Állandó rovatok – Élet-pergető

Csak mennek, csak mennek...

Gábor már fél éve betöltötte a hatvanötöt, azóta ingyen utazik. A személyije a zakója belső zsebébe került, hogy könnyen elő tudja majd venni, ha kérik a buszon, villamoson. Mert biztos kérik, nem néz ő ki hatvanötnek. Mindenki mondja, egy tízest simán letagadhat. Teltek a hetek, ha feltűnt egy ellenőr, a keze már nyúlt is a zsebe felé. Ám azok csak ránéztek és továbbmentek. Mégis kinézek hatvanötnek? Vagy talán még többnek is? Ezek az ellenőrök vakok. Lassan kezdett hozzászokni, nem beletörődni, azt azért nem. A metróbejáratnál épp lefelé igyekezett, amikor utána szólt egy ellenőr. Uram! Ez a szó ilyen szépen még nem csengett a fülébe. Gyorsan előkapta a személyijét, kihúzta magát. Abban a pillanatban vette észre, rossz irányba indult el. Az a mozgólépcső felfelé jött. Sarkon fordult, hátra sem nézve a kijárat felé vette az útját. Közben még hallotta az ellenőr hangos méltatlankodását. Még jó, hogy szóltam, ezek csak néznek, de nem látnak, csak mennek, csak mennek…

Várakozások

Reggel hat óra, amikor Vera lányom telefonja ébreszt. Megijedek, de szerencsére gyorsan elhadarja, képzeld anyu, pozitív a terhességi tesztem! Babát várok, te meg fiatal nagyi leszel! Alig tudok megszólalni. Jól kezdődik a napom! Készítem a reggelit, Ági karba tett kézzel ül az asztalnál és várja a szokásos kakaóját. Úgy issza, hogy levegőt sem vesz közben. Egy gyors ölelés és rohan iskolába.

Z generáció

A fiú és a lány ma jöttek össze egy közösségi oldalon. Minél hamarabb találkozni akartak. Gyors üzenetváltások után megbeszélték a randit. Épp volt egy szabad sarok a kávézóban. Nézzük őket. Mindketten vizet kértek. Nem beszélgetnek. Mosolyognak egymásra, néha megsimogatják a másik arcát. Működik köztük a fizika, a kémia.

Felesleges kezek

Azt mondtad, szereted, ha simogatlak. És most azt szereted, ha Judit simogat. Ezért ma levágattam mind a két kézfejem. Előre megfontolt szándékkal. Nyissz.  Ennyi volt.  Nem néztem oda, ismersz, nem bírom látni a vért.

Meddig szép a világ?

Zsófi sírva rohan ki a gyerekszobából, alig értem mit mond, végre kiderül, a nővére épp felvilágosította. Anya, ugye nem igaz, amit Eszter mond, hogy nincs is Mikulás? És nem apa teszi a cipőnkbe az ajándékot? Azt is mondta, buta vagyok, a Mikulás át sem tudna jönni az ablakon. Szipog és néz rám a nagy szemeivel. Mit mondjak most? Hogy már te is nagylány vagy?

Gulyásleves

Miközben a gulyáslevest készítette a barátnője telefonált. Judit folytatta a főzést, de végig kellett hallgatnia a válófélben lévő barátnője kálváriáját.  A pörkölt közben odakozmált, a krumplit hamarabb tette bele, mint a zöldséget, emiatt a krumpli péppé főtt, a zöldségek meg csak félig. Ezek után a galuskát már ki is hagyta. A férje a szokott időben érkezett. Kitette a tányérjába a levest,

Sürgősségi elfekvő

Délelőtt tíz óra volt, amikor Ági fél lábon ugrált be a sürgősségi váróba. Az ajtóban maga elé engedte a mentősöket, akik egy idős nénit hoztak be éppen.  A váró tele, hőség, levegőtlenség. A mentősök betolták a hordágyat a rendelőbe, majd néhány perc múlva egy kórlappal léptek ki, amit a néni ölébe tettek. Fogják szólítani, Varga néni, tessék türelmesen várni, mondták, és eltűntek.

Az élet rendje

A zsúfolt hetes buszon ülök, ölemben Zsuzsival. Mellettünk egy lány a mobilját nyomogatja. Felszáll az asszony egy kisfiúval, a lány felnéz, átadja a helyét. A kisfiú az ablakhoz húzódik. Nemsoká egy nő keveredik oda, nehéz szatyrokat cipel. Az asszony feláll, szól a nőnek, hogy üljön le. A nő megköszöni, te csak nézelődj tovább, mondja a kisfiúnak. Elférsz. Három megállóval később leszálláshoz készülődik. Észreveszi a hajlott hátú öreg nénit, int neki. A néni odatipeg a botjával, leülni alig bír. Mama, rájöttem az élet rendjére, súgja a fülembe Zsuzsi. Aki hamarabb megszületik, az hamarabb meghal. Sorrend van. Megsimogatom Zsuzsi buksiját.

Apa                                                                                           

                                                                                       „Hagyja a dagadt ruhát másra….” J.A.           

Útközben elhatározta, ma többet fog beszélgetni az apjával. Politizálni fognak, mert az még érdekli.  Arról panaszkodott, elfelejt lassan beszélni. Közel huszonöt éve él egyedül, ő nem pótolja a társat.   Mielőtt mellé ült volna, kiszaladt a fürdőszobába. Hiába takarított tegnap, ma is takarítani kell. Jössz? hallotta az apja hangját a szobából.

A legjobb villamos

a négyeshatos. Erre lakom, erre jártam iskolába, innen választottam szerelmet. A Jászai Mari téren várakozom, amikor jön a hömpölygő tömeg. A síneken. Nyakukban egy négyeshatos tábla. Aki kilép, odaadja a belépőnek