Vámos Hang György: Magyar hippik /az egyenesben csetlettem../
Magyar Hippik
/az egyenesben csetlettem../
oksi, vernisszázsolok:
lehet fogyasztani
a lélek jól lakott, most hát a test..
(a kamerába les kalimpál)
felsoroltak sok régi jó havert,
hogy a pingvinben ingyé’ volt a kevert,
(no, ilyen volt éppen, mint ez a rímpár)
s hogy nagyanyám csinos kiskosztümjében jártam,
"nyár van, hát nyár van!"
s honunk alatt a méteres félalakos Dávid gipszszoborral
a kőbányait szerette Ő is, s köszöni, jól van!
a hegedűtokban Satyánál vo-hó van,
s a napos kacsám pórázon vezetve
hogy csillogott a szöges nyakörve reggelente
mikor már 5-kor vártunk a szeszre szisszenetre
s a kisz klubban este elzártunk minden csocsót és Keroacot hintettük a népre
záróra után szálltunk kultúr-szomj bután a prágai „gépre”
mint később Varsóban is "szolidárnoscs!" a jam session-földalatti várost,
hogy véget érjen hamar
s Baracska után már csak a barackban volt kanyar,
hogy sikonyáltak a lányok, a fürdő kocsmába', Vácott
na meg hogy "verest" a 300Ft-ért jelest, a BM-től ránk állítottat már rendesen
1-1 zónapörköltre tettesen mi hívtuk meg és sörre
hogy aztán vas százados a pofánkat betörje
mert csak tenyere volt széles másra se képes
az ember úgy volt kivétel képes,
ha másokhoz képest betép.
(hol volt még akkor, ki reggel kel 6-kor,
’betét’: a vasútállomásról,
a hajnali munkásvonatra várva, --
midőn Castró a catastrót’ járta..
"-- merő huszonegy-reggel:
leosztott lap az ember.
ki megy, ki jő?
ki mire vár az állomáson?
hogy minden szép pakliban álljon,
kék overáll három ászon.
...
nem hülye a pösze bakter
-- ilyet még ő sem szalaszt el:
˝fidel˝!
piros, negyven-száz ulti
különvonatja húz ki,
-- s nyer!
leosztott lap az ember.
-- merő huszonegy-reggel.")
majd, hogy (m)elegünk legyen
az ifi gárdások bálvány forradalmi napokra,
mi meg barbár kecskevágásra szokva
jól összevertük egymást laposra
fent a Hideg hegyen
Hagymácska úgy rúgott be, ahogy más senki sem
viccelődés közben dőlt álltából hanyatt
s nevettük, hogy az új lányokról víz szakad
míg pár percig így maradt
s felállva elmondta végre a poent’.
Tibus a flegma „sziszke” kinél hordókban állt a Rapid tech.
hogy az udvaron csak is feszt’
körözött a sok barom fi, de piszt’ se..
s a kertben négyszer virágzott a piszke
és a szomszédban nagyapja
a Don-kanyarból kiegyenesedve, botját hátra hagyva
újra randizni ment fel a zöldellő hegyekbe
majd sorozás elöl vagy húszan
zárt osztályokra mentünk s búsan
titkos cseleket vetettünk: kinek-kinek
hangokat láttunk vagy beszéltek hozzánk a színek
Soma Kondorba volt szerelmes
s tán’ ezért, hogy a szüzekre veszedelmes
Hanziból fújtak a nem túl fényes szelek
folyvást agitált
de álltuk csüggött rajt’ minden tekintet
s az asztal, mint barikád
míg végre intett
-- az újabb kör rendelet…
Öcsi nem hordott inget csak nyakkendő helyett: kötelet
Dínó a grófot adta sosem ült közelebb
Baba a gitárja nélkül nem is látszott,
csak ha magával kibékült s játszott.
s a pisla fénykörünkbe szállott
édes lepke-lányok hada.
no meg a moha a slepp-emberkék sora,
mint amilyen volt mikol’ a’,
a „ki ha nem ő?!”, ki-kit-költögető, törtető sleppke,
„németh méter pikola:
három métert vakola..!”
-- ahogy őt Öcsi nevezte --,
no, úgy ahogy ő tyúkot lopott, nem lopott úgy egy se!
ott volt mindőnk Anyja, Ancsa,
kibe Tibor volt szerelmes, mélyen, nagyon mélyen,
majd velem éldegélt serényen,
s mindkettőnk hagyta szépen,
hogy egy folyó feletti füst-éjen
Satyát férfivá avassa…
Zazával egy este -- napfelkelte volt a teste --, a buli s az asztal alatt
szeretkeztünk s reggel a busz alá szaladt
-- nem is volt több az egész csak egy pillanat
szinte semmi...
-- de jó volt ott 70-ben lenni
elmúlt s már csak ennyi.
Megjelent: 2025-05-26 20:00:00
 |
|
Vámos Hang György (Budapest, 1954) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
