Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

2021-ben másodszor is odaítélték a 2019-ben alapított Baumgarten-emlékdíjakat. Emlékdíjat Báthori Csaba, Bodor Ádám, Garaczi László, Margócsy István, Szijj Ferenc, Selyem Zsuzsa, Takáts József és Tompa Andrea, jutalmat Berta Ádám, Hermann Veronika, Kalász Orsolya, Németh Zoltán, Sipos Balázs, Ela Sobolewska és Szolláth Dávid vehet át.

A Baumgarten-emlékdíjat 2019-ben Kukorelly Endre író kezdeményezésére a Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesület alapította. Az alapítók a díjjal az egykori Baumgarten-díj hagyományát kívánják folytatni, annak minél több elemét megtartva. Az első emlékdíjakat és jutalmakat – az 1927 és 1947 között működő Baumgarten-díj kurátora, Babits Mihály teremtette hagyomány szerint – az alapító-örökhagyó Baumgarten Ferenc Ferdinánd halálának évfordulóján, 2020. január 18-án adta át a Gyümölcsöskert Egyesület, szintén a hagyomány szerint a Gundel étteremben. 

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Amikor már azt hinnéd, leáldozott a rajzfilmek korának, bejelentkezik az észak-ír zseni, Tomm Moore új alkotásával, a Wolfwalkersszel.

Wolfwalkers nem csak azért megkerülhetetlen termése a 2020-as filmkertnek, mert történetesen elképesztően jó vagy mert a kétszeresen Oscar-díjra jelölt Moore készítette – kooperációban Ross Stewarttal, aki Moore előző filmjeiben a látványtervezésben dolgozott –, hanem mert ír 2D-animációként jelenleg eléggé marginálisnak, rétegfilmnek tekinthető, mégis betört a mainstream-piacra. A művet az Apple TV+ vette műsorára, és tekintve a streamingnézők egyre terebélyesedő táborát, ezzel valószínűleg jóval nagyobb népszerűségre tesz szert, mintha csak fesztiválokon és -- a vírus után – művészmozikban vetítenék. A Wolfwalkers felkarolása nem csak nagy jófejség az Apple részéről, hanem egyben bátor húzás is, és abban is biztos vagyok, hogy jó befektetés, ráadásul a popkulturális mainstream diverzitásának is nagyon jót tesz.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

Az MMA Kiadó és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet Pars pro toto kötetsorozatának legújabb darabja érzékeny témát feszeget. A giccs esztétikai kategóriaként való tárgyalása ugyanis kívül esik a művészet univerzumán, Tomáš Kulka, a cseh-zsidó származású filozófus, esztéta mégis megpróbálkozik a művészet általában vett definícióival összeegyeztethetetlen kvázi-alkotások szép-meghatározásainak lehetséges módjaival. A közönségesnek vonatkoztatási közeget, az ízléstelen kreativitás lehetséges feltételeit a képzőművészet, az irodalom, a zene és az építészet területén keresi.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Amikor Kürti László verseit olvasom, mindig egy különös feszültségtérben találom magam. Egyfelől elmerülök a mindennapi élet sajátos útvesztőkkel teli labirintusában; felemelő pillanatokat ugyanúgy rejt a befogadó számára mindez, mint ahogy közönséges szituációk sorában részeltet, sőt bűnöket tartogató és szülő helyzetekkel ismerteti meg olvasóját. Másfelől minduntalan azon kapom magam, hogy magasztos, katartikus élményekben részesülök, valami igazán szép és megkapó mozzanat ragad magával. A mindennapinak, vulgárisnak és a felemelőnek, magával ragadónak ez a különbsége persze nem egyedül csupán Kürti verseinek a sajátja, de valamiképp nála ez az inadekváció poétikai erővel telítődik, mondhatni, versformáló elvvé válik. Az egymástól különböző elemek társításához Kürtinek különös érzéke van, leginkább a viszonyítások révén születő jelentésteremtés terén érzem azt, hogy megtalálta a rá jellemző egyéni formálási módot.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

2020-ban rengeteg kiállítást elhalasztottak vagy töröltek, de reményeink szerint az idei év más lesz. Íme egy összefoglaló arról, milyen meghatározó tárlatokra számíthatunk 2021-ben.

1. Helen Frankenthaler: Radical Beauty (Radikális szépség), Dulwich Picture Gallery, London, 2021. május 27. – november 28. 

Helen Frankenthaler retrospektívje a Helen Frankenthaler Alapítványtól kölcsönzött 30 művet foglalja magába, ami az első, 1973-as fametszetétől kezdve a 2009-es utolsó alkotásáig terjed. A munkák a fametszet-készítés korlátainak áthágásáról és a szépség új dimenzióinak létrehozásáról tesznek tanúbizonyságot.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

 

Miskolci, megyei kötődésű műveket is csokorba rendez Vass Tibor új könyve.

Két sem közt címmel jelent meg decemberben a Hernádkakban élő Vass Tibor író, költő, képzőművész legújabb kötete, amely verseket, esszéket, elektrografikákat tartalmaz. „Visszatalálás és folytatás ez a kötet, amelynek abszolút szabadságkörében az idő és szereplői: a vers és mottója, esszé és tárgya, az írás és az elektrográfia organikusan szerveződnek világgá. Személyesen és esztétikailag egyaránt hitelesen”, olvasható a kötet ajánlójában Szalai Zsolt tollából. A szerzőt kérdeztük.

Tovább a boon.hu cikkére >>>

 


Vidovszky László – Fotó: Weber Kristóf

A pécsi kötődésű iskolaalapító zeneszerző, Vidovszky László legendás, Schroeder halála című művét mutatták be a Zeneakadémián. A darab a 8. Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitókoncertje volt.

2021 január 8-án a budapesti Zeneakadémia nagytermében elkezdődött a 8. Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, mely időközben Kelet-Európa legjelentősebb kortárs zenei eseményévé nőtte ki magát.

A fesztivál megújult – Kaincz Orsolya elektronikus zenész által tervezett – honlapján lehet tájékozódni a tematikus programokról: koncertekről, előadásokról, workshopokról és szakmai fórumokról. Ugyanitt elérhető a nyitókoncert linkje is.

Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>

 

A Vintage Galériában Maurer Dóra legutóbbi egy évben készült festményei láthatók. A kiállított hatrészes sorozat a lezáratlanság felmutatásával az újabb lehetőségek továbbgondolására biztat. A festő a vörös, sárga, kék színmezőkön alapuló gyönyörűséges variációs rendszert épített fel, amelyben ott a kombinatorika és a rend. A színek és a formák együttesei is önálló karakterekké válnak, s két dimenzióban is térhatásúak. Ez Maurer festményeinek jellegzetessége, ahogy minden konkrét formával a végtelenség érzetét kelti. Festői világában rend van és kitárulkozás, majdhogynem derű.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

Balog József zongoraművész tehetségével korán kitűnt kortársai közül, mára pedig telt házas koncertek és díjak hada áll a háta mögött. Ahol megfordul, ott megmarad a hallgatóság emlékezetében, hiszen mérhetetlen őszinteséggel idomul a zenéhez és a közönséghez.

Számos díjat és ösztöndíjat kaptál eddigi pályád során. Hogyan élsz ezekkel a kitüntetésekkel? Hogy adod vissza mindazt, amit általuk nyertél?

A tanulmányaim közben sok versenyen vettem részt. Az ezeken elért eredmények mindig nagyon jókor jöttek a pályámon, és fontosak voltak a karrierépítésben. A Liszt-díjat, a Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíjat és a Lajtha-díjat már egy-egy lemezre, illetve a munkásságom addigi eredményeire és minőségére kaptam. Természetesen igazán büszke vagyok rájuk, de soha nem hajtottam értük. Mindenekelőtt a zene és a játékom kvalitása érdekel: ha ezt megjutalmazzák, az nagyon megtisztelő. A legnagyobb elismerés persze mindig az, ha érzem a közönségen, hogy velem együtt lélegzik és átszellemül az előadott remekmű hallatán.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

A Punkt.hu online fotográfiai magazin munkatársai a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján hagyományteremtő jelleggel 2020 legfontosabb hazai fotókiállításait rangsorolták. Igyekeztünk minél szélesebb spektrumból meríteni, hogy minél hitelesebb végeredmény születhessen.

Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy egy egészen más évet tudhatunk magunk mögött, mint amilyenekhez hozzászoktunk az elmúlt időszakban, hiszen a járványhelyzettel kapcsolatos kormányzati döntések miatt remek kiállítások zártak be (vagy ki sem nyitottak) és számtalan  kulturális program maradt el.

Tovább a punkt.hu cikkére >>>

 

2020 a magyar irodalomban az élet más területeihez képest egész jó év volt. De talán túl nagy volt a zaj és túl kevés a személyesség, ezért sem jutott sok újonnan megjelent irodalmi műnek igazán nagy figyelem. Pedig a kortárs költészet és próza sok kötetnyi kiváló alkotást tud felmutatni. (A drámákról nem tudok nyilatkozni.) A legjobb könyveket azonban most nem a legnagyobb presztízsű íróktól olvashattuk: ők általában vagy hozták a megszokott tisztes minőséget, vagy nem jelentek meg új kötettel. Több debütáló vagy második kötetes szerző is úgy állt elénk, mint aki rég túl van az „ígéretes” jelzőn, mégsem robbant be a pályakezdők közül senki, ők inkább szép lassan érkeztek meg.

A listára azokat a köteteket gyűjtöttem, amelyek most, december közepén számomra a legmaradandóbbnak tűnnek az idén kiadott kortárs magyar szépirodalomból. Jó néhány mű csak a korlátozott férőhely miatt nem szerepel rajta. És biztos, hogy van olyan regény vagy verseskötet is, ami elkerülte a figyelmem, még nem került a kezembe, esetleg más körülmények között másképp értékelném. Ez a vállalt kockázat persze minden listaállítás sajátja, de jó már az elején szembenézni vele. A sorrend ezért természetesen csak jelképes.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

Egyes társadalomtörténészek szerint az internet előtti világ szubkultúrái számára a legfontosabb kommunikációs eszközök a fanzinok voltak. A fanzin (a fanatic és magazin szavak keverékéből), vagy röviden zin (zine), olyan nem professzionális és nem hivatalos független kiadvány, amelyet jellemzően egy adott kulturális jelenség rajongói készítenek. Ezek a szubkultúrák az 1990-es években a kelet-európai régióban leginkább az underground zenei irányzatok köré csoportosultak, mint amilyen a punk, a hardcore, a metál vagy akár a zajzene. A zinek készítői ebben az első aranykorban alapvetően nem vizuális művészek voltak, így az ilyen típusú független kiadványok esztétikája igen változatos volt, és kevéssé igazodott az aktuális képzőművészeti trendekhez.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

A szélherceg bő válogatás Sziveri János költészetéből. A cím, amelyet a válogatók, Terék Anna és Melhardt Gergő adtak, részben az 1989-es Mi szél hozott? kötetre utal, részben és általában metaforikusan a költőnek a magyar költészetben fölbukkanó furcsa, különös alakjára és életére.

Sziveri szívszorítóan fiatalon halt meg (még nem töltötte be harminchatodik évét 1990-ben). Nagyon sok mindennel foglalkozott: elsősorban persze versekkel, de érdekelte, vonzotta a drámaírás, a színház és a képzőművészet is – e művészeti ágakat nemcsak művelte, de esszéiben reflektált is rájuk (és persze legendás szerkesztői munkájáról se feledkezzünk el az Új Symposionnál, ami, némileg sarkítva, egész életének tragédiáját okozta). Az esszéi mind a mai napig töredékesen férhetők hozzá, a 2011-es, Reményi József Tamás és Utasi Erzsébet által válogatott és szerkesztett kötetben ( Sziveri János művei) olvasható csak pár darab belőlük. Versei egy része (két teljes kötet) már posztumusz jelent meg, míg aztán Utasi Erzsébet és Mátis Lívia 1994-ben összegyűjtötte őket (Sziveri János minden verse).

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Nem. Nem tört el. Egyszer sem tört el a kezem. Se a lábam. Se semmim. A fejem sem tört be egyszer sem. Nem. Ütés nyoma. Igen, ütés, nem törés. Ütés.„ (Tolnai Ottó, 1987)

ARBEIT MACHT FREI!

Szerbiai magyar performansz (19691992) / 2

Az 1854 óta működő Szabadkai Népszínház igazgatója 1985–95 között Ljubiša Ristiċ (1947-) avantgárd szerb rendező, a jugoszláv kísérleti színház „fenegyereke” volt. Azonnal „kulturális bummot” okozott: összevonta a magyar és szerb-horvát társulatot. Internacionális, többnyelvű előadások sorozatát hozta létre, szerb-horvát-szlovén-bosnyák-magyar vendégrendezőkkel és színészekkel. Klasszikus szerzők drámáit dolgozták fel: Madách Imre (1985), Shakespeare (1986), Moliére (1987), Danilo Kiš (1991), valamint a YU-Fest (1989, 1992–94) társadalmi-politikai-művészeti „memorandumokat”. Különleges, „eredeti helyszíneken” dolgoztak: Titus Andronicus a Palicsi-tó partján, az erdőben, amit egy vidámparkból vásárolt, motormutatványokra való, katlanszerű „halálfal” tetejéről lehetett nézni. Othello a tóban, ahol a nézők a felszínen lebegő tutajokon ültek: vízi koreodráma (mozdulatkórus), szuper sight-specific show. Hangos, látványos, „vásári” világszínház. A kortárs tánc, balett és keleti színház mellett alkalmazták az akcionizmus és happening technikáit is. 

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 


Esterházy Péter és Szigeti László Pozsonyban, Esterházy Egy nő című könyve
szlovák kiadásának bemutatóján, 2011-ben. 
- (Fotó: a Kalligram archívumából)

 

Susan Sontag írja egy esszéjében a könyvek szerepéről, hogy az irodalomhoz (és a világirodalomhoz) való hozzáférés menekülést jelent a nemzeti sivárság és a provincializmus börtönéből.

Egy olyan időben pedig – írja Sontag –, amikor az olvasás és a szellemiség értékeit, mint ma is, oly szenvedélyesen kétségbe vonják, az irodalom maga a szabadság.”

Szellemi köztársaság

Volt egyszer egy kiadó... – ezzel a címmel jelent meg egy összegző, gyűjteményes esszékötet a Kalligram huszonöt évéről (1991–2016). Hogyan lett egy határon túli magyar könyvkiadóból az egyik legjelentősebb közép-európai szellemi műhely? Erre próbált meg válaszolni több mint negyven szerző.

Tovább az ujszo.com cikkére >>>

 

 

A színész-rendező az év végén inkább politikai kommentárjai miatt került középpontba a sajtóban, semmint filmes élete miatt. Clooney köztudottan politizál magánemberként, de filmjeiben is szívesen foglalkozik közügyekkel (A hatalom árnyékában). Az éjféli égboltnak látszólag nincs köze a politikához, a film egészét nézve viszont nagyon is van. Ugyanis egyértelműen átjön belőle: az emberiség végleg élhetetlenné tette élőhelyét.

Az utóbbi időben megszaporodtak azok a sci-fik, amelyek így vagy úgy, de valamilyen társadalmi-politikai és/vagy filozofikus (ÉrkezésAd AstraCsillagok között) vállalást tűznek ki célul. Ezek ráadásul jellemzően drámai hangvételű és súlyos, az emberiség jövőjét érintő dilemmákkal foglalkoznak. Ide sorolható Clooney alkotása is, amely egy magyarul ugyanezzel a címmel megjelent Lily Brooks-Dalton-regény adaptációja.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>> 

 

 

Pécs városa 1009-től a Quinque Ecclesiae, tehát „Öt templom” vagy „Öt szent hely”, esetleg „Öt torony” néven vált ismertté. A német Fünfkirchen név is ennek a fordításából származik. Az öt templom az idők során megsokszorozódott. Cseri László fotóesszéje a város templomaiból mutat be válogatást.

A Pálos templom és kolostor az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend egyben a pálos rend magyarországi központja is. Weichinger Károly tervei alapján 1938-ra készült el a terméskőből épített, egytornyos épület. A különálló, 26 méter magas harangtornyot árkád köti össze a templommal. A templom előtt álló Szűz Mária-szobrot 1948-ban állították fel. Sinkó András készítette fehér mázas pirogránitból a Zsolnay Gyárban.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

 

Viszockij nyomában, avagy a Nord-jelenség címmel nemrég jelent meg Viczai Péter Viszockij-kutató legújabb könyve. A kétnyelvű kötet a Brezsnyev-korszak ikonikus alakjának emlékét idézi, a költő halálának 40. évfordulója alkalmából. A bárd 1980-ban bekövetkezett halála az addig szépen épülő és formálódó összképet egy pillanat alatt lezárta, és az akkori életmű új dimenziókba helyezve öröklődött át a mai kor emberére. Ehhez járult hozzá számos színész, újságíró, zenész, alkotótárs és irodalmár tevékenységével egyetemben a kutató, Viczai Péter munkássága is.

Három évtizede foglalkozik Viszockij munkásságával. Hogyan indult el ezen az úton? 

 – A történet harminc évre tekint vissza, amikor 1990-ben először sikerült kijutnom Moszkvába, ahol szert tettem néhány Viszockij-kazettára. Akkoriban a recsegő magnetofonokból és utcai hangszórókból még a sarki újságos pavilonoknál is Viszockij rekedtes baritonját lehetett hallani. Én is hallgatni kezdtem a bárd dalait, néha úgy, hogy szinte a kollégium is belezengett. Rövidesen világossá vált számomra, hogy önerőből nem megyek sokra Viszockij szövegeivel. Nyelvi és tartalmi szempontból egyaránt nehezen értelmezhető művek ezek. A bizarr és szabad szóhasználat kivétel nélkül, minden külföldit próbára tesz még akkor is, ha beszéli a nyelvet. Így az orosz barátaimhoz fordultam, akik közül többen segítségemre voltak, e sajátos hangvételű és stílusú művek fordításában.

Tovább a moszkvater.hu cikkére >>>

 

A Radnóti Színház az évad harmadik bemutatóját már nem tudta megtartani a járványhelyzet miatt, de a Don Carlos rendezője, Nagy Péter István bizakodó a folytatást illetően. Online próbákról, generációs konfliktusokról és a hatalom önkényéről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.

Revizor: November végén mutattátok volna be a Don Carlost. Hol szakadtak meg a próbák?

Nagy Péter István: A premier előtt három héttel költöztünk át a Zoomra, ahol közel egy hónapon át folytak még a próbák. A tavaszi, első leállást szerencsésen megúsztam: az Éhséget be tudtuk mutatni, játszottuk is a Trafóban. Öröm az ürömben, hogy a Don Carlost akkor kellett abbahagynunk, amikor megvolt a szerkezeti vázunk. Online a szöveggel foglalkoztunk.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

 

A.F.V. Ujj Zsuzsi neve összeforr a Csókolom zenekarral és egy életérzéssel is. Röpke tíz év sem telt el azóta, hogy a kortárs fotográfia újrafelfedezettje lett. A MissionArt Galéria kiállítása jóvoltából munkái ismét a figyelem középpontjába kerültek.

Milyen volt az az Ujj Zsuzsi, aki a nyolcvanas évek közepén elkezdett fotózni?

U.Zs. Érdekes kérdés! Nem nagyon hazudhatok. Érdeklődő voltam, nyitott minden iránt, de lógtam a levegőben, nem nagyon találtam a helyem a világban. Volt egy fotóművész szerelmem, Halász István, a Halas. Alapvetően leginkább az irodalom és a zene érdekelt, és már ’81 körül zenekart szerettem volna csinálni, mert voltak dalaim. De külső okok vagy az ügyetlenségem miatt nem tudtam. Aztán a nyolcvanas évek elején megismertem Halast és kapcsolatba kerültem a Liget Galériával is, ahol éppen a virágát élte a fotó. 

Tovább a punkt.hu cikkére >>>

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal