Keresés a honlapon:

Élet-pergető – Kertész Éva: Az éhségbe fogok belehalni

 

 

 

 

Az éhségbe fogok belehalni

Meghalt hajnalban, hallom az orvost. Oké. Lehet, hogy meghaltam, most viszont élek, mondom neki. Nem válaszol. Mi a fene történt velem? Próbálok visszaemlékezni, de sem a menny sem a messiás nem ugrik be. Körülnézek. Ez ugyanaz a ronda kórházi szoba, az asztalon a két szelet kenyér parizerrel. És egy mackósajt. Még este tehették oda. Nyúlnék érte, mert kurva éhes vagyok, ám megérkezik a zokogó családom. Vigasztalom őket, hiába, mert tovább sírnak. Később megmosdatnak, ez jólesik, napok óta nem zuhanyoztam. Néhányan kedvesen megsimogatják az arcomat. A szeretőm is. Én azonnal megkívánom, ő nem érzi. Ilyen még nem fordult elő. Aztán nehezen begyömöszölnek egy szűk fatákolmányba. Szólok, legalább a végtagjaimmal bánjanak óvatosan. Süketek. A sírnál nézem az embereket. Az a szemét iskolaigazgató is eljött. Hogy van képe? Miközben a földet lapátolják rám, eszembe jut a parizer és a mackósajt. Éhes vagyok! – ordítom. Az éhségbe fogok belehalni?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-01-10 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.