fekvő nőnek kecsketejes konyakot, jó zsírosat, hadd iperedjen a kismama.

 

Kisbaba-nagypapa dialóg

Csuka Daninak, Bianka lányom kisfiának


A képhez szó-szövetet gombol. Amikor épp valamire gondol. Abszolút kognitív talány: a Galaktika csak ez az ágy?  Itt az újszülött észnek a felnőtt gügyögés túl édes. Pityergéssel kérdez. A szemében ott az élet. Túl gyors neki a világ. Fékez. Nincs benne kétely. Neki tiszta nyelv az éter. Nem bizalmatlan. Csak éhes. Szájjal keresi a Létet. Ösztönösen ért.  Rögtön tud. Neki az anyai szív egy dallam. Megmondják a rezgések, hogy mily precízen érez. Ha beüt egy testrészt, az apura felnéz.  „ Akárhogy is: ez nem szép!” A sírásból fény lesz. Torokhang. Ép nesz.

 

 

A szerelmes vers

 

A postánál dolgozott Varró Ferenc. Két hét óta munkanélküli. Újabban sokat dohányzik. A lakásától nem messze, úgy körülbelül tíz méterre egy dohánybolt nyílt nemrég. Egy nagyon csinos, melles, szép arcú nő vagy nevezhetem lánynak is – az eladó. Feri mindig ide szokott járni mostanában. Pall Mallt szívott. Mindig amikor benyitott s cigit kért, a lány nem találta meg azonnal, úgy kellett Ferinek mutogatnia a kezével, hogy hol van. Amikor megtalálta, a lány mindig mosolygott. Feri is, és zavarban volt, pedig a lánynak kellett volna.

Egy szép napon, mikor senki nem volt a boltban s a lány éppen valamit olvasott, Feri benyitott.

–Szia! – mondta

–Pall Mall? – kérdezte a lány

–Igen, azt!

Átnyújtotta, majd a srác kifizette. De utána nem ment még ki a boltból.

 

 

Messalina

 

Egy fürdő,

Egy szerető

és egy rabszolga.

Túl forró a víz:

vérem nem bírja.

 

Van-é okod?

 

Cyrano

 

Csörgött a telefon a kezében. Nem nézett rá, a combjához simította, érezte, ráizzad a bőre a képernyőre, egy csepp izzadtság lefolyt a lábán, de nem húzta el az egyre forróbb eszközt, a csengés erősödött, már mindenki őt figyelte a buszmegállóban, páran összehúzták a szemöldöküket, rosszallóan csóválták a fejüket, az egyik férfi még cöcögött is a szájával, különös látvány volt, a magas, vékony férfi, a fekete, csillogó, bőr aktatáskával, öltönyben, ahogyan cöcög, mint valami aprócska gyermek, talán még nyálcseppek is szabadultak ki az ajkak közül.  Nézte a férfit, arra gondolt, mit szólna ha megcsókolná, ha most odalépne hozzá és szó nélkül, egyszerűen csak rányomná a száját az övére, bedugva a nyelvét a cöcögő nyelv alá, kikutatná a száj üregeit, aztán elhúzódna, kézfejével törölné le a száját, gúnyosan mosolyogna csak, összehúzott szemekkel, azt nagyon utálja a Miklós, az összehúzott szemeit, azt mondja, olyankor kirázza  a hideg és félni kezd, mintha legyőzhetné ez a vékonyka lány, mintha erősebb lenne, a legerősebb az egész világon. Elhallgat a telefon.

 

te én

 

minden földi–égi

válság- és világvégi bálszezonban

csillár-galaxisainkkal

egymásba kapaszkodva forgunk

szemhéjunk alatt

a szűnő világ

illetlenül

kifulladásig egymásban kering

te és én

nyitó tánca

ama komor díszletű

szobában

 

 

HATODIK TALÁLKOZÁS

 

Gyökér Titusz, a költő garázslakásában téblábolt. Olyan nap volt ez számára, amikor nem tudta eldönteni, mihez is kezdjen. Készítse-e el reggelijét, vagy üljön azonnal a számítógéphez és dolgozzon valamin, esetleg a hóolvadás következtében létrejött latyakot söpörje le a betonról az udvaron. Semmihez sem volt igazán kedve. Végül is kávét főzött, egy öblös csészébe töltötte, és fél deci rumot öntött hozzá. Ezután a számítógéphez ült és bekapcsolta.

„Szétnézek egy kicsit a netten” – gondolta. Hosszú próbálkozás után sem sikerült felkapcsolódnia a világhálóra.

