Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

csöndleltár

 

 

a párás ablakhoz préseled homlokod

 

a teavíz elforrt almáink ráncosak

a homályos idő rekedt nyarakba vész

 

arcodat tegnap óta ismeretlen hordja

 

szótagolva olvaslak

 

hajadba fésülve ujjaim nyoma

 

Stációk

1.

 

Veszítesz. Minden győzelmed
félreértés volt.
Papírjaiddal a kezedben
várod, hogy nyíljon az ajtó,
de már mindenki
hazament.

 

2.

 

Végbemész. Ráncaid már
szörnyű betűkbe rendeződtek –
esténként a tükör előtt állva
hiába olvasod őket össze,
annak a szónak
sohasem volt értelme.

 

Vámellenőrzés

 

 Neve?

 Názáreti Jézus.

 Állampolgársága?

 Nincs. Világpolgár vagyok.

 Ne szórakozzon velem! Mindenkinek van állampolgársága. van, akinek több is.

 Jó, akkor írja be, hogy magyar.

 Hol született?

 Jeruzsálemben.

 Akkor maga nem magyar.

 Dehogynem. Egyesek szerint nagyon is magyar vagyok. Sőt, itt a medencében volt az emberiség bölcsője is.

 Igen, hallottam róla. De az lehetetlen, hogy az első ember magyar volt.

 Miért lenne az? Ők lopták el az almát a paradicsomból.

 

Szép



Most, hogy suttogva beszélnek körülötte, 
meg
érti, hogy átváltozása elkezdődött. 
M
ég nem az a Bizonyos Kimondhatatlan, 
de már nem is ember eg
észen,
egy tévedés, 
habarcs a a francia kr
émesen,

többé nem válogat az eszközökben, 
nyíltan 
és szemérmetlenül felvállalja 
kivonulását az emberi nemből, 
f
él lábbal ugrál a földön, 
kezeivel hadar
ó mozdulatokat tesz, 
artikulálatlan hangon 
énekel, 
az orrába túr

gyönyö

 

Amikor a sör jót tesz

 

Rejtvényt fejtett, aztán elunta. Mihály nem érezte valami jól magát. Legszívesebben berúgott volna. De ezt Krisztina miatt nem merte. Megmérte a vérnyomását, és az 165-öt mutatott.

– Hú! Meg kell nyugodnom! – mondta magában.

Krisztina éppen a konyhában vasalt és gondolatai egész máshol jártak. Ő nem volt ideges természet, mint az ura, sokkal reálisabban gondolkodott.

 

Egy meggyfa-rügy az eget kémleli

A gomolyfelhő magát esőcseppnek képzeli

 

A levelek suttogva mormolják az igéket.

A toboz begurul:  Túl szakrális ez az ének!

Egy törzs a villámlástól megreccsen.

Az öreg fa kidől.

Siratja a tó csendben.

A parton halat eszik a sirály.

A szél a lombbal szóba áll.

 

Közelképek és aranyfedezetek



Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.



A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

 

Livilla Alba: Piscia Prurientula

(kisregény, részlet)

 

III.

 

 

Mors omnia solvit! – írják Piscia Prurientulára az ütlegek. Gyönyörű fájdalom s fennkölt halál.

Piscia Prurientula nap mint nap veszíti életét. A császári villa minden zugában. Libitina sikálja fajtalanságát ragyogóvá a feledés örvénylő folyójában.

Piscia Prurientula most a porticusban ragadja magához – hátulról – az agóniát. Tíz mezítelen rabszolga kislány cordaxa gömbölyít neki palaestrát.

Piscia Prurientula verejtéke drága áron kóstáló hispanicus olaj. Tiberius Caesar Imperator érdes és száraz bőrét puhítja.

Piscia Prurientulát kényeskedő hajlással térdre karolja Tiberius Caesar Imperator. Piscia Prurientulát elnyeli e kéjséges szerelem.

Tiberius Caesar Imperator birokra kel Piscia Prurientula harcedzett anusával. Fürge döfésekkel és oldalirányú kitámadásokkal.

 

Piscia Prurientula vére Tiberius Caesar Imperator fújtatása. Ők Bissus könnyű, fehér selyme.

 

A Szerencse

 

 

 

Életterünk zsugorodik,

 

a Föld satnyul.

Herélt Megváltó a proszektúrán…

 

Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék,

vastagon,

mint a ló dereka.

A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli,

 

Baross tér, május, 17:30

 

Döng az úttest a közeledő busz alatt, amikor mellém ér, gyorsít, a kékes köd beborítja a gyalogjárót. A szél abban a pillanatban eláll. Kipufogógáz és cigarettafüst. 
Nézek a busz után, rálépek az eldobott hot dogra, a virsli és mustár hideg, nyúlós ragacs, csúszkál a cipőm talpa. Belekotrok a táskámba. Nincs benne papír zsebkendő. Mindegy, jó lesz a szegélykő is.
Nagydarab férfi hömbörödik ki a játékterem ajtaján. Fekete farmer, fekete, ujjatlan póló, agyontetovált, vastag karokkal. Élő totemoszlop. Végignéz az utcán, tar fején csillog az izzadság. Övé az utca, a tér, a világ. Lelép a járdáról az érkező taxi elé. A gumik csikorognak, az autó centikre áll meg a kopasz kannibáltól. A sofőr kihajol, kezdetét veszi a verbális közelharc. A taxi végül továbbhajt, a kopasz még belerúg az oldalába, biztos ami biztos. Megmutatja, ki itt az úr.

