Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Bohumil és a lágy masina

 

 

 

Sok éve történt, hogy Hrabalnak kiégett a lakása. Éppen leírta azt a mondatot, hogy Minden cselekedetem visszahull a fejemre, így aztán nap mint nap tanúja és oka vagyok drámáimnak.” (Egy osztályismétlő emlékezései) ha nem tudnátok, amikor elment otthonról, hogy Pavellal lejátsszon egy sakkpartit. Pavel a postás volt, és ahány ház annyi pletyka.

Ezt leginkább Bohumil értette meg, mindennap kikérdezte a postást, hogy mi újság van, Pavelnak sem kellett több, mesélt Áprilkáról, de akkor már Bohumil fejében félig kész volt a regény. Nagy jókedvében fütyörészve ment haza, á, gondolta az egyetlen mondatos könyv készen van. És mennyit vacakolt rajta! Most az írógépében van, és várja a címét. Persze Anna megint megállította, hogy milyen büdös ez a nő, gondolta Hrabal, csupa pacsuli, és közben Annuska mesélt.

 

 

kőpúder

a nagy csatákból
kőpúderes szakállal érkezem haza
vagyok magam is kemény
mint a kőpúder
kemény mint a kőpúderes arcok
immár nézhetem arcomat
megfagyott ribizlikrémben
este kvarcórám ébreszt
reggelre mindig elfelejtem a verset
és félek írni
meg kéne írni hogy félek írni
de nem merem
inkább azt mondom:
á
és megmutatom a torkomat
meg a rossz fogam
ami fáj

 

 

CSERESZNYEVIRÁGZÁS

                                                         adieu gracioso

 

 

Mi lenne kellemesebb, mint a régi,

jól kikönyökölt kockás flaneling?

Talán hozzá a kopottra mosott farmer,

és ezekbe öltözve vidoran kimondani

a reggeli fényözönben ázó ajtófélfának dőlve:

Csodás éjszaka volt, kedves!

Én már elmúltam nyolcvan,

te, szép kicsi lányka, okos vagy, kezes is,

de még nem elég romlott. Menj hát,

nevem, s mobilszámom töröld ki szívedből … 

 

 Két hét hajléktalanság

 

Két hete már, hogy hajléktalan Sipos Sándor. És ráadásul meg is betegedett. Náthája volt. Tél volt s ezt így iszonyatos kibírni, ha ki lehet egyáltalán. Egyik utcasarokból a másikba vonszolta magát. Szipogott, köhögött, majd egy ház sarkánál megállt. Egy szociális munkás észrevette. Rögtön segíteni akart rajta.

– Jól érzi magát? – kérdezte a nő

– Meg vagyok fázva.

A nő a férfi homlokára tette a kezét. Forró volt.

– Jézusom! Maga nagyon lázas!

– Nincs nekem nagy bajom!

– Kapaszkodjon belém és jöjjön velem!

A hajléktalan nem ellenkezett. Vitte a szállóba, amely szerencsére nem volt messze. Ahogy beértek, rögtön lefektette. Gyógyszert s vizes zsebkendőt hozott. Sándor feküdt s már jobban lett egy picit.

 

rózsafák és tűz

 

 

most álmaim hazahívnak,

oda, ahol egyetlen tulipán volt a tavasz,

ahol egyetlen lábnyom jelentett mindent,

beleégve a nyár homokillatú délutánjába.

 

ã

 

már azt hittem elfelejtettem a csónakokat,

elfelejtettem az Erzsébet híd szelídségét

és a faházat valahol Halásztelek környékén,

és elmosódott a nagy nyárfa is a Duna partján,

a levelei között hintázó gitárszólókkal együtt.

 

 

devla del

 

szűken mért kopogással

a hold teli hasában

a bikkfapipát szívva

és éhen engem hívva

szeret a bicska nyitva

hullik a fekete eső

devla del a teremtő

 

 

 

Állóképekké töredező varázslat

 

 

 

          Tűz, levegő, víz és föld lényiségei, gyűljetek körém!

                      Igyatok felkavart, habzó vérből,

                húsommá-véremmé lényegüljetek!

 

          Hajlik, reccsenni próbál… Több kosár dióhéj

          az üresnek tűnő hullazsákból…

 

 

 

Gyula

 

 

Gyula nem egy hús-vér férfi, Gyula egy szellem. Előrebocsátom, nem hiszek a túlvilágban, racionális embernek gondolom magam, de a történtek elbizonytalanítottak. Gyula évek óta velünk van. Fiam nevezte el így, ki tudja, miért? Néhány évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk a lakásba, boldogan vettük birtokba a szobákat. A fiúk ketten a belsőben kaptak helyet, és a lányom is saját kuckójában rendezkedett be. Mi a nappalit vettük birtokba. Több funkciót szántunk ennek a helyiségnek, lényegében ez lehetett a hálószobánk is. Egy kihúzható, kétszemélyes kanapé töltötte be ezt a szerepet, amely összecsukva is jelentős területet foglalt el, kinyitva pedig betöltötte az egész teret. Bútorokat nem hoztunk magunkkal, azokat költözésünk után szereztük be, és hónapok munkájával állítottuk össze a feleségemmel. A fiúk szobája felújításra szorult. Fiam asztmája miatt le kellett cserélnünk a padlószőnyeget, és ráfért a helyiségre egy alapos festés, tapétázás is. Szerencsére, volt gyakorlatom mindkettőben. Egy barátom segített a laminált hajópadló lerakásában. A szobában rossz szag áradt szét, a feleségem csak dorbéz-szagnak nevezte a dohány, és alkohol keverékéhez hasonlatos illatot. Hiába szellőztettünk, parkettáztunk, tapétáztunk, ez a szag valahogy évekig áthatotta a szoba levegőjét.

 

 nagy a riadalom!

felborult egy kocsmaasztal
és legurult róla a nap
a pincérlányok szeppenten kutatják
a vendégek lába alatt

 

Ember, kutya, köd...

 

...meg a csend. Mint némafilm. Nyílik a kapu és csukódik, a kutya megáll, fülel, gyanús a világ. Beleszimatol a levegőbe, fülét hegyezi, forgatja minden irányba. Leül, nézi az embert, fejét félrebillenti. Kérdez. Mondd, mi történt? Az ember figyeli. Kezével int. A kutya bizonytalan. Feláll, tétovázik. A fűre fut, szinte támolyogva. Szaglász, forog maga körül. Végigkocog a foghíjas sövény mellett. Nyilván szorítja a szükség, de ez a csend... Végül a sövény túl-felére fut, diszkréten lekucorodik. Hiába, a kutya is csak ember. Végez, megrázkódik, talpát a lucskos fűbe törli. Visszaül gazdája elé. Az zsebbe nyúl, labdát hajít. A labda pattog, de nem hallom a tompa dobbanásokat.

 

"Nem ott van a halál,
ahol a temető"


Söpröm az avart,
a fák setéten állnak,
olykor egy-egy csepp,
a fákról alázat,
csöndben alábbhagy,
szétporlik újra az avar.

Némelyik ismerős,
milyen is - levél volt,
bíbor a széle meg
most is karélyos,
- majdnem örökzöld -
hittük a másikra,
most ime itt van.

 

Etűd – észrevétlenül

Amikor Vörösbegyből nem sok minden maradt, Albinnak vissza kellett volna mennie Isten kiválasztott csoportjához, de úgy gondolta, hogy Vörösbegy sem szeretné ezt. Azt akarta mindig, hogy olyan legyen, amilyennek megszokta. Bár nem tudta, hogy a férfi nadrágzsebében egy dobókocka van, és azt morzsolgatja folyton. Sokszor éjjelente festett. Élénk gyermekrajzokra emlékeztető, felnőtt tartalmú művek voltak ezek. Nagytestű férfiak és nők, akik elfelejtették régen, hogy a fáknak ruhájuk van, s kalapjuk a fagyöngy.

 

Albin valamikor bohóc volt. Akadt, hogy néha elővette a fehér ruháját, és félretolta az abszintot. Varrni kezdte a gombokat, majd letépte, s újra és újra, kényszeresen. Talán, hogy Vörösbegy képe valahogy majd csak végleg elhalványul…

 

 

Mardug[1]  üzenetei

(Egy csillagnak meg egy  sztárnak)

 

Egy Csillag fénylik, s nem kéri, hogy ékes igéit

áhítattal igyad: ha felébredsz, bőven elég az!

Balga bolondok, a Csillagot isteni, víg kacagásra

készteti  minden sértés,  érti a gúnyt  (hiszen Ér-tő)

és nem mászik tőle a falra. Ha ezt teszi: egy star,

rőtlila, pukkadozó majom, öntelt páva csupán csak.

 


[1] Ókori androgün „Teremtnő”, eredete a  mitikus homályba vész.

Perdita-romantika

 

Fönn, a bükkös belsejében félhomály honol.

Egyvirágú gyöngyperjére ült egy vén betyár.

Sűrű vadon rejti vágyát, úgy hever hanyatt,

hátha majd a hegyi tündér ráereszkedik.

 

Nyuszik útja

 

Ködfátyolos, kora tavaszi reggel volt. A mester kérte, nyolc órára legyek ott az autóval. Nem nagy munka, mondta, kábé két órát vesz igénybe, soron kívül beszorítja nekem, kinek másnak, hiszen horgásztársak vagyunk, talán barátok is, ugyanis az ember ha túl van az ötvenen, nem keres és nem fogad el új barátokat. Engem mégis, mert horgász vagyok és tudja, hogy van egy műsorom a helyi rádióban, érdekesnek tartja, no meg kedveli a hangomat is, igazi rádiós hang, mondja.          

Amikor a garázsajtó aljáról eltávolította a pokrócokból tekert hengereket, intett, hogy mehetek és jelezte mikor álljak meg a szerelőakna felett.

– Látod, ez a műhelyem, – szólt a mester – hosszú, de egy kissé keskeny! Becsukom az ajtót és visszahelyezem a pokrócokat, ne szökhessen ki a meleg levegő. Hatkor keltem, megfőztem a kávét és szóltam az asszonynak, a Rózsámnak. Miután megittuk a kávét, kijöttem és begyújtottam ebbe a bádoghordóból készült dobkályhába. Kell még valamennyi idő, hogy rendesen bemelegedjen a garázs. Foglalj helyet! Látod a padon is szivacs van, meg pokróc. A székembe, ez egy régi autóülés, párnát is helyeztem, hogy ne fázzak föl. Sört kérsz vagy pálinkát?

 

Mondd meg nekünk

 

Madáristen, vedd magadhoz az éhes holtakat,

a gyerekkori délután játszóhelyeit, a rokont,

aki búcsúkor feldönti a poharat az asztalon,

figyelj toporgó ludakra, kalapácsütésre,

 

öregemberekre és öregasszonyokra,

akik a házuk kerítésénél magukra maradtak,

eltojt a tyúk, legyen meg az akaratod,

ezek már sárgult rétek, gazdátlan kertek,

 

 

Harkov-Ukrajna 1943 – Georg története
(részlet)

 

 

Unottan dobtam félre Al Pacino életrajzi könyvét. Nem mintha nem szeretném Alt, de épp nem szórakoztatott a fejezet és a söröm is felmelegedett. (Utálom a meleg sört.) Erika elindult a medencéhez, hogy lehűtse magát. Hozz nekem is egy koktélt, szólt vissza a zuhany alól. A medence feszített víztükréről csodálatos kilátás nyílt a Dunára, a Pilisre és a Börzsönyre. Mögötte szökőkút. Jobbra, balra nyugágyak, napernyők. Ideális helyszín egy tökéletes és stresszmentes nyaraláshoz. Megcéloztam a bárt, számban egy meg nem gyújtott cigarettával. A pincérnő rögtön hozta a söröm. Na, ez végre igazán hideg! Tüzet adtam magamnak és a tető alól élveztem a napsütést. A hangszórókból egész nap blues és jazz zene szólt. Mintha nekem találták volna ki. Jártam már néhány üdülőhelyen, de ilyet még nem nagyon tapasztaltam. Napszemüvegem jótékony rejtekében elkezdtem vizslatni a nyaralóközönséget. Balra Barbi, rózsaszín bikiniben. A tanga számomra amúgy is láthatatlan pántja valahol eltűnt a két szolárium barnította vonzó dombocska között. Sajnos nem fordult meg. Nem tudhattam elől mi maradt a textilből. Mellette Gyuri, a gyúrós fajtából. Haj semmi, izom full. Tetkó fültől seggig. Valószínűleg felszólításnak vélték a reklámtáblát. Sex on the beach... Pedig csak egy koktél volt. A jóérzésű anyukák próbálták elterelni környékükről karúszókba burkolt csemetéiket. Pistike persze nem fogadott szót. Hasonlót csak Morzsitól és a szomszéd Bellától látott otthon. Egy jól sikerült nyakas végül mégis a medencébe segítette.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal