Videó

Megnyílt Jankovics Marcell kiállítása
A Kincskereső videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Kis Róka Csaba festészete az emberi test torz, fragmentált ábrázolásával az absztrakt és a realista szemlélet közti határokat feszegeti. Sajátos stílusa, amely nem riad vissza a groteszk és provokatív elemektől, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltette. Festményei megtalálhatók külföldi magángyűjteményekben és egy svájci múzeum kollekciójában is. Számos nemzetközi kiállítást jegyez, részt vett a Liverpool Biennálén, de szerepelt olyan csoportos tárlaton is, ahol Louise Bourgeios és Méret Oppenheim műveivel együtt állították ki.

 

PRAE.HU: Vissza tudsz emlékezni, milyenek voltak az első tapasztalataid a nemzetközi művészeti színtéren? Melyek voltak azok a csatornák, amelyek külföldi lehetőségeket nyitottak számodra?

Az egyetemi évek alatt a Nürnbergi Képzőművészeti Akadémián töltöttem el egy szemesztert, ahol olyan osztályba kerültem, ami nem festészettel foglalkozott, hanem első sorban public arttal. Meglehetősen magányosan festegettem, ráadásul ebben az időben még kerestem a saját formai nyelvemet. A szakmai előrehaladás tekintetében komoly áttörést jelentett az ott töltött idő, mert ekkoriban kezdett kialakulni, hogy milyen típusú festészettel szeretnék foglalkozni.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Tolnai Ottó 80 éves. A nyári duplaszámunkban egész blokkot szenteltünk a köszöntésének. Elsőként Grecsó Krisztián írását adjuk közre.

Kipihent volt az a szegedi nyár, mintha Harkányból tért volna vissza, meg az átkosból, társasüdülés, elfojtott vágyak, szúnyogos esték, és mégis, hozta magával a nyugalmát, az alig duzzadt szemhéját, hogy nincs mit szégyellnie. A Régi Zsinagóga körül, mint izgatott rovarok, gyülekeztek a maguk számára fontos emberek, írók és olvasóik, tanárok és tanítványaik, régészek és kocsmárosok, dalnokok és filológusok, színészek és újságírók, mind a népek, jöttek a fényre, nem törődték a világ olcsó hívságait, bódult emberek, hittek a magyar mondat tágasságában, hogy egy hasonlatnak van friss huzata.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

A budai Várnegyedben, a Táncsics Mihály utca 9. szám alatt, vagyis a T9-ben júliustól szeptemberig jobbnál jobb programokkal várják a kikapcsolódni vágyókat. Ebből a sokszínű kínálatból szemezgettünk mi is.

 

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, július 19-én, egy különleges irodalmi előadással indul a T9: a közkedvelt ENEMVÉ egyetlen alkalommal szabadtéren is látható lesz. 

Tovább a deszkavizio.hu cikkére >>>

 

Az SZTE-JGYPK Képalkotás szakának hallgatója „Fénybe borult árnyékaink” című kiállítását Megyeri-Horváth Gábor festőművész, Rajz-, művészettörténet tanár nyitotta meg ünnepélyesen.

Fodor Barbara munkái énünknek tudattalan, olykor megtagadott, elutasított, vagy ez idáig rejtve maradt tartalmaira világít rá és hozza őket felszínre, a fénybe, szabad asszociációinak vizuális megjelenítésével. Mint amikor az ember álmában meztelenül áll az őt vizslató tömeg előtt, az alkotó hasonlóan leplezetlenül tárja elénk lecsupaszított, intim, belső világát, mely bővelkedik erotikus, emberi, ugyanakkor szokatlan, álomszerű szimbólumokban. Néhol nagyon érzékeny, néhol pedig zsigeribb, ösztönösebb gesztusok és erős cselekedni, alkotni, kifejezni vágyás jellemzik képeit.

A kiállítás a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár és a SZTE Sófi Alapítvány szervezésében valósult meg.

Tovább a vasarhely24.com cikkére >>>

 

 

Nem válságesztétika, csupán misztikus és klasszikus, amire itt invitálom az Olvasót.

 

A magyar könyvpiaci könyveladások relatíve csökkenő száma, a megszűnő kiadók és terjesztők bevallott csődjei dacára is viruló kínálata létezik egy régi-újnak számító kulturális lelemény, mely még gyarapodott is az utóbbi évtizedben, ez pedig a mind harsányabban előtérbe tolakodó ezotéria tárgyköre. A mindennapi lét fogyasztóiságon keresztüli misztikum-igényének vágy-világa is cikázó könnyedséggel él a legkülönbözőbb kulturális csalikkal, megváltó ígéretekkel, be nem teljesíthető jóslat-kínálattal. Nem is állítható tehát, hogy ne lenne igény, gyarapodó a kereslet a mindennapi megváltások boldogság-szirupjaira vagy öröm-flastromaira. Akadnak ezért szép számmal, akik nyersen ki is használják, megülik, sőt meglovagolják ezt az élménytársadalmi táltosvilágot, parfümált ezotériával, csodavárás-terápiával, megváltó érzületekkel is akár. Minden eladó, jóskönyvektől a zen diétáig, asztrológiai nyelvtantól a maja próféciákig, álomfejtő szótártól az önismereti lexikonig és misztikus utazásokig. A felületes vagy üzletszerű képzelgésnek ugyanakkor mintegy mellékterméke, hogy közigény támad a „régiekre”, klasszikusokra, hihetően értékhordozókra. Csak a Kossuth Kiadó pillanatnyi oldalkínálatából egyszerre világlik elő három tematikus történés: a perzsa költészet legnagyobb remekét láthatjuk: az Omar Khájjam Rubáíjat-jából három – perzsa, angol és magyar – nyelven közreadó kiadványt (Edward FitzGerald és Szabó Lőrinc fordításában, Varga Sinai Gizella festményillusztrációival);[1] mellé a Rubáíjat-ból készült válogatás 60 négysoros versét hangoskönyvben párszi és magyar nyelven Gholamali Rajabi Yazdi iráni nagykövet és Galkó Balázs színművész adja elő egy CD-verzióban;[2] továbbá a Perzsa bölcsességek című exkluzív kötetet, mely Szalai Lilla szerkesztésében és Kocsis András Sándor fotóival dédelgeti a megfontolandó útmutatásokat és „életfilozófiát” igénylő fogyasztókat.[3]

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

 

 

 

Debrecen – Huszonhatodik alkalommal adta át Máthé András a Foto-Art díjat a Csokonai Színház arra érdemes művészének.

 

Aki ismeri Máthé Andrást, a fotóst – márpedig Debrecenben sokan tartoznak ebbe a táborba –, az tudhatja, nagy szerelme a fényképezés és a színház is. Így aztán igen nehéz dolga lenne annak, aki szeretné megszámolni, az elmúlt bő negyedszázadban hány képet is készített a Csokonai Színház társulatának tagjairól, a próbákról, az előadásokról. Huszonhat évvel ezelőtt nagy döntést hozott Máthé András: díjat alapított. S azóta minden esztendőben elismerést ad át annak, akiről úgy gondolja, az adott esztendőben kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Tovább a dehir.hu cikkére >>>

 

 

A Pécsi Sörfőzde Magyarország legrégebbi sörfőzdéje. Az üzem mind építészeti, mind gépészeti szempontból igen változatos képet mutat, ennek értékeit mutatja be Cseri László fotóesszéje.

Pécs városában az ispotályos rendek már 1301-től főzték a Mecsek forrásainak vizéből készített sört. A törökök kiűzése, 1686 után a járványok leküzdésében a sör is szerepet játszott. Ha már vizet nem ihattak, csak forralva, félve a fertőzéstől, akkor sört főztek. Ezt az osztrák, bajor betelepülők is segítették. I. Lipót császár 1702-ben megengedte, hogy a város a sör akója után 15 krajcár felárat szedhessen, és ezt a város ispotályának fenntartására fordíthassa.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

A Lehetnék bárki című antológia 160 verset tartalmaz nyolc ciklusba szedve, 110 kortárs és kortalan, azaz klasszikus költőtől. A régi és új költőgenerációkat összekapcsolja, hogy verseiket harminc éves koruk előtt írták, valamint, hogy megihleti őket a szerelem, a család, a város vagy a természet témaköre. A kötet a Tilos az Á Könyvek kiadásában jelent meg, szerkesztője Péczely Dóra, akivel Vinczellér Katalin beszélgetett a kötet kulisszatitkairól; a kiválasztási és szerkesztési folyamatokról június elején a Margón, online. Végül az is kiderül, melyik két vers volt a cikk szerzőjének a legkedvesebb.  