– Mi van, a kurva életbe?! – szólt hangosan, és egy ideig dühösen nézett a számítógépre, majd kikapcsolta. Felhörpintette maradék kávéját, és hátat fordított a „bűnös” komputernek. Azután csak bámult maga elé. Később a szemközti falon függő, félrebillent, berámázott fényképre szegeződött tekintete. A fényképen nagymama a nővérével, közöttük pedig ő, hétéves, matróznadrágos kisfiú. Nagyapa sehol. Egy megsárgult fotón sem! Emlékszik, egyszer valamilyen oknál fogva megkérdezte:

– Nagymama, miért nincs nekem nagyapám is?

 

JA JA-DÍJAS KÖLTŐ HÖLDERLINT KERESI.

FELMEGY A TORONYSZOBÁBA, AMI ÜRES.

 

Én nem mentem fel soha. Pedig életem nagy része

ott zajlott, a Neckar-parti városokban, a tornyok

alatt, premier-plánban. És volt benne minden, félig-

üres,

félig-tele, vagy tán egészen az.

 

A randevú

 

Jól van, csak eljátszottam a gondolattal, nem vártam ilyen heves reakciót, csak megértést, részvétet, talán. Pár napra elhagytam a gyógyszerek szedését. Nem azért, mert anyagi nehézségeim támadtak, életben maradásom feltételéül szabott vegyszerek árát, a mai támogatási rendszer mellett még meg tudom fizetni, kíváncsiság hajtott, mert tudni akartam, ezek nélkül a szerek nélkül mire megy a szervezetem. Tényleg szükség van mind a tizenegy féle gyógyszerre, nap mint nap? Évek óta szedem, becsülettel, kompromisszumok nélkül ezeket a pirulákat. Színesek, kicsik, és alig lenyelhetők vegyesen. Először a vérnyomásom emelkedett, majd a szívem is gyorsabban vert. Az első nap után megállapítottam, hogy komoly élettani hatása van a napi szükségletek elmaradásának. De nem akartam beletörődni a kudarcba, ezért folytattam a kísérletet. Az éjjel nem aludtam valami jól, egyszerűen nem éreztem szükségét, hogy alvással üssem el az időt. Izgatott, hogyan élem túl az éjszakát. Máskor is előfordult, hogy csak bámultam a plafont, cikáztak a gondolataim, és éreztem a lüktetést, a szorítást a mellkasomon, hallottam a zihálást, az oxigénhiányos légzés hiábavalóságának jeleit. Eszembe jutottál.

 

Csend

 

Megint a csendbe leszel belefonva,

mint érintetlen test, ami elvisz

mindenhova, jársz, nézel, szeretsz

és nem hiszel, megint a csendbe, a

fagyba, a hóba rejted magad,

hallgatásod elüti az esti harangszó

kondulásai földrengés, tektonikai lemezek

elmozdulásának hangjai, mint az

álomban, ahol házak dőltek romba,

egyik a másik után

 

IMA

 

voltak napok amikor
nem tudtam kommunikálni
senkivel
nem volt az befelé fordulás
inkább zavart
minden emberi megnyilatkozás

 

 

A munkanélküli kőműves

 

Pintér László a kocsmában bámészkodott a barátaira. Kőműves segéd volt, de most munkanélküli. Már négy hónapja és a segélye lejárt. Magányosan iszogatott. Zoli volt a legjobb barátja, de most csak mosolygott, mint egy idióta, mert valószínűleg olyan részeg volt már. Három kisfia volt. Mindegyikük tíz év alatti. Enikő, a felesége depressziós szabadságon volt. Megvolt a baja szépen. Enikő jól keresett ugyan tanári szakmájával, de a három gyerek fenntartásához ő neki is keresni kellett volna. Most is csak ezért ivott, a bánatában. Zoli sörrel a kezében odament hozzá:

– Nagy bánatod van?

Laci nem felelt.

 

The Fall

 

mint amikor az iskolában

a sorminta a szomszédos

füzetben kék, piros

elöljáróban a férfi, a nő

követi: ismétlődő választ

ások, kötődésmintha

egy vonal jobbra, aztán

balra el

a csöndek, amikből nem

emelünk katedrálist, ha

nem csak egyre mélyebbre

ásunk, olyan mélyre, hogy

véletlenül se mászhasson

ki belőle valami

félholt, kétvilágidegen

olyan nyugodtan kellene

feküdnünk egymás mellett

sehol csengettyűvel

sehol harangszóval

ásó, kapa

vonal mentén a keresztek

mint amikor az iskolában

lyukasra radíroztam a papírt

felemeltem a füzetet

és azon keresztül kukucskáltam

át rád

felhőtlen, mintátlan

kék ég

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal