Videó

Hekl Krisztina - Krúdynak igaza volt (Nyugat Plusz)




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Kirakat-kiállítás a Kieselbach Galériában.

Egy új világban találtuk magunkat. A jövő bizonytalanná vált, miközben minden felértékelődött, ami otthonainkban körülvesz bennünket. Fontosabbá váltak azok a dolgok, amelyek lakásaink falai között élményt és erőt adnak, emlékeket idéznek fel, érzelmeket keltenek bennünk. Fontosabbá vált a művészet. Az élet nem állhat meg. Szükségünk van a közösség erejére. 

Tovább a cseppek.hu cikkére >>>

 

JL: Bereményi Géza legújabb könyvében, a Magyar Copperfieldben nagy figyelemmel igyekszik megragadni azokat a kulcs- és súlypontjait az életének, amelyekről egy alapos rekonstrukció során azt mondhatja, meghatározók voltak. Megpróbálta visszakeresni az első pontot, amelyre személyesen emlékszik. Nála ez egy pelenkázási hadművelet volt, amit a nagymamája bonyolított le. Ha a te történetedet nézzük, és teszünk egy kísérletet, hogy tetten érjünk egy ilyen pontot, honnan kezdenéd? Mi volt az első olyan snitt, az első momentum, amely mind a mai napig olyan erővel jelenik meg az életedben, hogy kiindulópontja lehet egy ilyenfajta élettörténeti beszélgetésnek?

Ösztönösen ellene vagyok minden ilyen fölvetésnek. Az én gyakorlatom és szellemi készenlétem abból állt, hogy tagadja a múltnak, a kisgyerekkornak és a későbbi időknek azt a részét, ami nem rajtam múlott. Nem a tényeket akarom tagadni, hanem a szellemi készenlétet akarom frissen tartani azáltal, hogy nem fogadok el ilyesmit; hogy ezekre hagyatkozhatnék. Ezt fölvezetésnek mondom, ugyanakkor természetesen vannak azok a bizonyos tények, amelyekre rákérdezel… Az első, hogy nem tudok szabadulni a pólyából, le vagyok kötözve.

 

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Rendhagyó – ezt a jelzőt többszörösen is indokoltan írhatjuk le a Budapesti Operettszínház március 10-i bemutatójával kapcsolatban. A zenés életrajzi revü – szemeink előtt körvonalazódó – műfajára, Boris Vian mindenestől beskatulyázhatatlan zsenijére, vagy éppen Kiss Csaba fölbukkanására a Nagymező utca páratlan oldalán: mindre ráillik az említett fordulat.

Valamint ráillik e meglepően jól sikerült este közérzeti és esztétikai szempontból egyaránt fontos jellegzetességére: a társulati játékból kitetsző, oly áldásos felszabadultságra is, ami az elmúlt esztendő során jószerint teljesen kiveszett az Operettszínház tájékáról. (Ahol, hogy egészen őszinték legyünk, korábban sem volt annyira meghitten honos, mint mondjuk, a szárazjég.)

Tovább szinhaz.net cikkére >>>

 

Az elmúlt hat évben a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére a Műcsarnokban komoly szakmai és közönségérdeklődés mellett, műfajonkénti elosztásban valósultak meg az egyes művészeti ágak friss teljesítményét bemutató Szalonok. 2020-ban újra Képzőművészeti Szalon következik, melyet a fennálló járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel egyelőre virtuálisan mutatunk be. 

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

 

A vírus miatti korlátozások tovább folytatódnak Hollandiában is. Június 1-ig biztosan zárva lesznek a kulturális intézmények, ezzel várhatóan közel egymilliárd eurós veszteséget okozva az ágazatnak, amely most 300 milliós gyorssegélyt kap. Nehéz időszakon megyünk keresztül mindannyian, a gazdasági hatások beláthatatlanok, azonban kultúrára fogékony érdeklődőként az online eszközök segítségével most talán egyenlőbben oszthatjuk el a tudást és megpróbálhatjuk jól használni a rendelkezésre álló lehetőségeket.

Ma már szerencsére nemcsak egymástól külön, hanem egyszerre, egy helyen is vizsgálhatunk bizonyos gyűjteményeket, a legkülönbözőbb új kapcsolódási pontokat fedezve föl egyes műtárgyak között. A nagy, átfogó platformok közül az egyik legismertebb a Google Arts & Culture, ahol majdnem 30 holland gyűjtemény tekinthető meg a számítógép mellől. De mindenképp meg kell említeni a hágai központú, de alapvetően EU-s pénzből üzemelő Europeanát is, amely a közös európai kultúra emlékeinek minél széleskörűbb digitalizálására és az intézmények közötti kapcsolódási pontok bővítésére törekszik.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

Az Oravecz-életműkiadás ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy az Egy földterület növénytakarójának változása című verseskötet jelent meg az életműsorozat hetedik darabjaként, ahogy a Héj legutóbbi újrakiadása[1] óta az sem, hogy Oravecz Imre második, elsőként 1979-ben (szintén a Magvető Kiadó gondozásában) megjelent kötete[2] nem változatlan formában került az olvasókhoz. Az életműkiadás ugyanis egyrészt – a hangsúlyosan „gyerekirodalomba” sorolt Máshogy mindenki máson[3] és a regényeken kívül – az első művek megjelenésének időrendjét követi. Másrészt a Héj különböző „változataiból” összeálló végleges forma azt is joggal valószínűsítette, hogy nem az első, hanem második, átdolgozott kiadás[4] alkotja majd az újrakiadás alapját. Azon kívül, hogy ez így is történt, Oravecz első két kötetének eddigi kiadástörténetét tekintve még annyi bizonyos: az 1994-ben megjelent, egybegyűjtött verseket tartalmazó A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása című kötet[5] szerkesztési eljárása mindegyik további kötetre jelentős hatást gyakorolt – mert ahogyan a Héj esetében is, úgy az Egy földterület… szövegeinél sem az első, hanem az egybegyűjtött versek után a Jelenkor Kiadónál 2010-ben közzétett változatra épült az újrakiadás.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

 

 

A rendszerváltás után, sőt, a 2000-es években született fiatalok, vagyis nagyrészt a Z generáció tagjai már az interneten cseperedtek fel, online menedzselik az emberi kapcsolataikat, illetve a jelenlegi gazdasági életre is hatalmas befolyással bírnak. (Egy terméket egy népszerű influencer akár el is törölhet a piacról, mint ahogy akár egy cég tőzsdei árfolyamát is képes feltornázni, ha úgy tartja kénye és kedve.) A lényeg, hogy az internet a gyerekek játszótere, ahol a felnőttek maximum a pálya szélén kibicelnek. Ennek működését remekül tárja fel például a 2019-es Jawline (Tinibálvány) című dokumentumfilm. Érdemes megnézni.

Az, hogy a magyar filmesek is elkezdtek foglalkozni ezzel a generációval, igazán ünnepelendő. 

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

Hajdú D. András nyerte el A fal, amit mi kerítésnek hívunk című munkájáért a 38. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíját, míg az André Kertész-nagydíjat Kovács Bea kapta Éber kóma című anyagáért.

Csütörtökön nyílt volna az idei pályázat legjobb munkáit bemutató kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol az ünnepélyes díjátadót is megtartották volna – emlékeztetett a Szlukovényi Tamás, a pályázat zsűrielnöke, aki most videóban jelentkezett a pályázat eredményeivel. A videóban Ron Haviv, a zsűri tagja bejelentette: idén Hajdú D. Andrásnak ítélték a pályázat nagydíját.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

Az idei Aegon-díjat a Jól láthatóan lógok itt című verseskötetéért ítélték oda.

Az Aegon Irodalmi Díj idén ünnepli tizenötödik évét, a díjat 2020-ban Nádasdy Ádám tavaly megjelent, Jól láthatóan lógok itt című kötete (Magvető Kiadó) érdemelte ki.  

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

A legjobb színésznőnek járó Firenzei Filmdíjat kapta Fátyol Hermina a Ne szeress című kisfilmben nyújtott alakításáért. Az ünnepélyes átadó idén a járványhelyzet miatt elmaradt, a nyerteseket élő streaming közvetítés során jelentették be a szervezők.

Fátyol Herminát, akit olyan rövid- és nagyjátékfilmekből ismerhetünk, mint a Fekete leves, a Provincia vagy a Szeretlek mint állat, Fenyvesi Lili kisfilmjében játszott főszerepéért díjazták Firenzében. A színésznő egyedülálló anyát alakít, aki egy nap gyermekének rég nem látott apját (Nagy Zsolt) találja az ajtóban. A tékozló férfi hosszú idő után döntött úgy, hogy mégis részese akar lenni a családnak, és azt állítja, hogy most már készen áll az apaságra, a nő viszont érhető módon szkeptikusan fogadja őt.

Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>

 

Idén Magyarország megúszta, hogy önálló fejezetet kapjon, de a jelentés készítői ezúttal is több aggasztó itthoni fejleményre hívják fel a figyelmet.

Freemuse dániai székhelyű, kormányoktól független nemzetközi szervezet, amelynek tevékenységében kiemelt figyelmet kap a művészi szabadság megsértése eseteinek dokumentálása, elemzése, a megfigyelhető tendenciák bemutatása. Munkájában a hazai civil szféra több szervezete  és ismert személyisége is közreműködik, Marschall Miklós pedig tagja a szervezet végrehajtó bizottságának is.

 

Működésük eredményeit éves jelentésekben foglalják össze; a tavalyit, amiben Magyarország is az önálló fejezetet kapott, azaz pellengérre állított huszonkét ország egyike volt, itt mutattuk be.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Gyerekelőadásról írni, abban elég sok a bizonytalanság. Az ember az előadás hatását mindig magán méri, de gyerekszínház esetében számolnia kell avval, hogy eleve igen távol esik a célközönségtől. Nézelődhet, figyelhet, kérdezősködhet, de akkor sem fog eleget megtudni az eredményről, a befogadás milyenségéről. Maga az írás már könnyebb feladat, hiszen a terep ismerős: a gyerekelőadásról színikritikát közlő személy nem a gyerekközönségnek ír, hanem a felnőttek – szülők, pedagógusok – számára.

Ha lehet még ennél is ingoványosabb talaj, akkor az a mostani, netszínházi terület. Nem sejthető, hogy az előadások hogyan jutnak el a nézőkhöz. Egyedül ül elé a gyerek vagy felnőtt társaságban? Megérezheti a felvételből a színházi élményt? Az előadás levegőjét, a vizualitását, a színészi játék energiáját? Vagy csak a történet az, ami fogva tarthatja a monitor vagy a tévé előtt? Nincs válasz ezekre a kérdésekre. De ami mégis támpont lehet számunkra a világhálón most látható gyerekelőadások megítélésénél, ajánlhatóságánál, az a különböző elemek minősége. A szöveg. A téma. Legalább az elsődleges alkotói szándék felmérése.

Tovább a spirituszonline.hu cikkére >>>

 

Bár a nemrég Magyar Filmdíjat nyert Vad erdők, vad bércek mozipremierjét a koronavírus-helyzetre tekintettel későbbre halasztják, az alkotók gondoltak az otthon maradókra is: ingyenesen elérhetővé tették három korábbi természetfilmjüket, a Vad Szigetközt, a Vad Kunságot és a Tiltott zónát.

Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika alkotópárosa, azaz a NatFilm Hungary számos díjnyertes alkotást készített az utóbbi években, ismeretterjesztő mozifilmeket, televíziós produkciókat és természetvédelmi projektekhez gyártott filmes anyagokat egyaránt. Az alkotók legújabb, mozikba szánt természetfilmje Vad erdők, vad bércek – A fantom nyomában címmel az Északi-középhegység vadregényes erdőségeit mutatja be, a készítők védjegyévé vált látványos és részletgazdag felvételekkel

Tovább a fotoklikk.eu cikkére >>>

 

Életének 88. évében szerdán meghalt Fekete György belsőépítész, iparművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli elnöke. Fekete Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia mély fájdalommal gyászolja és saját halottjának tekinti - áll az MMA közleményében.

Fekete György Zalaegerszegen született 1932-ben, tanulmányait 1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Ezt követően az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező, majd szabadfoglalkozású iparművész. A nyolcvanas évek elején a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt, 1997-től pedig egyetemi tanár a Soproni Egyetemen.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

Werkfilm ez leginkább. Akkor is, ha az alkotók „dokumentumfilm-online-próba-videókonferenciá”-nak hívják a formát, melynek segítségével rögzítették egy készülő előadás kidolgozottsági szintjét, megnyitva előttünk otthonuk egy-egy szögletét is. A 2020-as koronakarantén kezdetén az élménymegosztás adakozó aktusa lett ez a kevert műfajú játék.

Megtapasztaltuk, milyen az, amikor kortárs alkotók rácsodálkoznak egy 1667 novemberében bemutatott drámára, melynek szereplői a mai, pattogó dialógusokkal ellentétben kisebb tirádákban vitatják meg egymás elme- és lelkiállapotának esetleges kedvükre valóságát. Egy-egy színészi megszólalás néha egész nyomtatott oldalnyi. A munka alapjául használt Szabó Lőrinc fordítás gazdag, klasszikus szövege alapszinten is briliáns levegőgazdálkodást kíván. 

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

Semmi másra nem vágyik jobban a világjárvány miatt csapdába esett társadalom, mint hogy nagyokat sétálhasson egy parkban. A botanikus kertekről már 3000 évvel ezelőttről, az ókori Egyiptomból is vannak feljegyzéseink, amelyekből megtudhatjuk, hogy nemcsak gyógyítás céljából gondoskodtak a növényekről, de szépségük a szellemet is felemelte. A bolygó 1700 botanikus kertjéből, amelyek a koronavírus miatt zárva tartanak, most kilencet - ha csak virtuálisan, de - körbejárhatunk a The Spaces magazin jóvoltából.  

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Losoncz Márk.

Először is ne legyünk naivak. A rossz – de minden bizonnyal a legvalószínűbb – forgatókönyv szerint minden, aminek úgy kell folytatódnia, ahogyan korábban volt, úgy is fog folytatódni: a tőke logikájának és az államapparátusoknak az érdekei szerint. Tudom, sokan szeretnének hinni egy nagy átalakulásban és a vele járó katarzisban, én azonban egyelőre nem látok ilyet a horizonton. Attól félek, éppen az ellenkezője fog történni: a nagy gazdasági lemaradás és a veszteségek miatt még nagyobb sebességbe fogunk átkapcsolni. A kulturális-művészeti élet pedig még rosszabb helyzetbe fog kerülni. A mostani – alighanem átmeneti – helyzetben van persze valami felemelő, az, hogy jóval többen és jóval tovább férnek hozzá a kulturális javakhoz, mint ezelőtt (bár tegyük hozzá: ez sem adatik meg mindenki számára). Félek azonban, hogy csak röpke ideig lesz így.”

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

Kéne egy törvény.

A világhálón elkövetett becsületsértés, fenyegetés, zaklatás, zsarolás, mindenféle verbális erőszak ellen kéne egy törvény.

Egy valódi törvény kéne, egy ténylegesen alkalmazott és hatékony. Nem egy elméleti paragrafus, nem egy vicc kategóriájú betűhalmaz. Nem egy lebegtetett, ám soha ki nem szabott büntetés, mint például az állatkínzásról szóló törvényben a három év tényleges szabadságvesztés. Nem jogalkalmazói bohóckodás, amely oda vezet, hogy egy szadista baromállat bátran verhet, kínozhat, „becsicskíthat”, elpusztíthat egy kutyát, lovat, gólyát, sünt, egyéb teremtményt – a tárgyaláson pénzbüntetéssel és felfüggesztett ejnye-bejnyével megússza, és szabadlábon távozik, gúnyos mosollyal nézve a bíróság épülete előtt pampogó állatvédőket.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

 

A darab a látszat és valóság, szerep és személyiség közötti elcsúszásokkal játszik.

Az Első Magyar Karanténszínház és a Litera irodalmi portál közös drámapályázatára olyan műveket várnak, amelyek maximum 40 percben és 3 szereplővel reflektálnak a járványhelyzetre. A szervezők ismert drámaírókat kértek fel a feladatra, de rajtuk kívül is bárki pályázhat április 15-ig.

Idő van, és a drámai alaphelyzet is adott, nem csodálkoznék, ha rekordmennyiségű pályamunka futna be. De azon sem, ha mégsem lenne ilyen bő a felhozatal. Magam is író ember lévén azt tapasztalom, és kollégáimtól is azt hallom, hogy miközben bennünk munkál a kényszer, hogy hozzunk ki valami jót is ebből az időszakból, az adaptálódás a már-már szürreálissá vált valósághoz nem kedvez az elmélyült munkának.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

A Litera főszerkesztője, Nagy Gabriella kapja idén a 2018-ban alapított Osvát Ernő-díjat, Cirok Szabó István pedig Agancspark című kötetéért Makói Medáliák-díjban részesül, adta ma hírül Makó város polgármesteri hivatala. A díjak átadására a veszélyhelyzetre tekintettel előreláthatólag ősszel kerül sor. 

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal