VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
„Az élet utazás. Csak a legszükségesebbeket csomagold el, mert helyet kell adnod annak, amit majd az út közben gyűjtesz” Erőteljes formák, izgalmas színek, csupa dinamika és életerő. Ez az Az Art deco, a kifejezés art decoratif (díszítőművészet) lerövidítése. Az első világháború utáni társadalmi forrongásban, nagyot változott a világ: forradalmak és elszegényedés és az új világ újat akarása. Hogy választhatna más világot magának a az arisztokrata családból származó, 1898-ban született Tamara de Lempicka (akkoriban Maria Górska)?!
Különleges szempontból foglalkozik Jókai Mór életével és életművével Szécsi Noémi új könyve: a nők hatását kutatta a regények világára, miközben felrajzolta a 19. század társadalmi viszonyait, amelyek a két feleség, Laborfalvi Róza és Nagy Bella megítélését sok ideig befolyásolták. A 19. század páratlanul tehetséges íróját, Jókai Mórt különleges kapcsolatok fűzték az életében fontos nőkhöz. Anyjához, Pulay Máriához, a nála idősebb első feleségéhez, Laborfalvi Rózához és a jóval fiatalabb másodikhoz, Nagy Bellához. De az író, aki – nem túl nagy örömére – már a maga korában legendává, intézménnyé nőtt, egészen elképesztő módon évtizedeken át gondoskodott leszármazottairól a halála után is, nevelt lányairól, Jókay Jolánról és Jókai Rózáról, valamint unokahúgáról, Váli Mariról. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Vászonra visszük Petőfit, Hadikot, Semmelweist, de nem csinálunk filmet az alkoholizmusról. Persze az alkoholizmus nem magyar találmány, de idehaza aligha akad olyan, aki ne tudna valamilyen módon kapcsolódni Till Attila hiánypótló filmjéhez. Spoileres kritika az És mi van Tomival? című drámáról. Elfolyó kötőanyag A filmművészet az alkoholizmussal viszonylag ritkán foglalkozik főtémaként. Az amerikai értelmezés szerint az alkohol természetesen csak főgonosz lehet, méreg és veszélyforrás, elég csak a Las Vegas, végállomás (1995), a Csillag születik (2018) vagy a nemileg újító, de a téma szempontjából annál tipikusabb Ha a férfi igazán szeret (1994) című filmekre gondolni. A skandinávok már sokkal hitelesebben és árnyaltabban tárgyalják a kérdést, a dán Még egy kört mindenkinek (2020) az alkoholfogyasztás ideig-óráig tartó felemelő érzését is meg merte/tudta mutatni. Ezt jelenlegi, józanságot követelő világunkban általában magunknak is alig merjük beismerni – épp ezért a film óriási népszerűsége egyfajta kollektív vallomásnak is tekinthető. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
„A tenger végtelenben tartott óriásplakát
Dekollázs, avagy létrehozás kivonás által Kiragasztás, enyvezés, rásimítás, lelapítás, sarokra húzás, száradni hagyás; lehúzás, letépés, lehántolás, leszaggatás; összefércelés, összeragasztás, egymásra rétegzés, felszínképzés; lekaparás, kiragadás, rétegfejtés, kivájás, megnyitás, feltárás, feltakarás. Miként tekintsünk ezekre az iromba, sokszorosan rétegzett, roncsolt vagy véletlenszerűen megrongálódott pépes-ragacsos kompozíciókra? Felületsebzések? Tájképek csata után? Vagy az érzékiséget a rendezetlenséggel kiváltó, absztrakt látásmezők? A kor, képekben megragadva, aligha érzékeltethető pregnánsabban, mint a dekollázs művészeti technikájával, amelyet az elvétel mozzanata, a negativitás hív életre. A dekollázs – a kollázs ellentéteként – egy már meglévő kép összetépésével, felszakításával vagy az eltávolítás egyéb módjaival hozza létre önmagát. A dekollázs önnön képanyagának bomlásfolyamatai során keletkezik – dekompozíció. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
A Vágott méret rendezvénysorozat negyedik alkalmát a Kölcsey Café és Rooftop Bárban rendezték meg, a KULTer.hu és a FISZ közös szervezésében. A Majláth Ákos, Nagy Dániel páros kötetbemutató, valamint Krusovszky Dénes és Kemény Lili után Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek (Kalligram, 2024) című regénye volt az esemény témája. A szerzővel Balajthy Ágnes irodalomtörténész beszélgetett. A felolvasást követően Balajthy azzal kezdte a beszélgetést, hogy Biró Zsombor első kötetes szerző létére terjedelmes publikációs listával büszkélkedhet, valamint a Visszatérő álmomnak is rendkívül nagy sikere van. Biró elmondása szerint a regény a negyedik utánnyomását éli, februártól 5.000 példány lesz forgalomban, és első kötettől ritkán látható ilyen siker. Biró Zsombor erre a következőképp reflektált: „meglepett, de így készültem. Nem írtam volna meg különben. Nagy célok nélkül csak egyhelyben topognék.” Azt is hozzáfűzte, hogy „a regény utóélete nem magától történik, hanem úgy, hogy a szerző mögé áll”. Szó esett arról is, hogy elnyerte az Arany Medál-díjat. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
A darab úgy férkőzik a befogadó közelébe, hogy közben jelzi, nem akar semmi különöset mondani, közölni, nem vár tőled mást, mint azt, hogy jelen legyél. Négy oldalról öleli körül a nézőtér a színpadot, négy irányba fordulhat el az előadóművész, ha a közönséget akarja érzékelni. Bensőséges az ilyen tér, intim és egyenrangú, mert a „mindent és mindenkit szemmel tarthatok, ha akarok” érzetét kelti, a nézőnek pedig még azt a szabadságot is megadja, hogy maga döntse el, mely nézőkkel szeretné szembetalálni magát, kiket látna szívesen a Vavra Júlia, Gláser Márton és Szeri Viktor hármasnak a hátterében. Nem mintha nem lenne mit nézni a színpadon, de arra az esetre, ha mégis öncélúvá ürülnének a percek, kárpótlásul szolgálhat egy, a fejét érdeklődve felszegő, vagy épp horgadva bóbiskoló kritikus-kolléga látványa a túloldalon. Nemegyszer elidőzöm az arcokon. Kutatom, hogy ez a szűkre szabott eszközkészlettel dolgozó, s a monotonitást mint elvi alapvetést alkalmazó darab milyen reakciókat hív elő. Abból, hogy mindeközben maguk az előadók is hozzám hasonlóan ebből „táplálkozva” mozdulnak, ebből néznek, ebből billentenek csípőt és biggyesztenek vállat, akár az is következhet, hogy a cél egy olyan közösségi alkotásmód vagy művészi forma prezentálása, melyben összemosódnak a szerepek. Az mindenesetre bizonyos, hogy az előadók – anélkül, hogy tolakodóvá válnának – folyamatosan keresik a közvetlen szemkontaktust. Ha valamit, ezt biztosan őrzöm még jó ideig ebből az előadásból. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
Abafáy-Deák Csillag: Kifordítva-befordítva, avagy a létezés misztikuma Mottó: Valaki az Értől indul el Újra dübörög a banda – énekelte egykor a Skorpió együttes. Makláry Kálmán egykori rockzenész, Szép Ernő-díjas festő újra itt van, Budapesten, a Galamb utcában, egyszerre két helyen is „dübörög”: a Hybridart Space (HS) és a Léna és Roselli Galéria (LRG) tereiben. Az önmegismerés vágya hajtja, az igazság kimondása. A zene élteti, a hangközök világa. Zenében ég, miközben festi, hallja is a belső zenét. Nem csak hallja, de látja is, műveiben ölt testet a zene, testet ölt az óceán és az ér hangja is. Tovább a kepiras.com cikkére >>>
Általában nem bízom az olyan könyvekben, amelyek többféle műfajban írt szöveget is tartalmaznak (hacsak nem antológiáról van szó, ugye) – még kevésbé, ha műnemváltás is történik. Meggyőződésem, hogy a mindkét (mindsok) műfajban otthonlét egyenlő azzal, hogy a szerző egyikben sincs otthon – igazán. Hogy a sok ilyenkor kevés, meg egyéb közhelyek. Gáspár Ferenc neve és eddigi, általam ismert munkássága azonban garanciának ígérkezett arra nézvést, hogy könyve, a Fekete pálya – amely novellákat és kisregényt tartalmaz, ahogy ezt már a borítóról megtudhatjuk – maradandó olvasmányélményt szerez. És így is lett, a radar nem hibázott, Gáspár Ferenc pedig hozta a minőséget, ahogy szokta. Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>
Pusker Péterrel beszélgetni kész időutazás Pécs kulturális életének utóbbi 10-15 évében, kikacsintva a legendás győri Mediawave hőskorára, illetve a Művészetek Völgye, az Ördögkatlan és Ozora történetére. Szerencsénkre 2012-ben Pécsett találta meg a helyét. Az E78-ban találkozunk, ahol 2014-ben zenei szervezőként kezdett dolgozni. Beszélgetésünk alatt egészen szülővárosáig, Szombathelyig és a győri Mediawave Fesztiválig kell visszamennünk a kezdetekhez. „A zene mindig is alapvető eleme volt az életemnek, meghatározta, hogyan értelmezem és élem meg a világot. Munkává a győri főiskolás éveim alatt kezdett válni, miután egy plakáthirdetés alapján jelentkeztem a Mediawave csapatába önkéntesnek. Már az első évben a koncertrészlegen találtam magam, pár év múlva ennek, és a fesztivál klubjának szervezőjévé váltam. 18 évesen még nem tudtam, hogy mivel akarok igazán foglalkozni, műszaki menedzsernek tanultam, a főiskola után volt is pár év, amikor hasonló munkakörökben dolgoztam. Szerettem, de abban a pillanatban, amikor úgy állt a dolog, hogy a Mediawave alkalmazni tud, nem volt kérdés, hogy dobbantok.” Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>
A W. Eugene Smith Alapítvány bejelentette a W. Eugene Smith Ösztöndíj, a Smith Hallgatói Ösztöndíj, valamint a Howard Chapnick Ösztöndíj 2024. évi nyerteseit. Az idei ösztöndíjakra összesen több mint 725 pályázat érkezett, ami a legnagyobb számú pályázat az alapítvány 1979-es megalapítása óta. A Smith Alapítvány továbbá idén összesen 72.500 dollár támogatást oszt ki, ami az elmúlt 45 év ösztöndíj-ciklusai közül a legnagyobb összeg. Scott Thode, a W. Eugene Smith Alapítvány elnöke a rekordot jelentő sikert a 45. évforduló hatékony népszerűsítésének tulajdonítja, kiemelve a korábban támogatásban részesült világszínvonalú foto gráfusokat, valamint az Alapítvány új és régi támogatóinak folyamatos elkötelezettségét. „45 év után egyszerre izgalmas és megtisztelő látni, hogy a W. Eugene Smith-ösztöndíjak továbbra is vonzzák a világ minden tájáról érkező, különböző szinteken dolgozó dokumentarista fotográfusokat” – mondta Thode, megemlítve, hogy több mint 85 országból érkeztek pályázatok.
Tommy Orange 1982-ben, a kaliforniai Oaklandben született (sájen apától és fehér anyától), és az oklahomai sájen és arapahó törzsek bejegyzett tagja. Első regénye, a Sehonnai (There There, 2018 – ford. Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2019) rangos elismerésekben részesült (John Leonard-díj [National Book Critics Circle], 2018; PEN/Hemingway-díj, 2019; American Book Awards [Before Columbus Foundation], 2019); második regénye, a Tévelygő csillagok (Wandering Stars, 2024 – ford. Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2024) – mely a Sehonnainak egyszerre előzménye és folytatása is – pedig felkerült a Booker-díj 2024-es hosszúlistájára. Tovább az ujforras.hu cikkére >>>
A Mörk új, egyben utolsó albuma a jazzes, a funkos, a soulos, a progresszív rockos és a kortárs elektronikus hangzások finom elegye. A Still Dreamin’ professzionalizmusa magával ragad, miközben egyéni zenei narratívát épít fel, amely folyamatos újdonságokkal szolgál. A formáció 2014-ben alakult, különböző stílusok zenei elemeit ötvöző zenéjüket gyakran „soul-funk-jazz élményként” írják le. Már első kislemezükkel (You Are Free to Choose, 2016) átléptek fontos hazai nyilvánosságküszöböket, második anyagukkal (The Death and Resurrection of Mörk, 2018) pedig már a nemzetközi zenei szcéna figyelmét is elnyerték. Az ezután következő In the Golden Hour (2020) egy intimebb, melankolikusabb irányt vett, amelyet a Still Dreamin’ felvezetésének is mondható Towards the Sun kísérletező lelkülete követett. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Kép forrása: pecsma.hu A novemberben debütált GraphicPécs Fesztivál rendkívül sikeres: nemrég Made in Pécs-díjat nyert Az év képzőművészeti eseménye kategóriában, a napokban pedig nemzetközi színtéren is bizonyított. A pécsi fesztivál híre egészen Franciaországig eljutott: a Rock, pop, underground kiállítás anyagából készült könyvet a napokban Párizsban mutatták be. Zag Gábor, Pécs kulturális ügyekért felelős alpolgármestere közösségi oldalán osztotta meg a hírt, miszerint a könyv Michel Bouvet és Fanny Laffitte kiadásában február 7-én jelent meg a francia fővárosban. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
Ezek az alkalmak igen jók arra, hogy tájékozódjunk a részt vevő színházak friss előadásairól és jelenlegi helyzetéről, hiszen általában nem is csak egy, hanem két-három előadással vannak jelen… A Magyar Színházi Szövetség öt romániai magyar színház közössége. Tagjai (Csíkszeredából, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Székelyudvarhelyről és Temesvárról) évente összegyűlnek, hogy bemutassák egymásnak és a helyi közönségnek legújabb előadásaikat. Az immár hatodik vándorfesztivált idén Nagyváradon tartották. Ez a közel egy hét alkalmat ad arra, hogy a földrajzilag egymástól távol eső társulatok is találkozhassanak, egy-egy workshop keretében együtt dolgozhassanak. (Idén ezt Urbán András vezetésével a színészek tehették meg, de a korábbi években szerveztek szemináriumot a kisegítő szakmáknak is.) Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
A 2024. évi Velencei Képzőművészeti Biennálén a Ludwig Múzeum Nemes Márton Techno Zen című kiállítását mutatta be. Tovább a balkon.art galériájára >>>
Csoóri Sándorra, a kilencvenöt éve született, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas és Herder-díjas költőre emlékeztek a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. Köszöntőt mondtak Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke és Kodolányi Gyula író, költő. A zenés irodalmi est műsorát Császár Angela és Rubold Ödön színművészek, Rátóti Zoltán színművész, az MMA alelnöke adták elő, hangszeren közreműködtek Balogh Ferenc és Bánkövi Bence. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Pintér Béla az Idegen testben a boldogságvágy hajótörésének különböző, de minden esetben szükségszerű eseteit járja körül, és kíméletlen ítéletet hirdet. Pintér Béla darabjaiban az utóbbi években fokozódni látszik a keserűség, a mindenre kiterjedő borúlátás. Humora egyre maróbb, és a „minél rosszabb, annál jobb” kategóriába csúszik át. A 2021-es Marshal Fifty-Six láttán egyenesen az volt a benyomásom, hogy kezdi elveszteni a humorérzékét, kétféle értelemben is. Egyrészt mintha az arra vonatkozó hite lenne fogyatkozóban, hogy a humor feloldást jelenthet és mindenen diadalmaskodik, másrészt mintha az arra való képessége szenvedne csorbát, ahogyan a humor révén korábbi darabjaiban elemelkedett a rögvaló viszonyaitól, és transzcendálta őket, mindannyiunkat meggyőzve a Prédikátor könyve bölcsességéről: „Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz.” Újabban ugyanennek a könyvnek ez a mondata jellemzi a szemléletét: „Láttam (…), hogy az ítélet helyén gonoszság és az igazság helyén igaztalanság van.” Tovább a kultura.hu cikkére >>>
A Hungarian Art & Business (HAB) újabb különleges időszaki kiállítása, a Kert. Az élet lehetősége a kertet mint az ember alakította természet szimbolikus helyszínét vizsgálva tárja fel az ember és természet kapcsolatának mélyebb rétegeit. A kert a természetnek az ember által kisajátított és megművelt darabja, amelyhez kezdettől fogva pozitív képzettársítások tapadnak. Hankiss Elemér találó megfogalmazásában: „A kert a mi saját világunk, egy általunk kiterjesztett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal” (Félelmek és szimbólumok, 142.). Így a kert fogalma összeköthető a Biblia édenkertje kapcsán a szépséggel, a termékenységgel, a tökéletes harmóniával, a paradicsomi ártatlanság állapotával. De megközelíthetjük a hasznosság felől is, Voltaire Candide-jának lezárását megidézve, miszerint a kert művelése távol tartja az embertől a három rosszat: a bűnt, a szükséget és az unalmat. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Magyar Miklós izgalmas esszéje Geneviève de Gaulle-Anthonioz könyvéről, aki Charles de Gaulle unokahúga volt, és a francia ellenállás egyik legmegrázóbb megemlékezését írta meg. Magyarországon mind a szerző, mind vékonyka, de annál fontosabb könyve teljesen ismeretlen. Pedig az író a francia ellenállás legismertebb női alakja, nem mellesleg Charles de Gaulle unokahúga volt. Az elbeszélés pedig a koncentrációs táborban raboskodó Geneviève de Gaulle-Anthonioz felbecsülhetetlen dokumentumértékű vallomása. Az Átkelés az éjszakán (La Traversée de la nuit) cím nyilvánvaló utalás a tábornok életének arra az időszakára, amit André Malraux, de Gaulle barátja és minisztere „a sivatagi átkelésnek" nevezett. Emlékeztetőül: az 1947-es helyhatósági választásokon elért ragyogó kezdeti sikerek után de Gaulle pártja 1953-ig folyamatosan hanyatlott. Ekkor a tábornok Colombey-les-Deux Églises-be visszavonulva hetente egyszer utazott Párizsba, hogy a rue de Solférinón találkozzon híveivel, történészekkel és néhány újságíróval. Ekkor írta meg a Háborús emlékiratokat.
Február 1-én este átadták a 11. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál díjait. A kategóriája fődíját nyerte el többek között Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai dokumentumfilmje, A boldogság ügynöke, de fődíjas lett a Kék Pelikan és Sergei Loznitsa Invázió című filmje is az orosz megszállás alatt lévő ukrán hétköznapokról. Nagy sikerrel zárult a 11. BIDF, a szervezők elmondása szerint az előző évhez képest 40%-kal több néző volt kíváncsi a magyar és nemzetközi dokumentumfilmes felhozatalra. A fesztivál február 1-jei díjkiosztó ünnepségén hat külföldi alkotás mellett két magyar film is fődíjat kapott. A díjakról 8 versenykategóriában összesen 43 zsűritag döntött. A fesztivál Budapesten és 11 vidéki városban vasárnap estig tart. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
