VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Nyilas Atilla: Az üzenet
Véget ért életem legszebb vizsgaidőszaka, amely az intenzív ismerkedés jegyében telt az ókori irodalommal, igazi, kemény táblás könyveket olvasgatván a heverőre dőlve a félhomályban, a hó elolvadt, amelyben lépdelve először mutatkoztunk karonfogva, a tél tavaszba, a tavasz nyárba fordult, és ami mintha csak kettőnké lett volna, benépesült az üdülőhely, én tudtam volna mit kezdeni a gazdagsággal, szívem szerint megvettem volna Tapolcát, hogy a barátaink meg a személyzet lakjon, és csak az járjon ott, akinek megengedjük, rokonaid látogattak hozzánk, túl voltunk egy-két ügyetlen beszélgetésen, talán már kiderült, hogy rövidesen el kell hagynunk szerelmi fészkünket, magamban tusakodván a Görömbölyi úton ferde képek hasítottak a látomásba, éreztem, azok az utolsó pillanatok, amikor még úgy tudnánk egymástól válni, ahogy azt a bennem élő eszmény kívánná, vagy úgy választhatnánk a végleges és végletes elköteleződést, még nem értettem, mit jelent, hogy a bölcs elébe megy a sorsának: megalkudni a babaház örököseivel, eladni kelenföldi lakásomat, pénzkereset után nézni, a Sziklakápolnában esküdni és átjelentkezni klasszika-filológiára, hogy nem hosszú vándorlás, ízlelgetés és Casanova-kalandok a dolgom, hanem együtt emelni templomot, s az érzelmek dinamikáját közös gyermekekkel teljesíteni ki, hogy nem szabad halogatni az odaadását annak, amit csak egyszer adhatunk oda — amikor egy délután a városból hazatérvén cetli várt a konyhaasztalon: A strandra mentem.
Megjelent: 2025-06-17 20:00:00
|
