Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 Fekete András a fényképezéssel az Egri Ifjúsági Ház fotószakkörében ismerkedett meg az 1990-es évek végén, majd ezt is választotta hivatásának, szabadúszó fotóriporterként dolgozik. Képei különböző lapokban jelennek meg: HVG, Index.hu, Népszabadság, Afisha(Moszkva), National Geographic. Személyes fotóprojektjei Oroszországhoz és a volt szovjet köztársaságokhoz kötődnek, amelyeket kiállitásokon mutat be Budapesten, Moszkvában, Szentpéterváron és Kelet-Európa több városában. Érdeklődésének középpontjában az ember és az őt körülvevő környezet kölcsönhatása áll.

Most futó projektje az oroszországi vidék hétköznapjait, kiemelten a Moszkva megyei Protvino nevű tudományos város életét és a szovjet tárgyi kultúrának napjainkban való jelenlétét dokumentálja. - írtuk 2016-ban az Útközben programsorozatunk ajánlójában.

Tovább a maimanohaz.blog.hu cikkére >>>

 

Szirák Péter: Sok szeretettel üdvözlök mindenkit! Egy nem túl derűs témáról, az összeomlásról fogunk beszélgetni, annak apropóján, hogy 100 évvel ezelőtt szűnt meg létezni a Monarchia s vele a történelmi Magyarország. Köszöntöm Hermann Róbert történészt a Károli Gáspár Református Egyetemről, Hodossy-Takács Előd teo­lógust a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről, valamint Püski Le­ven­te és Velkey Ferenc történészeket a Debreceni Egyetemről.
A kollapszus egy latin eredetű, főként az orvostudományban használt kifejezés, épp ezért kértem egy rövid szakvéleményt Dr. Csiba László neurológus professzortól, azt kérdezvén, hogy milyen értelemben beszélhetünk az emberi szervezet összeomlásáról. Azt írta, hogy „minden, ami pillanatokon belül történik az emberi szer­vezetben, azt vagy elektromos (pl. epilepszia), vagy keringési (szív) probléma okozza. (Tehát valamilyen hirtelen esemény.) Mindkét mechanizmus az agyon ke­resztül mediálódik, azaz az epilepszia az agyon keresztül tesz cselekvésképtelenné. Mivel az agynak nincsenek energia- és tápanyag-tartalékai, ezért összeomlik, ha a szív megáll, vagy összevissza ver, vagy a vér elfolyik.” Professzor úr mind­ezt át is fordította társadalomtörténeti összefüggésrendszerbe: „Ha a központ (a kormány/hadseregvezetés, azaz az agy) meghasonlik, akkor zűrzavar/epilepszia alakul ki.

Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>

 

Sándor György humorista és ős-standupos interjút adott a 24.hu-nak, amiből kiderül, 81 évesen is képes zavarba hozni a járókelőket egy-egy poénnal, illetve tudatosan próbál jelen lenni a pillanatban. Az okostelefontól és a tévétől pedig eltiltaná az embereket.
"Hahó, a Falk Miksa utca felé megy? Mert akkor elvihetne!" – szólított le mindjárt az interjú előtt egy takarítót Sándor György, majd belefogott egy anekdotába arról, hogy aznap reggel a buszon leült vele szemben egy lány az okostelefonjába mélyedve, és tulajdonképpen addig a pillanatig nem volt jelen, míg Sándor meg nem szólította. "Ne bánkódjon" – mondta neki, mikor a lány szemében megjelent egy könnycsepp.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

 

 

Wahorn András művének címe: Mi van a paradicsom-főzelékben?, 1975. A groteszk és szürreális alkotását látva született meg bennem a kérdés: mi van a Zimányi-gyűjteményben? Több mint kétszáz alkotás látható a tárlaton.

A kiállítás címe, Nahát!, telitalálat. Lóránt János Demeter 1999-es alkotása Wahorn művével párba állítható. A rendszerváltás utáni világ, bár új világként jelenik meg, a változás fondorlatossága miatt valami mégsem változik. Wahorn műve az alkotás kétségeire kérdez rá, a művészi lét lehetetlenségére, Lóránt alkotása a kívülálló ember tehetetlenségére, kibicségére mutat rá, nem részese a játéknak. Wahorn figurája metamorfózison megy át, egy állapoton, a képen látható tájkép üressége és napfelkeltéje akár giccs is lehet, a tárgyi világ felborult, rendezetlen, a két motívum önellentmondás. Lóránt szaggatott színfoltjai álomszerűvé teszik az alkotást. Rossz álom csak, mi álmodjuk, de nem mivelünk történik. Apró nüansz a képen, hogy nem tudjuk, a karámon kívül vagyunk, vagy belül. 

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

 

A Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben.

Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

– Mit jelent számodra a sebesség, ha már hasítás?

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 


Kínos!

Az Amit nem akarsz tudni a szüleidről egy vígjáték szeretne lenni, melyben két szülő pénzügyi gondjaik megoldásáért bármire képesek, persze mindezt egyetemista lányuk tudta nélkül.

Borzasztó kemény az alaphelyzet: egy fényűző környéken fenntartani a látszatot, hogy tudjuk még a rongyot rázni. Noha ebből az elsőre sem éppen rekeszizomgyilkos sztoriból, még így is lenne némi esély humort kibányászni, és a Salma Hayek-Alec Baldwin páros sem teljesen reménytelen kiindulásnak, azonban szűk negyedórát követően nyilvánvalóvá válik, hogy túl optimisták voltunk. A túl sok szöveg csekély cselekménnyel párosítva eleve nem szerencsés, ráadásul a párbeszédek inkább alpáriak, mint sziporkázóak így idejekorán gyászosan unalmassá válik a történet, és inkább hamar üveg után nyúlnánk.

Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>

 

A fotográfia médium, kommunikációs felület mindenki számára.
Jövő? Ahogy kilátásainkat nézem, lassan a 12. századot írjuk, amikor is az alkímiának nagy keletje volt. Valójában a fotográfia is ennek köszönheti megszületését. Kísérletezés ezzel, azzal, vegyszerekkel, üveglemezzel, fénnyel, s aztán megszületett – immáron Nicéphore Niepce nevéhez köthetőn (ő még a sötétkamrában elhelyezett és júdeai aszfalttal bevont ónlemezre vetődő képet rögzítette) – amit mi fényképezésnek nevezünk. Ez a külvilág mechanikus leképezése az ember közvetlen közreműködése nélkül.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

Egy senki által nem látogatott galériában, hetven ember jelenlétében rámutatunk arra, hogy. Ez egy vicc. – György Péterrel beszélgettünk Faustus Afrikában című könyvéről és annak kapcsán.
Induljunk el a könyv első szövegéből, a kvázi-bevezetőből! Egyszerre esszé, egyszerre analízis, egyszerre provokáció. Erős állítások gyűjteménye. Az egyik, ami kitűnik, az a globális művészeti világ kritikája.
Isztambultól Pekingig mindenki egész nap biennálékat rendez, és vonszolják a kortárs műveket körbe-körbe a világon elmondhatatlan pénzekért. Mindez a nagyon balos retorikában folyik, miközben ez egy vicc. Ez tényleg a szalonforradalom maga. Ülünk a Velencei Biennálén, a Dokumentán, és arról beszélünk egy szobában, hogy a művészet forradalma hogyan néz ki. Sehogy. Ez nem a művészet forradalma, ez az art world retorikája. Ez piaci termék, ami többek között arra jó, hogy a legjelentősebb múzeumok fönntartsák a progresszió látszatát.
 

A kaposvári színészképzésben tanuló Szász Júliával igazságérzetről, versszavalásról, Csehov-drámákról beszélgettünk.
Szász Júlia színművész a Körhinta Marijaként először lép a Nemzeti Színház színpadára, de határon túli és vidéki előadásokon egy ideje már játssza a szerepet. A huszonnégy éves pályakezdő Aradon, magyar közönség előtt debütált a klasszikus Fábri-film színpadi változatában. Meghatotta, hogy a közönség felállva, sírva együtt énekelt a szereplőkkel.
A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójának számító Körhinta című színpadi előadásban Waskovics Andreával váltott szereposztásban játssza a női főszereplő, Mari karakterét. A darabot négy évvel ezelőtt mutatták be, de akkoriban még nem szerepelt benne. Miként került a produkcióba?
– Marit eredetileg Waskovics Andrea játssza. Ő időközben a Vígszínházba szerződött, így nehéz egyeztetni vele az évad összes előadásnapját. Tavaly áprilisban Vidnyánszky Attila igazgató úr, a darab rendezője megkérdezett, volna-e kedvem beugrani, mert már akkoriban azt tervezte, hogy készít az előadásból egy utaztatható verziót, amit minél több helyre el lehet vinni, elsősorban a határon túlra. Ehhez egy kicsit fel kellett újítani az előadást, én ebbe a fázisba csöppentem bele.

Tovább a magyarkurir.hu cikkére >>>

 

Új sorozatunkban pécsi képző-, és iparművészeket mutatunk be azzal a nem titkolt céllal, hogy közelebb hozzuk az alkotókat és alkotásaikat olvasóinkhoz.
 
Gajcsi Blanka pécsi születésű és Pécsett alkotó szobrász és ötvösművész.
A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában ötvös szakon végzett, később pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szobrász diplomát szerzett. Szobrászként számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. Mind közül talán diplomamunkája a legnépszerűbb: Pinocchina nevű életnagyságú fabábuján keresztül mutatja be saját hétköznapjait egy fotósorozaton keresztül. Diploma után inkább az ötvösség, ékszertervezés felé vette az irányt. Ráadásul egyből a mélyvízbe dobták, ugyanis Zoób Kati divattervező Zsolnay art déco ihletésű kollekciójának ékszereihez ő készítette az ötvös munkákat.
 

Országos visszhangot váltottak ki a REÖK (Regionális Összművészeti Központ) kiállításai: a műtárgy.com és a kulter.hu toplistáira is felkerült Virgilius Moldovan Szegeden rendezett tárlata. Az elmúlt évtized alatt meghatározó jelentőségű képzőművészeti kiállítóhellyé vált REÖK igazgatójával, Herczeg Tamással és Dr. Nátyi Róbert művészeti tanácsadóval, kurátorral beszélgettünk.

Milyen közegben nyílt meg a REÖK 2007-ben?

Herczeg Tamás: A 2000-es évek elején történt egy nagy „képzőművészeti bumm”, mely egy szemléletváltás következménye. Jelesül annak, hogy Budapesten művészeti-menedzseri gondolattal, művészettörténeti elvek mentén létrehozták a Monet és barátai kiállítást, amely erős hatással volt nemcsak a főváros, hanem a vidék életére is. Megjelentek világhírű mesterek tárlatai számos helyen, és létrejött több kiállítóhely az országban: közöttük a REÖK is

Tovább a mutargy.com cikkére >>>

 

A Hipnotizőr és a Lesben titokzatos szerzőpárosa, a Lars Kepler álnév mögött rejtőző házaspár személyesen mutatja be a Joona Linna-történetek következő darabját, a Nyúlvadászt a magyar krimirajongóknak.

Magyarországra érkeznek „Keplerék” Személyesen mutatja be új magyar nyelvű könyvét a skandináv sikerpáros. Északi borzongásból eddig sem volt hiány a hazai könyvespolcokon, az Animus Kiadó jóvoltából pedig a Hipnotizőr és a Lesben titokzatos szerzőpárosa közönségtalálkozó keretében mutatja be legújabb magyar nyelvű könyvét az olvasóknak. A Lars Kepler álnév mögött rejtőző házaspárral április 12-én találkozhatnak a krimirajongók.

Tovább a cultura.hu cikkére >>>

 

Ritkábban emlegetik a kelleténél 2018 legnagyobbjai között a kolumbiai bűneposzt, holott friss levegőként áramlik a hazai premierek kínálatába.
Itthon alig sikerül reprezentálni a latin-amerikai filmművészet csapásirányait, ám ha olykor mégis, kincsekre bukkanhatunk. Legutóbb az Egy fantasztikus nő jött és tűnt el feltűnésmentesen, most alighanem A kígyó ölelése rendezőjének új dobására vár ugyanez a sors. Ciro Guerra és ex-felesége, Cristina Gallego – akik épp a tárgyalt mozi forgatásakor váltak el – a látszat ellenére egy pillanatra sem emelik el a reáliáktól gengszter-tragédiájukat, épp a bárki által ismert, az akárkit felemésztő emberi fekélyek hatalmas sodrásában rejlik a film igazi ereje.

Tovább a filmkultura.hu cikkére >>>

 

A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas színésznő, kilencedik évadát tölti a Nemzeti Színház tagjaként. A színműirodalom legnagyobb szerepei mellett fesztiváldíjas filmalkotások sokaságában is főszerepet játszott. Sok műfajú művész, anyaszínházában egyebek közt Willy Loman feleségét, Lindát alakítja Az ügynök halála című Arthur Miller-drámában, a Játékszínben pedig Peter Quilter Mennyei hang! című vígjátékában pedig Florence Foster Jenkins, a világ legrosszabb énekesnőjének szerepét játssza. Bánsági Ildikó életének, pályafutásának meghatározó állomásait felidézve azt is elmeséli az Origónak, hogy egykor a fagyott sörön is szokás volt korcsolyázni, mesél oroszországi felmenőiről, hegesztői tapasztalatáról, konzervgyári feladatáról, arról, hogy miként szerződött a Vígszínházhoz, miközben az aranykorát élő kaposvári társulathoz készült. Ahogy azt is elárulja: egy-egy színészi feladata előtt mégis arra kéri a jóistent: adja meg azt a kicsike pluszt, kegyelmi pillanatot, ami segíthet összeforrni a szerepével.

Tovább az origo.hu cikkére >>>

 

Ahogy rengeteg korombeli óvodásnak, nekem is az egyik legnagyobb hősöm volt Bud Spencer. (És persze Terence Hill, hiszen a két ember neve összeforrt, de itt most az egyszerűség kedvéért csak Bud Spencerről lesz szó.) Az első poszterem egy tévéújságból kivágott Bud Spencer-fej volt, és hiába adták már akkor is hetente a filmjeit, a legjobbakat felvettük videóra, és hétvégén kora reggeltől délutánig azokat néztem. A lelkesedés később alábbhagyott, de felnőttkoromban sem múlt el teljesen, a 444 indulásakor például kritikaparódiákkal tisztelegtem Bud Spencer előtt, majd előre megírtam a nekrológját is.

Tovább a 444.hu cikkére >>>

 

A győri Klesitz Piroska fotókiállítása március 3-án, szombaton nyílt meg a lébényi Szent Jakab Látogatóközpontban.
A kiállítást Gőgh Tibor plébános nyitotta meg, majd kötetlen beszélgetés keretében Klesitz Piroska mesélt arról, mit jelent számára maga fotózás, miért szereti a „színtelenséget”, a fekete-fehér színvilágot és milyen tematikát választott a közönség által május végéig megtekinthető tárlatnak.

Tovább a magyarkurir.hu cikkére >>>

 

nagy valószínűséggel öngyilkosságot követett el egy fiatal férfi, akinek holttestét egy hídon felakasztva találták meg a szlovák-magyar határon a Zoltán nevű 20 éves fiatal holttestét csütörtökön találták meg a nagykürtösi járásbeli busa (bušince) községnél a holttest pedig az ipoly folyó felett átívelő vashídon lógott a helyszínre a szlovák és a magyar rendőröket is riasztották ugyanis el kellett dönteni még szlovák vagy már magyar félen találták-e a holttestet végül a szlovák hatóságok fogják kivizsgálni az ügyet halálhíre ugyanakkor jelent meg mint a berlin felett az ég angyalának halála kit az innenső és a túlpart egyként gyászolt ugyanazon folyóval osztatlan figyelemmel

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

 

Interjúnk a magyar kultúra napján tartott Szerelmem, Erdély című önálló estje előtt készült a miskolci Művészetek Házában.

Vona Ildikó: Milyen emléked fűződik a városunkhoz?

Rékasi Károly: Miskolcon többször jártam. Először az Akropolisz Színpadon, aztán Détár Enikővel játszottuk a Jelenetek egy házasságból című darabot itt, és ezzel a Wass Albert-esttel is voltam már a Művészetek Házában. Emlékszem, utána fent a büfében tartottunk egy fogadást, ahol a nézők közül rengetegen elmondták, hogy mekkora élményt okozott nekik az előadás.

– Hogy vagy? Csak azért kérdezem, mert amin az utóbbi időben keresztül mentél, az nem semmi!

– Azzal nem foglalkozom, mert az már a múlt. Megváltoztatni nem lehet. Olyan, akár a történelem: tudomásul vesszük és építünk rá. Én is ezt csinálom.

Tovább a pannonhirnok.com cikkére >>>

 
 
A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.
A kádári szocializmus Magyarországán alapvetően egy módon lehetett autóhoz jutni: ha az állampolgár igénylést nyújtott be a Merkur vállalathoz a vágyott típusra, amit jó pár év várakozás után utalt ki neki az állami autóforgalmazó cég. A személygépkocsik iránti kereslet ebből adódan folyamatosan többszöröse volt a KGST keretein belül hazánkba érkező autóimport adott évi számainál, erre az igényre válaszul nyitott a Merkúr végül az országban több hivatalos használtautó-telepet.
Budapesten 1965-ben nyílt meg a legendás angyalföldi autópiac, a Röppentyű utca 73 szám alatt. A Merkur használtautó-telepéről így írt akkor az Autó-Motor:

Tovább az index.hu/fortepan cikkére >>>

 

„Ki a jóisten ez a Várkonyi Judit? – morfondírozott Örkény, és megfordult a sírjában.” Így zárul a Kalandárium 2019. S ha már Örkény is ezt kérdezi, akkor mit szólhat az egyszeri olvasó?
Nem kérdezheti ő is ugyanezt. Hogy ki a jóisten ez a Várkonyi Judit. Azt mindenesetre tudni lehet, hogy ez a Várkonyi Judit elég ravasz. Mert ha valaki így fejezi be második Kalandáriumát, akkor az nagyon is elejét akarja venni mindenféle támadásnak. Mert hát csak fölidéződnek az Örkény-egypercesek, s csak összevetődnek a kalandáriumiakkal. De kár Várkonyi Juditnak ennyire óvatosnak lennie. Mert Örkény ide vagy oda, ezek a tízmásodpercesek nagyon betalálnak.
 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal