Keresés a honlapon:

Köves István: Hol a haza Mircicica

 

 

 

 

HOL A HAZA, MIRCICICA

 

Hova haza, kérdezi remegő hangon öreg barátom,

eres keze is remeg közben, s vele ujjai közt a cigaretta,

a mindig-mindenhol összelapított végű szintúgy,

s annak vörösen parázsló vége is, fékezhetetlenül

táncol a bebíboruló délutánban, s megemeli a hangját,

hova akarsz te engem vinni haza, öklendezi újra,

kérdéssé hímezve a szemrehányást, tétovázva,

egy egész hétvége lenne az a haza, dúdolja a kérdést szinte,

s fújja fejünk fölé a kék füstkarikákat végtelenített sorban,

abban a zöldrácsos ablakú, Társalgónak nevezett teremben,

ahol még addig én senkit soha társalogni nem láttam,

hanem mindig idegesítően sokan csak vártak valamire,

ezért is azt inkább Váróteremnek mondtam, ha gondolatban,

hol ott vedlett némán, elhízva a félszemű kandúr, Mircicica,

eredj, te pubi, akkor abba a bús meleg picsába magadban,

mondta öreg barátom halkan. Mondta. Nekem. A barátom.

És nevetés közben kilátszottak megfeketedett fogcsonkjai.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-05-28 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.