Videó

Megnyílt Jankovics Marcell kiállítása
A Kincskereső videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Ha jobban megvizsgáljuk a szereplők neveinek kezdőbetűit, láthatjuk, hogy a görög tragédia már ide is beleíródott: itt van Antigoné, Polüneikész és Iszméné, valamint Kreón és Haimón. Ahogy Szophoklész drámájában, úgy Shamsie regényében is az igazság és a törvény feszül egymásnak.

Kamila Shamsie brit-pakisztáni kettős állampolgár, ismert és elismert írónő. Volt már a Booker-díj listáján, beválogatták a 20 legtehetségesebb fiatal brit prózaíró közé, a hetedik regényével pedig – amely meghozta számára a tényleges áttörtést, és valóban széles körben ismertté tette – elnyerte a Women's Prize for Fiction Díjat. Kamila Shamsie muszlim írónő, akinek A fiúk  hazatérnek (eredeti címén Home Fire) című regénye nem is lehetne aktuálisabb manapság. De hogyan olvasható ez a könyv innen, Közép-Európából? Milyen általános, mindenkire érvényes és milyen speciális olvasata van a máig különleges és korántsem oly átlátható szigetországi társadalmi struktúra felől nézve?

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

Csalog Gábor olyan zongoraművész-zeneszerző, aki elgondolkodik azon, milyen lehet két hang egymáshoz fűződő viszonya.

Alázat és egyéni látásmód, puritanizmus és műveltség különös arányban keveredik Csalog Gáborban. Zeneszemléletéről, valamint a BMC Records gondozásában hamarosan megjelenő Bornemissza Péter mondásai című új Kurtág-lemezről beszélgettünk vele.

Mi a kotta a koncerten: béklyó vagy kapaszkodó?

Van, akinek béklyó – rosszabbul játszik, ha kiteszi. Én viszont kotta-fetisiszta vagyok. Érzéki inspiráció, ha ott van előttem zongorázás közben. Tudjuk persze azt is, hogy a kottába leírható jelek csak bizonyos részét adják a mű teljes világának. De az asszociációs hálót, ami „tartja” az adott zenét bennem, jótékonyan hívja elő a kotta látványa. Számomra olyasmi, mint egy festmény, mely mögöttes világot tár föl.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

Több mint 3 hónap zárvatartás után péntektől újra látogatható az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye a budapesti Ráth György-villában.

A veszélyhelyzet megszűnése után Budapesten is újra kinyithatnak a kiállítótermek. A péntektől újra látogatható Ráth György-villában az Iparművészeti Múzeum páratlan szecessziós gyűjteményének kiemelkedő darabjaiból összeállított, A mi szecessziónk című állandó kiállítás, valamint az Antonio Tempesta remekművét bemutató kamaratárlat várja a közönséget a korábbi nyitvatartási rendben, hétfő kivételével minden nap 10-18 óráig. 

Tovább a cseppek.hu cikkére >>>

 

A legtökéletesebb darab is ellentmond a műalkotás egyszerisége, egyedisége, páratlansága elvének. Előfordulhat, hogy a fordítás szinte fölébe emelkedik az eredeti némely tulajdonságának, talán az egészének is. – Beszélgetés Szili József irodalomtörténésszel, műfordítóval, költővel.

Elsősorban irodalomtörténészként, az irodalom szakembereként vagy ismert; számos irodalomtudományi könyvet írtál („Légy ha bírsz, te »világköltő«…”, 1998; Irodalomtudat-hasadás, 2005) és fordítottál (Wellek–Warren: Az irodalom elmélete, 1972, 2002, 2006; Northrop Frye: A kritika anatómiája, 1998). De fordítottál regényeket is, így a te fordításodban olvasható magyarul Susan Sontag A vulkán szerelmese (1994) és William S. Burroughs Meztelen ebéd (1992, 2010, 2019) című regénye. Két versesköteted is megjelent: az első Verskazal (2011), a második Zenétlen zene (2019) címmel. Ezen felül több nyelvből is fordítasz verseket, s mivel versfordításaidból kötetet tervezel megjelentetni, elsősorban erről a tárgyról, vagyis a műfordításról szeretnélek kérdezni. Meg tudnád mondani, hogy mikor kezdtél el verseket fordítani?

