Keresés a honlapon:

Chistopher Okemwa versei (Hagyd, Elmegyek otthonról, Isten) Fordította: Balázs F. Attila

 

 

 

 

Hagyd

(Let Me)

 

 

Hagyd hogy obokanommá tegyelek,

Hogy eljátsszak rajtad egy dallamot

 

Hagyd hogy esetlen barátnőmmé tegyelek

Hogy megegyelek ebédre

 

Hagyd hogy mézesbödönné változtassalak

Hogy reggelente kanalazhassak belőled

 

Csinálhatnék belőled peremende nyalókát,

vagy cukorkát

Hogy szopogassalak és nyalogassalak

 

Hadd változtassalak mindenemmé

És tegyelek egész életemmé.

 

 

 

Elmegyek otthonról

(Leaving Home)

 

Amikor ma reggel eljöttem

Mint két idegen álltunk a kapuban

szörnyű volt a pillanat.

 

Bámultuk egymást

lakkozott körmöd

vörös rikító árnyalatát.

 

Rózsaszín farmer ruha miatt, amit viseltél

Arcod vékonyabbnak látszott

Nagy, súlyos szemhéjú szemed körül.

 

Egyforma fehér fogaid, borzos hajad

Szizálkenderként meredezett fejeden –

A fiatalság bozontos varázsát keltve.

 

Emlékszem, a macska kijött

Hogy lábunkhoz dörgölőzzen

Közelebb léptél, átölelt karod

 

Gyapjú és szőr vett körül

Csókolóztunk; kerested a szavakat

Könnyeid hullottak, mint forró eső

 

Éreztem meleg cseppeket mellkasomon

Vigyázz magadra Kolumbiában, mondtad

Éles kislányhangon.

 

 

 

Isten

(God)

 

 

Isten él valahol

A sehova nem tartozó kékben

A kis dolgokban létezik.

 

Néha látjuk Őt,

Ahogy felemelkedik keleten

Amikor reggel felébredünk.

 

Néha felbukkan éjszaka

És lenéz

Az ég fekete tengeréből.

 

Isten él valahol

A sehova nem tartozó kékben

A kis dolgokban létezik.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.