VideóHozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje Keresés a honlapon:Partnereink:
|
Kötet bemutató
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Mintha fotonokat emelne ki a költő keze a vákuumból, szinte hallani a csendet, érezni a létezés nulla mértékű sűrűségét, a kontinuum erejét, a megszámlálható és a nem megszámlálható végtelent, mely az otthonunk, miközben a rakonca szabadon verdes. Gyászok és telített évszakok szikár beszédre szorítják a szerzőt, tűpontos figyelemre az olvasót, közös zarándoklatra. A táj változik, de a háttér mindig ugyanaz: az elkülönböződés, ami összeköt, a száj, mely a világból táplálkozik és szavakat farag. Debreczeny György törzsközönsége, az előző kötetben szereplő lakkcipős-versek ínyenc olvasói megnyugodhatnak, íme, ebben a kötetben is találhatnak egy kivált kedvükre való ciklust, a döglött halakról született versek sorát, amelyben ismét fölfedezhetik kedvenc költőjük stílusjegyeinek legjavát és a ráismerés nemes izgalmával újra élvezhetik szokásos intellektuális kalandozásaikat. Esszéetűd Bíró József költészetéről A kötet egyfajta lélekrajz, amely a „vékony cérnán lebegés” állapotát írja le. Azt, amikor az érzelmek vajúdása felhagy, és a lélek kiürül, céltalanná válik a létezés. A fájdalmakat elbírni: ez a létezés bizonysága. Az önsajnálat bénít, megsemmisít. Az elaléltságból, bénultságból, akarattalanságból a kiút, önerőnk megtalálása. Mint az argonauták, meg kell küzdjünk önmagunkkal, felül kell kerekedjünk gyengeségeinken. Az érzések elvesztése elementárisabb csapás, mint maga a fájdalom. Szenvedésünk hittétele annak, hogy emberségünket őrizzük a világ felszínességétől. Sikamló jéghártya alá rejtjük önmagunk. A hártya vékony, átlátszó. Alatta szív dobog. Szüntelen. „Lehet, hogy e könyv alanya, főhőse nem ért vele egyet, de külső szemlélőként úgy gondolom, Botz Domonkos jó értelemben vett világcsavargó, amely megállapítás nem csupán az országok, földrészek közti értelemben, de a négydimenziós földi és az azon túl mutató metafizikai értelemben vett világok közti gondolati utazásokat, kószálásokat is jelenti.
Megjelenés ideje: 2015-10
Mézesmadzag Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért! Kiadó Napkút 2015 „… a szerző poézisének immár védjegyévé vált jellegzetességei – a markáns világállapot-kritika, a közeli pusztulást sejtető dodonai hangvétel, az egykorvolt és eljövendő aranykor ígérete, a letisztult, szinte csak a legszükségesebbek közlésére törekvő nyelvhasználat. (…) A már címével is a szellemi bensőségességet sugalló A kert hét (!) rövid szövege, noha az egyes novellák külön-külön világot építenek, vagy inkább mutatnak meg, a mélyben száz szállal kapcsolódik össze, így azokat egy műalkotás mozaikdarabjaiként is tekinthetjük.” Szemes Péter
Tovább a konyvkultura.kello.hu oldalára >>> A zongorahangoló Péter Erika: Elpattant zongorahúr című regényéről Szóltak, hogy elpattant egy húr… Tudok-e segíteni, mondani valamit? Nem vagyok zongorahangoló, de elvállaltam. Mert a húr nem a zongorán pattant el, hanem valahol a lélekben, a testben. Valamikor régen, s máig sincs megjavítva. A zongorista, a művész hosszú ideje próbálkozik, hogy megjavítsa, hogy tudjon rajta játszani, de nehezen megy a játék. Így. A rossz húr miatt. Néha fals volt a szimfónia, az etűd, a kantáta. "Milyen verseket ír Beck Tamás? Mondhatnám azt, hogy kerek verseket. Határozottan elindulnak és meg is érkeznek valahova." Várady Szabolcs
Látszólag cselekményes, egyszerű, határozott leírásokat olvasunk - egy kölcsönkért lakásban töltött este, várakozás egy orvosi vizsgálatra, szembesülés egy apa halálhírével -, valójában azonban az emberi lelkek és viszonyok mélyszerkezetébe nyerünk bebocsátást: megismerve azt a számtalan alakot, akik bennünk élnek. Tényleg letűnt a lovagkor? Nincsenek ma már lovagok? És ha vannak, milyenek? Lovagkórosak. A nő ír és nevet - vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Könyörtelenül játszik igenekkel és nemekkel; fekete királynő, aki könnyen felborítja az egész sakktáblát, ha nem tetszik neki a játék, amit játszik, vagy amit vele játszanak. „…e szerzők mindegyike perben áll a mai világgal a személyiség elnyomorítása, az egyre mélyebb és tömegesebb szegénység miatt, a szabadság megvonása, a mindenféle hitben csalódás, a derű és a boldogság délibábos látomássá válása miatt (Lászlóffy Csaba, Bíró József, Birtalan Ferenc, Dienes Eszter). Ez mindőjükben közös. A Tengeröltő csaknem fél évszázad terméséből készült válogatás, mely Dudás Sándor versvilágának átfogó bemutatására vállalkozott. Széphalom Könyvműhely, 2015
