Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Van a csillámló, csodás mese – majd megérezzük alatta a mondanivalót, ami mellbevágóan egyszerű, ám annál igazabb: MÁSnak lenni, akár papírból, akár húsból-vérből van az ember, nagyon nehéz, ám ha tudunk élni a másságunkkal, csodákat teremthetünk. Elisabetta Gnone: Különleges ​utazás című könyvéről.

Immár számomra vitathatatlan tény, amit eddig csupán sejtettem, miszerint az 1965-ben született Elisabetta Gnone olasz írónő gyermekkorában megbotlott a szőnyeg sarkában. Esetleg valamely szertehagyott játékban, vagy egyszerűen csak a kibomlott cipőfűzőjében – ez mellékes. A lényeg, hogy megbotlott, beleesett a nagy, ódon állótükörbe, át is bucskázott rajta, és egyenesen Tükör országba, azon belül is a nyúl üregének legmélyére érkezett, ahonnan azóta is küldözgeti feljegyzéseit mindarról, amit ott tapasztal.

Más logikus magyarázatot ugyanis Gnone kápráztatóan színes, olykor lélegzetelállítóan szürreális, sőt, abszurd, ám egyben érzékeny, kifinomult, légies fantáziájára nem találok. Ahhoz, hogy valaki ilyen megejtően bájos (nem szeretem ezt a szót, túl ragacsos, de most jó értelemben használom), kedves, emberi figurákat és varázslatos környezetet, hátteret, világot alkosson, mindenképp OTT kell lennie.

Egyszerűbben: Gnone mesevilágait nem lehet kitalálni – azokról csak közvetlen tapasztalat útján lehet írni.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

75 éve született Cseh Tamás. A jubileum alkalmából alkotótársai, Bereményi Géza és Másik János különleges műsorral állnak színpadra az óbudai Esernyősben december 12-én.

Fel tudják idézni az első találkozást Cseh Tamással? Mi volt róla az első benyomásuk?

Másik János: Valamikor az 1970-es évek elején lehetett, amikor barátaim, Novák János és Márta István elhívtak, hogy hallgassam meg őket egy érdekes műsorban, ahol a Cseh Tamás nevű gitáros srácot kísérik. Természetesen elmentem, a műsor nagyon tetszett, utána pedig Novák Jánoséknál volt egy házibuli, ahol improvizáltunk, én is beszálltam egy darabba, ami pedig Tamásnak tetszett. Így ismerkedtünk meg.

Bereményi Géza: Az én első találkozásom Cseh Tamással éjjel kettőkor történt, egy étterembe mentünk egy nagyobb társasággal, ahol fölajánlottam neki, hogy írnék neki magyar dalszöveget, mert hallottam, hogy csak angolul énekel olykor baráti körben. Másnap délután találkoztunk, és írtam neki két magyar szöveget azonnal, majd megbeszéltük, hogy másnap odaköltözöm abba a lakásba, ahol ő lakik. Attól a naptól kezdve rendszeresen írtam neki szövegeket. Jánost később ismertem meg, Tamás meg én szerettünk volna egy énekes-zenész partnert találni, hogy a műsoraink dramatikusabbak lehessenek.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

 

Ima. Bab. Gólya. Babafa. Kalif…

Filosz. Imafa. Michael. Ark. Falatka…

Alef. Szeráf. Fárosz. Fény. Angyalfa…

 

Személyiség-megosztás és vallomás

(Jónás, a Gólya és a Kalifa találkozása a képzőművész énjeivel, a költővel,

a nyomdaművészettel és a többiekkel):

vallomás az emberi elkötelezettségről, a szenvedésre való belső készenlétről…

 

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

„Visszatérni az egyszerűséghez. Ez az egyetlen esélyünk.” – ki ezt mondja, nem Epiktétosz követője, nem is filozófus, hanem formatervező: Dieter Rams. Kiváló designer, akinek munkásságát korábban volt alkalmam valamelyest megismerni, amikor a MOME díszdoktorává avatta, de alkotói magatartásának ezzel az aforisztikus reflexiójával John Pawson a Minimum című albumának előszavában találkoztam.[i] Szerzője a legjobb kortárs építészek egyike[ii], könyve ugyanakkor két területen is olyan unikális minőséget mutat, amivel kiemelkedik az ezredforduló gondolat- és formavilágából.

Tovább a kuk.hu cikkére >>>

 

…ha valaki valóban rendszeresen elfogult vagy nagyon rossz minőségű kritikákat írna, akkor ezt a céhnek kötelessége lenne jelezni feléje.
 
Tisztújítást tartott a Színházi Kritikusok Céhe. A korábbi elnökség mandátumának lejártát követően lapunk munkatársát, Turbuly Lilla író, költő, színikritikust választották meg a céh elnökének. Ebből az alkalomból kérdeztük.
 
Magánemberként mi a jó számodra abban, hogy a Színházi Kritikusok Céhe elnöke lettél?
 
Ilyen nehezet kérdezni rögtön az elején… (nevet) Amikor a korábbi elnökség felkért arra, hogy pályázzak, az első gondolatom az volt, ha elfogadom, még kevesebb időm lesz a saját dolgaimat írni. A második az, hogy ha szembe jön velem ez a feladat, nem térhetek ki előle. Ezt valószínűleg otthonról hoztam: a szüleim folyton csináltak valami mást is a tanítás mellett, és mindenhová vittek magukkal. Színdarabokat tanítottak be, anyukám népi együttest, apukám sportkört vezetett. Időt és energiát áldoztak rá, hogy ezek a falusi kisközösségek működjenek. És ha működtek, ha sikerült valami eredményt elérni, az nekik is örömet jelentett.
 
Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
 

A Glasgowban élő Charlotte Prodger iPhone-művész kapta meg kedden a nagy presztízsű, 25 ezer fontos (9 millió forint) pénzjutalommal járó brit kortárs művészeti Turner-díjat - számolt be róla a BBC.

Prodger két videójáért nyerte el a díjat: a magát queer identitásúnak valló művész mindkét alkotása mélyen személyes mondanivalójával és művészi felvételeivel győzte meg a zsűrit.

A Bridgit című videót, amelyben naplójából olvas fel részleteket, Prodger teljes egészében mobiltelefonjával forgatta.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Tíz kategóriában 16. alkalommal vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott gálaesten.

Tovább a magyaridok.hu cikkére >>>

 

Általában véve azonban olyan, mint egy matematikai egyenlet – két ismeretlennel.
 
Szakadás, (szét)bomlás, hasadás – ez az ausztrál Lucy Guerin darabcímének jelentése. A Lilian Steinerre és Melanie Lane-re írt, 2017-es duónak afféle mottója az alábbi, az alkotó site-ján olvasható mondat: „A tér egyre szűkösebb, az idő egyre rövidebb” – amely, bár szellemtörténetileg nem éppen mérföldköves gondolatot Guerin kiterjeszti a színpadra, az életre és a világra is („This is a square, a stage, a world, a life. Space is getting tighter and time is getting shorter.”). Az idő egyébként is a táncos – és eredendően a táncművészet – mumusa, csakhogy ezzel a jegeces közhellyel kevesen tudnak érdemben (meg érdemtelenül) mit kezdeni. Ugyanez érvényes a táncművészet – mint olyan – jelentősége, presztízse fokozatos csökkenésére, a színterei (be)szűkülésére is a 21. században, kivált a nyilvánosságban.
 
Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
 

A street art és a graffiti, ha szeretjük, ha nem, elválaszthatatlan részei a városi létnek. Ebben a hónapban azt nézzük meg, hogy a témakörben mit tud, illetve mit nem tud Pécs felmutatni. A témával kapcsolatban fontos megemlítenünk: az esztelen rongálást maximálisan elítéljük, de tudjuk azt is, hogy a street art nem erről szól, ezért mindenképpen érdemes vele foglalkozni. Egy jó helyen kihelyezett, szépen megfestett alkotás az emberek boldogságát szolgálja, nem pedig bosszúságot okoz.  

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

Az általuk magas színvonalúnak tartott irodalmi alkotások többnyire azok, amelyeket még ma is olvastatnak a diákokkal általános iskolában. Jól van ez így? Olyan művekkel megismertetni a gyerekeket, amiket nem éreznek magukhoz közel sem időben, sem világlátásban, csak ahhoz vezet, hogy elveszi a kedvüket az olvasástól és egy kötelező, erőltetett cselekvésnek fogják tekinteni a folyamatot. Ehelyett inkább olyan szövegeket kellene előtérbe helyezni az oktatásban, amik ma születtek és a mostani fiataloknak szólnak, amik reflektálnak felgyorsult világunkra és olyan szituációkat és eszközöket jelenítenek meg, amiket ők is jól ismernek és használnak.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

A 2019. február 3-i Debussy–Ravel-maratonra november elindul a jegyértékesítés. Ismét egy alkalom, amikor nem csak egy koncert törtrészéig merülhetünk el egy-egy zeneszerző világában. Rengeteg érzékiség, benyomás, hangulat és szín bomlik ki egyetlen nap alatt.

Egy teljes nap, tizenegy koncert, maratoni zenei élmény, és két ikonikus zeneszerző. Ravel és Debussy közül mindig választani kell: ha felmerül, ki a nagyobb, ki a népszerűbb, ki a franciább, illik letenni valamelyikük mellett a garast. A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös maratonján erre semmi szükség – felváltva élvezhetjük a két komponista műveit egy teljes napon át.

Tovább a theater.hu cikkére >>>

 

A Leőwey Klára Gimnázium épülete Pécs alighanem legszebb terén, a Szent István téren áll. Cseri László fotóesszéje a néhány évvel ezelőtt felújított épületegyüttest mutatja be.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 
 

Martina Scarpelli olasz rendezőnő Egg (Tojás) című, dán produkcióban készült alkotása nyerte a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál rövidfilmes versenyének fődíját.
A rövidfilmes mezőny zsűrije - Ambrus Ferenc producer, a Puppetworks Stúdió vezetője, valamint Pedro Rivero spanyol és Drasko Ivezic horvát animációs filmes - szerint Martina Scarpelli kétdimenziós animációs filmjében, amely egy anorexiás nő szubjektív világát mutatja be, "hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát, amivel egészen új élményt nyújt". Liszka Tamás fesztiváligazgató úgy fogalmazott: a zsűri különösen azt értékelte a rendezőnő munkájában, hogy az ábrázolt témát mindenki számára átélhetővé tette.
 
Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
 

Eljött a december, és hamarosan itt a karácsony. Szépirodalmi adventi kalendáriumunkban minden reggel egy-egy magyar író, költő versével, novellájával, meséjével indulunk neki a napnak. Tartson velünk a 24 napon át, keresztül-kasul a magyar irodalom évtizedein és évszázadain!

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

 

Az Artmagazin Online felületén hetente egyszer, minden pénteken szemezgetünk az elmúlt időszak legmeghatározóbb, legpoposabb és legszínesebb képzőművészeti, dizájn- és társművészeti híreiből. Előtérbe kerülnek a divat, az építészet, a formatervezés, az urbanisztika vagy az aukciók eredményei, legfrissebb történései mind nemzetközi, mind hazai fronton.

 

Egy kedd esti aukció előtt – amit a Dorotheum aukciós házban tartottak – hétfőn eltűnt egy Pierre-Auguste Renoir festmény. A 120000 és 160000 euró közötti értékűre becsült alkotást nagy valószínűséggel hozzáértők lophatták el; az esetet videófelvétel rögzítette. A szóban forgó festmény az 1895-ös francia impresszionista tájkép, a Golfe, mer, falaises vertes.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

 

A magyar rajzfilmgyártás az európai élvonalba tartozik. Rófusz Ferenc A légy című rövidfilmje 1981-ben Oscar-díjat nyert, a Macskafogó sem csak itthon alkotott maradandót, és elég arra gondolni, hogy több generáció gyerekkorának volt szerves része a Vuk, a Frakk, a macskák réme vagy a Mézga család.
 
Az iparág azonban az elmúlt évtizedben nem tudott hagyományaihoz hű színvonalon teljesíteni. Mostanáig.
 
A Budapesten élő szlovén rendező, Milorad Krstić nyíltan nemzetközi forgalomba is szánt Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmje ugyanis jó eséllyel instant kultstátuszba kerül majd.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>
 

A rendszerváltás után született nemzedéknek már nincsenek kortapasztalatai az előző rendszerről, így a hetvenes évek Magyarországáról sem. Történelemórákon a fiatalok ugyan találkoznak az akkori társadalmi-gazdasági és politikai kérdésekkel, jellemzőkkel, de a korhangulattal, a jellegzetes szavakkal, kifejezésekkel, szokásokkal már alig (ktsz, ABC, KNEB, KISZÖV, tisztaszoba, gázsparhert, pártában maradni, ágyrajárás, „Meghallották a vonat füttyét”, azaz gőzösök voltak, „minden fillért félre kellett tennie” – ahogy az én édesanyám a mai napig mondja: fillért fillérre kell tenni; s a megszólítások is ide tartoznak: főnök kartárs, elvtárs). Nekik ezért is lehet nagy élmény kezükbe venni Mezey Katalin Élőfilm című regényét, az idősebb nemzedéknek pedig azért, mert a régi időket, emlékeket hozza vissza számukra: a jaffa ízét, az összejövetelek „lecsókolbász sült szalonnával és mustárral” hangulatát, a hétfőnkénti nincs tv-adás közösségi élményét (a regényben is ezen az estén jönnek össze a fiatalok, az irodalmi és filmklub tagjai a várhelyi Művelődési Házban) és a földrajzi mobilitásról, a népességmozgásról, lakóhely-változtatásról az akkori gondolkodásmódot is feleleveníti a kötet. (Aki nem volt az adott település lakosa, az „jöttment” volt. Várhelyben is „egyetlen dolog számított, hogy őslakos-e valaki, vagy sem.” Ha valaki pedig nem odavalósi, az pap, vagy párttitkár. „A többi tisztség öröklődik.”) S azt az élményt élheti át újra az olvasó, hogy bár szegénység volt, de élt a közösség, a társasági élet, jelen volt az egymáson való segítés erénye és az összetartozás.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

 

Szeretsz kiállításra járni, de kisbabával vagy otthon? Csak találgatsz, hogy a babakocsit be lehet-e vinni egyáltalán a múzeumba? Vagy éppen azon gondolkodsz, hogy létezik-e olyan kulturális családi program, ahol a tipegőket segítik műalkotásokkal ismerkedni? Összeszedtünk néhány módszert és programtípust, amik ezekben segíthetnek neked.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Lírával kezdtem, azzal is folytattam. 2003-ban jelent meg az első publikációm a miskolci Új Holnapban, és azóta sokfelé. Ha prózát írtam, az vagy felkérésre történt, vagy valamilyen közös projekt keretében, de ezek ritka alkalmak voltak, és ez jól is van így. Na meg persze az értekező próza, a tanulmányok. A harmadik, készülő verseskötetemben vannak prózaversek, ahogy a natúr öntvényben is voltak. Egy novellista barátom szerint ez annak a jele, hogy elindultam a helyes úton, és úgyis a regény lesz a vége. De ez önmagában nem jele ilyesminek.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

A zene érzéki művészet – ismerünk is sok olyan alkotást, amely megelégszik a puszta gyönyörködtetéssel. Az idén negyedszer megrendezett kamara.hu fesztivál azonban nagyobbrészt olyan művekből válogatott, amelyek a hangzás szépségét szellemi izgalmakkal társítják. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA..

 
A kamara.hu fesztivál két központi muzsikusa kezdettől „irodalmi ihletésű” programokban gondolkozik. Korábban is megneveztek egy-egy középpontba állított művet, amely a megszólaló zenékhez gondolati analógiát kínált – idén ezt a funkciót Hermann Hesse (1877–1962) nagyregénye, az Üveggyöngyjáték (1943) töltötte be. A mű helyszíne a képzeletbeli Kasztália, amelyet szokás Svájccal azonosítani, nem véletlen tehát, hogy a programon bőségesen szerepeltek az olyan szerzők, előadók, művek, akik/amelyek Svájchoz kapcsolódnak. És persze az sem véletlen, hogy a fesztivál műsorán hangsúlyosan érvényesülő sokszínűség mellett és ellenére egységesítő tényezőként kapcsolta össze a nagyon is különböző zenéket a – Hesséhez illőn – magasrendű szemlélet, a humanista gondolat jelenléte.
 
 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal