VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
„Ha most rá gondolok, nem a könyveit vagy a verseit látom, hanem azt a húsz percet idézem fel a fájdalmon is átfénylő örömmel és szeretettel, amikor, talán két éve, az én autómmal vittem át az Ördögkatlan fesztiválról a szálláshelyünkre” – írja Szabó T. Anna költő abban a levélben, amellyel a 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádámtól búcsúzik az Indexen. Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító és esszéista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa. A modern magyar nyelvészet iskolateremtő alakja, Dante Isteni színjátékának és Shakespeare drámáinak újító fordítója, a nyelv és a szabadság fáradhatatlan hirdetője 79 éves volt. Tovább az index.hu cikkére >>>
„Bravúrosan beszél egyszerre a társadalmi-politikai állapotról és a versekről” – a nyolcvanéves Radnóti Sándort Weiss János köszöntötte a Jelenkor márciusi számában. Ennek a csokornak a virágai az ünnepelttől származnak, a köszöntő csak összerendezni próbálja őket (szükségképpen szubjektíven, sok mindent elhagyva, önkényes hangsúlyokat kijelölve): egy művé, egy életművé és egy életté. Közben pedig ezt mormolgatja magában: „Jeder, der sich die Fähigkeit erhält, Schönes zu erkennen, wird nie alt werden” [„Aki képes fölismerni a szépet, sosem öregszik meg”] (Franz Kafka). Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Selmeczi György Thomas Mann, Vajda János pedig Friedrich Dürrenmatt műve alapján komponált új operát, amelyek áprilisban, egy estén szólalnak majd meg az Eiffel Műhelyház Bánffy-termében. A Királyi fenség, valamint Az ítélet című darabokról – amelyek a fény-árnyék, valamint a mese és a lélektani krimi kontrasztját kínálják – a kortárs magyar zeneszerzés két meghatározó alakjával beszélgettünk. Miért éppen erre a két szerzőre esett a választásuk? A művek egymás után szólalnak meg, van valamilyen kapcsolat? Selmeczi György: Thomas Mann Királyi fensége azért kezdett érdekelni, mert egy ritkán olvasott, a szerzőre nem feltétlenül jellemző, szokatlanul könnyed regény. Valójában inkább egy mese a magányos hercegi létről, a hivatalos kötelezettségek terhéről, a szerelem és a társadalmi felelősség összebékítéséről. Felsejlik viszont benne az a komplexitás, mély társadalmi érdeklődés, ami a későbbi alkotásoknak már egyértelműen sajátja. A szöveg fókuszában a kiválasztottság kérdése áll, a szereplők rokonszenvesek, s a komponálás során az is kiderült, hogy a műnek egészen jól állnak a korunk által megörökölt operai toposzok. A cselekmény felfelé ível, a világosság felé. Minden adott egy nagyszerű vígjátékhoz. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
NAGY ZOPÁN ÍRÁSA Két részletben két tematika kerül terítékre, felváltva áramlanak egymás felé. Pulzusok, impulzusok váltakoznak. Az egyik térben a Hajsza, Küzdelem, a másikban pedig a Megnyugvás, Megbékélés témakör játszik szerepet. Egy-egy identitás kivonatai, önvalói tükröződnek, befelé reflektálnak… Vágtáznak, visszahúzódnak, lendületük (majd belső csendjük) feloldódik… Letisztulnak, mégis tovább rezegnek, majd ön-örvényekbe merülnek, dimenzió-kapukon átképződve, átlényegülve eszmélnek új létekre – s újabb körkörös folyamat, kölcsönhatás veszi kezdetét… Az agár, mint szimbólum sokszor megjelenik munkáimon, mert számomra az elveszett értékeket és eleganciát ábrázolja. Ugyanakkor az agarakat sok emberi tulajdonsággal fel lehet ruházni. Például, az agárportré sorozatomban a Vágy-Hajsza-Düh-Melankólia című képek a műnyúl utáni hajsza lelki fázisait ragadják meg. Tudjuk, hogy műnyúl az áldozat, a hírek vagy a cél, de sokszor az ösztön hajt bennünket és nem az értelem. – Vallja a művésznő, majd hozzáteszi, nem éppen vidám, de annál őszintébb érzéseit, gondolatait: Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>> Ha már egy irodalmi portálon jelenik meg ez a sorozat, illik néha foglalkozni irodalmi témákkal is. E kötelességünknek eleget téve ezúttal egy teljesen egyedülálló és nyugaton szinte ismeretlen kínai költészeti műfajt járunk körül. Amikor a tizennyolcadik században egy császár elrendelte, hogy gyűjtsék össze a kínai költészet egy évezreddel korábbi aranykorának, a Tang-dinasztia (618–907) időszakának összes versét, az ezzel megbízott team végül több mint 49000 költeményt talált 2200 költőtől. Ez elég tekintélyes szám, tekintve, hogy a Tang-kornak csak a végén találták fel a könyvnyomtatást, tehát a versek nagy része egy-két példányban, kéziratban maradt fenn itt-ott, és ekkorra már rengeteg szöveg eltűnhetett. A későbbi korokból – amikor boldog-boldogtalan kinyomtatta az összegyűjtött műveit – már meg sem próbáltak ilyen mindent lefedő gyűjteményt összeállítani. Kínában tehát lenyűgöző mennyiségben születtek versek.
Szigethy Anna Home, sweet home című kiállítása arról az otthonról és otthonosságról szól, ami túlmutat a négy falon és egy tetőn. Életutunkból fakadóan személyenként eltérő viszonyt és képzettársításokat alakítunk ki az otthon fogalmával kapcsolatban: van, aki gyermekkorában tapasztalja meg, és azután sohasem, van, aki épp fordítva, van, aki mindig másra, nagyobbra vágyik és van, akinek fogalma sincs arról, hogy miért nem érzi otthonának azt a helyet, ahová hazajár. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Kedves barátom, Halasi Zoltán a fejébe vette, hogy többet kellene mesélnem az életemről. Már a hatvanadik születésnapomon csinált velem egy hosszú interjút, de nem éri be ennyivel. – Három kérdésünkre a hét írója, Várady Szabolcs válaszol. Ha belépsz a Litera Klubba, tőle olvashatsz a hétvégén. Mit olvashatunk öntől a klubban? Kedves barátom, Halasi Zoltán a fejébe vette, hogy többet kellene mesélnem az életemről. Már a hatvanadik születésnapomon csinált velem egy hosszú interjút, de nem éri be ennyivel. Most kb. havonta egyszer eljön, leülünk, és bekapcsolja a felvevőt. És már van olyan program, amelyik a hangzó szövegből írott szöveget csinál. Ez egyre csak szaporodik, már a 375. oldalnál tartunk. Ha a feleségem itthon van, őt is bevonjuk, mert nevekre, dátumokra sokszor nem emlékszem. Hogy aztán lesz-e ebből valami, azt még nem tudom. Minthogy a klub olvasóinak adnom kell egy új írást, de készen semmi sem volt, most mindenesetre kihúztam néhány szálat ebből a gombolyagból. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Dobszay-Meskó Ilona Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, az MMA volt művészeti ösztöndíjasa lett a Magyar Civil Háló és a Kulturális és Innovációs Minisztérium fővédnökségével idén induló KÓD elnevezésű kulturális ösztöndíjprogram első kedvezményezettje. A kétgyermekes művésszel beszélgettünk arról, miért létfontosságú a muzsika, és miért biztos abban, hogy nem csak diplomás előadóművészek értik a 21. században születő zeneműveket. Ön karmester és zeneszerző is, de zongoristaként is föllép. Melyiket tartja most a legfontosabbnak? A felvételin a zeneszerzést jelöltem meg első helyen – számomra ez volt az origó. A zongorát kötelező tárgyként tanultam a Zeneakadémián Prunyi Ilona osztályában, olyan színvonalon, hogy nem éreztem szükségét külön zongora szaknak, annak ellenére, hogy bekerültem. A karvezetésre is felvettek, de később a zeneszerzés után a karmesterképzőt végeztem el. Diplomám zeneszerzésből, karmesterségből és tanításból van – mindhárom meghatároz. Nincs köztük rangsor. A zeneszerző, a karmester és a tanár ugyanannak a gondolkodásnak három arca. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Ünnepélyes keretek között adták át a Tolvaly Ernő Festészeti Díj és a Bencsik István Szobrászati Díj idei elismeréseit március 18-án a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának kiállítóhelyén, a Nádor Galériában. A két rangos elismerés évek óta meghatározó szerepet tölt be a fiatal alkotók pályájának elindításában – hangsúlyozza sajtóközleményében a Pécsi Tudományegyetem (PTE). A Tolvaly Ernő Festészeti Díjat 2010-ben alapították, míg a Bencsik István Szobrászati Díj 2024 óta ismeri el a legígéretesebb hallgatókat. A díjak célja nem csupán az elismerés, hanem a pályán maradás és a szakmai kibontakozás aktív támogatása. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