Az abszolút első alkalomra nem tudok visszaemlékezni. Azt tudom, hogy egy nyári szünetben lefordítottam néhány sort Ovidius Naptárából és a szünet utáni első latin órán kimerészkedtem a katedrához megmutatni Rácz Elemér tanár úrnak, s ő mintha lesöpörte volna az asztalról (s engem is az asztal mellől). Egy mentsége lehetett: az, hogy észrevette, hogy „be akarok vágódni”. Igaza is volt.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Szerbhorváth György.

Szociológusként elég balga lennék, ha jóslatokba bocsátkoznék. A művészek viszont teljes joggal gyárthatják a víziókat az emberiség végnapjairól, régi hagyomány ez. Ez is segít a túlélésben. Pár évtizede „a történelem vége” volt a sláger, aztán az utóbbi harminc év is bővelkedik fordulatokban.

Új Művészet: Egyes vélemények szerint az emberiség bármihez tud alkalmazkodni. Akár az antropocén okozta új világhoz is azáltal, hogy változtat életmódján?

Szerbhorváth György: Jugoszláviából származom, volt ott aztán mihez alkalmazkodni… Az első, a horvát és a bosnyák háború alatt katona voltam, és mivel tudtam gépírni, hát frontra sem mentem – én írtam a listákat, ki is menjen a frontra. Az emberiség túlélte, sokan viszont nem, katonák és civilek egyaránt meghaltak. Alkalmazkodni kellett a szinte totális pénztelenséghez, szegénységhez 1993-ban, amikor hiperinfláció volt Szerbiában, de anyám mindig tett ebédet az asztalra. Mivel se sörre, se cigire nem volt egy fityingünk sem, hát egészségesebben is életünk, mondhatnám viccesen. 

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

Alejandro Montiel argentin krimije igazából arról győz meg, hogy a sablonoknak nem számítanak a határok. Miközben dél-amerikai ízekre vágyunk a Megérzés kapcsán, skandináv és német minták vonulnak el a szemünk előtt, amerikai profizmussal megvalósítva. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Annyi mindenképpen a Netflix javára írható, hogy az angolszász fősodor mellé számos európai ország, illetve távoli vidékek filmjeit is felveszi a kínálatba. Így már jó előre örülhettünk a Megérzés című argentin kriminek, hiszen a Szemekbe zárt titkok óta mindenki tudja, hogy értékes gyöngyszemek teremnek arrafelé ebben a műfajban.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>> 

 

Létezik olyan, hogy egy vers átköltözik egy másik művészeti ágba? Merhet-e egy művész egy klasszikussá rögzült alkotást újraalkotni a maga eszközeivel? Lefordítani azt egy másik látószögre, megeleveníteni, más érzékeket részesíteni előnyben – és mindezt úgy, hogy közben az eredeti műhöz hű marad, és nem mutatja a tiszteletlenség legkisebb jelét sem. Nem jók a kérdések. Mert ezek a képzetek csak az első rácsodálkozás, a felismerés, az azonosítás felszínes élményéből fakadnak. Ha csupán ennyi lenne a művel kapcsolatos tapasztalat, akkor nem születne meg a nyugtalanság, nem foglalkoztatná a befogadóját még napokkal a megtekintés után is.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Otthon volt mindenütt, és otthonossá tett mindent, ahol csak megfordult – Szkárosi Endre megemlékezése Kéri Piroskáról...

Kéri Piroskát az Új Írás szerkesztőségében láttam először a nyolcvanas évek közepe tájt. Nem tudtam, ki ő, de az első kép, amely megmaradt bennem róla, a repkedő kedvességé. A kilencvenes években távolról, kortársaim és fiatalabb írók változatos csapataiban tűnt fel előttem, a közeli távolból, amelyben hosszú időn át dolgoztam velük párhuzamosan. Csaplár Vilmos azután behívta a Szépírók Társaságának két-három személyes üzemcsarnokába, ahol Piroska – én így láttam mindig – örömmel megragadt, és vitte a vállán a gazdasági és pénzügyek mellett a napi szervezés tételeit is. Kapcsolatai nemcsak hosszú évek tapasztalatai okán voltak jók és számosak, hanem azért is, mert kapcsolatteremtő készsége veleszületett, önzetlen és vonzó volt. Egyre több Szépírók-projektben találkoztunk, egyre több, az elnökség által befogadott tervemben működtünk együtt, lett légyen az a Szekszárdi Magasiskola beüzemelése, a Magyar Műhely folyóirat svéd avantgárd számának és a kapcsolódó rendezvénynek a szervezeti támogatása vagy bármi más.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

A pandémia csúnyán átírta a fesztiválnaptárt is. A régió két nagy fesztiválja, a Fishing on Orfű és az Ördögkatlan ugyan állva maradt, de mindkét rendezvény új időpontra került. Egyedi Péterrel, a Fishing sajtófőnökével, és Kiss Mónival, az Ördögkatlan egyik szervezőjével arról beszélgettünk, milyen lesz fesztiválozni egy ilyen különös helyzet után.   

Fishing on Orfű – augusztus 26-29.

Mekkora meló volt átszervezni a teljes fesztivált?

Meglepően jól és gördülékenyen ment az átszervezés, minden fellépőnk pozitívan és rugalmasan állt az időpontváltozáshoz. Elégedettek vagyunk, hiszen a júniusra lekötött közel 160 fellépőnk közül mindösszesen 5 nem tud velünk tartani augusztusban.

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

Egy évvel azután, hogy ellopták, előkerült Banksy egyik párizsi munkája, ami a Bataclan színházának egy ajtaját díszítette. Az alkotás 2019 januárjában tűnt el a helyszínről és most egy olasz farmon került elő. A mű előkerülését az Adriai-tenger partjához közeli, Abruzzo régióbeli rendőrség jelezte – véleményük szerint azonban a Banksy-murália tulajdonosai nem voltak tisztában azzal, hogy mit birtokolnak. Az, hogy a mű hogyan került Olaszországba, még nem tisztázott. A Bataclan egyik vészkijáratának ajtaján 2018 júniusában bukkant fel a Banksy-mű, ami egy fátylas fehér nőalakot ábrázol.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

 

Olyan rejtélyes, kreatív és kiszámíthatatlan lett maga a valóság, hogy rögzíteni, felfogni sem könnyű. Nehéz elbeszélni, átgondolni azt, hogy mi történik velünk – mondja a Nobel-díjas fehérorosz írónő. Szvetlana Alekszijeviccsel Pálfalvi Lajos beszélgetett.

Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lett volna a Nobel-díjas Szvetalana Alekszijevics, fehérorosz írónő, aki letaglózó erejű riportkönyveivel a kortárs tényirodalom legnagyobb hatású képviselője. Ha személyesen nem is tudtunk találkozni az írónővel, hosszas szervezéssel sikerült elérnünk, hogy a szláv irodalom nagytudású szakértője, a szerző legismertebb könyve, a Csernobili ima magyarra fordítója, Pálfalvi Lajos telefonon interjút készíthessen vele. Az írónőt nemcsak könyveiről, hanem az értelmiség XXI. századi helyzetéről is kérdezte. 

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Észt Hét

2020. május 7-10.

Az esztofileket feltehetően nem érte különösebb meglepetés, amikor arról értesültek, az első távmozis fesztivált az észtek hozták létre Budapesten. Az ország függetlenségének kivívása  óta markánsan megmutatták, mire képesek önállóan. Történelmüket oly sok kis nemzetéhez hasonlóan az elnyomások és a nemzeti kitartás dialektikája alakította. Az évszázadok során számtalanszor kellett a legkisebb rosszat választaniuk, jól tudják, hogyan lehet ezt elegánsan csinálni, ami elsősorban a megoldások egyszerűségében érhető tetten. Napjainkban egyszerre figyelnek nehéz múltjukra, a népi hagyományokat is életben tartják, ugyanakkor a jövő, az információs társadalom felé indultak el, s kortárs megoldásokkal, a 21. században aratnak sikereket. Az idei Észt Hét mind létrejöttében, mind filmválogatásában jól jellemezte napjaink Észtországát.

Tovább a filmkultura.hu cikkére >>>

 

Ha a legrövidebb kiállítás-megnyitót kellene tartanom, csak ennyit mondanék: Laudetur Jesus Christus! In aeternum. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké. Áldás, békesség! Istennek dicsőség! És ebben is minden benne volna, mert ennél többet itt, ezen a kiállításon, Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok, a XII. stáció fotóinak közelében nem lehet mondani. Mert a különböző helyeken és formában talált kereszteken Jézus jelképe van a képeken. Nem Ő maga, hanem a jel jelentése. És ezért nem lényeges, hogy a kereszten lévő szobrok művészi értéke milyen. Mert a szimbólumban a jelentés a jel fölé nő. A fényképeken a halottnak, a megfeszítettnek, az elhagyatottnak, a szenvedőnek ábrázolt, de mindörökké élő Krisztus látható!

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

 

Hétvári Andrea költőt három éve úgyszólván börtönbe kényszerítette egy ritka és súlyos betegség. A körülmények dacára egy pillanatra sem hagyta el magát: miközben mindent megtesz a saját és sorstársai gyógyulásáért, nap mint nap gyerekek ezreinek szerez örömöt verseivel, új könyve pedig hamarosan nyomdába kerül. Beszélgetésünk során Andrea szerteágazó munkássága mellett erről a bizonyos kórról is szó esett – bár, mint mondta, szíve szerint inkább takargatná az állapotát, de ha senki nem vállalja fel, a probléma soha nem éri el a közvéleményt és az illetékeseket. Mezei M. Katalin riportja Hétvári Andreával.

Tovább a vmn.hu cikkére >>>

 

A Trafó a 2018/2019-es évadban ünnepelte fennállásának huszadik születésnapját. Ennek alkalmából készült a #mindenkitörténet című részvételi színházi előadás, amelyben civilek vettek részt és osztották meg gondolataikat, személyes sztorijukat a saját húszéves mivoltukkal kapcsolatban. Az előadás sikerén felbuzdulva dönthettek úgy a projekt vezetői, hogy workshop formájában folytatják a történetmesélést: 2019 telén indult el a Mesélő Storytelling foglalkozások sorozata.

A koronavírus okozta helyzet azonban ezt a „szériát” is megszakította – de csak a valós térben, A virtuális valóságban újraindultak a foglalkozások, amivel Szepes Anna és Nagy Emese drámainstruktorok, valamint Papp Katika színésznő új színnel bővítették a mostanság annyira népszerű élőzés palettáját egyben megismertették a résztvevőket a virtuális világ intimitásával.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

Három hónap kényszerű zárva tartást követően június 20-án, szombaton újra megnyitja kapuit a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria - írja szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az előbbi intézmény. A járványveszély miatt március közepén zártak be az intézmények, ezt követően csak az online térben találkozhatott a közönség a gyűjteményekkel. A megnyitást követően a múzeumok állandó kiállításai, valamint a Szépművészeti Múzeumban az újranyitásra összeállított Dürer kora című grafikai kamarakiállítás tekinthetőek meg.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

Valami van a levegőben, ami nem engedi, hogy bátran lélegezzünk. Valami megbújt a gondolataink szövetében, ami nem engedi, hogy tisztán, logikusan vonjunk le következtetéseket. Valami megmételyezte a testünket, ami nem engedi, hogy bátran oda menjünk, ahová csak akarunk. Ez a valami egy fantom, ami ravasz módon ólálkodik körülöttünk és a legváratlanabb pillanatban okoz pánikot a világunk különböző pontjain. Nem tudjuk szándékait. Nincs használható fantomképünk. Felmérhetetlenek a tartalékai. Ismeretlenek a gyengeségei. Az egységes ellencsapás pedig még ki tudja, mennyi időt várat magára az előrejelzések ellenére is.  

            Csapataink harcban állnak. Több fronton zajlik a küzdelem, s ha lehet így fogalmazni, mintha elmosódnának az elsődleges, másodlagos és harmadlagos frontvonalak. Mindenhol felfokozott a tusakodás, legyen az a kórházak, a vállalkozások, a közbiztonság, az oktatás, a családok világa. Valójában nincs senki a kispadon, most mindenki válogatott és a legjobb formáját kell hoznia, mert ez nem egy barátságos mérkőzés. Micsoda viselkedési normák válnak hihetetlen bevett gyakorlatnak, amikor a családtag, rokon, barát egyszerre idegenné lesz és valamiféle távolságtartás állandósul. Közben pedig az idegenből felebarát válik ugyanazon normát követve, vigyázva a másik épségére, egészségére és természetesen önmagunkra.  

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

Kertai Csenger: Írtam már rólatok egy rövid ajánlót (http://tiszatajonline.hu/?p=128426), ahol a táltosok felől próbáltam közelíteni a zenétek felé. A révület és az elrugaszkodottság ebben a sajátos értelmezésemben a hírvivésben, az üzenethordozásban csúcsosodott ki. Talán nem nagyon lőttem mellé, mert az Atoms című új hanganyagotokban hasonló, konkrétan vallási tematika köré építkeztek a creatio ex nihilo („a semmiből való teremtés”) jegyében. Azt hiszem szép ívet ír le az album a teremtés általánosságából a nagyon is specifikus Kányádi-versig (Valaki jár a fák hegyén), ahol a hitét kereső ember artikulációján keresztül szólaltok meg. Mesélnél erről a hitkeresésről?

Balla Gergely: Valóban, ez a lemez egy véget nem érő birkózás a transzcendenssel, azonban ugyanannyira szól önmagunk, mint a hit kereséséről – ha van egyáltalán különbség a kettő között. Számomra ezek a dalok eddigi hitem megkérdőjelezéséről szólnak, valamint arról, hogy mi az, ami én vagyok legbelül, a rám rakódott rétegek alatt. Ex nihilo nihil fit – azaz „a semmiből semmi sem lesz”. 

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

 

  • Profi és amatőr fotósok örökítik meg a változó világot, a téma a természet feltámadása, tisztább éjszakai égbolt vagy éppen a kihalt utcák

  • Sony Alpha Universe nagyköveteinek tanácsai: profi fotósok osztják meg praktikáikat, hogyan alkalmazkodtak a jelenlegi helyzethez, és készítettek gyönyörű és inspiráló képeket

Miközben a hétköznapi élet alkalmazkodott a világ változásaihoz, egyre több embert arra sarkallt, hogy megörökítse saját nézőpontját ezekben a történelmi időkben. Egyesek az ablakaikon keresztül végeztek megfigyeléseket, míg mások az otthonokban és a kertekben kifejlesztett fortélyokat alkalmaztak, vagy csak dokumentálták a családdal és házi kedvencekkel együtt töltött időt. A fényképészet sokak számára jelentett lehetőséget az önkifejezésre.

Tovább a fotoklikk.eu cikkére>>>

 

José Saramago Cadernos de Lanzarote (‘Lanzarotei füzetek‘) összefoglaló címmel adta ki 1993 és 1998 között írt naplójegyzeteit, amelyeket Lanzarote szigetére költözése után kezdett írni. Az életében megjelent öt kötetben beszámol mindennapjairól, ír az irodalomról és elgondolkodik az élet kérdéseiről, valamint nemegyszer idéz irodalmi kritikákból, újságcikkekből, meg a hozzá írt levelekből. Az utolsó „lanzarotei füzet“, azaz az 1998-as év bejegyzéseit, amelyből ezt a részletet választottuk, özvegye, Pilar del Río találta meg egy régi számítógépen, 2018-ban. Az író naplójának köteteit ezzel a mottóval bocsátotta útjukra: „Az ujjaimon számolom a napokat, és egyszer csak tele van a kezem.“  (A fordító jegyzete)

Június 28.

 

Humberto Werneck a Playboytól. Interjú.

Tovább az 1749.hu cikkére >>>

 

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal