VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Szeifert Natália írónak ítélték oda idén a Békés Pál-díjat. Az elismerésről a 2013 januárjában megalakult Békés Pál Civil Társaság szakmai kuratóriuma – Závada Pál, a kuratórium elnöke, Merényi Ágnes, műfordító, szerkesztő és Csuhai István kritikus, esszéista, szerkesztő – döntött. „Szeifert Natália írói munkájától nem áll távol a természettudományi érdeklődés. Nem a professzionális természetkutató módszeres figyelme ez, inkább a kívülálló laikus összpontosítása, és nem is szabályosan vett összpontosítás vagy koncentráció, hiszen ő ebben a tekintetben feltétlenül mindenevő: bármire képes fókuszálni, és minden érdekli, ami a kvantumfizikától a géntérképészetig a természettudományokkal kapcsolatos” – méltatta Csuhai István az idei díjazottat.
Kelet-német nyilvánosság, luxuslakóházak a Föld körül, provence-i fotósok, napfényes otthon/haza, obszidián tükör és technikai önreflexió – kiállítások a történelmi hétre. Pécsi Galéria /// A Sainte Victoire árnyékában A dél-franciaországi táj és a modern művészet találkozása elevenedik meg a Pécsi Galéria falai között. 2026. április 10-től a nagy múltú, aix-en-provence-i Fontaine Obscure fotóegyesület mutatkozik be a nagyközönségnek. A Sainte Victoire árnyékában című tárlat a 2026-os Pécsi Fotótavasz kiemelt nemzetközi eseménye, amely egyszerre tiszteleg Paul Cézanne természeti látomása és Victor Vasarely vizuális kísérletei előtt. Tovább az amu.hvg.hu cikkére >>>
„De miért dühös, miért acsarog, miért tegez?” – írta a Kritika folyóirat hasábjain 1984-ben egy nála tizenkét évvel idősebb művészettörténésznek az idén nyolcvanéves Radnóti Sándor. Jómagam ezt a mondatot tizenkilencéves koromban, 1988-ban olvastam a szokásosan narancssárga JAK-füzetek szokatlanul vastag harminchatodik darabjában, amely ráadásul szokatlanul grammatizált címet is viselt: Mi az, hogy beszélgetés? Alcíme pedig: Bírálatok. Volt mindebben – az enyhén tekervényes főcímben és a súlyosan tömör alcímben – valami formátumos korszerűtlenség. Ahogyan azt Nietzsche érti: a kor szellemi renyheségeinek szegezett, tehát kritikai állásfoglalás. Éppenséggel egy évvel később látott napvilágot nálunk a tizenkilencedik századi filozófus „korszerűtlen elmélkedése” a történelemről, Tatár György fordításában, a nem egyen-, hanem sokszínű Hermész Könyvek sorozatában, karöltve Wittgenstein legendás Értekezésével, mégpedig a Lukács-óvodát kijárt Radnóti számára fontos Lukács-iskolások egyike, Márkus György magyarításában. A rákövetkező esztendőben meg Radnóti művészetfilozófiai tárgyú tanulmánykötetének örülhettünk: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…”. Ilyen örömteli évek voltak ezek…
Két alkalmi írást közlünk az idei Kortárs Magyar Dráma-díj átadásához kapcsolódóan: Nánay István méltatja a díj alapítóját, Radnóti Zsuzsát; Mundruczó Kornél az idén a díjat elnyert drámáról, Térey János: A Nibelung-lakóparkjáról írt laudációt. A magyar dráma mentora Radnóti Zsuzsa (1938-2026) Idén nyolcadik alkalommal adtuk át a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amit Radnóti Zsuzsa dramaturg alapított. A 2017-ben kapott Kossuth-díjával járó összeg egy részét ajánlotta fel arra, hogy ösztönözze a társadalmi és közéleti témákat feldolgozó új magyar drámák és színpadi szövegek megszületését és bemutatását. A döntést öttagú kuratórium hozza meg, amelynek tagjait Radnóti Zsuzsa kérte fel (tagok: Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István, Németh Gábor és természetesen Radnóti Zsuzsa). Ebben az évben a kuratórium A Nibelung-lakópark című monumentális drámája írójának, Térey Jánosnak poszthumusz díjat ítélt oda, valamint e mű székesfehérvári színpadra állításáért díjazta Szikora János rendezőt és Selmeczi Bea dramaturgot is. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
Bemutatták Iancu Laura József Attila-díjas költő legújabb, Visszaaludni nem tudtam című verseskötetét. A költővel G. Tóth Franciska beszélgetett március 26-án, csütörtökön este Budapesten, a Kossuth Lajos utcában lévő BAB Galériában (Budapest Art Bridge). A moldvai Magyarfaluból származó szerző a mai magyar irodalom egyéni hangú, kiemelkedő alakja; mellette kiváló néprajzkutató is – több könyvet írt a moldvai magyarság életéről, mély hitéről, mindennapi küzdelmeiről. Senki nincs a mai költészetben és prózában, akinek munkásságában annyira központi helyet foglalna el az istenhit, mint nála. Iancu Laura március 15-én, nemzeti ünnepünkön a magyar irodalom területén nyújtott kimagasló teljesítménye elismeréseként Magyarország Babérkoszorúja díjban részesült. Költeményei havi rendszerességgel jelennek meg az Új Emberben. Tovább a magyarkurir.hu cikkére >>>
A költészet napja minden évben remek alkalmat nyújt arra, hogy kultúrával töltekezzetek: íme, 11 program, mely április 11-én József Attilát és az irodalmat ünnepli a fővárosban. Ingyenes, tematikus tárlatvezetések // Róth Miksa Emlékház Költészet és iparművészet kéz a kézben jár április 11-én a Róth Miksa Emlékházban, ahol három időpontban is szemtanúi lehettek művészeti alkotások randevújának. A rendhagyó programokon ismert, valamint kevésbé ismert versek csendülnek fel, műtárgyak ölelésében – a tárlatvezetéseken való részvétel ingyenes, de regisztrációt igényel. Tovább a funzine.hu cikkére >>>
A költészet nem csupán papírra vetett szó, hanem lírával átitatott tárgyak révén történő önkifejezés. Viola Szandra költővel, íróval a líra és a merchandising határvidékeiről, a versékszerekről, a csend misztériumáról és a könyv, mint fizikai objektum szimbolikájáról beszélgettünk. Amikor elkezdtél verstárgyakat készíteni, vajon mi volt a valódi mozgatórugó? A versnek vagy magának az alkotónak szántál egyfajta merchandisingot? Úgy is fogalmazhatnék: a produktumhoz kötődő tárgyat, vagy a tárgyat – és azzal együtt az élményt – próbáltad meg eladni a költészettel? Vagy éppen fordítva történt mindez? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan pillanat, amikor megpróbáltam pusztán „eladni” ezeket a tárgyakat, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok született marketinges. Ez utóbbi egyébként egy külön zárójelet is megérne – ezúton is várom a menedzserek jelentkezését! De ha visszatérünk az eredendő gondolathoz: a kiindulópontom az volt, hogy a líraiságot vagy a költészetet a közgondolkodás szinte kizárólag a leírt szöveghez, az irodalomhoz köti. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A színházak többségében a humor a drámaiság szolgálója: a 2026. május 5–9. között megrendezendő 8. Roma Hősök – Nemzetközi Színházi Fesztiválon felrúgják ezt a hagyományt, és szakítva az áldozatiság narratívájával kacagni fognak, a közönséggel együtt. A fesztivál társszervezője idén is az Eötvös10 Művelődési Ház és a Pinceszínház. Mindkét helyszínen különleges stand-up és monodráma-előadásokkal, kiállítással, performance-szal, zenei programokkal és közönségtalálkozókkal várják az érdeklődőket. A két helyszínen brit–német, olasz, román, valamint hazai roma és traveller előadók lépnek színpadra. Saját történeteiken keresztül osztják meg a traumáikat és az örömeiket, miközben közös világunk fontos kérdéseit is felvetik. A produkciók nem kérnek engedélyt arra, hogy kimondják azt, amit sokan inkább elhallgatnak. A személyes történetek igazak, épp ezért felszabadítóak. Tovább az index.hu cikkére >>>
A dél-franciaországi táj és a modern művészet találkozása elevenedik meg a Pécsi Galéria falai között. Ahogy arról már korábban írtunk, egy legendás fotós, Szipál Márton kiállításával indult el az idei Fotótavasz. Április 10-től pedig a nagy múltú, aix-en-provence-i Fontaine Obscure fotóegyesület mutatkozik be a nagyközönségnek. A Sainte Victoire árnyékában című tárlat a 2026-os Pécsi Fotótavasz kiemelt nemzetközi eseménye, amely egyszerre tiszteleg Paul Cézanne természeti látomása és Victor Vasarely vizuális kísérletei előtt. A kiállítás tizenkét francia alkotó objektívén keresztül kalauzolja el a látogatókat Provence szívébe – számolt be a ZsÖK közleményében. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
Michael Ende, a mesélő óriás, a Végtelen történet világhírű szerzője, Momo című alkotásával szintén halhatatlan és időtlen értéket teremtett, ami napjainkban aktuálisabb, mint valaha. Győri László igényes fordítása frissé és még időszerűbbé teszi a mai olvasó számára a szívet melengető meseregényt. De mivel íródik a történet az örökké mondható mesék sorába? Miben rejlik a könyv csodája? Nem kis kihívás pontosan megfogalmazni, de talán abban, hogy ráébreszt arra mit is jelent igazán JÓL élni. Az először 1972-ben napvilágot látott mű számtalan nyelven számtalan kiadást megélt és bizonyossággal mondhatjuk, hogy világsikert aratott. Teljes címe: Momo, avagy furcsa történet az időtolvajokról és a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt.
Az orosz-ukrán háborút az Oroszországgal szomszédos Litvániából, egy válás történetén keresztül ábrázoló How to Divorce During the War a Sundance Fesztiválon debütált és elnyerte a legjobb rendezés díját. A filmet a Visegrad Film Forumon is vetítették, itt beszélgettünk róla Andrius Blaževičius litván filmrendezővel. 2022. február 23.: Csendesen indul a litván fővárosban, Vilniusban a reggel. Megjön a futár a rendeléssel, hatékonyan dolgoznak az emberek, sikeres a projekt, rotyog az ebéd, van idő szundítani egyet délután. Csak Marija és Vytas szívét nyomja valami, valahogy nem stimmel így ez az élet. A döntés végleges. Minden fenekestül felfordul és fáj. 2022. február 24.: Csendesen indul a litván fővárosban, Vilniusban a reggel. Oroszország megtámadja Ukrajnát. Hány országban mutatták be eddig a filmet? Mit tapasztaltál, hogyan reagált a közönség? Mi a különbség a háborús övezethez közelebb fekvő országok és azok között, amelyek számára ez a súlyos élmény távoli dolog? Még csak most kezdődött el a film útja. Másfél hónapja volt a bemutató, azóta az Egyesült Államokban kísértem el több fesztiválra, illetve Svédországban és Luxemburgban volt vetítés. Tehát egyelőre inkább a világ nyugati felén találkoztam a közönséggel, persze Svédország egy kicsit közelebb van a háborús övezethez, de közel sem annyira, mint például Litvánia. Mégis, a vetítések utáni közönségtalálkozókon úgy éreztem, hogy a közönség megtalálta a kapcsolódási lehetőségeket a filmmel. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
Minden lokális művészeti szcénában, így a magyarban is, vissza-visszatérő gesztus egy-egy generáció összegzése, bemutatása és részleges kanonizálására tett kísérlet. Ide sorolható a megkérdőjelezhetetlen jelentőségű IPARTERV-kiállítás, amelyről egy adott generáció az elnevezését kapta, de említhetjük Hegyi Lóránd „új szenzibilitás” projektjeit is, vagy ahogyan a rendszerváltás után Petrányi Zsolt előbb a Műcsarnokban az Áthallás vagy a Na, mi van? kiállításokkal törekedett csoportok definiálására, majd pár éve a Magyar Nemzeti Galériában a ’90-es évek művészeti korképének sajátos rekreálására. De említhetnénk a 2020-as évek olyan láthatóság- és piacvezérelt vállalkozásait is, mint a YOUHU kiállítás és katalógus vagy a hasonló körökben megfogant MNB-gyűjtemény Y-profil című válogatása. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Ali király karácsonyi vacsorája, A csodálatos nagyapó, A csodálatos nagymamó – Simonfalvi Ancsa elbűvölő könyvei rövid idő alatt a gyerekek és a családok kedvencei lettek, amellett, hogy komoly szakmai sikereket is elértek. Friss hír, hogy az írónak márciusban jelent meg első ifjúsági regénye Lujzi titkos kertje címmel, amiről természetesen váltottunk néhány szót. De beszélgettünk Veszprémből Pécsre vezető útjáról, szóba került a könyvtári dolgozók tavaly novemberi demonstrációja, és az is, miként lehet megszerettetni az olvasást a gyerekekkel ebben a förtelmes digitális világban. Ancsa Veszprémben született, kis kitérővel került Pécsre. Nem volt tudatos választás a részéről, hogy könyvtáros lesz, bár minden ez irányba mutatott. „Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a veszprémi könyvtárban, az igazolatlan órák terhére olvastam Hrabalt, Kunderát, Dosztojevszkijt, gyakorlatilag mindent, ami az utamba került” – meséli gyerekkoráról. Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>
A norvég színésznővel a Lavináról, anyaságról, Norvégia első Oscar-díjáról, és arról is beszélgettünk, hogy mi inspirálja őt az életben. No meg új filmjéről, amit most vetítenek a magyarországi mozik. Ő volt az anya Östlund Lavinájában, Diana Prince amazóniai nagynénje a Wonder Womanben, március 24. óta a Csak egy anya című norvég filmben láthatják a magyarországi nézők, de nemsokára Cristian Mungiu új filmjében, a Fjordban is fel fog tűnni Renate Reinsve és Sebastian Stan oldalán. Lisa Loven Kongsli épp Budapesten forgatott, amikor megtudta: a mozik épp játsszák a Csak egy anyát, így a forgatásról egyenesen a premierre jött. Felkonferálta a filmet és hiába kelt reggel 5-kor, így is szívesen beszélgetett velünk. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
A Dorottya Galériában 1988-ban rendezett első nagyobb festménykiállítása kapcsán a kiváló szemű műkritikus, Sík Csaba azt írta, „olyan festőt ismertünk meg Haász Istvánban, aki nélkül modern, mai magyar festészetről többé nem eshet szó”. Nem tévedett; az időközben Munkácsy-díjjal és Érdemes Művész címmel kitüntetett alkotó, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja a kortárs hazai képzőművészet egyik meghatározó alakjává vált. Pályájáról közelgő 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk. Mielőtt találkoztunk, igyekeztem mindent elolvasni, ami rólad az utóbbi időben megjelent. Számtalan írást találtam, főleg kiállításkritikákat és műveidről szóló tanulmányokat, interjút viszont alig. Kerülöd az újságírókat? (Nevet) Nem, erről szó sincs. A megjelent írások egy része mögött a szerzőikkel folytatott, sokszor mélyreható beszélgetések állnak. Így volt ez mindig például Frank János esetében. Igaz, mások gondosan ügyelnek arra, hogy a személyes benyomások ne befolyásolják őket, amikor azzal a szándékkal néznek meg egy-egy kiállítást, hogy írjanak róla. P. Szűcs Julianna korábban szinte inkognitóban járt a tárlataimon, mielőtt írt volna róluk – örömömre mindig jót.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk. Amikor egyeztettünk a beszélgetésről, említetted, hogy nemrég jöttél haza Rómából. Úgy tudom, nem először jártál ott. Szerelmem, Huszárik Kata még nem látta Rómát. Édesapjának, Huszárik Zoltánnak Róma kultikus helye volt. Számos alkalommal járt ott, sok barátja élt Rómában, és forgatott is a városban. Úgy dolgozott, hogy ott vásárolt bőrkötéses füzetekbe jegyzetelt. Ezek nagyon szép noteszek. Mostanáig igazából senki nem tudta, hogy mi van bennük. Miért nem? Tovább a kronika.hu cikkére >>>
A míves, kiválóan prezentált táncjelenetek dinamikájának, repülésének az ellenpontja Kulka János súlyos, lassan mozduló jelenléte. A táncfesztivál harmadik estéjén, amikor átvettem a stafétabotot Kutszegi Csaba kollégámtól (írása itt olvasható) érezhetően nagy várakozás előzte meg a Feledi Project Cseresznyéskertjét. A közismert Csehov-mű és a tánc szeretete mellett ez minden bizonnyal Kulka János vendégszereplésének volt köszönhető. Mielőtt lenémítottam volna a telefonomat, ránézve az üzenetekre, szomorú képeket kaptam a Nyugat-Magyarországon tomboló szélviharról, kedves családtagunk letarolt kertjéről, a derékba tört öreg fenyőkről. Reménykedve, hogy 60 kilométerrel odébb, nálunk nem lesz ekkora a pusztítás, gondolatban elbúcsúztam az idei barackterméstől, hiszen a barackfák épp virágoztak, és reménykedtem, hogy a még virágzás előtt álló cseresznyék megússzák. Az előzmények után persze még inkább rá tudtam hangolódni az előadásra, amelynek középpontjában a kikerülhetetlen változás áll. (Az előadásról lapunkban már született egy beszélgetés, itt olvasható.) Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
Alkotásait precizitás és átgondoltság jellemzi. Shibayama technológiával készült ékszerei elvarázsolják a nézőt különlegességükkel, de nem ez az egyetlen műfaj, amelyben Tóth Zoltán alkot. - Hogyan indult a pályája, mi vezette az ötvösművészet felé? - A családomban nem volt művészeti előkép. Édesapám ugyan ügyesen rajzolt, de teljesen autodidakta módon. Ahhoz képest egyébként meglepően jó meglátásai voltak. Az általános iskolai rajztanárom figyelt fel rám, hogy többet és talán jobban is rajzolok, nemcsak letudni akarom, hanem élvezem a feladatot és küzdök vele. Tovább az mma.hu cikkére
„Az Észak-fok, miközben jelöli földrajzi pozíciónkat, egyszersmind egy poétikai allúzió is, utal folyóiratunk fő profiljára” – mondta el Filip-Kégl Ildikó író, költő, kritikus, az újonnan induló Észak-fok alapító-főszerkesztője, a lap miskolci sajtótájékoztatóján, pénteken, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. Az alapos tervezői és hosszas előkészítői munkálatokat követően megszületett bookazine minőségű kiadvány az észak-magyarországi régió kortárs irodalmi és művészeti értékeit gyűjti egybe, s mutatja be országszerte, valamint a határon túli magyarság körében. A negyedévente megjelenő irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat teret kínál a szakmai párbeszédnek, alkotói ugyanis azt vallják, kritikai diskurzus nélkül nincs kulturális élet. – A lapegészt és az egyes rovatok karakterét úgy alakítottuk ki, hogy a szépirodalom és a társművészeti alkotások harmonikusan egymásra simulva képviseljék az értékelvűséget és az esztétikai minőséget. Ezzel összhangban, negyedévente megjelenő lapszámainkat kortárs képzőművészek munkáival illusztráljuk, jól áttekinthető struktúrával, letisztult, ugyanakkor invenciózus művészeti tipográfiával – fogalmazott a most induló folyóirat alapító-főszerkesztője. A lap küldetéséről elmondta, „egy irodalmi- művészeti folyóirat létjogosultsága, hogy szétsugározzon alkotásokat, mozgásba hozzon és mozgásban tartson szakmai diskurzusokat, irodalmi áramlatokat. Mindezek jegyében bízunk benne, hogy az Észak-fok idővel meghatározó erővé, a kortársi irodalom és a társművészetek interpretálásának fontos fórumává tud válni, s ilyenformán a regionalitásra épülő, ám egyetemességre törekvő szellemiséget sikerrel kiteljesítheti.” Tovább a konyvkultura.kello.hu cikkére >>>
Jehan Paumero pécsi és francia. Amikor Magyarországra érkezett, még élt Puskás Öcsi, és nem voltunk tagja az EU-nak. Kezdettől szórakoztatta az ország görbesége, úgyhogy itt ragadt. Negyvenévesen úgy érezte, ideje megírni mindazt, amit két évtized alatt rólunk, magyarokról megtudott. Magyar nyelven jegyezte le a megfigyeléseit, a kötete címét pedig a francia származású, magyar válogatott labdarúgó, Loïc Nego nyilatkozatából vette kölcsön. A hazám és az otthonom szerzőjével, a Psycho Mutants zenekar tangóharmonikásával a pécsi éjszakáról, a városban tapasztalható jó energiákról és az itt lakók között kialakult láthatatlan hálózatról beszélgettünk. 
|