„Amikor beleállásokat látok, meg küzdelmeket, elő-előfordul, hogy lelkiismeret-furdalásom van, hogy kellene szólni, hogy nem jó így. Két tapasztalatom van ez ügyben. Annyiszor szóltam, és soha semmi értelme nem volt [...] a másik meg, hogy egyszerűen nem bírja a lelkem, muszáj védenem magam” – mondta Grecsó Krisztián költő, író, dalszerző Veiszer Alinda műsorában. A beszélgetés apropója és kiindulópontja Grecsó februárban megjelent verseskötete, az Ott maradtok egymásnak volt, így először a középkorúságról esett szó, ami az alkotó szerint egy pozicionálhatatlan, körbejárhatatlan, megfoghatatlan állapot. „A magyar társadalomban ilyen nincs. Nincs mint munkavállaló, nincs mint szülő, nem létezik ez a kategória” – mondta, példaként említve a multinacionális cégek világát, ahol szerinte az ötvenévesek már öregnek számítanak. Thury Lili, Thury Zita és Thury Gábor mindhárman alkotással foglalkoznak, csak különböző területeken: Lili képző- és vizuális művészettel, Zita tánccal és mozgással, Gábor színház- és performanszművészettel. A Trafóban ötödször látható közösségi színházi előadásukban a családi örökségből indulnak ki: nagyapjuk, Balog László az 1930-as évek tűrt, majd betiltott munkásmozgalmában töltött be fontos kultúraszervező szerepet a gödi Fészekben, ahol megfordult többek között Kassák Lajos, Zelk Zoltán, Madzsar Alice és József Attila is. A korabeli archív anyagok, mára eltűnt művészeti formák – köztük a mozgásos szavalókórus – mába emelésével a három testvér egy tipikusan mai dolgozói csoportról készített előadást: a szabadúszókról, akikre a társadalom egy része még előítéletekkel tekint, akár a szocializmusban még bűnözőként megbélyegzett közveszélyes munkakerülőkre (KMK). Hiszen nincs szabályozott munkaidejük és -helyük, sem fix keresetük. Ami nem mindig önként választott életforma, sokkal inkább a társadalmi rendszerek rugalmatlansága, részben maga a művészeti terület adottsága, annak minden szabadságával, külső és belsővé tett kényszerével együtt. Tovább a nepszava.hu cikkére >>>
Vele haladt a kor? Tanulmányok és munkalapok Dargay Lajos alkotói világához – a Kriston-Vízi József szerkesztésében megjelent mű túlmutat a hagyományos emlékkötet keretein. Célja az életmű tudományos igényű újrapozicionálása és rendszerszerű feltárása. Már címében is kritikai attitűdöt jelez a kötet: a művész B. Nagy Tibor 1981-es portréfilmjében elhangzott kijelentését – „Velem halad a kor…” – kérdőjellel látja el, ezzel problematizálva korszerűségének, történeti helyének kérdését. Tovább az orszagut.com cikkére >>> Kollár Árpád Nád című, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent verseskötetét a Három Hollóban mutatták be 2026. március 10-én. A szerzővel Mészáros Sándor és Mészáros Márton beszélgetett. Szeretem a különböző irodalmi beszélgetéseket első sorból végighallgatni, így szerencsére időben érkeztem a Három Holló alsó termébe, ugyanis a 18 órai kezdésre már egyáltalán nem maradt szabad hely. Mészáros Márton köszöntötte a vendégeket, és elárulta, a szerzővel közeli barátságban áll, így elnézést kér a beszélgetés esetleg túl személyes hangvételéért. Véleménye szerint vallomásos kötetről van szó. Tovább a kulter.hu cikkére >>> Vallomások és káosz – Puskás Panni: Megmenteni bárkit / Örkény István Színház, Stúdió (Félix Bernát)