Mesél a kő Weisz Fanninak sorstársi szeretettel,
Határ Győző
Igen jó költészet, sőt, egy kicsit több. És e sorok írója igen boldog, hogy valaha ezt az embert - Kántor Zsoltot - bemutatta a Magyar Ifjúságban. Henry Cecil bajnok-mesteredző Angliából, ő mondja, ugye, meghazudtolva a trénerek szögesdrót-meg-ülő óvatosságát: legjobb lovam volt. Nekem két ilyen lovam közül Kántor Zsolt lett ez egyik legjobb. Tandori Dezső
Tulajdonságok: Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük. Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte. "Ötven felé, s azon is túl, nyolc kötettel a háta mögött, minden költő életében eljő a pillanat, a perc, hogy lassan, komótosan, fontolgatva, meg-megállva számot vessen eddigi pályájával. A legalkalmasabb erre egy válogatott verseket tartalmazó kötet. S hogy a lehetséges további pályát is felmutassa, záró ciklusként egy új versek tematikájú függelék, amely a jelen, és a jövő legmarkánsabb költeményeit tartalmazza. A szándék: reprezentálni egy szépen ívelő pályát, és egyben megmutatni a kifutás, a földet érés lehetséges helyét." Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy „Apa lakatos és költő”, az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol „nem kap (...) ünnepi csendet a szó”. "Amikor sírsz, Isten is szemtelenül fiatalnak tűnik hozzád képest."
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
Nemcsak az író ír, hanem az olvasó is ír. A Magvető Kiadó szerkesztői például egész nap ezt csinálják: jegyzetelnek kéziratok szélére, telefonokba és számítógépekbe, füzetekbe és sajtcédulákra. És persze mindenféle noteszekbe is. A kiadó munkatársai régóta beszélgettek arról, hogy milyen lenne számunkra az ideális zsebnaptár. Olyan, amelyben meg lehet találni a legfontosabb könyves információkat, amelyben nemcsak a legjobb antikváriumok, galériák és kulturális intézmények címe lenne olvasható, hanem a számukra kedves szerzőkről-szerzőktől is néhány sor. Mivel ilyesmit még nem lehetett kapni, a Magvető elkészítette: a kiadó szerzői örömmel adták a kézirataikat, hogy mások is lássák, hogyan és miből készülnek a könyvek. Esterházy Péter mindennek tetejébe még címet is adott neki: így született meg A napok iszkolása. Egyszerre könyv és notesz: hogy az irodalom bárhová elkísérhesse ezentúl az olvasóit.
B. Tóth Klára festőművész, restaurátor, vizuális nevelő és költő. Nem a képzőművészet mellett, "másodállásban" költő, hanem par excellence lírikus, akinek a versírás éppen olyan természetes kifejezési formája, mint az ecset kezelése. Természetesen érezni versein a képi látás jellemzőit, vagyis kitapintható a vers születésének induktív útja: az impressziótól, a meglátott képtől az átlényegítésen keresztül az üzenet kibomlásáig, de nem ez a lényeges. A versírás metódusánál sokkal fontosabb, hogy a kis dolgokban is meglátja a lét nagyobb összefüggéseit, ahogyan például ezt a tömött szatyrokat cipelő asszony képének és gondolatainak szonettbe foglalása jelzi (Szeletre bontva).
Ha csak gombolkoznék az a valaki a fejében; de gondolkozik is. Mind újabb fürtökben sarjad gondolat gondolatra, akárcsak a komputer-grafika fraktáljaiban, a bomolva-kibomló, ábrák-mustrák. Mintázatok a végtelenségig, s midez ott benne történik, hogy maga is csodálkozik azon a valakin a fejében. Hogy mire képes? Még arra is, hogy meglelje számunnkra az estére esedékes emberhalált - hogy magunkra vévén Kántor Zsolt jelmezét és az alvás kis halálával kockáztassuk magunkban a költőt.