VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Tóth Olivér: A malasztaltaknak
A malasztaltaknak
Az eltapsolt csókok képemről nem fájnak Hűlt helyet ad arcom gödrében a világnak Az üdvözlés a gyász itt hamuvá lett fáklya Ha élek is belehalok s ha meghalok is élek Szemed cserjéin sarjadzó teremtménynek
Aki magától költözik fészkembe maradjon Aki önszántából vetődik tőlem ő szaladjon Ránca lesz gyűrött ingem hajlását hagyom A szárny kevés hogy földet ne érjen napon Kalapomra tűzött virága lesz holdja vagyon
Egy sokat sírt fiú gyermek már nem konok Magához szokott fájdalmát édesgeti honja Szemhéjam alól feslett gyermektelenségét Hogy leplezetlen maradt a vágyásban igaza Zsebemben elkobzott érme és jós hatalom
Most felpofoznám akit fájlalhat anyátlansága Tőrt szúrt nyelvén mikor nőtt anyja hívására Kitől azóta is selypítő szívét tintába áztatom Rab füvek gyúlnak lávák fagynak csörgőmre Öklömnyi fájása késztet tisztes bölcsességre
A negyvenkettedik idők csigolyáján a földnek Szememet fény töri álmaim tavak vibrálnak Verset köpködő tüdőmre rongy éberségem Fagyfátyol a lányok kosárárnyéka köröttem Ó altatóim gőgics-énekek a malasztaltaknak
Galambfüstben körmenetben áldva kereslek A búzanyár kontya alatt megbúvó gyermeket Ne adj gyümölcsöt és ne keress böjtölő rendet Amim volt amim lehet arról javadra lemondok Sápaszt a vígasz hihetek még szép szavaknak
A vidámság ha fájna csárdatemetőben várna S a csontok unott komor ropogású lépcsőin itt Perselykuncogás szitokéhség édes kálváriája Sírástól tűzmagos tenyeredből etető májusom Madárhátra fektető szívtelen toromra vár ma
Holt az kit nem szeretnek az kit nem keresnek Holt az kit a gúny öleléskapcáiba sem tekernek Tiprott homlokán egy karó se akad keresztnek Akit ha gyűlölnek is semmibe tesznek-vesznek A feltámadók Anyák napján sem élő özvegynek
A gyermek akit világra hoztam vaksága élő Csonkaság sem riasztja vagonjaiban a félőt A kétkedés szeretetlenségének lapátja lett Az élet-függés fűszerezetlen túlsúlyára tett Merénylet törött ágylábainak neheze ellened Az eltapsolt csókok képemről nem fájnak Hűlt helyed ad arcot gödrében a világnak Az üdvözlés a gyász itt hamuvá lett fáklya Ha élsz is belehalok s ha meghalsz is élek Szemed cserjéin sarjadzó teremtménynek
Megjelent: 2025-03-01 20:00:00
|
