VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Lali bá cigarettázik – Mese a szeretetről és a közösség erejéről
Lali bá cigarettázik Mese a szeretetről és a közösség erejéről
Az orvos rosszallóan nézegette a leleteket, majd egy kiadós fejcsóválás után végre megszólalt: – Lali bá! Mondtam már magának, hogy a tüdeje nem bírja már a füstöt. Muszáj lesz leszoknia. – Szokik a fene le! – válaszolt az öreg. – Erre a kis időre már minek?! – Tudja mit? Kipróbálunk egy újfajta terápiát – folytatta az orvos, miközben közelebb ült a számítógéphez. Hosszasan gépelt, de az öreg nem zavartatta magát, csak türelemesen ült és várt. Egy jó staubra rágyújtott volna már, de amúgy megszokta, hogy lassan mennek a dolgok a faluban. – Két hét múlva jöjjön vissza kontrollra! – Oszt’ akkó’ nem ad végül? – Micsodát? – Terápiát, vagy mit. – Azzal ne tessék foglalkozni, csak kerülje a cigarettát, ha jót akar magának! Elköszöntek, közben az doktor monitorán az orvosi nyilvántartás helyett a falusi Facebook-csoport díszelgett. Másnap, ahogy Lali bá kiment az ajtón, hogy elinduljon a szokásos semmittevő körútjára, elővette zsebéből a cigarettás dobozt, az öngyújtót, és ügyelt arra, hogy már szívja a füstöt, mikor az első dohánymorzsák meggyulladnak, nehogy egy kicsi is kárba vesszen. Amikor a felesége meglátta, amilyen gyorsan csak tudott, odasietett hozzá. – Azt már nem! – kiáltotta, kirántotta Lali bá kezéből a cigarettát, és hatalmas csattanással pofon vágta az öreget. – Mit mondott az orvos?! Hogy nincs több cigi! Na menjél, aztán legalább mozogsz egy kicsit! Lali bá forrongott magában a dühtől, de nem csapott vissza. Hetven évig nem ütött meg nőt, és úgy volt vele, hogy nem most fogja elkezdeni. De még azt is el tudta képzelni, hogy ha verekedni kezdenének, ő maradna alul. Nem szólt végül semmit, csak elrántotta a biciklijét a faltól, és miközben ügyetlenül próbált felmászni rá, apránként egyre kijjebb került a kapun. Három utcával arrébb hasonló ügyetlenséggel szedelőzködött le a kerékpárról, és hagyta, hogy a rozsdás váz a porba hulljon. Elővette a cigarettás dobozt, kivett egy új szálat, és ismét rágyújtott nagy nyugalommal. A kőműves Miska arrafelé ment éppen, odasétált hozzá komótosan, majd egy váratlan pillanatban kivette a szájából a cigarettát, és lekevert egy pofont neki. – Jó napot kívánok, Lali bá! – köszönt illedelmesen. – Te meg mit képzelsz, Miska?! – Ma nagyon finom a sajtos rúd, ha a pékség felé jár! Az öreg nem értette, mi folyik itt. Megvárta, míg a Miska elmegy jó messzire, ekkor kivett egy másik szálat, és a szájába tömte. Még odáig sem jutott el, hogy meggyújtsa, mikor a másik oldalról kapott egy taslit, és a cigaretta a földre esett. Mivel a lendülettől amúgy is arra állt a feje, láthatta, hogy egy női cipő lép rá, és tapossa el. – Hogy tetszik ma lenni? – kérdezte Erzsó. – Neked meg nem munkába’ kéne lenned?! – érdeklődött passzív-agresszívan Lali bá. – Ott vagyok most is, csak ki kellett ugrani, mert a kávé kifogyott a gépből. Tudja, milyen morcos szokott lenni a polgi ha nincs kávé! Annyira rá van függve! – Van sejtésem – válaszolta Lali bá, miközben reszelőérdes kezével a fájó arcát simogatta. Lali bá úgy érezte, hogy a nyílt utcán kevésbé van esélye nyugalomban füstölni, ezért ment egy jó darabot a biciklivel, majd az általános iskola mellett besétált a bokrok mögé. Rágyújtott, két slukkot sikerült is élveznie, amikor váratlanul éles fájdalmat érzett a sípcsontjában. Ösztönösen lehajolt, és abban a pózba egy apró kéz vette ki a szájából a cigarettát, és dobta el messzire. Amikor odanézett, a tíz éves Katinka nem szólt semmit, csak duzzogó arccal bámult egyenesen rá. – Nem mondta anyád, hogy ne rugdosd az idősebbeket?! – Nem mondta a doktor bácsi, hogy ne cigizz?! – hangzott a pimasz válasz. Lali bá csak legyintett, mi mást is csinálhatott volna egy fürge kisiskolással szemben. Felsegítette a földről a kerékpárt, és elsomfordált. Sokat sétált az öreg, egyben már régóta nem járt ennyit. Kereste a megfelelő helyet a háborítatlan bagózásra. Körbenézett, egyetlen alak volt körülötte, az sem falubéli. Úgy érezte, eljött a nyugalom ideje. Kivette az utolsó szálat a dobozból, meggyújtotta; máris ott termett az idegen, és egy nyakleves kíséretében ő is elkobozta tőle a dohányt. Lali bá ekkor felrobbant. – Mi a k**** élet már! Asse’ tudom, te ki a f*** vagy! – Józsi vagyok, két hete költöztem a faluba. Örvendek, Lali bá! – Örvendj a f*****nak, aztán verjed azt! – dühöngött az öreg, de nem volt mit tenni. Ráadásul elfogyott a cigaretta, vissza kellett sétálni a trafikig. A dohányboltban már nem is köszönt semmit, csak beleordított a levegőbe egyet: – Egy szofit adjál! A pulton azonnal landolt is egy doboz, de kisebb volt, mint szokott lenni, és játékosan színes volt a csomagolása. Ahogy közelebbről megnézte, akkor tudatosult benne, hogy az valójában egy “Szofi” márkájú, cigaretta alakú rágó. – A ház ajándéka! – tette hozzá szarkasztikusan a pultos. Lali bá dühödten rongyolt ki, felkapta a biciklit, és eszeveszetten elkezdett tekerni. Hónapok óta először hagyta el a falut. Tekert a főúton, ahogy csak bírt. Nem érdekelte, hogy a kocsik milyen közel mennek el mellette előzés közben, nem érdekelte, hogy a rossz minőségű aszfalt kirázza a veséjéből a köveket, csak célirányosan hajtott előre. Végül beért a városba, és mint egy felderítő kommandós, eszeveszett fejtekergetéssel kereste, hol van egy másik dohánybolt. Amikor végre ráakadt egyre, beszaladt, és ezúttal sikerrel járt; a kezében egy doboz cigarettával totyogott kifelé. A méregtől alig bírta levenni róla a műanyag fóliát, de végül csak sikerült letépnie a doboz tetejével együtt. Remegő kézzel a szájába tette a cigarettát, de mielőtt sikerült volna meggyújtania, máris csattant a pofon, és ez a szál is a koszban landolt. A semmiből előtte termő férfi utána egy borítékot nyomott a kezébe. – Jó napot, Lali bá! Nem ismer meg? A Géza vagyok! Az anyósom, a Marcsi a szomszédjában lakik. Ha már úgyis erre járt, nem vinné el neki ezt? Hálás lennék! Az öreg ekkor hosszú monológba kezdett, amiben szidott földet, eget, és a hangját még öt utcával arrébb is hallották a járókelők a kocsik zajának ellenére. A falubéliek szerint Lali bá három napon át kék-zöld foltokkal ment esténként haza, de végül önként feladta a dohányzást.
Megjelent: 2025-06-18 20:00:00
|
