Laudáció

A Lengyel Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetés átadóján 

Sok évvel ezelőtt a Magyar Írószövetségben találkoztam vele először. Miközben bemutatkoztunk egymásnak, arra gondoltam, nem lehet könnyű Kabdebó Lóránt feleségének lenni. Máig így vagyok ezzel. Kivételes képességű férfi mellett feltűnni, társként életművet alkotni feltétlenül nehezített pálya, kivételes képesség kell hozzá, kevés példa van erre, mint például Mészöly Miklós mellett Polcz Alaine.

Kabdebó Lóránt felesége, Dobos Marianne megalkotta a maga különleges életművét, mindamellett, hogy legendásan ott állt férje mellett, és alázattal szolgálta a magyar irodalomtörténetet, az irodalmat, a tudományt, szolgálta a tudóst. Majdnem hat évtizedig, a nap huszonnégy órájában, minden erejével biztosította a hátországot a Kabdebó-életműhöz Szolgálat volt az élete, és nem szolgaság. Nagyasszony maradt, asszonyi szálfa. Munkássága hiányt pótló a magyar irodalomban.

Báger Gusztáv 80

2018. szeptember 12.

            Hihetetlen! Ilyen fiatalok a nyolcvan évesek manapság? Mert Báger Gusztáv, József Attila-díjas lírikus, fizikailag és szellemileg is friss. Kreatív és inspirált. A neves közgazdász és költő nyugodtan letagadhatna harminc évet. Ritka értékes fajtája az intellektuális egyedeknek. Jó volna sokáig őrizni, óvni.

             Együtt kávézunk és ebédelünk olykor. Huszonöt éve a Tevan Kiadó igazgatójaként több kötetét adtam ki. Büszke vagyok rá! Olyan morális példája ő a kortárs értelmiségieknek, akik tényleg hajlandóak lemondani a saját érdekeikről azért, hogy a közjót szolgálják. „Léten túli etika.” Ahogy Levinas mondaná. Szinte csodaszámba megy.  És Isten kegyelme miatt él, virul. Jó kondíciónak örvend. Megrendítő pontosság és műgond élteti. Páratlan, ahogy meg-megújul.

Amikor Tamástól meghallottam a hírt, hogy ő az idei Petri-díjas, az első gondolatom az volt, hogy mégiscsak létezik valamiféle rend a világban. Ha ritkán is, de lehet úgy, hogy valaki az irodalmi központoktól nagyon távol, úgy 250-300 kilométernyire, egyszerűen csak teszi a dolgát: verseket és novellákat ír, aztán szerterepíti őket a nagyvilágba, és vár. Szerkesztői válaszra, a következő havi Holmira (bár arra sajnos többet már hiába), Jelenkorra, Mozgó Világra. Telnek az évek, ő meg csak ír és ír, közben azért elvégzi a filozófia szakot, nyelveket tanul, és soha nem panaszkodik a mozgáslehetőségeit leszűkítő, makacs betegségre, inkább beleírja azt is versbe, novellába. Naponta posztol valamit a facebookra a Centrál Kávéházról, mert hiába, hogy fizikai valójában Zalaegerszegen vagy éppen Lentiben telnek a napjai, képzeletben ott issza a méregerős feketét, abban a sarokban, ahová a könyvheti Szép versek-dedikálás után mégiscsak sikerült eljutnia.