Videó

Csomópontok – Turi Attila építőművész
és alkotótársainak kiállítása




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Hosszú évekig nyögjük még, azt hiszem, az idei Térey-ösztöndíj körüli vitát. Január elején jelentették be: a „középnemzedékhez” tartozó negyvenöt író, költő kap legalább kétéves, öt évre hosszabbítható, magyarországi léptékkel mérve jelentős támogatást. A Térey-listán felbukkantak a kormány emberei, olyanok, akik politikailag nem tagozódtak be, és olyanok is, akik nyíltan szembefordultak eddig a kormánnyal. Mivel évek óta nincs, illetve alig van ellenzékiek számára (vagy a kurzusba be nem tagozódók számára) hozzáférhető forrás, mivel a magyar írók zöme rendszeres jövedelem nélkül rendkívül nehéz anyagi körülmények között él, az ösztöndíj példátlan segítségnek és lehetőségnek tűnhet. Feltéve, ha nem veszünk tudomást azokról a méltatlan, heves vitákról, támadásokról, amelyek a kultúrpolitikában folynak, vagyis a hivatalos, elitcserével fenyegető propaganda megnevezésével: a kultúrkampfról. Ha viszont ezt az elitcserét célzó stratégiát komolyan vesszük (és miért ne vennénk), akkor a Térey-ösztöndíj legalább akkora fenyegetés, mint amekkora lehetőségnek tűnik.

Tovább a mozgovilag.hu cikkére >>>

 

Jelenlét, lényeg, identitás címen rendezett a Temesvári Művészeti Múzeum, az egykori vármegyeháza termeiben nagyszabású, reprezentatív kiállítást a temesvári Triade Alapítvány és a varsói Magdalena Abakanowicz Alapítvány a 86 esztendős korában, két évvel ezelőtt elhunyt világhírű lengyel szobrász- és textilművésznő, Magdalena Abakanowicz (1930–2017) jellegzetes, egyedi formavilágú alkotásaiból. A fölötte hatásos tárlat anyagát – amelyet a lengyelországi Wałbrzychben 2018-ban azonos címmel megnyitott kiállítás előzött meg – több mint 100 műtárgyát az örökösök, valamint két lengyel és egy temesvári műgyűjtő kollekcióiból válogatta össze az Amszterdamban élő kurátor, Maria Rus-Bojan.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

 

Antal Anikó Zsuzsanna 2017-ben jelentkezett A holdarcú asszony – válogatott kisprózák – című kötetével. Vitathatatlanul lírai tónusú novellái mintha egyenes utat mutattak volna jelen kötet irányába: sejteni véltem, hogy másodjára verseskötetet tár olvasói elé. És nem tévedtem. Az Önmozaik – ahogyan maga a szerző alcímként azt megjelöli: pillanatokra fűzött poézis – egy olyan magas színvonalú hangulatlíra, amelyben a költői én minden lélekrezdülése benne sűrűsödik. Impressziók a világról: emberi kapcsolatokról, sorseseményekről, identitáskeresésről. Huszonkilenc versét három ciklusba tagolta Antal Anikó Zsuzsanna. A ciklusokat egy-egy bibliai idézettel nyitja a költő, méghozzá a Zsoltárok Könyvéből: „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt 139:4)

A kötet nyitóverse, a mese hagyományteréből („népmesék legkisebb királyfija”, „hamuban sült pogácsamorzsa”) is merítő Bőröndök az idő múlásával szembenéző lírai alany költeménye: „folyik az idő meg a víz”; az „árvalányhajú hajnal” képe pedig máris a pillanatnyi benyomást észlelő költő lírai megnyilatkozása.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

 

Szente Vajk rendező magabiztos a sztárcsinálásban.

