Keresés a honlapon:

Verslámpák és tetovált sorok (Rónai Balázs Zoltán)

Viola Szandra a Hősök terén. (Forrás: orszagut.com)

A költészet nem csupán papírra vetett szó, hanem lírával átitatott tárgyak révén történő önkifejezés. Viola Szandra költővel, íróval a líra és a merchandising határvidékeiről, a versékszerekről, a csend misztériumáról és a könyv, mint fizikai objektum szimbolikájáról beszélgettünk.

Amikor elkezdtél verstárgyakat készíteni, vajon mi volt a valódi mozgatórugó? A versnek vagy magának az alkotónak szántál egyfajta merchandisingot? Úgy is fogalmazhatnék: a produktumhoz kötődő tárgyat, vagy a tárgyat – és azzal együtt az élményt – próbáltad meg eladni a költészettel? Vagy éppen fordítva történt mindez?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan pillanat, amikor megpróbáltam pusztán „eladni” ezeket a tárgyakat, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok született marketinges. Ez utóbbi egyébként egy külön zárójelet is megérne – ezúton is várom a menedzserek jelentkezését! De ha visszatérünk az eredendő gondolathoz: a kiindulópontom az volt, hogy a líraiságot vagy a költészetet a közgondolkodás szinte kizárólag a leírt szöveghez, az irodalomhoz köti. 

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-04-10 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.