Az Örkény Színház Megmenteni bárkit című előadásának alapjául Puskás Panni azonos című regénye szolgál, főszereplői egy anya és két lánya, akiknek eltérő perspektíváját és élethelyzetét a regényszövegben rendre egymást követő monológokban ismerjük meg. Vajon képes ezt az élesen eltérő nézőpontok mentén szerveződő prózát Gálhidy Sára (rendező) és Réder Ferenc (dramaturg) egységgé szervezni? Vajon megtartja a színpadi verzió az alapmű sajátos időkezelését és motívumhálóját, sokszor látomásos jellegét? A Megmenteni bárkit színpadi műként nem arra vállalkozik, hogy a monológok fő fókuszaként szolgáló témákban új vagy meghökkentő állításokat és szempontokat hangosítson fel, ehelyett sokkal inkább egy olyan káosz (a színház honlapján „pszichedelikus katakrézis” -ként jelöli meg az előadás műfaját) megtapasztalói vagyunk, amelyben a megszólalók – bár a lányuk, dílerük, vagy idegen menekültek megmentésére vállalkoznak – maguk is megmentésre szorulnak saját életükben. Gréta (Pigler Emília) a drogfogyasztás és az ezzel járó szétesettség, illetve HR-es állása között nem találja a megfelelő ritmust, Olaszországban élő nővére (Kókai Tünde) a tengeren veszteglő menekültek partra juttatásában segédkezne, az Anya (Kerekes Éva) pedig vallásos révülettől fűtött, memoárszerű monológokban vall Grétának, hogy megmentse kisebbik lányát a drogtól, egyben felmentést és igazolást vár tőle. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
2026. január 26-án Aknay János festőművész végleg eltávozott közülünk. A márciusi Kortársban Novotny Tihamér búcsúzik személyétől, és emlékezik az egyszerre ultramodern és ókonzervatív szentendrei alkotó munkásságára. Az ember azt hiszi, úgy érzi, hogy valamiféle lágy, hártyaszerűen áttetsző, észrevehetetlen közönyburkot, érzéketlenség-álarcot növesztve maga köré egészen tűrhetően háríthatja el magától életkörnyezete fájdalmas kihívásait, mígnem jön valaki, s csak egy ártatlan jó szóval, mondattal éles pengeként hasítja fel azt a biztosnak tűnő mimikri-héjat, melyből hirtelen ömleni kezd az emberi érzelem minden sara, sava, vize, vére, igazsága, panasza és szépsége. Például jön veled szemben Aknay János temetésén egy kedves ismerős, aki kezét nyújtva, mélyen a szemedbe nézve mondja: „Nagyszerű volt, amit Jánosról írtál! Más ezt így nem tudta volna szavakba önteni.” Te meg magabízón azt válaszolva, hogy: „De azt nézd meg majd, amit a Kortársba szánok! Oda egy olyan képanyagot válogattam, hogy…” – és akaratod ellenére váratlanul elcsuklik, megbicsaklik a hangod. A közös barát pedig, mert most meg már ő nem akar érzelmi csapdába esni, védekezőn saját mimikrijébe burkolózva gyorsan elköszön. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A szerző új könyvében – tőle egyáltalán nem idegen módon – drámai szövegeket, pszeudó- színházi produkciókat, meghökkentő akció-forgatókönyveket, sajátos hangvételű verseket gyűjtött egybe, Végső dráma címmel. Értelmezhetnénk úgy is, hogy ezzel az opusszal (jelképesen) lezárja szépirodalmi tevékenységét, de az olvasható művek dinamizmusa, az irodalmi életmű és Wehner Tibor munkabírásának ismerete nem ezt a prognózist adja. Prózai és drámai alkotásai régóta maguk mögött hagyták a hagyományos műformákat, és abszurd létfilozófiai írásainak hátterében –meglehetősen távoli időintervallumban – fölsejlik Beckett, Pinter, Ionesco alakja, a magyar irodalomból talán Örkényé. A kötetben közzétett írások újak, frissek, vagy eddig kéziratként pihentek az otthoni papírdobozokban. Tovább az ujforras.hu cikkére >>>
Kevés olyan sokoldalú embert találunk a művészvilágban, mint Vida Péter, akinek nehezebb összeszámlálni az oldalait, mint egy dodekaédernek. A Thália Színház művészeként játszik, országszerte rendez, humoristaként sem ismeretlen, olyannyira, hogy Fábry Sándor visszavonulása óta ő vezeti a Rádiókabarét. Mindezek mellett hangjátékokat szerkeszt és rendez, és természetesen sokat szinkronizál. Ráadásul azt is meg tudja mutatni, hogy mit nem látunk. Vida Péterrel azután beszélgettünk, amikor már nagy sikerrel játssza anyaszínháza, a Thália az ő rendezésében Peter Shaffer klasszikus vígjátékát, a Black Comedyt. A darab alapötlete igen hatásos – a szereplők vaksötétben botorkálnak egy áramszünet miatt, amiből számtalan komikus pillanat születik. Csakhogy a nézők nem rádiójátékra vesznek jegyet, így a rendezőnek ki kell találnia, miért hisszük el a zsöllyében, hogy látunk a sötétben. Az előadás után beszélgetve elmondtam Vida Péternek, hogy a bravúrosan megtervezett és profin kivitelezett színpadi mozgások láttán többször eszembe jutott a manézs, ahol magasan képzett artisták pontos koreográfia alapján szórakoztatják a nagyérdeműt. Az előadás rendezőjeként megerősítette ezt a benyomásomat: Tovább a kultura.hu cikkére >>>
A legismertebb brit graffitiművész, Banksy nyomába eredt a Reuters, hogy kiderítsék, ki lehet a kortárs művészet legmeghatározóbb és egyben legrejtőzködőbb alakja. Elutaztak az ukrajnai Horenkába, ahol 2022-ben bukkantak fel Banksy graffitijei, fotókat mutogattak potenciális Banksykről a helyieknek. Régi fényképeket, korábbi interjúkat, ismerősök megszólalásait elemezték. Rábukkantak egy vallomásra, amit 2000-ben tehetett a művész New Yorkban, miután alkotás közben lekapcsolták a rendőrök. Végül az anyakönyvi hivatalig jutottak, ahol kiderült, Banksy évekkel ezelőtt nevet is változtatott, hogy megőrizze anonimitását. A Reuters nyomozásának eredménye meggyőző képet ad a művész személyazonosságáról.
Március 11-én rendezték meg a Goethe-Institut budapesti intézetében Georg Leß Az éhségputtók éjszakája (Die Nacht der Hungerputten) című verseskötetének bemutatóját, amely a Prae Kiadó gondozásában jelent meg. A szerzővel Nemes Z. Márió és Lesi Zoltán beszélgetett. Georg Leßnek eddig négy kötete jelent meg Németországban, magyarul viszont csak a beszélgetés témáját adó, az éhségputtók éjszakája. Verseit számos nyelvre lefordították, 2024-ben pedig elnyerte a Drezdai Költészeti Díjat.
Az Egyik csata a másik után tarolt a 98. Oscar-díjátadón: Paul Thomas Anderson rendezése hat kategóriában kapott aranyszobrot, Sean Penn pedig illusztris társaságba került újabb elismerésével. A gálán díjat vehetett át Jessie Buckley, Michael B. Jordan, Joachim Trier és Amy Madigan is. A díj története során először nyert az operatőrök kategóriájában női alkotó. Magyar idő szerint március 16-án, hajnalban rendezték meg a 98. Oscar-díjátadót a Los Angeles-i Dolby Színházban. Az idei műsor házigazdája ismét az ötszörös Emmy-díjas Conan O’Brien televíziós műsorvezető, humorista volt, aki a tavalyi ceremónia második alkalommal szórakoztatta a gála közönségét. A 13 Oscar-díjra jelölt Egyik csata a másik után lett az Oscar-gála nagy győztese, miután hat kategóriában is elvitte az Oscar-szobrot. Paul Thomas Anderson megkapta a legjobb rendezés díját, és a ceremónia végén stábjával, köztük a filmben szereplő Leonardo DiCaprióval és Teyana Taylorral vonult fel a színpadra a legjobb film díjáért. Tovább a fidelio.hu cikkére >>> 
|
