Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

"Álomvilágban élt, ami talán nem lett volna baj, ha álmai szépek lettek volna. De többnyire lidércesek voltak" – emlékezett Kosztolányi Ádám a hozzá hasonlóan az apja árnyékában élő Karinthy Gáborra, azaz a Fájdalomhercegre. Karinthy Frigyes elsőszülött, skizofréniával diagnosztizált fiának verseiből egy minden eddiginél teljesebb gyűjtemény jelent meg.

Letűnt a délután, a fáradt

És búcsúzik az esti fény...

Kietlen és sivár a lelkem

És meg akarok halni én

írta Szomorú ének című versében az egész életében szomorú Karinthy Gábor, Karinthy Frigyes első házasságából származó, idősebb fia, aki furcsa, szemüveges csodagyerekből lett a Nyugat harmadik nemzedékének tragikus sorsú, méltatlanul ismeretlen költője. Ígéretesen induló pályáját végül a skizofréniája és a depressziója – vagy ahogy ő fogalmazott: az ördöggörcs – törte derékba.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

A Napfivér, Holdnővér és számtalan operafeldolgozás rendezője 96 éves volt. 

Római otthonában elhunyt Franco Zeffirelli olasz rendező, a hírt fia jelentette be. A művészt, aki hosszú betegség után halt meg, szülővárosában, Firenzében helyezik örök nyugalomra.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

 

Országszerte mintegy 400 intézmény várja a közönséget csaknem 2000 programmal június 22-én, a 17. Múzeumok éjszakáján, melynek “fővárosa” Szombathely lesz.

Közép-Európa legnagyobb és legnépszerűbb muzeális eseményére készül most Magyarország sok száz kulturális intézménye – mondta el a Múzeumok éjszakája szerdai sajtótájékoztatóján a budapesti Postamúzeumban az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. Fekete Péter hozzáfűzte, az idén a #UtazásÉlményMúzeum kiemelt tematika mentén meghirdetett rendezvénysorozat költségvetése a szponzori támogatásokkal együtt 47 millió forint.

Tovább a nullahategy.hu cikkére >>>

 

 

 

 

Tandori Dezsőt tüntették ki az Európa Könyvkiadó és Wessely André által közösen alapított Wessely László-díjjal. A kiemelkedő műfordítói teljesítményért járó elismerést idén először ítélték oda posztumusz díjként.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

 




 

 

Mérgező szülők című könyv olvasása közben izzad az ember tenyere. Ahogy a könyv alapján készült Bezzeg az én anyám című táncelőadás közben is.

Az nem is annyira meglepő, ha egy szépirodalmi mű inspirációként hat egy teljesen más modalitásban alkotó művészre és az eredeti tartalom egy festményben vagy egy kortárs táncelőadásban kel új életre. Az viszont egészen rendhagyó és megdöbbentő, amikor egy igencsak torokszorító témát boncolgató, pszichológiai felvetéssel bíró önsegítő könyv ihlet meg egy koreográfust. Susan Forward Mérgező szülők című könyve márpedig nem habkönnyű esti mese. A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy gyermekként mindannyian a szülők emocionális és mentális palántáit fogadjuk be termékeny táptalajként, mindezt gyermeki ártatlansággal és passzivitással, de felnőttként már kénytelenek vagyunk viselni a következményeket.

 

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

Újabb két festményt avattak Budapest új galériájában, Verebélyi Diána és Görög László ‘A felfedező’ és ‘Mária a városban’ című művét.

A XIX. század végén épült Gizella Malom történelmi falai között létrehozott Átrium Galériát egyedülálló módon az épületben kialakított százharminc loftlakás tulajdonosi köre hozta létre. A falakra festett művek, valamint Péter Ágnes a tér középpontjába tervezett, rövidesen fölállítandó szobra annak az állandó kiállításnak a része, amellyel a közösség egy kortárs gyűjteményt kíván létrehozni a kilencedik kerület rehabilitált területén.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

Az egyik legfontosabb kortárs költő. Saját maga szerint dühből írta az egyik legjobb versét, ugyanakkor igyekszik megszabadulni a véleményétől, amikor ír. Marno Jánossal beszélgettünk tehetségről, örömről, dühről, József Attiláról, Tandori Dezsőről, a költészet evidenciájáról, éppen aznap, amikor meghalt Térey János.

Beszélgetésünk reggelén halt meg Térey János. Megviselt minket a halála. Önök mennyire ismerték egymást?

Ma hajnali ötkor feküdtem le, és fél nyolckor kidobott az ágy, nem értettem, mi a baj. De csak délelőtt néztem be a netre, ott ütött meg a hír, hogy meghalt Térey. Nagyon megszerettem őt az idők során, különösen amióta a Füst Milán kuratóriumban összekerültünk, és így kicsivel többet érintkeztünk. Az összegyűjtött verseskötetének, az Őszi hadjáratnak én írtam a fülszövegét, végigolvashattam az életművét. Közel került a szívemhez.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

A Katona József Színház Hegymegi Máté rendezésében mutatta be Garai Judit drámáját.

Egy alig 19 éves lányt megölnek, elevenen elégetnek. Egy olyan országban, ami darabjaira hullhatott volna, ha ennek a lánynak a hite és megszállottsága nem táplálja az emberekben a reményt, hogy igenis képesek kiállni egy közös ügyért. De akkor miért kellett meghalnia? Ideológiai viták áldozata lett? Miért tagadta meg az az ország, amelyikért heroikus küzdelemmel harcolt? Átfordulhat az eltökélt hit fanatizmusba, a kiválasztottság érzése önhittségbe?

Tovább a szinhaz.org cikkére >>>

 

A hétvégétől két jelentős vidéki képzőművészeti tárlat is várja a látogatókat. Megnyílt a szegedi Nyári Tárlat, melyen a Magyar Művészeti Akadémia elismerését Kéri Mihály festőművész kapta meg. A szakmai zsűri tagja volt többek között Aknay Jánosképzőművész, az MMA rendes tagja is. A kiállítás a Reök-palotában július 16-ig látogatható. A szegedi mellett Salgótarjánban is kiállítás nyílt hazai képzőművészeti alkotásokból, a 35. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. Ezen a Magyar Művészeti Akadémia díját Gelencsér János festőművész kapta, amit Földi Péter festőművész, az MMA rendes tagja adott át. A tárlat a Dornyay Béla Múzeumban augusztus 24-ig látható.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

A MANK Alkotóművészeti Szalonjának vendége 2019. május 17-én Csender Levente volt. A József Attila-díjas író rendhagyó mesekönyvvel jelentkezett: A különleges Meditittimó kalandjai című, humorral és mélységekkel megírt, a Magyar Napló Kiadónál megjelent kötete az autizmus univerzumába visz el, hogy a megértést és az elfogadást erősítse az olvasóban a valóság és a csodák között egyensúlyozó történeteken keresztül. A szerzővel Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő beszélgetett.

A beszélgetés elején tisztázódott, hogy nagyon személyes mesekönyvről van szó, amely nem kisebb feladatot vállalt magára, mint az elfogadást. Csender Levente kiemelte, hogy már az is nehézséget okoz, hogy az autizmust a társadalommal elfogadtassuk, és emellett még ott van az is, hogy maga a szülő milyen folyamatokon megy át, amikor megtudja, hogy autista gyermeke született. 

Csender Levente elmondta, hogy a kezdetektől készített jegyzeteket, sokat gondolkodott azon, milyen formában írhatná meg a történetüket. „Egyszer egy finnugor konferencián vettem részt, ahol a gyerekirodalom volt a téma, és érdekelt, az autisták hogyan viszonyulhatnak a népmeséhez. Sok utánaolvasás után a saját történetünket írtam meg népmesei formában” – mesélte.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

A június 12-ig látogatható tárlaton 4 festő és három textiles egyéni hangvételű munkái kapcsán gondolkodhatunk a művészet ágak átjárhatóságán, a szigorú műfaji határok megszüntetésén, a közös nyelv kialakításán.

A modern magyar művészetben már a hetvenes években mintaadókká váltak azok a textilművészek, akiknek a művei nemcsak saját szakmájuk megszokott törvényei szerint készültek, hanem a tágabb képzőművészet nyelvén és műfajaiban szólították meg a nézőket (például Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Attalai Gábor). Az általuk teremtett szemlélet és ezáltal a hagyományok megújítói az Artézi Galériában szereplő textilművészek (mindhárman a Magyar Iparművészeti Egyetemen tanulták szakmájukat).

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Költő, szerkesztő, az Irodalmi Jelen kritikarovatának vezetője, de mindenekelőtt „simonadri”, akire nehéz nem odafigyelni, ha mikrofon elé áll egy-egy esten. Verseiből egyszerre árad a melankólia, a humor és a szenvedély. Hogy e három miként fonódik össze benne és a műveiben, többek közt erről beszélt munkatársunk, a nemrég Bella István-díjjal kitüntetett Simon Adri.

 

Hogy egy személyes emlékkel kezdjem, elevenen él bennem, amikor egy Mányoki Endre szervezte Irodalmi Jelen-esten először hallottalak felolvasni. Azaz alig hallottalak, és Endre is odarikkantott neked: „Hangosabban, Adri!” Jól érzem, hogy azóta, sok év elteltével, megtaláltad a hangod – minden értelemben?

– Ha szerepelni kell, a mai napig gátlásos vagyok és izgulok, de legalább már merem használni a hangom, ami gyárilag halk. A szívdobogást a torkomban most is nehéz leállítanom, ha közönség előtt kell megszólalnom. De az biztos, hogy az évek során lett egy megbízható belső iránytűm, illetve merem vállalni magam, mert érzem, hogy amit csinálok, mennyire jó, és amíg nem eléggé, addig nem adom ki a kezemből, nem állok mikrofon elé. Nem vagyok túl magabiztos, ami egyébként nem olyan nagy baj, ezt muszáj ellensúlyoznom azzal, hogy jó dolgokat írok (nevet).

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

 

Írói pályádon megerősödni látszik a színház és a bábszínház műfaja. Mi ennek az oka?

Színikritikusként sok bábszínházat nézek, lehetőségem van rálátni, mennyire sokszínű ez a műfaj. Gyerekkorunkból a paraván mögül előbukkanó kesztyűsbábokra emlékszünk, ma már egyáltalán nem ilyen, sokféle technika, az élőjáték és a bábjáték keveredése jellemzi. Ezen kívül nem is csak gyerekműfaj, felnőtt előadásokkal is találkozhatunk. Sokszínű, ráadásul olyan világ ez, amelyben a vidéki bábszínházak is nagyon erősek. Van vagy tíz nagyon jó vidéki műhely, például a győri Vaskakas, a kecskeméti Ciróka, a szombathelyi Mesebolt, a zalaegerszegi Griff, lehetne sorolni, egyre több bábszínház tör fölfelé.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

A papírmaséból készült kézműves sörből nem lehet inni, ahogy a spárélményeket meghatározó borcímkék sem tudják teljesíteni ígéreteiket ebben a fake nyári konyhában. Az ablakon beáramló fény valójában egy spotlámpából érkezik, és a hamis színestévé is csak egy állóképet sugároz Horváth Roziról. A szüleim konyhapultjáról ismerem ezt: elnyűtt könyv, lejár a fedele, a híres háziasszony és fűszerreklámarc töretlen mosollyal tartja a frontot. A készülékből sárgás fény szivárog, talán csak rá kellene csapni a tetejére ún. orosz módszer szerint, hogy visszazökkenjen – Marciék régi tévéjén kellett ezt időnként alkalmazni –, de vendégségben nem tehetek ilyet.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

Szabó Imola Julianna művészetében összefonódik szöveg és grafika, irodalom és képzőművészet. A frissen megjelent Lakása van bennem a harmadik kötete – az író-költőnővel kép és szöveg szimbiózisáról, érzésekről, nehéz élethelyzetekről beszélgettünk.

KULTer.hu: Önmagad betű- és pixel-rakodómunkásként határozod meg. Mi rejlik a megnevezés mögött?

Több művészeti ágban kezdtem el tevékenykedni, és egyre nehezebb volt meghatározni egy már létező fogalommal, hogy mi a „titulusom”, ezért arra gondoltam, alkotok egy szót, ami összefoglalja ezt a sokszor favágós-rakodós-betű-pixel folyamatot. Ez lett a betű- és pixel-rakodómunkás. Mondhatni lázadás a címkék ellen. Azóta rajtam ragadt.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

Példás rendben sorakoznak tehát a kötetek. Nemcsak egyéniségek, de lelkük is van. Egyikük hátratett kézzel várja, hogy leemeljék a polcról.

A kék mint a legnevetségesebb szín, a kritikátlanok, a hiszékenyek és a hívők színe.” Azért akadt színelmélet, amelynek alkotója gyökeresen másként vélekedett a témáról. Ám Peter Kien, a jeles sinológus nagyon megjárja a kék különféle árnyalataiban pompázó, rigorózusan élére vasalt szoknyák tulajdonosával. Feleségül veszi házvezetőnőjét, ezt a némbert, ezt a dögöt, ezt a kretént, aki cserébe „mindössze” a tudós nyugalmát és életét kéri. A házastárs, a Kien gazdag könyvtárát nyolc évig gondozó Therese bőven ötven felett jár, és buta akár a föld. Az idegesítően életidegen, az önmagába és a kéziratokba borult szobatudós őrült kalandokba keveredik tragikus házassága miatt.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 

 

Divatkövető férfiak, mesélő szárnyas oltárok, múzeumbogarak – váratlan kérdések és válaszok egy régi, de napjainkra megújult képzőművészeti gyűjteményben. A Szépművészeti Múzeum+ programján május 16-án különleges tematikájú pop-up vezetésekkel hozták közelebb a látogatókhoz a műalkotásokat.

A gyönyörűen felújított épület, az újonnan megnyitott Román Csarnok, a lépcsőházak különleges falfestései, a régről ismert, de most újrarendezett és gondosan megvilágított műtárgyak, a tágas közösségi terek már önmagukban is élményt jelentettek a látogatóknak. Ezt még csak fokozták az este folyamán többször, több helyen indított különleges tematikájú pop-up vezetések.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

Az ünnepi könyvhéten új kötettel jelentkezik Hartay Csaba. HáCsétől megszoktuk a meglepőt. Talán ez az egyik titka, amiért városon belül és falakon kívül is szeretik és elismerik. Most szembemegy a korral, saját blogján, a Viharsarki kattintóson megjelent írásaiból ad ki papíralapú könyvet az Athenaeum Kiadó. Erről érdeklődtünk értetlenkedve online Csabától.

Mi alapján gondoltad, hogy ami már online megjelent, és a Fészen is körbement, kiadd könyv formájában is? Ez mintha egy kicsit szembemenne a mai korral.

Ezek nem kizárólag csak a fészes bejegyzéseim, hanem leginkább a blogomra írt humoreszkek, rövid abszurd novellák és karikírozott felsorolások, amiket megosztottam a Viharsarki Kattintós facebookos oldalán is. 

Tovább a newjsag.hu cikkére >>> 

 

A lengyel rendezőveterán, Kryzsztof Zanussi Goethe monumentális drámai költeményét, a Faustot értelmezte újra Éter című történelmi filmjében. Benke Attila kritikája.

Goethe monumentális drámai költeménye, a Faust az alkotó fő műve, amelyen fél életén át dolgozott. Az ördöggel paktumot kötő, tudásra szomjazó kutató története örökérvényű példázat, amely a XX–XXI. században, a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával még aktuálisabbá vált. Hiszen az alapmű kérdése is az, hogy meddig mehet el az ember, ha kutatásról és kísérletezésről van szó, hol húzódik az a bizonyos erkölcsi határ, amelyet átlépve a tudós bűnössé vagy cinkossá válik. 

Tovább a jelenkor.net cikkére >>> 

 

Újabb időszakos tárlat nyitott május utolsó napjaiban az óbudai Esernyős Galériában. A jellegzetes hosszúkás belső teret ezúttal Szávoszt Katalin keramikusművész vitorlái töltik meg, amelyeken mindkét oldalon helyt kapnak művészeti idézetek, minták és ornamentumok. A kerámiák megidézik Paul Kleet, Joan Mirót, Vaszilij Kandinszkijt, Keith Haringet. De megjelennek olyan általános érvényű vizuális jelek, mint a kalotaszegi, a keresztszemes vagy a szűrhímzés motívumai, illetve más darabokon a japán festészet virágos ornamensei borítják el a felületet. 

Tovább a nullahategy.hu cikkére >>>

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal