VideóA Kincskereső videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
Forrás: szemlelek.hu
Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális, és gyermekeket is molesztál az iskolában, fenyeget vagy jobb jegyet ígér, ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.
Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon, azt posztolta, hogy a vén buzi pornóképeket tart a szekrényében, molesztálta őt, és másokat, egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.
A KÖLTŐ PILLANTÁSA akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy a gleccserhasító jégcsákány hegye mint magasba lendülő hóhérbárd élén megcsillanó hajnali napfény lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike vízre lecsapó halászó sas sárga karma futtában fölkapott aranytallér kilobbanó láng a ravatalozóban alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon röppenő kő verte szélvédőrepedés páncélon koppanó robbanófejes lövedék szakítólevél végén a papírlyukasztó pont Homérosz sorsára alig ügyelve még ha viharfelhős éjszakában elveszetten, vakon tapogatódzva is. Szelényi Anna: Felemelkedés Te olyan kemény nő vagy, hallom gyakran, és azt is, hogy irigyelnek. Pedig dehogy vagyok én kemény, csak becsapom őket a magamkészítetette álcámmal. Az elmúlt években annyiszor bújtam már bele, hogy lassacskán hozzám nőtt.
Tudom, ez mit jelent. Sérült nő vagyok. Szerepjátszom, így védem meg magam, rejtem el érzékenységemet.
Nagy igyekezetembe beleszürkülve és szétfolyva simulok környezetembe. Alkalmanként mégis felcsillanok, ha váratlanul rám vetődik a fény, de olyankor is, amint tehetem, visszaigyekszem az árnyékba, elrejteni előtörő érzelmeimet.
Bújócskázom, meg ne lássanak, fel ne ismerjenek, ne bántsanak.
Nagy Norbert Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala
Magamnak, magamban, úgy vallak: Rettentő erővel, de színes ruhák híján. Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel, s e sápadt bőrre sincsen ős-betűvel írván, hogy hozzád, hazám, pusztán szívem, s születésem okán van közöm. A néma vallomáshoz, mit szótalan is tudok, úgy szívembe költözöm, hogy csak te lásd azt a gyertyapislogást, mit a szelek nem fújtak el, s harsány szó nem takart.
Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor
Magén István: A pillanat 14. Az ottani szám os tömeg listájára. Kül önleges alkatrészek az el lenállás. A kérdéses ügyekről az alábbi hat ó s ágoknak. Brutalitásokkal a törvény kezdete óta. Esetek voltak, amikor amúgy. Munkan élkülivé, hogy elt ávozott. Kérd ezősködik neve felől, azt titok fedi. Sze mélyeke t leszűrt kezetek nyilvántartásába. 15. Letartóztatása, sőt. Egymást követően. Erőfe szí téseit már elvitték, (k)óráb(b)an azt helyeselték. A fejleményekben lévő cso mó áttelepülése. Magyar áz atok. Megelégedve. Színlelt ko oprodukciós és kontrollcsoportok. A siketek fölé a múltból. Nyaka morcos, arcát is verték. Kötélen az elmúlt hónap folyamán. Leereszkedtek. A gerl epárt nem egy esetben, vagy galambfiókát. Házasságot kötöt tek, vígoperát léptek a dalárdában.
Kép forrása: Pixabay A súlyos, szürke vasajtó dörrenése. A szélroham mely rövid, őszülő hajába belekapva, fülébe sivítva, váratlan és szokatlan erővel veszi körül. A magány érzése, melyet oly sok éve nem tapasztalhatott, hiszen nem volt egyetlen pillanat sem, amikor egyedül, kémlelő, ellenőrző pillantások nélkül létezhetett volna. A szabadsághoz hasonló állapot megízlelése, amelyben nincs szigorú keretek közé zárva, szabályozva és meghatározva minden mozdulata és tette. Az első pillanatban mámorító érzés csalóka voltának felismerése, amikor nem is annyira tudja mint inkább érzi hogy bár szabadon mehet pár métert akár jobbra akár balra, helyzete és lehetőségei mégis ketrecbe zárják, mely nagyobb ugyan mint a régi, és láthatatlan rácsokkal veszi őt körül, mégis meghatározza, eldönti és kényszeríti arra hogy életét egy szűk, szegényes és nyomorúságos esélyeket kínáló ösvényen terelje tovább. Egyedül áll a sivár városszéli utcában, és bár tudja, hogy nem fogja senki sem várni, csak most érzi igazán hogy milyen a magárahagyatottság. Börtönbeli munkája eredményeként van pár ezer forintja, egy váltás fehérneműje és a hajléktalanszálló címe ahol talán befogadják. Na és a felügyelet, ahol hetente jelentkeznie kell. Kép forrása: Pixabay
VALAHOGYAN ZÖLD
Semmit sem érzek… illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet… meg azt a riadtságot, hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…
a zuhanás lassított felvételét, a csattanást, szilánkokra csillanást és hozzá még néhány tompa puffanás a szétguruló gyümölcsök pattogó körei…
Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek… a táltartó négy kéz… az enyém, meg a te két kezed, de se kéz se kristály se tál se gyümölcsök semmi… csak a zuhanás előtti összerándulás
Kép forrása: pexels.com
1. Hajnal – ébredés Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna. Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített kabát, a szék alá rúgott cipő látványa a hányinger torz előjeleit csalja az arcára. Csend van. Lehunyja a szemét. Kissé felenged a szája köré írt keserűség és a szemöldöke tövében ráncolódó szorongás. Harmadik pillantás – a fej ezúttal nem moccan. Bámul a plafonra, aztán sóhajt és lehunyja a szemét. Megszámlálhatatlan nappalt és éjszakát töltött ébren. Az ő életében az arány 3:1 az ébrenlét javára. Bárcsak alhatna. Kellene egy falat álom. Az álom kikapcsol, felüdít, pihentet. Belésulykolták annak idején, katona korában: az alvás is fegyver! Ezért aludnia kell, amikor csak teheti, amikor módja, lehetősége van rá. Mert nem tudhatja, mikor lesz rá ismét alkalom. Lesz-e egyáltalán? Akkoriban egy kifeszített ruhaszárító kötélen is képes lett volna aludni.
Forrás: langoloharapasok.hu
EKSÖN
Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges, romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva, a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere, estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány, himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca, nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön! messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása, beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot, közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca, mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt.
Kép forrása: Pixabay Juli nénit olvasás közben nem lehetett megzavarni. A délután az olvasásé volt. Kótyagos öregasszony volt. Az orosz irodalmat szerette. Valaha maga is kommunista volt. Élt felnőtt fejjel a második világháborúban. Szörnyű időket is átélt sajnos. Talán ezért ilyen házsártos. Nyolcvankét éves volt. Fiával élt együtt. Miklós kénytelen volt az öreg bogarait eltűrni és lenyelni. Majd hirtelen a nagy idillben kopogtatnak. A szomszéd volt az. Miklós ajtót nyitott. – Juli nénit keresem! – szólt Tünde. – Most éppen olvas. – Azért csak ide tud jönni, nem? – Megkérdezem. Otthagyta az ajtóban álló Tündét s Juli nénit arra kérte: – Keres a szomszéd! Juli néni letette a könyvet s az ajtó elé állt görcsösen.
Elcsoszogok a halottaimhoz Én elő-halott s Ők halhatatlanok Virágokat lehelnek elém S beszélnek hozzám Az egyik: a véred voltam A másik: én meg a lelked De ne gyere közénk Megbontanád a rendet Hoztam nektek ételt meg italt De hiszen tudod hogy nincs testünk Akkor honnan tudod hogy itt vagyok A szemeiddel látom magunkat
Hogy tudsz akkor beszélni A lelkiismereted beszél fiam
Cseri József: Várjuk a tavaszt? Avar, te barna-rőt avar,
Carl úgy tett, mintha a kamerát igazgatná, de igazából csak várt; nem akarta a kolléganője nélkül elkezdeni a kísérletet. Janet egy bögre gőzölgő kávéval érkezett meg, amit „gondosan” a poháralátét mellé rakott; igazított egyet kócos haját (nem segített rajta), megdörzsölte karikás szemét, majd játékból az asztalra hajtotta a fejét, és horkolás hangokat adott ki. – Elhalaszthatjuk, ha nem alkalmas most – ajánlotta fel Carl. – Nem, dehogy is! Ez a napom fénypontja. Meg az ebéd. – Miért, mi lesz ebédre? – Fogalmam sincs, de csak jobb lehet, mint egész nap a statisztikai mutatókat elemezni. Miről is szól a kísérlet? – Megadtam fotókat különböző sakkfigurákról. A program feladata az, hogy a kamerán keresztül figyelje a táblát, és ismerje fel az állást. Van kedved elindítani? Forrás: Cafeblog A túlhízott, hájas szórakoztatóipar, nehéz testét verítékezve vonszolja, az aktuális események mögé szaporán odatotyog, nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot. * Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen, a valóságból neki járót csak megjelöli, birtoklást és szándékot mutat, zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat. Fotó: Cseri József Vajon mikor költözhetett belém ez az örökre megkésett tavaszi fáradtság, az őszi mélabú, tudom is én micsoda. Habár tartós kapcsolatban élünk, aminek manapság megfizethetetlen értéke van, nehezen bírjuk egymást, ma is megpróbáltam kihajítani. Legalább arra a kis időre, amíg bírnom kell szusszal a hegymeneti létet. Tulajdonképpen a bevásárlólista megírása a hős lelkiállapotának kivetítése a tájba: szitál a hamuszürke köd, homályba vesznek a szemközti házfalak, csúsznak a földön a lecsupaszított fákról a nyálkás falevelek, csipked a dér. Ez akkor is lenne, ha nem így lenne, de így van, és ha tetszik, ha nem, muszáj elindulni. Kényelmes öltözék, strapabíró bakancs, banyatank. Legalább ötféle helyről kell összeszednem a heti betevőt. A változatosság ez esetben egyáltalán nem gyönyörködtet. A mélabú nyúlós, izzadtságtól ragacsos arcát nem sikerül se napszemüveg, se smink mögé rejtenem.
Debreczeny György Fotó: Hegedűs János a végtelen időkből kiemelkedik
Kép forrása: Pixabay Hajnalodott a kis szabolcsi faluban. A nap első sugarai gyengéden simogatták a szobácska szegényes bútorzatát, előbb a szekrényre vetültek, majd lassan továbbkúszva elérték az ágyban fekvő lány sápadt arcát, kócos, szőke haját. Teréz szemei kinyíltak, első pillantása az órára esett. Megnyugodva vette észre hogy időben ébredt, hiszen az őt Budapestre vivő vonat indulásáig még bőven van ideje. Ráadásul tennivalója kevés akadt, mivel az előző napokban már mindent előkészített. Szegényes ruhatárát összecsomagolta, féltve őrzött kincseit, néhány könyvét, halott szülei fényképét, az édesanyja által készített terítőt szépen elhelyezte a bőröndben. Csecsemősírásra lett figyelmes. Nővérének, Magdának a gyereke felébredt, és a szokott módon, lármásan követelte a jussát. Várt egy kicsit, de a szülők persze nem mozdultak, így hát még egyszer, utoljára bement hozzá, és felemelte ágyából. A csecsemő azonnal elhallgatott. Aztán kiment vele a konyhába, a sezlonon átcserélte az átázott pellust, megmelegítette a tejet, és megetette a hangosan cuppogó gyereket.
Fűkő Béla: A mag
Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek Tépettségük szelekben mérhető Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába? Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába? Most lehet Most lehet csak igazán!
Magén István: A lény Az Évike kezében fogva tartottakat jött csodálni. Az irodalom halhatatlan, egy személyes. Érvényesen kijelentem, megosztozom veled. Egyszer elfecsegted, hogy kirohantál a defibrillátorért. A Duna parton zajlik a forrás. (Konkrét vizimunkára termesztett növény.) LIBERÁLIS. Viszik és megy, elszíneződik, kántálja a mondókákat, meztelen testek a melegben, a hideg szobában, (Markolja Évike mellét.) csendes és harcias szaporodást. A sérülés sem torzítja el őket. Saját szemeddel mutogattál, míg mások autóba ugrottak. Alszik a csillag, visszanéz, önkéntelen mondatok, nagyfenekűek, eljátszadoznak a csönddel. (Szemléletes találkozások.) 
|
