Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Nem kérdés, hogy Beavisnek és Butt-headnek manapság is van helye köztünk, hiszen ami most megy mindenfele, az színtiszta, szűretlen baromság.

 

Beavis és Butt-head örök. A mozgóképtörténet legcsodálatosabb gyökérpárosa a feneketlen hülyeség manifesztációiként elmozdíthatatlanok a mindenkori morális és intellektuális mélypontokból. Épp ezért – hála a magasságosnak – bármikor elő is vehetők. Bármilyen kor bármilyen szituációjában is csendül fel imádnivalóan debil röhögésük, a lényeg változatlan marad: a világunk egy olyan retardált és irracionális hely, amelyben ez a két szélütött furkó büntetlenül randalírozhat. Ez volt Mike Judge kultikus szatírájának legnagyobb újdonsága 1993-ban, erre játszott rá a Hülyék paradicsomában (Idiocracy), és úgy tűnik, hogy állítása manapság is igaz. A Cheech Marin és Tommy Chong tompító füstfellegéből kimászott két szefós (akik nélkül egyébként nincs Bill és Ted, Wayne és Garth, Dumb és Dumber, Jay és Néma Bob sem), pusztításaiért egyaránt okolható az agymosó média, az agymosott társadalom és kreténségük térdcsapkodósan abszurd kontrollálhatatlansága, ami mintha a srácok szuperképessége lenne. Annyira seggek, hogy nemcsak megbántani nem lehet őket, de elpusztítani sem. Annyira seggek, hogy azt senki nem hiheti el. Annyira seggek, hogy azt simán össze lehet keverni a zsenialitással.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

 

 

Vigyázz, a kert a hídon túl már dzsungel. / Arra vesznek el a legvakmerőbbek. / Változnak liánná, tigrissé, kővé, / S nem gondolkoznak a kert titkáról többet.* A PRAEda kéthetente hétfőn megjelenő kiállítás- és eseményajánló cikksorozat, melyben korábbi gyakornokok, és most már jelenlegi szerzők mutatják meg azt saját szemszögükből, hogyan választják ki azokat a képzőművészeti programokat, amelyekről nem érdemes lemaradni. Célkeresztben Novotny Gergely** kiállításajánlói.

Van kedvesebb a harmatos rét, a fűzfa árnyékában lustán nyújtózó folyó vagy a frissen kiforgatott föld illatánál? Valószínűleg sokan szeretik még a pézsmát, a vaníliát vagy a citrusos aromákat, de számomra egy illat sem olyan különleges, mint az üvegben halványzölden derengő Dipthyque L’Ombre dans l’Eau parfüm. Talán furcsa képzőművészekhez vagy alkotásokhoz illatokat társítani, mégis ez az a hangulat, az a benyomás, amely igazán befolyásolta a választásaimat. A kiállítások kapcsán, amelyeket ezen a héten kiszemeltem ez a nagy múltú, friss és komplex illat jutott az eszembe. A könnyű, de szokatlan permet összetéveszthetetlen, ugyanígy azokról a kiállításokról sem feledkezik meg egyhamar az, aki hagyja, hogy az e heti praeda kimerítő hajszára csábítsa.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

 

A legjobb előadás Nagyváradi Szigliget Színház Fotó: Tugya Vilmos

A Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiváljának Díjazottjai

2022. június 24. és július 2. között rendezték meg a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége a Zentai Magyar Kamaraszínház volt.

 Érkeztek társulatok a többi között Szabadkáról, Újvidékről, Székelyudvarhelyről, Gyergyószentmiklósról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Beregszászból, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Aradról, illetve Sopronból, Komáromból és Gyuláról.

 A magyarországi társulatok közül például a Játékszín, a CSAK! – Csengeri Alkotó Közösség, az Orlai Produkció és a Bánfalvy Stúdió lépett színpadra.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

 
Henri Matisse: Algíri nő, 1909. Forrás: Centre Pompidou

 

A nagy nyári melegben sokszor ki sem mozdulna az ember otthona hűsítő falai közül. Következő kiállításajánlónkban a vibráló színek kaptak főszerepet, ehhez pedig olyan tárlatokat igyekeztünk összegyűjteni, amelyek látogatásával, akár rövid időre is, de el tudunk menekülni a tikkasztó hőség elől.

1. Szépművészeti Múzeum: Henri Matisse – A gondolatok színe

A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő kiállítás Matisse első tárlata Magyarországon. A több mint 100 művet felvonultató kiállítás végigvezet a művész életművének minden meghatározó szakaszán a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig.

Tovább a mutargy.com cikkére >>>

 

 
G. István László Fotó: Kaszás Tamás / index

Vékony, zöld könyvecske, elfér kabátzsebben is, mégis benne van az egész univerzum. G. István László úgy felejti nyitva című, tizenharmadik verseskötete metafizikai kérdéseket, bibliai példázatokat és hétköznapi jelenségeket boncolgat, nem mellesleg az idei Artisjus Irodalmi Díj egyik nyertes műve. A költőt kérdeztük a kötet keletkezéséről, a versek helyéről karrierjében, és arról, vajon mi emeli ki ezt a kötetet a többi közül.

Mi az úgy felejti nyitva esszenciája?

Az előző verseskötetem, a Földabrosz révbeéréskötet volt, ezzel a kötettel viszont a pandémia elején kezdtem el komolyabban foglalkozni, ami minden, csak nem rév… Az egyharmadát kínnal-keservvel már korábban megírtam, de 2020 tavaszán elkezdődött egy hathetes intenzív versírói lávafolyam. A versek kiindulópontja a föld és az ég közötti axis mundi – világtengely – abszurd megfordulásának próbatétele lett.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

 

Gara Bella, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola ének-szakos növendéke lett a „PTE hangja”, miután megnyerte a rangos egyetemi versenyt. Júniusban doktorrá avatják, gyógyszerész lesz.

Hogyan kezdődött a zenei pályája?

Tizennégy évesen kezdtem gitározni, és mellette énekelni is. A gitártanárom nagyon aktív részese volt szülővárosom zenei életének, felfedezte, hogy jó hangom van, és elvitt különböző fellépésekre.

Melyik város a szülővárosa?

Nagyatád, ahol nemcsak gitároztam, de énekeltem is és versenyekre jártam. Például a Balaton Hangja Országos Énekversenyen 2014-ben harmadik lettem. Az egyetemen ismerkedtem meg az Eck AMI-s énektanárommal, Bukszár Mártával, akivel az igazi sikerek kezdődtek. 2020-ban például megnyertem az Arany Violin Országos Énekversenyt.

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

 

Weiler Péter legújabb kiállítása a művész 30 éves képzőművészeti útjának egyik legfontosabb kérdését dolgozza fel sajátos perspektívából: menni vagy maradni? A retrospektív tárlat nem végállomás letisztult és eldöntött válaszokkal. A Kár lett volna disszidálni a kétség és bizonyosság határán mozgó művészi folyamat lenyomata. A közel 40 alkotást bemutató kiállítás helyszíne Budapest egyik legkülönlegesebb háza, a Kincsem-palota. A neoreneszánsz épület, amely egykor a híres Kincsem és tulajdonosa otthona volt, talán utoljára tekinthető meg a felújítás előtti állapotában. A négy teremben berendezett tárlat vegyes technikájú munkákat vonultat fel: olaj, akvarell, giclée, közlekedési táblák, ready made, beton, plexi és NFT keveredik a mindent átívelő humorral.

SA A Kár lett volna disszidálni a kétség és bizonyosság határán mozgó művészi folyamat lenyomata?

Weiler Péter Szerintem minden művészi folyamat óhatatlanul a kétség és a bizonyosság határán lebeg. Jó esetben a bizonyossággal, azzal a belső meggyőződéssel zárul, hogy a művet érdemes volt létrehozni. A kétség adja az erőt, hogy a művész egyre tovább akarja fejleszteni, tökéletesíteni az alkotást. Ezen a kiállításon két évig dolgoztam és szándékosan minden teremben más vizuális technikát és történetmesélési megközelítést alkalmaztam. Azt akartam, hogy egy óriás kereszteződés közepén álljak, ahol már látszanak a lehetséges irányok a jövőre nézve, és legközelebb akár hat-nyolc irányba el tudjak onnan indulni. 

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

 

Balázs F. Attilát egy vele készült interjú címe „magányos költőnek” nevezte. De lehet-e magányos az a költő, akinek – olvasva a beszélgetést és nézve az életrajzát – egymás után jelennek meg a kötetei, köztük számos idegen nyelven is (ha jól számolom, csaknem negyedszáz nyelvre fordították eddig), aki verseivel fáradhatatlanul járja a világot, több nemzetközi írószervezet tagja, és nem egy nemzetközi elismerés kitüntetettje? Bár az interjúcím abban az értelemben feltétlenül igaz rá, hogy végül is minden költő magányos az üres papír (képernyő) – s, Grendel Lajossal mondva, a Semmi színe – előtt. Igaz, más miatt is helyénvaló ez állítás. Hiszen jóllehet három országnak is honosa (romániai/erdélyi indulással, élet- és pályakezdéssel, majd több mint negyedszázados szlovákiai/felföldi kitérő után néhány éve Magyarországon telepedett le), és három közösség is magáénak vallhatja (vallhatná) a munkásságát (de hol vannak már a közösségek?) – lényegében magányosan, egyetlen csoportosuláshoz, csapathoz sem tartozva járja maga kijelölte költői útját már lassan négy és fél évtizede. (Amennyiben indulását a fiatal erdélyi költők 1978-as Kimaradt szó című antológiájától számítjuk, noha első versét még tizenöt éves korában, 1969-ben publikálta.) 

Tovább a szmit.hu cikkére >>>

 

 

A Külön falka kapta a legjobb játékfilmnek és a legjobb elsőfilmnek járó díjat is, az Ida regénye pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést a veszprémi Petőfi Színházban tartott gálán, mely a Magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseménye volt. A legjobb rendező Enyedi Ildikó lett, míg a legjobb elsőfilmesnek járó díjat Kis Hajninak ítélte titkos szavazással a Magyar Filmakadémia tagsága. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Hámori Gabriella vehette át, míg a legjobb férfi főszereplő díját Kulka János vihette haza. Összesen 20 kategóriában osztottak ki Magyar Mozgókép Díjakat. A közönség Nagykarácsony című filmet találta a legjobbnak. A Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa program által közösen szervezett Magyar Mozgókép Fesztivál június 9-12. között Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban zajlott.

Tovább a zene.hu cikkére >>>

 

 

 

Kortárs művészek képmásai köszönnek vissza a szentendrei ÚjMűhely Galéria nemrég nyílt kiállításában. A ViszontLátás című tárlaton olyan önarcképeket és portrékat tekinthetnek meg a látogatók, melyeken az elmúlt évek maszkviselési kötelezettség miatt elrejtett arcok ismét feltárulkoznak, közelebb hozva a képeken szereplő személyek történetét és érzelmeit.

Az önarcképek műfaja a művészet történetének egyik legrégebbi és legmeghatározóbb formája. Az alkotók saját ars poeticajuk megfogalmazásaként vagy pillanatnyi állapotuk megörökítéseként alkották meg ezeket a műveket, ezáltal pedig a legérzékletesebb formában tükröztetik teljes valójukat. Az alkotások nemcsak fizikai jellegzetességeket mutatnak, hanem gyakran analizáló önelemzések, melyek feltárulkozások, megmutatkozások megfogalmazásai is.

Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>>

 

 

Sajó Lászlót a júniusi számban megjelent Szegény Yorick Nakonxipánban című verséről Fekete Richárd kérdezte.

Akkortájt kerültél Budapestre, mikor Kormos István meghalt, találkoztál még vele?

Valóban akkor kerültem Budapestre, egyetemre, de nem találkoztam vele. Első kötetem a Móra Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg, de csak (némi viszontagság után) 1986-ban. Ennek már nem lehetett ő a szerkesztője.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

 

Lovas Emília (Szegedi Tamás András Kaméleonlány című darabjában) Független Színház, 2018

 

Május 5-9. között került sor a Független Színház Magyarországszervezésében az V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztiválra. A fesztivál első két kiadása 2017-ben és ‘18-ban Roma hősök címmel úgynevezett storytelling fesztiválként futott, ahol az érdeklődők dramatizált történetek előadásain vehettek részt, a harmadik évben lett színházi fesztivál. A roma élettörténeteket feldolgozó spoken word[1], monológ, monodráma műfajú darabokat több európai társulat színészei adták elő, a fesztivál tulajdonképpen az akkor már létező, és a sokéves szervezőmunka során létrehozott társulatok platformja, közös projektje is lett.

Tovább a merce.hu cikkére >>>

 

 
Fotó: Miknyóczki Dóri

A kitárulkozás és az elvonulás vágya egyszerre hatja át a budai Virág Benedek Ház kiállítását, miként ez a kettősség magát a művészetet is jellemzi. Az alkotás magányossága, mégis egyfajta közös, egymásra ható művésztelepi munka tükröződik a tárlaton.

Jákotpuszta zárt, mégis feltárulkozó világa

A tizenhárom művész munkáinak közös jellemző vonása, hogy a fiatal alkotók a saját maguk teremtette művésztelepen, Jákotpusztán, a világ zajától távol eső tanyán alkottak. A tárlat kísérőszövegeként közölt irodalmi pontosságú naplórészlet bepillantást enged a művésztelepen történtekbe. Tanúi lehetünk a mindent meghatározó, napsütést szinte teljesen nélkülöző, borús, esős időnek, az éjszakába nyúló szakmai viták hevének, és az alkotás folyamatainak. A vázolt nehézségek együttesen termelték ki azokat az izgalmas munkákat, amelyek a Virág Benedek Ház egymásba nyíló hét emeleti szobáját most betöltik. A nagyszerűen rendezett tárlat installációi, videói, festményei, sorozatai jól rezonálnak egymásra, izgalmas párbeszédek születnek, mintha mi, befogadók is részesei lennénk az ott töltött napoknak, illetve a megelőző három év időszakának. A változatos műfajokban készült munkák mindegyike egyfajta sajátos látlelete a néhány évvel ezelőtt diplomázott alkotók munkásságának.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

 

Patyiv desz, patyiv chudesz. Martina Horňáková romológus a tiszteletől, az érzésekről és az igazságosságról, de a roma nyelv virtuális világáról is. 

Bár édesanyja oldaláról roma gyökerekkel rendelkezik, otthon különböző okok miatt nem beszéltek cigányul. Az iskolában volt néhány roma osztálytársa, de ők is szlovákul beszéltek. Szüleitől azonban értékes ajándékot kapott – annak tudatában nevelték, hogy a romák világa egy karnyújtásnyira van, és ha többet szeretne megtudni róla, élhet a lehetőséggel. Martina Horňáková nyelvész utat talált a roma nyelvhez, megtanulta és vizsgálni kezdte. Erőfeszítéseinek eredménye az eddgi példa nélküli roma–szlovák frazeológiai szótár. A múlt évben elnyerte érte a Roma Spirit díjat.

Hogy talált rá a roma nyelvre? Mi segített a leginkább megismerni ezt a nyelvet?

Nővéremmel együtt olyan környezetben nőttünk fel, ahol a roma nyelvet nem használták aktívan. Anyánk azonban dolgozott vele, a Romathan színház számára fordított színházi előadásokat, roma folyóiratokban publikált, később iskolákat is alapított, ahol a roma nyelvet tanították. A színházban kezdtem ezt a nyelvet magamba szívni, ahová néha magával cipelt minket. Talán tízéves voltam, mikor a Miként született a hegedű – Sar ulyilya lavuta című darabban egy kis szerepet is kaptam. Szlovákul és cigányul is el kellett mondanom egy replikát a szófogadatlan babáról. A roma változat így hangzott: Aja popkica bibachtalyi! Ez volt az első roma mondatom.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

 


Johanes Doktor Faust
 

...kirívóan gyenge előadással nem találkoztunk az öt nap alatt, sőt, megúszós középszerrel se.

Most, hogy a POSzT már csak a (jó és a rossz) emlékeinkben él, még nagyobb értéknek, szinte csodának tűnik, hogy van a magyar színházi világnak egy olyan szeglete, amely oldalaktól függetlenül, a kicsitől a nagyig összegyűlik, és öt napon keresztül szakmai és emberi párbeszédet folytat egymással. A járvány miatt most négy évet kellett várni az egyébként kétévente megrendezett fesztiválra, amelyen a kis, családi bábszínházaktól a vidéki társulatokon keresztül a Budapest Bábszínházig mindenki ott van, sokan az elejétől a végéig. Nézik egymás előadásait, kíváncsiak a szakmai beszélgetésekre, és nem mellesleg örülnek, hogy együtt lehetnek.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

Április 28-án nyílt meg Pécs legújabb kortárs képzőművészeti kiállítótere, az Ancora Art Galéria, a Jókai téren.

A galéria missziója, hogy olyan hellyé váljon Pécs kulturális életében, ahol kötöttségek nélkül lehet inspirálódni. A fiatal alkotókat és a fiatal közönséget próbálják megszólítani, és bátorítani őket, hogy merjenek véleményt formálni. A kortárs képzőművészet sokszínűségét, sokféle értelmezhetőségét kívánják közelebb hozni azokhoz, akik eddig nem érdeklődtek iránta, illetve azokhoz is, akik egy kis kulturális felfrissülésre vágynak.

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

 

Ez nem Amerika címmel jelent meg a József Attila-díjas író, Benedek Szabolcs legújabb regénye. A kötet címe nem árul zsákbamacskát: a Becsey család három generációját felölelő történetében hol a jelen, hol a múlt Magyarországán járunk. A zenész és frontember Becsey Marci küzdelmes élete mellett egyre többet megtudunk a szülőkről és nagyszülőkről is. Elénk tárul a család története, traumái a felszabadítás éveitől egészen napjainkig.

A Telex tárcarovatának szerzője, Benedek Szabolcs hivatásos Beatles-rajongónak vallja magát, már több könyve is megjelent a híres brit együttesről. A két életrajzi kötetben, a 2012-ben Beatles-apokrifben az együttes szólóéveiről ír, a 2017-ben megjelent Beatles vágatlanul pedig olyan sztorikról, amelyek a közvélekedéshez képest meglehetősen más képet festenek az egykori sztárokról. De nem mindenki akkora Beatles-fanatikus, mint ő, például Becsey Márton, az Ez nem Amerikaegyik főhőse. Tény, hogy zenészként ő is elismeri a liverpooli négyes tevékenységét, és az íróhoz hasonlóan becsülettel végigolvasta Ungvári Tamás Beatles-bibliáját, valamint meghallgattaazösszes Beatles-lemezt, azonban mégis azt gondolja, hogy van bennük valami irritáló, a hangzásuk pedig túl lágy.

Tovább a telex.hu cikkére >>>

 

 
Makám együttes (Forrás: Fonó Budai Zeneház)

Immár 101. alkalommal ismerték el Magyar Örökség Díjjal a magyarság kiemelten fontos értékeit. Hat kitüntetettet méltattak a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, június 18-án tartott átadóünnepségen.

Ezúttal hat kitüntetést adtak át, a díjátadó ünnepség kulturális programja keretében rövid műsort adtak a Jászság Népi Együttes táncosai, akiket a Csík együttes zenészei kísértek, valamint Krulik Zoltán és a Makám együttes zenélt és adott elő három szerzeményt.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

 

A hetvenes évek közepétől nem él Magyarországon, mégis állandó a jelenléte a magyar kortárs képzőművészeti életben.

Bernáth Aurél növendéke volt a főiskolán, és kolorizmusán ez máig kimutatható.  A MODEM gyönyörű termeiben a korai művektől a legutóbbi munkákig, az életmű négyezer darabjából látható száz, s végigkövethetjük az elmúlt alkotói hatvan évet. Itt a főiskolai diplomamunkája, aztán a Hajógyári hegesztők, A Varrónők, akik 1937-ben Hitler beszédét hallgatják.  Ezeken a realista műveken már átsüt az a szemléletmód, amelyet az egyéni, a hétköznapi élet tárgyait és motívumait és a szürrealizmus szabad, merész képzettársításaival ötvöző művein is láthatunk. Lakner Lászlót a pop art és Rembrandt művei egyszerre inspirálták. Egy külön teremben mutatnak fel párat fotórealista munkái közül.  Az első Iparterv kiállításon a Csontok (1968), a másodikon a Kötél (1969) című munkájával szerepelt – itt ez utóbbit láthatjuk, amely a plasztikai kifejezésmód bizonyítéka, de láthatók itt könyvobjektjei, a konceptuális alkotásai közül is pár az utolsó teremben elhelyezett monokróm munkákig. Óriási az életmű és olyan sokféle, de mindenből van itt mutatóban.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

 

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) a Galaktika magazin szerkesztőségével közösen pályázatot hirdet Neumann János születésének 2023. évi 120. évfordulója tiszteletére a magyar géniusz életműve előtt tisztelgő, életművét és hatását fiktív, szépirodalmi köntösben bemutató, a tudományos-fantasztikus tematikába illeszkedő művek megírására.

A pályázat illeszkedik a 2023-as Neumann emlékév eseményei sorába, így az alkotások ezen esemény kapcsán is széles nyilvánosságot kaphatnak, sajtómegjelenésekben, konferenciákhoz, vándorkiállításokhoz kapcsolódó felolvasóesteken, rendezvényeken.

A Túlélhetjük-e a technikát? Neumann János és a jövő pályázatra alkotóművészek korcsoportban beérkező művek zsűri által kiválasztott legjobb munkáit a Neumann Társaság dedikált online felületein jelenteti meg és a Galaktika magazin nyomtatásban is közli. A diákpályázat nyerteseinek műveit a Neumann Társaság közli online felületein.

Tovább a pályázati kiírásra >>>

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal