Keresés a honlapon:

Busznyák Imre: A barátságról

 

Barátságot érzünk a társunk iránt, amikor habozás nélkül állíthatjuk, hogy a vele való kapcsolatban szabadok vagyunk, egyenlők és testvéri közelségben érezzük egymást. Testvéri közelség, valamely tartós együttlét során kialakult mély emberismeret jellemzi a barátságot. A testvérek is pontosan tudják, hogy mennyiben azonosak és mennyiben mások, s a másik ilyenfajta tudását is ismerik, elismerik. Hogyan is tarthatnánk életben a világba kivetett önmagunkat, ha nem létezne barátság és testvériség?

Olyan a másik, mint én vagyok, az én mint másik. Az én megkettőződése, amolyan tükörkép kettős, amelyet csakis a barátság alkothat. Mindkét fél önmagát látja meg a másikban, legyenek egyébként bármennyire is különbözőek. Nagyon más a szerelem, amikor a másik mássága az odaadás vagy a birtoklás indulatát váltja ki belőlünk folyton változó, lelket feszítő szereposztásokkal, gyönyörbe emelkedésekkel.

A valóságban persze keveredhet a szerelem a barátsággal, hiszen mindkét kapcsolatban észrevehetjük önmagunkat a másik szemében. A barát is tükröt tart elénk minden időben, de a szerelemtől eltérően torzításmentes tükröt. A barátság tükrében saját hibáinkat is a maguk valójában szemlélhetjük, ismerhetjük meg. A mély barátság az önismeret biztosítéka, nem védelmet, nem kényeztetést, nem kegyes hazugságot várunk a baráttól, hanem azt, hogy segítsen válaszokat adni, segítsen dönteni. Ha a baráttal vitázunk, az olyan mintha legbensőbb kétségeink gyötörnének.

Ugyanakkor létezik a barátságnak egy másik, kevésbé örvendetes oldala, az idegenek elutasítása. Ez már elvezet a politika világába, ahol a barát-ellenség fogalompáros segítségével magyarázandó az élet legtöbb mozzanata. A barát segít, hogy legyőzzem az ártó ellent, a barát megvéd attól, hogy engem bántsanak, a barát mellettem marad, ha veszítek. A barát szolidáris, ha kell szablyával, vassal, vérttel, vencsellővel. És… miért is lenne baj ez?

A problémát az igaznak hitt igaz ismeret, azaz a tudás vagy a téves tudás különbsége okozza. Amikor a barátom téved, csupán csak hiszi, hogy az általa járt út a helyes, az általa választott megoldás a jó, hogy a tudása valósághű, akkor a vele való szövetséget kell-e erősítenem, vagy torzításmentes tükörként kell-e megmutatnom neki, hogy adott esetben a szemlélete mennyire különbözik az enyémtől? Szabad-e követnem a barátot a tetteiben, amikkel nem értek egyet? Nem tudok ezekre a kérdésekre általánosan válaszolni, de az elmondható, hogy én a kommunikatív cselekvés örökös híveként mindhalálig tükrözve tükröződöm, tehát vagyok.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-05-21 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.