Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt: Báger Gusztáv 80

 

 

 

Báger Gusztáv 80

2018. szeptember 12.

            Hihetetlen! Ilyen fiatalok a nyolcvan évesek manapság? Mert Báger Gusztáv, József Attila-díjas lírikus, fizikailag és szellemileg is friss. Kreatív és inspirált. A neves közgazdász és költő nyugodtan letagadhatna harminc évet. Ritka értékes fajtája az intellektuális egyedeknek. Jó volna sokáig őrizni, óvni.

             Együtt kávézunk és ebédelünk olykor. Huszonöt éve a Tevan Kiadó igazgatójaként több kötetét adtam ki. Büszke vagyok rá! Olyan morális példája ő a kortárs értelmiségieknek, akik tényleg hajlandóak lemondani a saját érdekeikről azért, hogy a közjót szolgálják. „Léten túli etika.” Ahogy Levinas mondaná. Szinte csodaszámba megy.  És Isten kegyelme miatt él, virul. Jó kondíciónak örvend. Megrendítő pontosság és műgond élteti. Páratlan, ahogy meg-megújul.

            2012-ben szegődött a Széphalom Könyvműhelyhez, mely azóta minden évben gondozta egy-egy új kötetét (Mégis, mégse, mégis – 2012; Mondtam-e? – 2013; Edzésterv – 2014; Zongorahangoló – 2015; Találgatom, mit üzensz – 2016, Nézi, ahogy nézem – 2017. És a nagy, válogatott tomus, a Napharang, 2018.)

            Ő jelenkori magyar irodalmunk egyik legkülönösebb, legárnyaltabb versvilágának és frenetikus szöveguniverzumának megalkotója.  Még nyolcvan évesen is gazdagodó, épülő életműve a kortárs líra eredeti és jelentős értékei között tartható számon.

            Invenciózus, kezdeményező szellem, aki ugyan mindig előnyben részesíti a különlegeset a jól bevált tradíciókkal szemben, mégis a legnemesebb nemzeti hagyományok és utak folytatója. Egyedülálló a sokszínűsége.

            Permanensen kipróbálja és újraírja, s egyben átformálja az ódon beszédmódokat, hogy rátaláljon az összetéveszthetetlenül saját, egyénített hangra, a bágeri beszédmódra.

            Rendhagyó sorsú, intellektuális szellemiségű, nagy műveltségű értelmiségi, aki a történelem viharai között is áthatolhatatlan esőköpenyként viselte függetlenségét, politikai-erkölcsi lojalitását, tisztaságát. Ez a nemesség, jellembeli egyenesség költeményeiben is megóvja az elhamarkodott ítélkezéstől, a szövegen végzett utómunkálatok nála mindig átgondoltak, mívesek.

            Érdemes felidézni Vitéz Ferenc szép sorait Báger legutóbbi kötetéről, a Nézi, ahogy nézem –ről. „Kulcsvers a Jóslat – kulcsszavak benne a záró sorok a teremtő akaratról, mely több formában is feltűnik a kötetben (például a Mallarmé Kockadobását [„Minden gondolat kockadobás”]megidéző Fej vagy írás című egysorosban: „Az akarat szabadságra ment” – tehát hiába célozza az emberi cselekvés az abszolútumot, a teljességet, a véletlennek van alárendelve). Az apró mozaikokból szerkesztve áll össze a Könyv: „súlyos köd roppantja össze / a gömb alakú tornyot”, a kötetcímbe emelt sor pedig („Nézi, ahogy nézem”) a Gömb-mozaik című vers utolsó sora. Az apokaliptikus pusztulás monumentális képével feszül szembe a legjelentéktelenebb szépség: „Egy pillangó az ablakon betéved. / Kézfejedre száll. / Közelebb hajolok. / Nézi, ahogy nézem.” (Gömb-mozaik). Szemtől szemben a teremtő akarat csődjével – s szemtől szemben az ébredező reggel intimitásával. A „nézi, ahogy nézem” képe végső soron annak az ablakmetaforának a sajátos átirata, mely egyrészt az isteni fényt átengedi az Istenhez tartozó embernek (a templomban, a rózsaablakon keresztül), illetve a művészetben, így a költészetben is az egyén és külvilág kapcsolatát vagy az ismeretlenbe való kitörést is szimbolizálja.”

            Mintha Haydn teremtés-zenéje szólna halkan a háttérben, úgy morajlik Báger verseiben a reflexió, a tűnődés jó illata. Közben valaki fehér cérnát fűz a tűbe. Leszakadt, tarka gombok várakoznak egy esztétikus hamutálban. Egy szép hölgy alszik az ízléses heverőn. Pillangó röppen fel a szélfútta függönyről. A költő közel hajol a női főszereplőhöz, aki kinyitja a szemét. Ilyen és ehhez hasonló werk-filmek játszódnak Báger Gusztáv könyvlapokból épült mozijában.

             Apropó: kitörés! Báger későn indult, ötvenévesen lépett be a líra szentélyébe. hogy megmutassa belső, lelki-szellemi önmagát a nyilvánosságnak. Későn fedezték fel, kicsit megkésett a recepciója. Mégis, méltósággal viselte, várt, hallgatott és írt. Elszenvedte a magyar irodalmi közélet, a kultúr-kampf következményét, hogy ha mindenkivel jóban van, nem annyira érdekes a lapok számára. S ami a hozzá hasonló függetleneknek, Tarján Tamás mondta róla, nem kedvezett. A közelmúlt vajon kárpótolta? Kérdés marad.

             Kezdték értékének megfelelően képviselni, méltányolni. (Géher István, Vasadi Péter és Tandori Dezső is támogatói közé tartozott.) De még mindig van adóssága a kritikának vele szemben.

            Világképe az istenhit köré épül. Idealista. Ebből a szemszögből ír a szerelemről, a nemzetről és a sorsról is. Életereje, vitalitása lendületet ad verseinek. Értékszemlélet időtálló beszédmódot szült. Több olvasója van, mint az átlag, mai irodalmároknak. A könyvhéten mindig nála állnak a legtöbben (a költők közül) sorba, dedikációért. Persze, ehhez az is hozzájárul, hogy egyetemen tanít és a diákjai nemcsak a közgazdászt becsülik benne, hanem az írót-költőt is.

            Nyugodtan leírható vele kapcsolatban: egyedülálló, különleges, unikum-ember. Ilyen széles látókörű figura, aki a reál és a humán szférában egyaránt elismert tekintély, ritkán születik.

            Isten éltesse még sokáig Báger Gusztávot! Örökké!

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.