Egy versgyűjtemény szerkesztőjének rengeteg szempontot kell figyelembe vennie, mind az alkotások kiválasztásánál, mind a kötet kialakításánál. A kiválasztási folyamatnál felvetődik a kérdés, hogy mitől lesz egy vers „jó”. Péczely Dóra szerint akkor, ha „önnön törvényeinek” megfelel. Mindaz, amit a költő versbe szed: érzés, történés, gondolat stb. valószínűleg más fejében is megfordult már. Abban tud különbözni ennek az érzésnek, gondolatnak, történésnek a megvalósulása, hogy hogyan költözik egy versbe. A költőnek meg kell találni a saját hangját, valamint az optimális formát a nyelven belül. Ha a nyelv végiggondolt, tudatos és önálló struktúrát képes létrehozni, akkor egy „jó” versről beszélhetünk. 

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Ezek a legbelső magányunk gondolatai, mindig lesz kettősség abban, hogy ott állunk a színpadon és előttünk áll ezer ember, aki ezt hallgatja.” A Platon Karataev zenekar két alapítójával, Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk zenéről, dalszövegekről, istenkeresésről, a mélységek és magasságok megéléséről.

Platon Karataev 2016-ban alakult magyar együttes. Nevüket Lev Tolsztoj Háború és béke című regényének egyik mellékszereplőjétől kölcsönözték. Az együttes első nagylemeze 2017-ben jelent meg For Her címmel. Stílusukat leginkább az alternatív vagy indie rock kategóriába szokták besorolni, saját dalaik eddig angol nyelven íródtak. Legújabb albumuk, az Atoms, június 5-én jelent meg.

Az első albumotok szerelmi tematikája után most a lét nagy kérdéseit feszegetitek, az előző lemezhez képest új stílusban. Hogy jött ez a váltás?

Balla Gergely: Nem volt tervezve, hanem organikusan alakult így. Amikor van egy stílusváltás, az teljesen belőlünk fakad, a szövegek mindig arról szólnak, ami éppen igazán foglalkoztat minket. Annyi párhuzam van a két lemez között, hogy egy elég mély melankólia hatja át őket, mert mindkettő értelmezhető gyászfolyamatként. 

Tovább a mandiner.hu cikkére >>>

 

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri Irodalmi Díj köteteinek fotói mögött áll.

A Libri 2016 óta ismeri el a legjobb kortárs magyar szerzőket és ugyanilyen régóta kíséri erős marketing-kampánnyal a díjat. Ennek kulcsfontosságú részei Gálos Viktor fotói. A tíz döntős szerző portréja és az idén Edward Hopper világát idéző csoportképük mellett kevesebb szó esik arról, hogy maguk a kötetek is megjelennek egy-egy sajátos műfajú könyvportrén vagy -csendéleten.

Az elmúlt öt év összes Libri-díjra jelölt kötetét olvastad?

Bármilyen hihetetlen is – el kell olvasnom mindegyiket, másképp nem működik a dolog.

Megkapom a listát és a könyveket fizikai valójukban (két szériát: egyet, ami a képeken szerepel majd, melyet nem szabad lapozgatni, hogy szép maradjon. És egyet, amit nyugodtan átnyálazhatok, olvashatok, jegyzetelhetek bele).

Mennyi időd van megálmodni a képeket?

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

A Gyulai Várszínház 57. évada Acsai Roland: Farkasok című mitologikus drámájával indult. Az előadás egyben a Gyulai Várszínház első idei ősbemutatója is volt. A lirizált dialógus Kása Tímea (a Nő) és Bodor Géza (a Férfi) között zajlott. A zenét Kettős Tamás és Nagy Lajos szerezték. A látvány és a rendezés Formanek Csaba munkája.

Mindig élmény, ha kortárs szerző darabját mutatják be, hiszen akkor maga a szerző is jelen lehet. Acsai Roland ugyan csak a végső tapsnál tűnt fel kislányával, Johannával, de legalább még erősebben szimbolizálta az újrakezdés reményét. A darabban is jelen van egy gyermek (Szputnyik, azaz ’útitárs’ és egy kisfiú, aki megvédi őt). Ráadásul a valóságban Johanna Kása Tímea és Acsai Roland szerelmének gyümölcse. A Farkasok mitologikus dráma időkben, terekben és életekben. Posztapokaliptikus Madách-cover a szférák zenéjére hangolva. A modern ember tragédiája. 

Tovább a gyulaihirlap.hu cikkére >>>

 

Körkérdésünkhöz egy olyan univerzális szimbólumot választottunk, amelyre sokféle jelentésréteg ráilleszthető, és az utóbbi időben nagyon aktuálissá vált az életünkben. A képzőművészet különböző területein alkotó művészeket kérdeztünk meg arról, számukra mit jelent a fal.

A fal egy olyan szimbólum, amely egymással szöges ellentétben álló érzeteket képes közvetíteni. Az otthon melegét jelentő falak a biztonságot szimbolizálják, míg ha a „négy fal között” kényszerű bezártságot érzünk, az is ugyanúgy releváns viszony. Minden bizonnyal mindkettőre találhattunk példát a saját életünkben az elmúlt hónapok folyamán.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Jézus a másokért önmagát feláldozó szolgálat mintáját élte, amivel az igaz élet mibenlétét is felmutatta. Ha profanizálom az isteni példát, az irodalomban a lektor, a szerkesztő, az irodalomszervező és a recenzens nem önmaga irodalmi kiteljesedésén munkálkodik, hanem másokért élő „szolga”. Ács Margitot ilyennek látom. Finom, nemes, intelligens és főként hivatásszerűen szolgál: a kortárs magyar irodalom „nagyasszonya”. Életműve nem a nyomtatott oldalszámokban mérhető, inkább olyan nélkülözhetetlen s több évtizedet átívelő háttérmunkák sorában, amelyeknek szükségessége megkérdőjelezhetetlen, mégis méltatlanul kevés szó esik róla. Azonban a szerzővel együtt vallom, hogy „az író akkor is ír, amikor él” (Ottlikról). Jelen gyűjtemény pedig ennek a háttérben zajló munkálkodásnak, írói életformának a gazdag dokumentuma, egy tiszteletre méltó élet hitvallása.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

Az Aafat-e-Ishq címmel készülő hindi produkciót egy helyi streaming-csatorna rendelte meg, már a címszerepet is kiosztották.

A filmet a gyártó Zee Studios vezető producere, Indrajit Nattoji jegyzi rendezőként és producerként – jelentette be a ZEE5 streemingszolgáltató szerdán. Liza szerepét Neha Sharma bollywoodi színésznő fogja alakítani, és a produkcióban szerepet kapott Ila Arun, Namit Das, Gautam Rode és Pravessh Rana is.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

 

Nick Cave a Guccival karöltve nyitotta meg "Stranger Than Kindness" című kiállítását Koppenhágában, a Royal Danish Library-ben. A februárig látható tárlat mindenkinek kötelező, akit valamilyen szinten is megérintett egyik legnagyobb kedvencünk munkássága – könyvei, zenéi, filmjei, vagy képzőművészete által.

Az eredetileg márciusra tervezett, a Gucci által szponzorált kiállítás 8 szobán és 300 tárgyan keresztül nyújt betekintést az egyik legfontosabb zenész művészetébe, magánéletébe, és otthoni kreatív közegébe. A tárgyak többsége is az alkotói folyamat szerves részei, ahogy Cave fogalmazott, ezek azok az alapanyagok, amikből megszületik és amik táplálják a munkát.

Tovább a psmagazin.hu cikkére >>>

 

1749: Szerbiában, Újvidéken születtél, akkor az még jugoszláv város volt, költői gyökereid is a jugoszláv geokulturális térséghez kötődnek. Műveidben gyakran utalsz a geopolitikai változásra, a mai államkonstrukciók létrejöttére. Hogyan látod a posztjugoszláv költői szcénát a térségben?

Sinisa Tucić: Noha az egykori Jugoszlávia több kis államra hullott szét, a posztjugoszláv térségben intenzív az írók együttműködése. Összeköt minket a közös nyelv és a közös múlt. Az írók könyveket cserélnek egymással, utaznak, irodalmi fellépéseket szerveznek. Van néhány regionális irodalmi díj is. Két évvel ezelőtt felléptem a mostari Poligon-fesztiválon Bosznia-Hercegovinában, amelyet  egy barátom és irodalmi rokonom, Mirko Božić szervez nagy lelkesedéssel, akinek kiváló önéletrajzi regényében, a Kristalno zvonoban [Kristályharang]  a fejezetek a szerző édesanyjának süteményreceptjeivel kezdődnek. Minden évben érkeznek írók az egész régióból ebbe a boszniai városba. A Poligont a különféle poétikák és irodalmi beszédmódok metszéspontjának látom. Hasonló fesztiválok vannak Banja Lukában, Szarajevóban, Zágrábban, Belgrádban… Az irodalmi szcéna továbbra is létezik, a könyveket csereberélik, és ez így a jó.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

 

Kedden mutatták be a Müpa újítását: komolyzenét, jazzt és könnyűzenét is lehet nézni és hallgatni saját autónkból, és egy kocsiban bármennyien ülhetnek egyetlen jegy áráért. Kipróbáltuk. Furcsa volt, de gyorsan megszokható, sőt megvannak az előnyei is.

A kerékpárt lekötöttem, megérkeztem az autósmoziba. Kedd este, 8 óra előtt 5 perccel vagyunk. Ahogy előzetesen ígértem, szóltam a hostesseknek, hogy én vagyok az az újságíró, aki nem volt képes autóval jönni (mert nincs autóm). Nem jártam rosszul. Két perc múlva már egy Lexusban találtam magam (a pontosság kedvéért: NX300H, hybrid), hiszen ez a márka a Művészetek Palotájának stratégiai partnere. Persze a popcorn és a hideg üdítő sem hiányzott. Légkondi beindítva, beszálltam

Tovább a pestihirlap.hu cikkére >>>

 


Fotó: Bácsi Róbert László

Bácsi Róbert Lászlóval beszélgettünk, aki a Pictorial Collective magyar fotográfusok csoportjának egyik alapító tagja. Ő a National Geographic-on keresztül szerette meg a fényképezést.

Hogyan jött a fényképezés, hogyan lett fotográfus?

Ismerősökön keresztül néha tudtam szerezni egy-egy National Geographic magazint. Ahogy elkezdtem nézegetni, tudtam, hogy a fotózás érdekelne. Láttam egyszer egy szomáliai népirtásról szóló fotósorozatot és azt gondoltam, ha ilyeneket fényképeznék én is, akkor meg tudnám mutatni, hogy ilyen helyek is léteznek, és ezzel talán valamit változtathatnék. Gimnázium után egy kétéves fotósiskolát végeztem. Ami mondhatom, életem legjobb két éve volt. 

Tovább a hajonaplo.ma cikkére >>>

 

A “fekete Bridget Jonesként” emlegetett Queenie című regényéért Candice Carty-Williams kapta az év könyve díjat a Brit Könyvdíjak átadásán.

Először nyert fekete szerző a díj történetében

Nem igazán tudom, mit érzek az év könyve díj elnyerése miatt. Büszke vagyok magamra, és hálás a rendkívüli csapatnak, amely segített abban, hogy a Queenie megszülessen és a polcokra kerüljön” – idézte a BBC kedden Carty-Williamst. Hozzátette az író: szomorú is egyben, és zavarja, hogy ő lett az első fekete szerző, aki létrehozása óta elnyerte a díjat. Egyben reméli azt is, hogy bár ő az első fekete nő, “nem szabad, hogy ő legyen az utolsó is”, idézte a The Guardian.

Tovább a contextus.hu cikkére >>>

 

Ha lehengerlő építészetről beszélgetünk, a többségnek mondjuk a Reimsi katedrális vagy a Sagrada Família jut eszébe. Ezzel szemben Oláh Norbi a nyolcadik kerület omladozó tűzfalaiba és cserépvesztett háztetőibe szeretett bele. Félreértés ne essék: a művész képei „szociopornótól” mentesek, őt kizárólag a csendes”, lecsupaszított épületek érdeklik.

Festőként alkotsz, de a képeidet végignézve egyértelmű az építészet iránti rajongásod. Melyik jött előbb? Az ecsetek vagy a téglák?

Előbb az ecset. Mindig is a festészet érdekelt elsősorban, de az is igaz, hogy maga a téma felkeltette az érdeklődésem az építészet iránt. Azért kezdtem el épületekkel, utcákkal, terekkel foglalkozni, mert szeretném megfesteni a környezetemet. Szeretnék olyan témákat megragadni, amik minden irányban körülvesznek, és a maguk köznapiságában érdektelenek ugyan, de ha a vizuális leképezés segítségével ráirányítjuk a figyelmet, akkor rögtön érdekessé válnak. Mondjuk úgy, hogy ez egyfajta realista törekvés. Ilyenek a háztetők és tűzfalak egymásba érő sora a városban. Többször kaptam visszajelzést olyanoktól, akik figyelemmel kísérik a munkámat, hogy egy-egy kiállítás után maguk is elkezdik megfigyelni ezeket a struktúrákat.

 


Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal