Keresés a honlapon:

Tegezés, nyakkendő, szivarfüst – Radnóti Sándor 80. születésnapi köszöntése az ELTE Esztétika tanszékén, 2026. április 9. (Bazsányi Sándor)

Radnóti Sándor és Bazsányi Sándor. Fotók: Jakó Barbara. (Forrás: muut.hu)

„De miért dühös, miért acsarog, miért tegez?” – írta a Kritika folyóirat hasábjain 1984-ben egy nála tizenkét évvel idősebb művészettörténésznek az idén nyolcvanéves Radnóti Sándor. Jómagam ezt a mondatot tizenkilencéves koromban, 1988-ban olvastam a szokásosan narancssárga JAK-füzetek szokatlanul vastag harminchatodik darabjában, amely ráadásul szokatlanul grammatizált címet is viselt: Mi az, hogy beszélgetés? Alcíme pedig: Bírálatok. Volt mindebben – az enyhén tekervényes főcímben és a súlyosan tömör alcímben – valami formátumos korszerűtlenség. Ahogyan azt Nietzsche érti: a kor szellemi renyheségeinek szegezett, tehát kritikai állásfoglalás. Éppenséggel egy évvel később látott napvilágot nálunk a tizenkilencedik századi filozófus „korszerűtlen elmélkedése” a történelemről, Tatár György fordításában, a nem egyen-, hanem sokszínű Hermész Könyvek sorozatában, karöltve Wittgenstein legendás Értekezésével, mégpedig a Lukács-óvodát kijárt Radnóti számára fontos Lukács-iskolások egyike, Márkus György magyarításában. A rákövetkező esztendőben meg Radnóti művészetfilozófiai tárgyú tanulmánykötetének örülhettünk: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…”. Ilyen örömteli évek voltak ezek…

Tovább a muut.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-04-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.