 

bűnös

 

gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre.

összenyomta a hortenziafejek apró szirmait,

s a parfümök kavalkádja elfedte a

lila akácok diszkrét illatát.

az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag.

a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után

csak a halállal tudott elszenderedni.

a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy

ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak.

 

a híd

 

évtizedekig némán lépdelt

a többszörös kudarc felé

önkénye

a maga oldalán képzelte

hús vér valóságában az asszonyt

hozzászokott a helyzethez

és amikor eltűnt

és már hatalmába kerítette volna a

kétségbeesés

megpillantotta a híd közepén

elhitette magával

hogy mindig is ott állt

és ott is fog állni az idők végezetéig

ott

ahol eddig nyoma sem volt hídnak

ott

áll a Pont des Arts szakasztott másán

 

Zabáló



A Zabáló felfalta az eldobott csikkeket és csokis papírokat, azután felépítette belőlük testét, hogy megegye a várakozókat. Észrevétlenül jelent meg mögöttük: a buszmegálló körül szétszórt szemetet, annak esszenciális energiamegnyilvánulását – úgymond lelkét – zabálta fel, hogy átvegye formáját, és megtestesüljön az anyagi világban.
Nem tartott sokáig, mire ide eljutott. Szellemként kezdte pályafutását, embernek lelkeként szállt át a túlvilágra, amikor teste meghalt. Azonban már emberkorában is őrült volt, például halálra éheztette magát, így végeredményben érthető, miért lett belőle Zabáló.

 

A bőrön túl



A lélek kitölt, nem kapaszkodik,
idegen testtartásaid nem zavarnak többé,
lehetsz a sorban az első a harmadik, 
kiválhatsz te is, mint bárki má
s. Köddé.

Hihető talán, nem kell magyarázzam,
a lehetetlen mint tesz acélossá,
tegnap az esőben a bőrön túl eláztam,
a meleg szobában, azt is add még hozzá,

 

Fejlődés

 

Két férfi a kocsmaasztalnál mit sem sejtve hitvitába keveredett.

– Bocsánat, hogy asztalt bontok – mondta az egyik újonnan megismert ivótársának –, de holnap reggel vinnem kell a családot a templomba.

– Templom?! Ugyan már!

– Ne haragudjon, ön keresztény egyáltalán?

– Mi az hogy! Katolikus, születésem óta!

– De nem jár templomba vasárnaponként?

Mielőtt válaszolt volna, magyarázó-pózba helyezkedett, aminek a minőségén csupán az rontott egy kortynyit, hogy jól látható volt tekintetén a becsípettek homálya.

– Én felvilágosult katolikus vagyok. A templom számomra csak egy bürokratikus intézmény, amit élősködő papok tartanak fenn, hogy ne kelljen dolgozni. Nem, a Biblia sehol nem írja elő, hogy templomba kell járni.

 

Véletlenek



Márpedig véletlenek igenis vannak és ezek olykor kellemesek, máskor pedig roppant kellemetlenek tudnak lenni. Még a nyolcvanas évek elején, a floridai Miccosukee Indian Village egyik kis ajándékboltjában esett meg, hogy elhaladt előttem egy rendkívül megkapó, kreol, ránézésre mexikói származású fiatal, nyúlánk nő. Divatos, testhez tapadó pólót és merész tangát viselt. Fekete haja a derekát verdeste. Már puszta megjelenésével is kezelni tudta volna az alacsony vérnyomásban szenvedőket.

Te, ennek a latin szépségnek olyan gyönyörű popója van, hogy festeni sem lehetne szebbet – mondtam hirtelen felindulásból ott élő barátomhoz fordulva, aki a látványtól addigra már kapkodva szedte a levegőt.

 

Köszönöm a bókot. Ritkán hallani magyar szót itt az Isten háta mögött – mondta a hölgy tört magyarsággal, miközben szórakozottan babrált a hajzuhatagában. 

 

Egy mondat módosulásai

 

Hátul a fasorban egy szellősen öltözött nő tűnik el éppen.

Peter Handke
(Tandori Dezső fordítása)

 

Hátul a fasorban
egy szeplősen öltözött nő
tűnik el éppen.

Hátul a fasorban
egy szeplőnek öltözött nő
tűnik el éppen.

Hátul a fasorban
egy szereplőnek öltözött nő
tűnik el éppen.

Hátul a fasorban
egy eszelősnek öltözött nő
tűnik el éppen.

 

Néhány madár elköltözik

 

Néhány madár elköltözik, az istállóban fészkek,

délutáni nyarak a frissen vágott sarjún,

libegnek kimosott ingek,

most kezdődik az ősz, a szorosra zárt ablakok

párkányára leveleket sodor az éles szél,

már előttünk lovak hajnali patanyoma a hóban,

egy másik égen szikráznak sebes röptű fecskék,

milyen jó lesz majd várni, hogy hazaröpüljenek

a keselyűszakállú, sovány férfiak közé,

 

angyalkinövések, ördögárkok

 

hasonfekve, nyárban

hajába tűzött margaréta bomlik

zöld levendulatakaró az ágya

piros pipacsfödém lázas csillogása

bennem kerek ő egyedül, mint az Isten

karamellszín, mint a hit

síma, mint mások nincse

van, mint aki visz

 

hajlataiban erdőmélyi állatok nesze

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal