VideóA PécsTV csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Hagyományteremtő céllal rendezték a kaposvári Vaszary Képtárban az első Betonszobrászati Triennálét. A jövőben háromévente rendezendő kiállítás a betonnal, mint kortárs művészeti médiummal foglalkozik, elsősorban a technológiai innovációra fókuszálva. Pajger-Kovács Lilla művészettörténész, a Vaszary Képtár vezetője a Triennálé ötletgazdája, aki Veress Balázs és Csurgai Ferenc szobrászművészekkel és Szilágyi Csilla üvegtervező művésszel együtt gondolkodva alapította a triennálét. Szervezője és kurátoraként Pajger-Kovács Lilla Szilágyi Csillával, kurátortársával közösen álmodta meg a mostani tárlatot. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A költészet története során az ember mindig új utakat keresett arra, miként fejezhetné ki mindazt, amit a hétköznapi nyelv már nem képes elmondani. A líra évszázadokon át a hangzásból, a ritmusból és a jelentések finom rétegződéséből építette fel saját világát. A huszadik század avantgárd törekvései azonban új kérdést tettek fel: vajon a vers csak akkor vers, ha sorokba rendezett szavakból áll? Vagy képes a látvány, a tipográfia, a tér és a forma is ugyanúgy megszólaltatni a költészetet? Tovább a dunapartmagazin.hu cikkére >>>
„Érvényes, vagy legalábbis érdekessé tehető megközelítési lehetőségeket tehát találunk bőven – ezért is olyan meglepő, hogy a Zug egyikkel sem kezd semmit, sőt, az aktualizáló törekvés érdekében súlyosan elhibázott módszertannal nyúl Móricz szövegéhez.” A tiszazugi arzéngyilkosságok esete a legismertebb magyar bűnügyi perek egyike – a relatíve elszigetelt környezetben, szűk közösségekben szocializálódott nők mérgezés útján szabadultak meg családjuk erőszakos vagy munkaképességét elvesztett (tehát fenyegetést és/vagy terhet jelentő) férfitagjaitól. 1929 és 1931 között tizenkét vonatkozó tárgyalás zajlott le, a huszonnyolc elítéltből hat számára halálos ítélettel. Vastag törzsű kultúrtörténeti fába vágja a fejszéjét, aki ezzel kíván kezdeni valamit, hiszen a feldolgozott anyag érzékeny mivoltán túl a korábbi megközelítésekkel is érdemes számot vetni: ide sorolható többek között Pálfi György 2002-es diplomafilmje, a Hukkle, amely a koherens emberi beszéd teljes hiányára épít a falu megrajzolásában, de kizárólag a korabeli szépirodalomra koncentrálva is jelentős a merítés. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
A Munkácsy-díjas festőművész különleges teaser plakátot készített Hartung Attila A pokol élővilága című, független gyártásban készült pszichothrilleréhez. A James Ensor groteszk világát idéző alkotás a film társadalomkritikus hangulatát és főszereplőit is megidézi. Hartung Attila második nagyjátékfilmje, A pokol élővilága nemcsak különleges szereposztásával, hanem már pusztán a műfajával felhívja magára a figyelmet. A rendező ugyanis Veres Attilával, az Itt érzem magamotthon szerzőjével olyan feszült és csavarokkal teli pszichothrillert írt, amely a kortárs magyar valóságra rezonál. Ehhez a groteszk világhoz, valamint a filmben szereplő számos képzőművészeti utaláshoz tökéletesen passzol drMáriás festőművész munkássága, így a produkció a Mozinet filmforgalmazóval közösen felkérte őt a teaser plakát megfestésére – adta hírül a Mozinet. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Június közepén, sajtótájékoztató keretében mutatkozott be egy új, független pécsi színház, a SPOT. A társulat a SPOT Egyesület égisze alatt működik, melynek a függetlenség nem egyszerűen egy működési konstrukciót jelent, hanem egyfajta szellemi szabadságot is, amellyel bátran választhatnak témákat, formákat és alkotótársakat, mentesen az intézményi keretektől. Az egyesületet Koszta Gabriella, Füsti Molnár Éva, Bocskai Virág, Szeri Martin, Wirth Balázs, Vlasits Barbara, Szalafi Bernadett, Hári Judit Kinga, Farkas Gyula, Varga Zsolt, Biri Gábor hozták létre. Mindannyian hisznek abban, hogy a régió kulturális élete akkor marad egészséges és dinamikus, ha a kőszínházi struktúra mellett létezik egy professzionális, rugalmas és az aktuális társadalmi kérdésekre gyorsan reagáló, független bázis. Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>
A Filharmónia Magyarország Zeneszüret Fesztiválja szeptemberben ismét különleges hangulatot varázsol Pécs történelmi belvárosába. A hazai és nemzetközi klasszikus zenei élet kiemelt találkozóhelyévé válik idén ősszel Pécs – közölte a hetven éves jubileumát ünneplő Filharmónia Magyarország. A Zeneszüret Fesztivál mellett a város ad otthont a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenynek is, amelyet az online közvetítésnek köszönhetően a világ bármely pontjáról követhetnek az érdeklődők. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
A Molnár Ani Galéria közelében található, belsőépítészeti szempontból remek kialakítású projektgalériájának, az am projectsnek a falain a galéria spanyol művészének, Sonia Navarrónak eszpartófűből font, szoborként, képként és reliefként is „viselkedő”, színes szőnyegkompozíciói láthatóak. A művésznek a galéria másik, klasszikus terében, a mostani, nyári csoportos kiállításon bemutatott textiljei nem ennyire izgalmasak, viszont jó kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy három magyar alkotó műveivel együtt a szöveg és a kép lehetséges kapcsolatairól lehessen gondolkodni.
