Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Busznyák Imre: egyen - avagy Prokrusztész ágyasainak rendje

 

Emberséges tett a gondoskodás és a törekvés, hogy senki ne éhezzen, azaz mindenki egyen, jóllakjon. Az emberséges szándékok azonban eszmékké merevülnek, gigászi alakzatokká nőnek. A címben említett gigász a mitológia szerint az utazókat megcsonkította és kirabolta. Ha az úton hozzá betérők a nem fértek be aprócska ágyába, akkor levágott a tagjaikból. De senki nem menekülhetett a gonosztevőtől, mert volt egy másik ágya is, egy hatalmas. Így, akik a kisebbik ágyba talán még bele is illettek volna, azokat addig nyújtotta, míg kínok között a nagyobbik ágynak megfelelő méretűekké nem váltak.

Sajnos, ma is akadnak hasonló ágyasok, akik talán maguk is csonkítással vagy kínok közt váltak valamely ügy harcosaivá, mégis ugyanazt tartják követendőnek, amit maguk is megéltek. A két gigászi ágyas, a fasizmus és a kommunizmus etetnék a tömegeket, akár kínok között is, csak hogy forradalmi gyorsasággal teljesüljön a szándék, hogy mindenki jóllakjon. Persze, csakis a közösség rendjébe beágyazva.

A fasizmus híve az egyénben való csalódottságtól, a kommunizmusé pedig a közösségben való túlfűtött hittől hajtva cselekszik, miközben mindkettő a termelés és a fogyasztás gyakorlatától szédült. A Prokrusztész fasiszta örököse rövidre vágna mindenkit, aki kilóg a tákolmányából, a kommunista ágyas pedig hatalmasat tervez, és ahhoz nyújtaná az embert. Mi, e kor vándorai eközben úgy érezzük, hogy még az sem arányos hozzánk, ami van.

Az utazás akkor is igénybe vesz minket, ha ki sem mozdulunk otthonunkból, ugyanis szállást kérők és szállásadók is vagyunk egyben, akikhez betérhet az úton levő. Olyan vendéglátók vagyunk, akiket vendégül látnak, asztalhoz ültetnek és fekhelyet adnak. Mi vagyunk, akik megosztjuk és akikkel megosztják mindazt, ami fontos az életben, az otthon biztonságát, a meleget és az ételt. A utazónak és a vendéglősnek egyaránt legfontosabb a figyelmesség. Olyat kell kínálnunk, amire a másiknak szüksége van. Prokrusztész örökösei nem előzékenyek, a fejükben ott van előre, hogy mit kaphat a vándor, a termelés-fogyasztás rendje szerint adagolt mértékkel. Ez a rend azonban az elvontság merev, gigászi léptékű és embertelen terméke.

Minden rend az összehasonlításon alapul, s az összehasonlítás következménye az egyenlőség lehetősége is. De mégis, minek az egyenlősége lehet a figyelmes hatalom célja? A jelen kor rendje a jogon alapszik (ha igaz). Ezért kérem az olvasót, hogy gondoljuk meg közösen, hogy mit is jelent a jog, törvény előtti egyenlőség, feltéve, hogy jog alatt az írott törvényt értjük. Van úgy, hogy különböző gazdagságú embertársaink jogot sértenek, de csak a legvagyonosabb tudja megfizetni a legjobb ügyvédet, tehát a törvény előtti egyenlőség végül mégsem érvényesülhet. Ha életünk során mindannyian megfelelő jogi támogatást kapnánk (beleértve ebbe az előzetes tanácsadást, oktatást is), akkor feltehetően kevesebben követnének el jogsértést, vagy a törvény szerinti igazságosság valóban érvényesülne. De ez csupán egy idealizált kép, hiszen az árucikkek és a szolgáltatások (esetünkben a jogi szolgáltatások) mennyisége nem határtalan, miközben a kielégítésre váró igények korlátlanul nőhetnek.

Napjainkban is létezik a jogi segítség néhány formája, amely nem piaci alapon nyújt szolgáltatást (például családsegítők, szakszervezetek, civil szervezetek), de komoly erőforrások hiányában ez csak olyasféle részmegoldás, mint az alkalmi ételosztás – esetleges és rendszertelen. A legszörnyűbb nyomorban élőknek talán segítség, de korlátozott és bizonytalan volta miatt az emberibb életet már nem garantálhatja. Az államnak nem anyagi segélyt vagy közmunkát kellene adnia a leszakadóknak, hanem a személyre szabott jogszolgálat erőforrásainak biztosításával védelmet és lehetőséget az emberhez méltóbb és biztonságosabb életre. Minden utazónak, hogy az egyenlőség egyénre szabottá válhasson.

 

Busznyák Imre (1959) szövegellő hím

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.