Keresés a honlapon:

Élet-pergető – Kertész Éva: Csak mennek, csak mennek...

 

 

 

Csak mennek, csak mennek...

Gábor már fél éve betöltötte a hatvanötöt, azóta ingyen utazik. A személyije a zakója belső zsebébe került, hogy könnyen elő tudja majd venni, ha kérik a buszon, villamoson. Mert biztos kérik, nem néz ő ki hatvanötnek. Mindenki mondja, egy tízest simán letagadhat. Teltek a hetek, ha feltűnt egy ellenőr, a keze már nyúlt is a zsebe felé. Ám azok csak ránéztek és továbbmentek. Mégis kinézek hatvanötnek? Vagy talán még többnek is? Ezek az ellenőrök vakok. Lassan kezdett hozzászokni, nem beletörődni, azt azért nem. A metróbejáratnál épp lefelé igyekezett, amikor utána szólt egy ellenőr. Uram! Ez a szó ilyen szépen még nem csengett a fülébe. Gyorsan előkapta a személyijét, kihúzta magát. Abban a pillanatban vette észre, rossz irányba indult el. Az a mozgólépcső felfelé jött. Sarkon fordult, hátra sem nézve a kijárat felé vette az útját. Közben még hallotta az ellenőr hangos méltatlankodását. Még jó, hogy szóltam, ezek csak néznek, de nem látnak, csak mennek, csak mennek…

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-02-22 15:37:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.