…két előadást választottam, amelyekhez annak idején, a célkorosztályhoz tartozva biztosan tudtam volna kapcsolódni, mert engem foglalkoztató kérdéseket vetettek fel. Idén mindössze két napot tudtam eltölteni a kecskeméti bábtalálkozón, így amikor hétfő hajnalban az állomás felé bandukoltam, azon gondolkodtam, ha már átfogó képet nem adhatok róla, hogyan válogassak abból a hét előadásból, amit a két nap alatt láttam. Végül arra jutottam, hogy ezúttal hagyom, hogy a gyermeki énem döntsön. Azt a két előadást választottam, amelyekhez annak idején, a célkorosztályhoz tartozva biztosan tudtam volna kapcsolódni, mert engem foglalkoztató kérdéseket vetettek fel. Alaposabb átgondolás után persze a többihez is találtam kapcsolódási pontokat, de e vállaltan szubjektív jegyzetben most mégis maradtam az első gondolatnál. Tovàbb a kutszelistilus.hu cikkére >>>
„Az egyik hajó húzza-vonja s ugyanakkor taszítja a másikat – vajon nem ezt nevezzük egyébként irodalmi hagyományozódásnak?” – kérdezi Margócsy István Hajóvonták találkozása című könyvében. A nyelv, az állam, a vers, a létezés hajója ősmetafora Alkaiosz óta, de a hajók mozgására és az összetartozó vagy össze nem illő úszóalkalmatosságok viszonyára és a vízfelület mintázataira valahogy kevesebbet figyelünk, mint kellene. A hajórengetegben, mi tagadás, nem mindig látszik a holnap hőse, és a változó felszínt magasról nézve nem mindig azonosítható a korábban, önmagában olyan tekintélyesnek látszó jármű sem, s ilyenkor a sokat látott irodalomkritikus Tompa Mihállyal együtt hitetlenkedve kérdezi: „Hol a hajó, mely a habok gyüremletén, / Az örvények felett átsiklott könnyedén, / S vitorla-szárnyakon vigan repülve ment?” Az irodalmi hagyományozódás készít pillanatfelvételeket, hatalmas, panorámás tengeri festményeket is, de mivel fraktálszerűen maga is része annak, amit elbeszél, csak azt teheti közszemlére, amit megőrzött.
György-Kessler Márta Találkozás a Buddhával (Meeting the Buddha) című dokumentumfilmje jóval több egy szokványos dokumentumfilmnél, bár kétségkívül sokat lehet tanulni ebből az alkotásból, jóval lényegesebb vonása az, ahogyan a személyesség erejével a nézők lelkére hat. A film fókuszában a nyugati és a keleti gondolkodás, világlátás találkozása áll, amelynek a gyújtópontjában egy tényleges találkozás mutatkozik meg, mégpedig Ole Nydahl és Hannah Nydahl 1969-es, sorsfordító találkozása 16. Karmapával, akit „élő Buddha”-ként és a „jógik királya”-ként emlegettek. Ez az élmény nem csupán Hannah és Ole Nydahl életét változtatta meg végérvényesen, hanem őáltaluk a nyugati világ számára is új szellemi-spirituális irányvonalat és jelentős átalakulást jelentett. György-Kessler Márta filmje megindítóan mesél az útkeresésről, a nagy, egész emberéletet felforgató találkozásokról és felismerésekről, a nyitottságról, amely nélkül semmiféle változás nem lehetséges, a szeretetről, az elköteleződésről, az életfeladatokról, küldetésekről és arról, hogy miképp bontakozhat ki a mindezekben rejlő transzformatív erő.
Július 2. és 5. között tizedik alkalommal öltözteti fényárba Pécs belvárosát a Zsolnay Fényfesztivál. Annak érdekében, hogy a fesztiválélmény felhőtlen és zökkenőmentes legyen, a szervezők összegyűjtötték a legfontosabb praktikus tudnivalókat a nyitvatartástól kezdve az ingyenes parkolási lehetőségeken át a prémium élményt nyújtó exkluzív jegytípusokig. Ahogy az elmúlt években is, úgy idén is ingyenesen látogathatók a fesztivál belvárosi közterületein található fényinstallációk, utcaművészeti előadások és zenei programok. Azok számára, akik a teljes fesztiválélményt szeretnék átélni, a Fényfesztivál MAXkarszalag (5.000 Ft) biztosít belépést a Fény Útja különleges, zárt helyszíneire. Idén a Kodály Központ és a Zsolnay Negyed teljes területe is a Fényfesztivál MAX programkínálatának része. A karszalag a fesztivál mind a 4 napjára érvényes és korlátlan belépésre jogosít minden helyszínen. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
Tóth-Szunyog Júlia személyében egyszerre van jelen a 21. századi, urbánus és az ősi, vidéki nő archetípusa. Ahogy művészetében is harmóniát alkot anyaghasználatának és megfogalmazási módjának progresszivitása témái archaizmusával – legújabb lapszámunk képzőművészeti írását ajánljuk. Tudják, van az urbánus nő, rövidre vágott, festett szőke haj, csillámporos szemhéj, magabiztos jelenség, látszatra a 21. század női archetípusa. Ez volt az, amit először láttam meg belőle. Beszélgetni kezdtünk, és ennek az urbánus nőnek megmutatkozott egy másik arca is, a mélyebb, ősibb nő, aki a vidéki életben érzi igazán otthon magát. Eleinte még kerestem az összhangot a benyomásaim között, de idővel minden a helyére került. Tóth-Szunyog Júlia négy éve Tállya lankái között él. Nem kirándul a természetben, hanem benne létezik, figyeli a fény változását, az évszakok ritmusát, a föld textúráját. Művészete ebből a kettősségből születik, a modern nő látványos jelenléte és az „ősi nő” ösztönös, földközeli tudása találkozik benne. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Kedves díjazott, kedves Béla, hölgyeim és uraim![1] Engedjék meg, hogy nyitányként felolvassam Markó Béla Megnyílsz neki című szonettjét. E költemény markáns, ugyanakkor bensőséges belépési pontokat kínál a gazdag életmű olvasásához, lírafelfogásának, szemléleti mibenlétének jobb megértéséhez.
A Hungarian Art and Business legújabb kiállítása a textilművészet évezredes öröksége előtt tiszteleg, miközben kortárs művészeti alkotásokkal párhuzamba állítva helyezi őket új megvilágításba. Térben és időben teremt kapcsolatot a kiállítás, mikor európai és Európán kívüli kortárs képző- és iparművészeti alkotásokat és többszáz éves hagyományos technikával készült textileket helyez egymás mellé. Ezáltal felhívva a figyelmet arra, hogy a művészet feladata, célja, témája minden korban, minden világrészen ugyanaz: szebbé, jobbá, nemesebbé tenni az életet. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Az önmagára olykor anarchistaként és okkultistaként is hivatkozó szerző mágikus világot teremtett. Újabb darabja, a közönséges haikukötetnek aligha nevezhető, angol nyelven írt könyve is ebben „játszódik”. Kilépünk a hagyományos haiku szigorú struktúrái közül, az eredeti formából csak pillanatnyi benyomást rögzítő szerep marad meg. A 36 vizuális alkotás mindegyikéből elmaradnak a szavak, helyettük a képek beszélnek. Sokszínű, körvonalaiban kissé elmosódott, spirituálisan túlfűtött, látomásszerű képek ezek, erős jelentéssel. Nekünk kell előhívni belőlük a nem létező szavakat. S a képek mintha valamiféle homályos történetek töredékei lennének, ahogy ezt a Last Puzzle című vers is megjeleníti. S láss csodát, a darabokból végül összeáll a rejtvény megfejtése. Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>
Ahogy az atlétikában, a jazzben sincs egyetlen győztes szám: mások a sprinterek, a maratonisták és az összetett bajnokok. A mainstreamtől a blueson és a fúziós zenén át a legizgalmasabb kísérletekig szinte minden megtalálható a Balaton környéki nyári fesztiválok kínálatában. Lehet hasonlóság a jazz és az atlétika között? Persze, az improvizatív zene és a sportok királynője „édestestvérek”. Az utóbbiban létezik a maraton mellett sprintszám és váltó, a gerelyhajítás és súlylökés mellett jól megfér a távol- és magasugrás, és akkor még nem is beszéltünk az öttusáról. De soha nem nézünk meg mindent. Szelektálunk. Minket se szeret mindenki, mi miért szeretnénk mindent? Rendhagyó szubjektív balatoni fesztiválmustra következik ínyenceknek. Tovább a nepszava.hu cikkére >>>
Esse Bánki Ákos Art Szalon Társalgóban megvalósuló, Fénykonstrukciók című kiállítása a tereket és a fényt állítja fókuszba. A tárlaton a klasszikus olajképek mellett és cianotípiával készített, festészeti és grafikai technikákat ötvöző alkotásokat, illetve plexire festett, fénnyel világított munkákat látunk. Az Art Szalon Társalgó Art Deco stílusú épületének impozáns tereiben megvalósuló tárlat szinte szakrális jellegűvé válik azáltal, hogy a világított képek és a triptihonszerűen összeálló munkák, katedrális jellegűvé alakítják a teret, ahol a fény szabad áramlása a képek alkotta atmoszférában valósul meg. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
A 97. Ünnepi Könyvhét keretén belül beszélgetett Terék Anna Horváth Adéllal, a Sok ördögök szerzőjével június 14-én. Szó esett a könyv keletkezéséről, Horváth írói praktikáiról, és hogy mi jelenti neki a legnagyobb motivációt az alkotás során. A vasárnapi programsorozat legelső beszélgetése pontban tízkor kezdődött a Vörösmarty téren. Horváth és Terék együtt lépett fel a színpadra, helyet foglaltak, és Terék már rögtön fel is tette Horváthnak az első kérdését: érdekelte könyve megírásának háttere.
Milyen érzés egy mentálisan beteg testvér árnyékában felnőni? A magyar származású kanadai rendező bevette a világot első nagyjátékfilmjével, az emlékezés korlátairól szóló, időutazós Blue Heronnal. Tavaly Locarnóban és Torontóban nyerte el első díjait, idén júniusban a magyar mozik is bemutatták, Sophy Romvari a francia premier kapcsán jelenleg Párizsban népszerűsíti filmjét. Interjúnkban mesélt arról, hogyan válhat a mélyen személyes dimenzió érdekessé idegenek számára, mennyire magyar a Blue Heron, és arról is, szeret-e Istent játszani. Irány a világ egyik különleges szépségű helye, a Vancouver-sziget! Édesapád operatőr akart lenni, ezt a szakmát tanulta Magyarországon, aztán kivándorolt Kanadába a nyolcvanas években, és végül nem lett belőle operatőr. Viszont, legalábbis ezt ábrázolod a filmben, állandóan videózta és fotózta a családja életét. Szerinted ez az élmény szerepet játszott abban, hogy most rendező vagy? Valószìnűleg van kapcsolat a kettő között. Művészi beállítottságú szülők mellett nőttem fel, sok filmet néztünk és sok zenét hallgattunk, érdekelte őket a művészet minden formája. Bátorítottak, hogy művész legyek, szóval nem volt nehéz elmondanom nekik, hogy filmkészítő akarok lenni. De előtte sok különböző művészeti ágat kipróbáltam, színészkedtem, festegettem és táncoltam. Csak a húszas éveimben fordultam a rendezés felé. És igen, úgy nőttem fel, hogy állandóan az arcomba volt nyomva a kamera. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
„A festmények és a szőnyegek is jelentést hordozó felületek: olyanok, amelyekbe éppúgy beleíródnak az egyéni sorsok, mint az emberiség kollektív tudása. Ez a gyakorlat kortól és kultúrától függetlenül újra megismétlődik, és láthatóvá teszi, hogy a különböző időkben és helyeken született alkotások ugyanannak a folytonosan visszatérő folyamatnak a lenyomatai.” A Hungarian Art & Business (HAB) új, az Összeszőve – Történetek szálról szálra című impozáns tárlat gondolati hátterét foglalják össze az idézett sorok. A Kocsis Katica kurátor által megálmodott és megvalósított kiállítás ezt a szüntelenül visszatérő szándékot teszi láthatóvá kortárs képek és régi szőnyegek párbeszédbe állításával. A kiállítók sora jól ismert nevekből áll. Néhány közülük: Bernáth András, Csató József, Koltai Barbara, Koleszár Kata, Diki Luckerson, Újházi Péter, Again Isheanopa Chokuwamba. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
(Kép forrása pecsma.hu)
