Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A Leőwey Klára Gimnázium épülete Pécs alighanem legszebb terén, a Szent István téren áll. Cseri László fotóesszéje a néhány évvel ezelőtt felújított épületegyüttest mutatja be.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 
 

Martina Scarpelli olasz rendezőnő Egg (Tojás) című, dán produkcióban készült alkotása nyerte a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál rövidfilmes versenyének fődíját.
A rövidfilmes mezőny zsűrije - Ambrus Ferenc producer, a Puppetworks Stúdió vezetője, valamint Pedro Rivero spanyol és Drasko Ivezic horvát animációs filmes - szerint Martina Scarpelli kétdimenziós animációs filmjében, amely egy anorexiás nő szubjektív világát mutatja be, "hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát, amivel egészen új élményt nyújt". Liszka Tamás fesztiváligazgató úgy fogalmazott: a zsűri különösen azt értékelte a rendezőnő munkájában, hogy az ábrázolt témát mindenki számára átélhetővé tette.
 
Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
 

Eljött a december, és hamarosan itt a karácsony. Szépirodalmi adventi kalendáriumunkban minden reggel egy-egy magyar író, költő versével, novellájával, meséjével indulunk neki a napnak. Tartson velünk a 24 napon át, keresztül-kasul a magyar irodalom évtizedein és évszázadain!

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

 

Az Artmagazin Online felületén hetente egyszer, minden pénteken szemezgetünk az elmúlt időszak legmeghatározóbb, legpoposabb és legszínesebb képzőművészeti, dizájn- és társművészeti híreiből. Előtérbe kerülnek a divat, az építészet, a formatervezés, az urbanisztika vagy az aukciók eredményei, legfrissebb történései mind nemzetközi, mind hazai fronton.

 

Egy kedd esti aukció előtt – amit a Dorotheum aukciós házban tartottak – hétfőn eltűnt egy Pierre-Auguste Renoir festmény. A 120000 és 160000 euró közötti értékűre becsült alkotást nagy valószínűséggel hozzáértők lophatták el; az esetet videófelvétel rögzítette. A szóban forgó festmény az 1895-ös francia impresszionista tájkép, a Golfe, mer, falaises vertes.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

 

A magyar rajzfilmgyártás az európai élvonalba tartozik. Rófusz Ferenc A légy című rövidfilmje 1981-ben Oscar-díjat nyert, a Macskafogó sem csak itthon alkotott maradandót, és elég arra gondolni, hogy több generáció gyerekkorának volt szerves része a Vuk, a Frakk, a macskák réme vagy a Mézga család.
 
Az iparág azonban az elmúlt évtizedben nem tudott hagyományaihoz hű színvonalon teljesíteni. Mostanáig.
 
A Budapesten élő szlovén rendező, Milorad Krstić nyíltan nemzetközi forgalomba is szánt Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmje ugyanis jó eséllyel instant kultstátuszba kerül majd.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>
 

A rendszerváltás után született nemzedéknek már nincsenek kortapasztalatai az előző rendszerről, így a hetvenes évek Magyarországáról sem. Történelemórákon a fiatalok ugyan találkoznak az akkori társadalmi-gazdasági és politikai kérdésekkel, jellemzőkkel, de a korhangulattal, a jellegzetes szavakkal, kifejezésekkel, szokásokkal már alig (ktsz, ABC, KNEB, KISZÖV, tisztaszoba, gázsparhert, pártában maradni, ágyrajárás, „Meghallották a vonat füttyét”, azaz gőzösök voltak, „minden fillért félre kellett tennie” – ahogy az én édesanyám a mai napig mondja: fillért fillérre kell tenni; s a megszólítások is ide tartoznak: főnök kartárs, elvtárs). Nekik ezért is lehet nagy élmény kezükbe venni Mezey Katalin Élőfilm című regényét, az idősebb nemzedéknek pedig azért, mert a régi időket, emlékeket hozza vissza számukra: a jaffa ízét, az összejövetelek „lecsókolbász sült szalonnával és mustárral” hangulatát, a hétfőnkénti nincs tv-adás közösségi élményét (a regényben is ezen az estén jönnek össze a fiatalok, az irodalmi és filmklub tagjai a várhelyi Művelődési Házban) és a földrajzi mobilitásról, a népességmozgásról, lakóhely-változtatásról az akkori gondolkodásmódot is feleleveníti a kötet. (Aki nem volt az adott település lakosa, az „jöttment” volt. Várhelyben is „egyetlen dolog számított, hogy őslakos-e valaki, vagy sem.” Ha valaki pedig nem odavalósi, az pap, vagy párttitkár. „A többi tisztség öröklődik.”) S azt az élményt élheti át újra az olvasó, hogy bár szegénység volt, de élt a közösség, a társasági élet, jelen volt az egymáson való segítés erénye és az összetartozás.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

 

Szeretsz kiállításra járni, de kisbabával vagy otthon? Csak találgatsz, hogy a babakocsit be lehet-e vinni egyáltalán a múzeumba? Vagy éppen azon gondolkodsz, hogy létezik-e olyan kulturális családi program, ahol a tipegőket segítik műalkotásokkal ismerkedni? Összeszedtünk néhány módszert és programtípust, amik ezekben segíthetnek neked.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Lírával kezdtem, azzal is folytattam. 2003-ban jelent meg az első publikációm a miskolci Új Holnapban, és azóta sokfelé. Ha prózát írtam, az vagy felkérésre történt, vagy valamilyen közös projekt keretében, de ezek ritka alkalmak voltak, és ez jól is van így. Na meg persze az értekező próza, a tanulmányok. A harmadik, készülő verseskötetemben vannak prózaversek, ahogy a natúr öntvényben is voltak. Egy novellista barátom szerint ez annak a jele, hogy elindultam a helyes úton, és úgyis a regény lesz a vége. De ez önmagában nem jele ilyesminek.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

A zene érzéki művészet – ismerünk is sok olyan alkotást, amely megelégszik a puszta gyönyörködtetéssel. Az idén negyedszer megrendezett kamara.hu fesztivál azonban nagyobbrészt olyan művekből válogatott, amelyek a hangzás szépségét szellemi izgalmakkal társítják. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA..

 
A kamara.hu fesztivál két központi muzsikusa kezdettől „irodalmi ihletésű” programokban gondolkozik. Korábban is megneveztek egy-egy középpontba állított művet, amely a megszólaló zenékhez gondolati analógiát kínált – idén ezt a funkciót Hermann Hesse (1877–1962) nagyregénye, az Üveggyöngyjáték (1943) töltötte be. A mű helyszíne a képzeletbeli Kasztália, amelyet szokás Svájccal azonosítani, nem véletlen tehát, hogy a programon bőségesen szerepeltek az olyan szerzők, előadók, művek, akik/amelyek Svájchoz kapcsolódnak. És persze az sem véletlen, hogy a fesztivál műsorán hangsúlyosan érvényesülő sokszínűség mellett és ellenére egységesítő tényezőként kapcsolta össze a nagyon is különböző zenéket a – Hesséhez illőn – magasrendű szemlélet, a humanista gondolat jelenléte.
 
 

Eukleidész Kr. előtt 300 táján írta az Elemek című könyvét. Nem tudom, hogy Boros Tamás és Dévényi János képzőművészek Elementáris geometria-kiállításának a címében szándékosan szerepel-e az utalás a „geometria atyjaként” jegyzett ókori szerző művére, ha nem, akkor beletrafáltak. Ugyanakkor a geometrikus absztrakció –  azaz a geometria tudományának a modern művészetbe történő beillesztése – csak a két világháború között kezdett kibontakozni, melyet a későbbiekben konkrét művészetre (is) átkereszteltek.

 

Boros Tamás festő, grafikus, szobrászművész és Dévényi János festőművész, grafikus mindig is a vonalak, a forma, a szín és a tér kölcsönhatásaival, ezek egymást alakító szerepével foglalkoztak. Az általuk felvonultatott legfontosabb elemek a kör, a négyzet és a háromszög. Jelen közös kiállításuk – amin egyaránt szerepelnek sík és 3D-es munkák – csak szűk, ám annál látványosabb, izgalmasabb válogatást nyújt életműveikből. A VIII. kerületi szálloda kettős osztású terének nyitó szekciójában műveik egymással feleselnek, míg a belső térben külön traktus lett berendezve az alkotóknak.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

Az Alias kemény borítós, durva nyelvezetű neo-noir képregény, nem mellesleg pedig a Marvel és a Netflix méltán elismert Jessica Jones-sorozatának ihletője.

Sztreccsgatyás, jelmezes cserkészfiúk és példamutató álarcos lányok. Az erőszakos fellépést gyerekbarát keretek között tartva győzedelmeskednek teátrális ellenfeleik felett, akik a végül bosszút esküdve kuksolnak a rács mögött. Mind ismerjük a szuperhős-képregényeket sújtó sztereotípiákat. A Marvel Comics 2001-ben a MAX alkiadó létrehozásával sokat tett azért, hogy ezek a felületes elképzelések visszaszoruljanak a köztudatban. A Marvel-univerzumban játszódó, ám az átlagsztoriknál jóval vulgárisabb, explicitebb módon erőszakos és a szexualitással sem spóroló történetek első jeles képviselője a Jessica Jones karakterét bemutató Alias volt.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

Nyilvánosságra került a Rossz versek trailere, azaz hosszú előzetese, amely minden eddiginél többet mutat meg Reisz Gábor, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan alkotójának új rendezéséből. – Régen minden jobb volt, vagyis azt hiszem, boldog voltam – mondja a főhős, Merthner Tamás, akit a rendező, Reisz Gábor alakít.

A harmincas évei elején járó férfi, miután párizsi ösztöndíját töltő barátnője elhagyja, rádöbben, hogy lekésett valamiről, amire egész életében várt: fiatalon egészen másként képzelte az életét. – Nem ez volt a terv – fogalmaz Tamás, és hogy megértse, hol rontotta el, alámerül a múltjában, így sorra tűnnek fel fiatalkori énjei: gyermekként, kiskamaszként, és már majdnem felnőttként is látjuk, a megoldásra azonban egyelőre így sem derül fény. Az előzetesben a személyes történeten, Tamás szerelmén, családján és barátain túl a környezet, az elmúlt harminc év Magyarországa is megjelenik.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>

 

2001-ben, Nápolyban tanultam reneszánsz filozófiatörténetet, s életre szóló barátságokat kötöttem — emberekkel. Amikor a tanév végén ki-ki haza- vagy elutazott, a város barátaim nélkül csupán kulissza maradt.[1] Egy befejezett színjáték élettelen díszlete. A 2010–11-es tanévet Oxfordban töltöttem egy rangos európai ösztöndíjnak köszönhetően. Angliában a legjobb barátaim az épületek voltak. Ebben a furcsa ellentmondásban találtam rá a New Ashmoleanben a 18. századi, walesi Grand Tour-festő, Thomas Jones (1742–1803) egy kicsiny, 1782 áprilisából való, Nápolyi háztetők című képére az egyik sarokban. Noha Jonest felületesen ismertem már nápolyi diákkoromból, ekkor kerültem festészetével valóban intim kapcsolatba, ekkor értettem meg, hogy érdemben más az ő festészete, mint korának többi Itáliát járó piktoráé. Nem sokkal később aztán a National Galleryben rábukkantam az ugyancsak 1782-ből való Nápolyi falra. Jones csöppnyi városi tájképe egészen lenyűgözött, mondhatnám, megbabonázott. Ezen a képeslapnyi olajfestményen ugyanis a Vico Lepri Diciotto erkélyét pillantottam meg évszázadokkal azelőtt, hogy ott éltem volna. A kép tárgyias lírája a találkozás első pillanatától érthetően magával ragadott. Még akkor is, ha később pontosan láttam, hogy valójában persze nem ugyanarról a helyről van szó, első benyomásom azonban lényegi értelemben azóta is igaz maradt.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

 

Szijj nem keres, s nem teremt racionális összefüggéseket, nem állít fel politikai-filozófiai hipotéziseket, nem elemzi hűvösen, hogy mi vezetett a „tökéletesedett bűnösség” vagy épp az ismeretlen ostobaság korszakához, nem hoz ítéletet. – György Péter Szijj Ferencről.

A Jelenkor októberi számában, Nyolc kormozott üveg című ciklusának záródarabjában Szijj Ferenc pontos leírását adja a kortárs világnak, különösen hazánknak. Azaz magától értetődően foglal össze úgymond rendkívüli eseményeket, s persze nem tesz különbséget az abszurd tettek, félelmek, és az úgymond erkölcsi vétségek és a soha nem volt „természeti jelenségek” között. Óvatos understatementtel kezd: Egyre furcsább lesz a világ. Egyre / többször és egyre több helyen történik / valami sosem volt vagy eddig / elképzelhetetlen […] Az áruházi parkolóban egy börtönírnok / mindenkitől elkéri a vonalkódot, / hogy majd abból ő meggazdagszik […] / Tevék isznak a Dunából, a kikiáltó kertjében / a tél közepén kék bogyót terem az almafa, / […] kéregetőt küldenek hozzám bonyolult történettel / Álarcos felvonulást akarnak az ablakom alá, / senki ne tudja, melyik vagyok én.”

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Az év egyik legjobb magyar filmjét egy szlovéniai születésű, szerb származású képzőművész alkotta egy festmény-rémálmoktól szenvedő művészetpszichológusról – és ez csak a legjelentéktelenebb a Ruben Brandt, a gyűjtő fenomenális furcsaságai közül.

A Ruben Brandt, a gyűjtő már létrejötte okán is különleges mű: a szlovéniai születésű, szerb származású, évtizedek óta Magyarországon élő  képzőművész, Milorad Krstić saját rajzai köré kezdett történetet írni nyolc éve, ebből született meg végül ez az egész estés animáció, amely a Magyar Nemzeti Filmalap finanszírozásával készült el több mint négy év alatt. Krstić azonban nagyjátékfilmes rendezőként is tökéletesen megállta a helyét, ugyanis a produkció nemcsak hatalmas művészeti műveltségről tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy alkotója kiválóan tud bánni a különböző műfajokkal és filmes eszközökkel is.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

Az egykori Fészek Színház létrehozói Fém Színház néven a Belvárosban nyitottak régi-új teátrumot. A merész lépésről kérdeztük őket.

A Fészek Színház 2010-ben költözött saját játszóhelyre az Orczy úton, ahonnan hét év után léptek tovább, nem is akármerre, egyenesen a Váci utcába, ahol megnyitották a Fém Arts & Café elnevezésű színházi és közösségi teret. 

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

 

 

Párizsi éjszakák, aktok, repülő- és tengeralattjáró modellek, E.A. Poe művei ihlette képek tűnnek fel a világhírű magyar festőművész, Csernus Tibor képeiből összeállított KOGART-kiállításon.
 
A Várkert Bazár Testőrpalotájában megnyílt tárlat az ötvenes évek végétől a francia fővárosban emigrációban dolgozó festő alkotói folyamataiba enged betekintést, bemutatva a művész sokrétűségét, megidézve a Montmartre világát és Csernus szűkebb környezetét, a híres-hírhedt Bateau-Lavoirban lévő műterem világát. A műterem teljes anyagát és a hagyatékot kezelő Kovács Gábor Művészeti Alapítvány ezúttal a művész párizsi világára és műtermének titkaira, eddig be nem mutatott alkotásaira és alkotói folyamataira helyezi a hangsúlyt.
 
Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>
 

Vannak olyan verseskötetek, amelyek bármennyire egységesként kínálkoznak is föl olvasóik számára, idővel egyre inkább a túlzsúfoltság és a széttartás benyomását keltik. Az ilyen könyvek azért okoznak csalódást, mert bár bennük rejlik egy karakteres, megkapó, figyelemre méltó versvilág, de szerzőjük és szerkesztőjük ér­zékelhetően képtelenek lemondani arról, hogy minél több költeményt beillesszenek a kötetbe, akár azon az áron is, hogy szétfeszítsék a koncepció kereteit, s gyen­gítsék az igazán erős szövegek hatását. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy Az öregtó felé pontosan ilyen mű, ami azért roppant szomorú, mert egy igazán nagy verseskötet is ott lapul a könyvben, csak sok mindent le kellett volna nyesni, átrendezni, megtisztítani ahhoz, hogy e potenciális kötet valóságossá válhasson. Nagy kár, hogy ez a munka elmaradt.

Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>

 

A kiállítás érdekessége: a „másik” Nagybánya bemutatása. Az, amit Czóbel zsenije berobbantott, s amiből a magyar avantgárd diaszpórája elindult. Igen, nekem a hagyományos, a régi Nagybánya is megkapó élményt tud nyújtani: ma is borzongás fog el Ferenczy Három királyok című képe előtt, varázslat, misztikum, mítosz együtt. De most nem ő és nem Hollósy Simon, meg Thorma János a kiállítás témája, hanem az iskolán belüli forrongás, az új festészet születésének „ősrobbanása”. Czóbel kiment Párizsba és az épp alakuló vadak (Fauves) csoporthoz csatlakozott, követte képkezelésüket, annyira, hogy be is fogadták. Majd 1906-ben hazajött Nagybányára és ott még vadabb festésbe kezdett. A csoport ifjú tagjai rögvest köré gyülekeztek.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

A Tiszaörs-fürdői SPN műhelytáborba érkezve Vass Tibor egy érdekes könyvet nyomott a kezembe. „Halmosi Sándor — Lao-Ce szenvedélye”. Ránéztem. Semmi sallang. Az ember szívesen tartja a kezében. Hiába… egy borító sok mindent eldönt. Mint ahogyan Juhász Zsolt könyve ─ a Magyar nyelv, mint útikönyv az élet nevű túrához —, amely Halmosi Sándoréval egy időben akadt a kezem ügyébe. Na, annak közel sem fogott meg a külleme, de aztán gyorsan vettem egy fehér A/4-es lapot és összehajtottam borító gyanánt. Így sikerült aztán elolvasnom, s ma azon töprengek, hogy vajon melyik könyv volt életem legfontosabb olvasott műve.

Tovább a spanyolnatha.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal