Állandó rovatok – Filoesszék

Érdek és érdeklődés

A tudás megszerzéséhez a velünk született kíváncsiságon és a figyelmes oktatókon kívül elengedhetetlenek a kor színvonalának megfelelő erőforrások. A megismerés vágya ott van minden kisgyermekben, fiatalban, de még az élete delén járó is igyekszik kimerítő ismereteket szerezni arról, ami érdekli, ha a vizsgálódásra marad ideje és ereje.

A tudásvágyat azonban kioltják elemibb szükségletek, ha azok kielégítetlenül maradnak, merthogy a megismerés és a megértés (kognitív szükséglete) a motivációs hierarchia (Maslow-piramis) csúcsán található. Nem ébred föl bennünk a kíváncsiság étlen-szomjan, a félelemben élő ember csak menekülési lehetőségeket keres, az elnyomott, a társtalan vagy kitaszított ember pedig ritkán képes indulatmentesen érdeklődve vizsgálni a környezetét.

Emberséges tett a gondoskodás és a törekvés, hogy senki ne éhezzen, azaz mindenki egyen, jóllakjon. Az emberséges szándékok azonban eszmékké merevülnek, gigászi alakzatokká nőnek. A címben említett gigász a mitológia szerint az utazókat megcsonkította és kirabolta. Ha az úton hozzá betérők a nem fértek be aprócska ágyába, akkor levágott a tagjaikból. De senki nem menekülhetett a gonosztevőtől, mert volt egy másik ágya is, egy hatalmas. Így, akik a kisebbik ágyba talán még bele is illettek volna, azokat addig nyújtotta, míg kínok között a nagyobbik ágynak megfelelő méretűekké nem váltak.

Barátságot érzünk a társunk iránt, amikor habozás nélkül állíthatjuk, hogy a vele való kapcsolatban szabadok vagyunk, egyenlők és testvéri közelségben érezzük egymást. Testvéri közelség, valamely tartós együttlét során kialakult mély emberismeret jellemzi a barátságot. A testvérek is pontosan tudják, hogy mennyiben azonosak és mennyiben mások, s a másik ilyenfajta tudását is ismerik, elismerik. Hogyan is tarthatnánk életben a világba kivetett önmagunkat, ha nem létezne barátság és testvériség?

Mi a szabadság? A függéstől, a meghatározottságtól való mentesülés.

Minden létezőre hatással van valami, ami meghatározza, befolyásolja, visszahat rá. Az összes meghatározottságtól való szabadulás csupán a nemlét esetén lehetséges, tehát a tiszta szabadság a nemlét. Ha valaminek a nemléte megelőzi a létét, akkor lehetőségnek, ha követi, akkor elmúlásnak nevezzük.

A mai szövegemet Balicza Iván Júdás evangéliuma című írása segítette világra, aminek zárlatát idézem: "Az egyház a középkortól fogva egyvalakire mondta ki, hogy elkárhozott, Júdásra. De van egy egyedülálló, az általánostól eltérő vélemény, amely Vezelay, egy francia kisváros templomában látható, az egyik oszlopfőn. Két, díszítés, mindkettő Júdást ábrázolja. Az elsőn az öngyilkos Júdás, a kötélen függ, a szeme lecsukva, a szája tátva, mintha borzalmas kiáltásba dermedt volna. A második faragvány Jézus, ahogyan Jó Pásztorként ismerjük, de nem bárány van a vállán, hanem a halott Júdás.