Amikor 1981-ben a My Fair Ladyn nevelkedett nézőknek először bemutatták a darabot, igazi újításnak számított, hogy rockzenével is lehet zenés színpadi művet írni. Addig ebben a műfajban csak a Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita létezett. Ennek is köszönhető, hogy az első magyar rockopera nem csak hazánkban, de külföldön is szép sikereket ért el: Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Hollandiában és Angliában német és angol fordításban állították színpadra. Több mint 1000 előadás után most Simon Edit producer vette elő újra a darabot. A PS Produkciót az Újpesti Rendezvénytér fogadta be.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

Plugor Sándor erdélyi festő- és grafikusművész műveiből nyílt emlékkiállítás 2020. március 4-én a Pesti Vigadóban, születésének 80. évfordulóján. A megnyitó előtt könyvbemutatót is tartottak: a kiállításhoz jelent meg a Plugor Sándor című album, mely az életmű főbb vonulatait felvonultató kiállítás könyvkatalógusa. A kötet bevezetőjét Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke írta, az elemző tanulmányok Keserü Katalin, Deák Ferenc Loránd, Plugor Magor, Szücs György és Vécsi Nagy Zoltán munkái. Az MMA Kiadó gondozásában napvilágot látott, színes reprodukciókat tartalmazó kötet függelékében az életrajz legfontosabb állomásait is rendszerezi, valamint információt nyújt a díszletek, grafikák elsődleges megjelenési helyéről is. Plugor – „a székely Szalay Lajos" – fájdalmasan korán, 1999-ben hunyt el. Ez eddig a legnagyobb tárlat festményeiből és grafikáiból. A kiállítás a Vigadó Galéria VI. szinti tereiben április 19-ig látható.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Majd' egy évtized eltelt, mire kézbe vehettük új verseskötetét – de megérte várni. A könyv minden várakozásunkat felülmúlja: a magyar mellett angolul is olvashatók a versek, az illusztrációk pedig izgalmas párbeszédet folytatnak a szövegekkel. Szőllőssy Balázsnál Isztambulban csörgött a telefon.

Az első, A szabadság két jelentése című kötete „Mi költők vagyunk” versében olvasható: „Ki kéne jelenteni: / mit teszünk a ránk hulló időközökkel”. Erre az időközre lennék kíváncsi: mi volt az oka, hogy majd’ egy évtized telt el a második kötet – A Kilátó Presszóban – megjelenéséig? 

A mások szövegeinek szerkesztése – több évig a FISZ könyvsorozatának szerkesztőjeként dolgoztam –, valamint egyéb kultúraszervezési feladatok jócskán megkurtították azt az időt, amit a sajátok megírásával tölthettem, kevesebb energiám maradt rájuk. De ha azt nézzük, hogy az első kötetre 29 évet kellett várni, a másodikra pedig csak 9 és felet, akkor pozitív a tendencia – igyekszem is majd ennek jegyében a következőt pár év múlva megjelentetni. Amúgy a mostani kötet versei is megvoltak már 2-3 éve, de a kiadókeresés, a pályázati támogatás megszerzése, illetve a grafikus Nagy Norberttel való közös munka időigényes volt.

Tovább a nepszava.hu cikkére >>>

 

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció – ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.

Nehéz arra a kérdésre kimerítő választ adni, hogy mi a jazz.

Ha a zenei stílus definíciójára vagyunk kíváncsiak, akkor gondolhatunk a swing- és jazzalapú zenék szükségszerűen velejáró lüktetésére, a zenei idő szabad kezelésére és az önkifejezés termékeny táptalajára. Ha a zenetörténet szempontjából közelítünk, akkor mondhatjuk azt is, hogy a 20. század első felének populáris zenéjéről beszélünk.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

Utak címmel nyílt meg Keresztes Zoltán fotókiállítása a Pécsi Galériában március 5-én. Méhes Károly megnyitóbeszédét közöljük.

Bizonyára ismerik René Magritte pipát ábrázoló művét, amelyre az is rá van festve: ez nem pipa.
Most is valami ilyesminek lehetnek tanúi.
Ez nem egy kiállítás.
Ez nem egy megnyitó.
Ez nem én vagyok.

 

Talán azért érzem így, mert Keresztes Zoltán fotóinak első bemutatóján majdnem pontosan egy éve beszéltem.
Akkor egy valamikori óvóhely falain függtek ezek a képek.
Nagyon is kínálta magát, hogy szót ejtsek arról, milyen helyek képesek megóvni bennünket. És mitől.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

…amennyiben az ENSZ Közgyűlése meghallgatta volna a magyar írók követelését, akkor az 1956. után életfogytiglan elítéltek sokasága talán még ma is börtönben sínylődne. Szabadulásuk annak volt köszönhető, hogy az ENSZ Közgyűlése addig nem vette le napirendjéről a „magyar kérdést”, amíg 1963-ban a Kádár rendszer szabadon nem bocsátott mintegy húszezer politikai foglyot. (Budapest, 2007. október 11., MVSZ Sajtószolgálat)

Gustav Vigeland norvég szobrász mindenkinél többet tudhatott a halálról, a túlvilágról. A Frogner park leglátogatottabb látványossága a Monolit, egyenesen a pokol mélyén gyűrődő bűnös-bűnteleneket domborítja. Vagy odább, az Életkerékbe is a halálba körköröző végest faragta. De még nála sem találtam olyan csavart, mint amilyen Szénási Ferenc Berzsenyi koporsója című novelláskötetében található. A végső út a témája a kezdő és a záró írásban is. A nyitó novellában (Senki szigete) Stendhal, Cervantes, Gogol, Stevenson főhősei mellé készül a mesélő.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

 

 

Manók márpedig léteznek. Nézzünk csak körül. Épp ott szalad egy az Önök háta mögött. Ne forduljanak meg, megállt. Mintha szobor lenne. De ne dőljünk be neki, csináljunk úgy, mintha nem történt volna semmi. Ott tartottam, hogy manók márpedig léteznek.

Nem hiszem, hogy ezek a manók, ezek a barvájok csupán egy amatőr uszadékfafestő képzeletének a játékai lennének. Nem hiszem, hogy Kopi Mundi Zoltán fantáziaszüleményei elintézhetőek lennének annyival, hogy egy outsider, autodidakta művész készítette őket. Tudjuk, hogy ezek a jelzők magukban hordanak egyfajta értékítéletet, ami nem éppen pozitív kicsengésű. Nézzünk rá ezekre a naivnak nevezett műtárgyakra, amit egy naivnak nevezett festő készített. Élnek, működnek, hatnak. És nem ez lenne-e a legtöbb, amit egy igazi művész elérhet? 

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

A ki nem tett pont a regény végén egyrészt arra enged következtetni, hogy a felelősségre vonás is csak részlegesen valósult meg, másrészt, hogy felderíthetetlen az áldozatok teljes névsora, amennyiben pedig vég nélkül ismétlődnek a nevek, hatalmas monumentummá, kőoszlopnyi nehezékké dagadnak az emlékezetben. És ahogy Adrian számára sem jön el maradéktalanul a felszabadulás, a fellélegzés, a megoldás pillanata, úgy az olvasó sem szabadulhat a történelem terhétől.

Lehet-e hitelesen írni át nem élt, a kulturális emlékezet részét képező, ám feldolgozatlan szörnyűségekről? E kérdés megválaszolásához talál nyelvet Steve Sem-Sandberg a Kiválasztottak című regényében, mely a náci eutanáziaprogram áldozatainak közös történetét meséli el. A bécsi Am Spiegelgrund klinikára küldött gyerekek emberkísérletek néma áldozataivá váltak, akiket sok esetben szisztematikusan likvidáltak is. A regény központi karakterét, „Adriant pedig a Spiegelgrundba küldték, amely ebben az időben részben súlyos pszichiátriai és neurológiai zavarokkal küszködő gyerekek klinikájaként, részben nehezen fegyelmezhető lányok és fiúk nevelőintézeteként működött.” (39)

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

A világ egyik legrejtőzködőbb és legkörülrajongottabb íróját képviselni úgy, hogy közben magad is írói álmokat dédelgetsz – a My Salinger Year főhősnőjén keresztül nem is elsősorban az irodalmi élet kulisszái mögé, hanem a 90-es évek New Yorkjának békebeli életébe pillanthatunk be. 

Híres emberek titkárnőjét filmfőszerepbe tenni hálás feladat, hiszen a kívülálló, lassan bevonódó szemszöggel nézőként is könnyű azonosulni – miközben pedig a titkárnőből beavatott, bizalmas munkatárs lesz, mi is közelebb kerülünk a mű valódi, bújtatott főszereplőjéhez, a Nagy Emberhez.

Tovább a filmtekercs.hu cikkére >>>

 

Csak az a taps, azt tudnám feledni…” – ez volt az első gondolatom Baji Miklós Zoltán békéscsabai, a Magyar Festészet Napja alkalmából megrendezett kiállításának megnyitóján, amikor a Munkácsy Mihály Múzeum elsötétített kiállítótermében – a művész és felesége által előadott performansz befejeztével – újra felkapcsolták a világítást, és a zsúfolásig telt térben a közönség tapsolni kezdett, hogy így juttassa kifejezésre tetszését a produkció iránt. Egy olyan produkció esetében, amelytől az emberben inkább bennszakad a szó, ledermed karja-lába s nemhogy tapsolni, de levegőt venni sem marad ereje. A társadalmi konvencióktól belénk rögzült beidegződések késztették a megjelentek zömét arra, hogy tapssal fejezzék ki tetszésüket, azt sugallva, hogy eksztatikus élményt jelentett számukra a performansz, míg a helyes reakció a csendes befelé fordulás és a belülről átélt élmény katartikus feldolgozása lehetett volna. Mert mi is történt Baji Miklós Zoltán Műugrás a Metafizikai Térbe címet viselő kiállításának a megnyitóján? 

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Bartusz-Dobosi László Lélekszakadtak című kötete olyan írókkal foglalkozik, akiknek a téboly kapcsán felmerülhet a neve. Interjú.

LélekszakadtakTéboly az irodalomban (Kronosz Kiadó, Pécs) mélyfúrás az irodalomban: a magyar- és világirodalomban felbukkanó őrületet, a tébolyt vizsgálja.

Vajon ki írt erről az állapotról a leghitelesebben? Az, aki maga is tébolyult volt? Erre keresi a választ Bartusz-Dobosi László pécsi tanár-író-szerkesztő-kritikus, akinek a tizedik kötete ez a mostani. A Bertha Bulcsu-díjas szerzővel

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

A Bájoló-sorozat legújabb vendége február 20-án az Ndrew’s Acoustic formáció volt. Zenés estjük során a beszélgetést feldolgozásokkal és saját dalokkal szakították meg.

Rendhagyó Bájoló-alkalom volt ez a Berzsenyi Dániel Könyvtár életében, hiszen a közönség úgy érezhette, egyszerre négy rövidebb Bájolón vesz részt. Ennek oka az, hogy a meghívott Ndrew’s Acoustic tagjai, Czirók András és Hargitai András más zenekarokban is zenélnek – kettőben ráadásul mindketten. Éppen ezért azok az érdeklődők, akik eddig nem ismerték a srácok munkásságát, kapkodhatták a fejüket, hogy éppen melyik zenekar kerül szóba: a Red Rockets (Czirók András – ének; Hargitai András – szólógitár, vokál), a Galeri (Czirók András – ritmusgitár, ének), vagy éppen az újjáalakult APEX (Czirók András – ének; Hargitai András – szólógitár). 

 

Tovább az f21.hu cikkére >>>

 

Wittgenstein – Nemzetközi vándorkiállítás az aqb-ben

Huszonkét művész munkáiból nyílik tematikus tárlat február 29-én az art quarter budapestben. A nemzetközi vándorkiállítás a wittgensteini gondolkodás és a kortárs képzőművészet néhány kapcsolódási pontját, az inspiráció sokrétű és több irányú lehetőségeit mutatja be Magyarországon jól ismert és hazánkban először bemutatkozó alkotók munkáin keresztül.

 

A logika, a nyelv, a képiség és a gondolkodás viszonyrendszerét minden bizonnyal egészen másképpen gondolnánk el a 20. századi bölcselet egyik legnagyobb hatású alakja, Ludwig Wittgenstein nélkül. Wittgenstein – az állandó javító szándék és az életút komoly kitérői miatt is – mindössze egyetlen filozófiai művét jelentette meg, a szó szoros értelmében az első világháború lövészárkaiban íródott fiatalkori opust, a Tractatus Logico-Philosophicust.  Az 1918-ban befejezett Tractatus centenáriuma adta az ötletet a kiállítás kurátorának, Denise Parizeknek, hogy kiállítás formájában mutassa be a wittgensteini gondolkodás és a kortárs képzőművészet néhány kapcsolódási pontját.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

A szöveg izgalmasan viszi színre az emberi létezés bizonytalan esetlegessége, valamint az emlékezés, illetve a nyelv értelemkonstruáló tevékenysége közötti interferenciát. – Potór Barnabás a Büszkeség és balítélet pályázaton első helyet nyert kritikáját olvashatják Barnás Ferenc Életünk végéig című regényéről.

Barnás Ferenc életművében központi jelentőségűnek látszik az elbeszélői hang, a távlat megalkothatóságának problémája. Mindez kiváltképp érvényesnek tűnik utóbbi két – immár egyöntetű elismerést kiváltó – regényére: míg A kilencedik egyik legfőbb poétikai tétjét a gyermeki tudat, megszólalásmód létrehozásában jelöli ki, addig a Másik halál valamiféle mentális defektus, az „őrület” nyelvének megteremtésére tesz kísérletet. Az AEGON-díjas szerző legújabb munkája ebből a szempontból talán kockázatmentesebb vállalkozásnak tűnhet, amennyiben a filozófiatörténész végzettségű, több könyvet is jegyző középkorú narrátor, életének utóbbi néhány évére visszatekintő egyes szám első személyű elbeszélését olvashatjuk. Azonban Barnás korábbi műveihez hasonlóan, az Életünk végéig is ellenáll minden olyan egyirányúsított olvasatnak, amely könnyedén besorolhatóvá tenné a népszerűbb prózatrendek közé.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Borgula András, a Gólem Színház kitalálója és művészeti vezetője igazi „ügy-ember”. Ha a fejébe vesz valamit, akkor addig nem nyugszik, amíg meg nem csinálja. Én szurkolok neki.

Legújabb darabotok, David Ives Ismerős története magyarországi bemutató, a szerzőnek ez az első magyarul játszott műve. Hogyan találtál rá?

Egy New York-i könyvesbolti eladótól kértem olyan drámákat, amelyekben zsidó karakterek vannak. Három könyvet adott, ez volt az egyik. Mellesleg az közös volt mindhárom történetben, hogy egyikben se volt holokauszt, és ez nem véletlen, hanem egy lényeges különbség az európai és amerikai zsidó tematikájú drámairodalom között. Európában nem találsz zsidókról szóló drámát holokauszt nélkül.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

Marad a távolságtartás az államtól, az alulról szerveződés és az öthetes eseménysorozat. És igen, lesz világsztár is a programban. Ma bemutatkozott az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása.

A biennále-matek azt diktálta volna, hogy 2015 és -17 után tavaly, azaz 2019-ben valósuljon meg az OFF-Biennále Budapest (OFF), de végül is 2020 tavaszán jön a független képzőművészeti eseménysorozat harmadik kiadása. Még félévnyi laufot adott magának az OFF, megszervezni ugyanis egyre nehezebb: ha belegondolunk, hogy például a kortárs, kritikus kultúra pozíciója vagy a médiahelyzet hogyan alakult 2015-höz képest, könnyen belátható, semmi nem lett egyszerűbb, sőt.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Szabó Magda történelmi drámáinak sorában – a viszonylag szűkre szabott recepciótörténet tanúsága szerint legalábbis – a legvitatottabb alkotásnak az 1979–1982 között íródott, IV. Béla király történetét feldolgozó trilógia (A meráni fiúA csataBéla király) tekinthető. A darabokról (illetve a Madách Színházban színpadra állított ősbemutatókról) szóló kritikák többségében azonos kifogások fogalmazódtak meg a drámák koncepciójára, illetve szerkezeti-dramaturgiai hiányosságaira vonatkozóan.[1] A legtöbb bírálat egyrészt a drámai konfliktus hiányát és a mellékalakok személyiségformálásának felületességét emelte ki (különösen A csatára vonatkozóan), másrészt rávilágított arra, hogy a drámai történések három részben történő feldolgozása több szempontból is kérdésesnek látszik. Ez utóbbi probléma különösen a színpadi bemutatók során vált nyilvánvalóvá, hiszen – mint arra Kónya Judit ráirányította a figyelmet – „még ha az egyes darabok önmagukban kerek egészek, akkor is érzékelhető a nézőtéren, hogy az éppen előadásra került dráma csak része valaminek, ezért hatóereje csökken, s olykor csupán történelmi illusztrációvá válik a lélektani lánc megszakadása miatt.”

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal