elkéstem bocsánat elaludtam aztán nem jött a busz a harmadikra fértem csak fel az meg lerobbant átszálltam a villamosra annak leesett az áramszedője végül elindult az emberek mint a heringek a táskámat is elsodorták most nincs füzetem meg könyvem sem hogy minden nap ezt mondom? és maradjak kint felelni? hogy lehet a tanárnő ilyen? nem tudtam készülni nem

Csak az egyensúlyra kellett volna figyelni. A tudósok modelleztek, mértek, számoltak. Az éghajlat bonyolult rendszer, mondták. Valószínűségek megadhatók, de az okokra határozott válasz nincs. Ez a megállapítás az embereknek kevés volt. A katasztrófamédia hatására kiadták a jelszót: Álljatok le a fogyasztással! Álljatok le a szaporodással! Az energiaforrásokat sorra elvetették, megszűnt az ipar és a mezőgazdaság.

Meghalt hajnalban, hallom az orvost. Oké. Lehet, hogy meghaltam, most viszont élek, mondom neki. Nem válaszol. Mi a fene történt velem? Próbálok visszaemlékezni, de sem a menny sem a messiás nem ugrik be. Körülnézek. Ez ugyanaz a ronda kórházi szoba, az asztalon a két szelet kenyér parizerrel. És egy mackósajt. Még este tehették oda. Nyúlnék érte, mert kurva éhes vagyok, ám megérkezik a zokogó családom.

Családi fényképeket nézegetek. Nagyanyám a konyhában áll egy képeslapokkal teleragasztott fal előtt. Ez a fénykép, két hónappal nagyanyád halála előtt készült, mondja a nagyapám. Nagy szegénység volt mifelénk a hatvanas években. Pestre jártam dolgozni, hogy megéljünk. Nagyanyád rágta a fejem, meséljek neki a fővárosról. Csakhogy nem jártam én ott sehová.

Beköltöztünk életünk első pesti bérházába. Ablakaink a folyosóra nyílnak. Azt tervezzük, minden szomszédunkhoz elmegyünk bemutatkozni. Megelőznek. Erzsike néni kopogtat be először forró fánkkal. Átjön Gyula bácsi, meghív egy koccintásra. Eredeti szatmári szilvapálinkával. Ági hajnalban az ablakunk előtt megy el a kutyáját sétáltatni.

Mielőtt a költözéshez kezdett összepakolni, Judit szólt a gyerekeinek. Vigyék magukkal, ami nekik fontos. Amit szeretnének megtartani. A bútorokat odaígérte az első emeleten lakó Kovácséknak. A könyveit bedobozolta, a ruháit zsákokba tette, kipakolt a konyhából is. A bútorok mélye, a fiókok zugai maradtak csak. Néhány emléket tett oda a szülei halála után. Hogy ne felejtse el az arcukat. Csak ezekkel együtt látta őket.

Volt valamikor az a csibe. Kulccsal kellett felhúzni és fáradhatatlanul csipegetett. Előfordult, hogy egy gyerek túlhúzta, akkor annak annyi lett. Az unokáimnak plüssállatot veszek. Az egyik kutya, a másik macska. Ha a kutya farkát meghúzzák, ugat, ha a macskáét, nyávog. A gyerekek élvezik, a lányom a pokolba kíván.

A nyolclakásos társasház földszintjén hirdetés. Kedves lakótársak! Szombat reggel kilenctől közös udvartakarítás lesz. Utána bográcsozás sörözéssel. Galambos I. Már péntek van, de egy név sincs a Galambos I. alatt. Mártika épp jön le a szeméttel. Mondja magától. Tudod, hogy egy hete kint van? Ez a szemét Galambos! Elsikkasztotta az utolsó négy éves közös költségünket. Molnár, a harmadikról, már fel is jelentette. Azt hallottad, hogy Somosék és Iványiék nem is beszélnek? Somos kért kölcsön két milliót Iványitól. Egy évvel ezelőtt! És még nem adta meg. Ráadásul drágább autót vett, mint az Iványiéké.

Anna 12 éves. Délután elvonult a szobájába. Egyedül akart lenni. Tetszik neki egy fiú az osztályból. A tükör előtt a haját igazgatja. Nézi magát szemből, oldalról. Mint egy igazi nő. Vera negyvenhárom. Négy éve vált el. A múlt héten vásárolt néhány csinos ruhát. Ismét jár fodrászhoz, kozmetikushoz. Sejtelmesen mosolyog. Szép nő újra.

Azt a szót mondom ki először, amit a legtöbb gyerek. Anya. Mesélik. Kezdek egyszerű tőmondatokban beszélni. Anya főz. Anya szeret. Később egyszerű bővített mondatokban. Ezek óhajtó vagy kérdő mondatok. Reggeltől estig. Mesélik. Anya válaszol. Anya türelmes. Nagyobb vagyok már, be nem áll a szám.

A szekrényből a padlóra dobálom a ruháimat. Egy kupacba. Régi blúz, a hosszú bársony szoknyával. Színházba vagy hangversenyre. Kuka. A kedvenc farmerom. Ha rám jön, minden rendben. Ha nem, kezdődik a fogyókúra. Fontos darab. Marad. A barna gyapjú szoknyám túl rövid. Jó lábaid vannak! A fülembe cseng, ahogy mondtad. Dobom a zsákba.

sokat sétált éjszaka a szerelmével a Margit-szigeten még szeretkeztek is ott egy fa alatti nyugágyon eltört alattuk a heves ölelkezés közben a lábuk beleakadt a szanaszét tört darabjaiba eszükbe sem jutott kiszabadítani nevettek milyen jó volt szeretkezés közben nevetni aztán a földön lihegni a meleg nyári éjszakában a kihalt szigeten majd szorosan összebújni úgy ölelve egymást hajnalig ahogy a folyó öleli körbe a szigetet

Az Ecserin láttam meg. Szép, míves öntöttvas mérleg, sárgaréz serpenyőkkel. Réz súlyokat is adtak hozzá. Fadobozkában egy egész sorozatot. Most ezzel bíbelődöm. Az egyik serpenyőre teszek egy üvegtálat, a másikra pakolom a súlyokat. Addig, amíg nem kerülnek egyensúlyba. Tegnap megbántottak. Leveszem az üvegtálat, leveszem a súlyokat.

Épp magyarázta a kémiai kötéstípusokat a kamasz, tizenöt éves diákoknak. Kivetítette projektorral a legszemléletesebb ábrákat, amikor halk morajlásra lett figyelmes. Lassan hátrafordult, mindenki az ábrát nézte, de mintha abban a pillanatban kapták volna vissza a fejüket. Folytatta, közben a morajlás egyre erősödő kuncogásba ment át. 

Utoljára

Otthagyta a fülbevalóját, meg az épp elkezdett regényt. A konyhaasztalon maradt a kedvenc kávéscsészéje is. Utoljára zuhanyozott a férfi fürdőszobájában, utoljára használta a törölközőjét. Utoljára bújt bele a férfi pólójába, amiben szeretkezés után a kanapén ülve jókat beszélgettek. Utoljára tette a lábait a férfi combjára, hogy simogassa, utoljára harapta el a szót, mert tudta, hogy azzal átlépi a férfi által szabott határt.

Füst és hamu

Anyám túlélte.

Aztán a túlélést élte

haláláig. 

Szeretők

A pirospozsgás férfi és a fogatlan nő egymással szemben ül a villamoson. A nejlon szatyrok kettejük közé letéve a villamos padlójára. Láthatóan hajléktalanok. Kezük egymás kezében. Halkan beszélgetnek, időnként közel hajolnak, és kedvesen arcon csókolják egymást. Már mindenki elhúzódott mellőlük, egyedül én állok hozzájuk közel. Nincs alkohol szaguk, talán csak a mosdatlanság szagát érzem.

Családon belüli erőszak

Megint olyan disznóólat hagytál magad után! Tévézel vacsora közben, aztán minden csepeg, csorog. Az asztal alatt az étlap. Nekem meg minden reggelem takarítással indul. Elvitted a porszívót a szerelőhöz? Nem? Legalább két hete kértelek rá. És annyit igazán megtehetnél, hogy kimosod a mosdókagylót borotválkozás után. Meg a szennyes tartóba is bedobhatnád a gatyáidat, nem csak úgy rá. Fel kell emelni a szennyes tartó tetejét, drágám!

A dolgok menete

Egy évvel ezelőtt észrevette, kopik a festék. Semmiség, megcsinálom. Fél éve megvette a festéket és az ecsetet. Három hónapja rájött, festés előtt le kellene csiszolnia. Egy hónapja megvásárolta a csiszolókorongokat. Kiderült, valakinek kölcsönadta a flexet. Két hétig azon törte a fejét, kinek. Végre rájött és visszakérte. Ránézett a flexre, a csiszolókorongokra, az ecsetre és elgondolkodott. Elővette a telefont és felhívta mestert. Sok a dolga, mondta a mester, nem tud időpontot sem mondani. Tegnap bement egy szakboltba és vett egy új kaput. Lefektette a flex, a csiszolókorongok, a festék és az ecset mellé. Tanácstalanul állt néhány percig. Most van flexünk, csiszolókorongunk, festékünk, ecsetünk és két kapunk.

Mogyoróhéj

Mi lesz ezzel a Józsival egyedül? A temetőből jövet sutyorogtak az özvegyasszonyok, talán már ki is nézték maguknak. Az asszony hordta a nadrágot, nem volt ennek a jóembernek egy szava sem otthon. Mégis, milyen szépen ápolta Irmát! Nem tudták, hogy Józsi hazavitte az urnát. Hurcolta mindenhová magával a lakásban és állandóan beszélt a feleségéhez. Pörköltet csinálok jó zsíros sertéshúsból, szólt hozzá egyik este, ennek lesz majd igazi szaftja! Te mindig abból a száraz csirkemellből csináltad, tunkolni sem tudtam egy jót.