VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dráma
Szereplők:
Béla bácsi, 76 éves Lujza néni, a felesége, 74 éves Gréta, 20 éves falubeli nő
Történik: K.u (covid után) 2-ben, a vidéki Magyarországon, télen
1.
Kora reggel van, még sötét. Az egyszobás kis házban, egy imbolygó gyertya fénye mellett, kendősen, vastagon felöltözve, Lujza néni tesz-vesz; egy lábasba pillant; fagyos víz van benne; sóhajt; a lehelete, mint cigarettafüst dől ki az szájából; ingatja a fejét; felvesz a kályha mellőli asztalról egy Maggi-s dobozt, megrázogatja; bólint; egy kendővel latakart, száraz, kb. fél kiló kenyeret kopogtat meg; ismét bólint.
LUJZA NÉNI (magában nyammogva) Hol tekereg már az öreg? Mondtam neki, hogy hozzon fát a fészerből. És az már mikor volt? (fejcsóválva) De sok bajom van, Istenem!...
Szereplők
Twentyn Carantino rendező Prímay Donna Vera színésznő Komár Homér író Csutoray Bonvy Iván színész
I. jelenet
Átlagos színpadon vagyunk. Egy fiatal, rendkívül csinos színésznő külleme mind arcra, mind alakra megszólalásig Beyoncé-ra, a világsztár dívára hajaz, épp belép a színházi rendező tágas irodájába és megáll, inkább úgy mondanám pózba vágja magát íróasztala előtt. Testhez álló, homokóra vonalait kihangsúlyozó, gömbölyded, nagy-nagy, inkább így, kellő nagyságú melleit kidomborító zöld, bársony ruhaanyagú blézerben begyeskedik. Kicsivel térd fölé érő, nagyon szűk szintén zöld, bársony szoknyában, illeg-billeg, biggyeszkedik, ami meg csipéjét, farát, combját domborító. Elámító. Jelentős, rettentőn csinos, de első ránézésre, másodikra is, engedjük most meg látszatra egyetlen lábán fehéres áttetszésű nejlonharisnya, majdnem térdig érő, szintén velúr anyagú, zöld, passzentos, magas sarkú csizma. Hóna alatt mankó, jobb szeme fekete kalóz kötés mögött, a támbot is sötét tónusú, hogy a gyógyászati segédeszközök színben pásszoljanak, bal szeme vészesen világító smaragd, türkizzöld, dióbarna haja feltűzve, megintcsak zöld színű, plüss szövetű sapka rajta, fizimiskája a stewardessek és a katonanők egyen fejfedője között lebeg. Orra, szája egyedi kidolgozású szintúgy zöld színű, bársony maszk alatt. Női zakója jobb ujja látszólag kartól üresen,végénél a mellkasa közepén lévő aranyozott gombra gombolva. A rendező nagy asztal előtt ül, magas negyvenes férfi, amolyan rendezői, entellektüel öltözetben, amikor a nő bemankózik hozzá, feláll.
Szereplők: Polett, előadó, 30 éves nő, Arnold, előadó és konferanszié, 39 éves férfi, valamint: közönség – többnyire idősebb nők és férfiak
Történik: Egy budapesti előadóteremben, napjainkban
1.
ARNOLD (leintve a közönséget, mely csak zajong) Köszönöm, köszönöm, hogy eljöttetek és meghallgattatok! Remélem, épüléstekre szolgáltam! (óriási mosollyal) És most hadd hívjam fel a színpadra (a közönség közben folyamatosan: PO-LETT, PO-LETT! – kiáltással hangoskodik) Jó, jó, mindjárt… Szóval, csak azt szerettem volna még mondani, hogy a jövő héten a Kvantum-érintésről fogok előadást tartani… és remélem, minél többen el tudtok jönni. („PO-LETT, PO-LETT!”) És most következzék… Maga a híres… nagytudású és kozmikus érzékenységű… Polett!!...
Óriási ováció és vastaps közepette fellép a színpadra egy alacsony, átlagos testalkatú, szakadt-farmeros, felgyűrt ingujjú, kopasz, tetovált, bakancsos nő, rózsaszín-keretű, kerek szemüvegben.
I. jelenet
Szereplők: Férj, feleség /40 év körüliek/ Giulia, postás, doktor, Erzsi Helyszín: Igényesen berendezett szoba, egyik sarka konyhasarok. Jobb oldalon bejárati ajtó, baloldalon fürdőszoba-ajtó Idő: 2020 tavasza, délután
Feleség: (Bejön, bevásárlószatyrokat cipel, liheg.) Na, hála a jóistennek, hogy ezzel is megvagyok. Élesztőn kívül mindent kaptam. Nagy csoda, még kézfertőtlenítő is volt. (Leveti a cipőjét, a kabátját, a szájmaszkot, a kesztyűt, kezdi kipakolni a konyhasarokban a vásárolt holmit.) Férj: (Kulccsal nyitná az ajtót, bejön kabátban, utazótáskával a kezében.) Van itthon valaki? Feleség: (Meglepődve) Hát te? Hogy kerülsz ide? Mi a fenét keresel itt? Férj: (Kabátját levéve otthonosan a fogasra akasztja) Ha nem csal az emlékezetem, itt lakom. Ide vagyok bejelentkezve, ez az állandó lakhelyem, és itt kell a két hét kötelező karantént letöltenem. Feleség: (A maszk után nyúl.) Tán megfertőződtél? Beteg vagy? Férj Á, dehogy. Legalábbis remélem, hogy nem. De aki manapság Olaszországból jön… Feleség: (A kesztyűt is felveszi.) Mégis, hogy képzeled? Csak úgy egyszerűen beállítasz ide, azok után, hogy külföldre szöktél a válóper elől? Most meg két hétig itt leszel? Férj: Drágicám, ha tizennégy évig elviseltük egymást, mint férj és feleség, ezt a két hetet csak kibírjuk valahogy. Feleség: Ne szólíts drágicámnak! Már régóta nem vagyok a drágicád. Férj: Most sem vetted észre az iróniát? Hiába, (sóhajt) sosem volt érzéked a szavak mögötti többletjelentéshez.
Második rész
Délután 7. A Kivetítő:
A Tábornok megáll a Tisza-part vaskorlátja mellett, szemléli a vizet, aztán körbetekint.
Játéktér: Köpönyegébe dugja kezét könyékig, s a belső zsebből előhúzza a szemüvegtokot. Szétkattintja, orrára helyezi az aranykeretes pápaszemet. Újfent a zsebébe nyúl, kiveszi a telefont, aktiválja és a füléhez emeli.
Tné: Halló! T: Halló, Verica! Tné: No, mi van? Beszéltél az unokámmal?
T: Nem, Verica. Tné: Nem? De láttad? Találkoztál vele? T: Nem láttam, Verica. Tné: Nem enged hozzá az a büdös kurva? Tudtam, hogy egy aljas cafat! Én megmondtam, ugye, megmondtam! T: Megmondtad, Verica.
Személyek: Öregember (Ö) Mama, Öregember feleségének árnya (Ma) Tábornok (T) Tábornokné (Tné) Milan, a fiuk (M)
Első rész:
Délelőtt
Szín: Elől: Hinta, néhány lépéssel szemben egy sámliszerű szék. Hátul kerítés, kiskapu rajta. Háttér: kivetítő.
1.
Kivetítő: egy hatalmas fekete autó érkezése.
Tábornok: Kerítésen kívül, hátul. Hol van az unokám?
Idegesen tapogat a kiskapu kilincse után, végre rátalál, erőteljesen belöki, csattan a kiskapu háta a kerítésben. Hatalmas léptekkel méri az első udvart.
Hol van az unokám?
Megáll a színpad közepén.
Van itt valaki?
A Tábornok meglódul előre, de iramodását a hinta elállja. Megtorpan.
Az udvarban hatalmas eperfa áll. A fa mellé oszlopot állítottak, s ketten tartják az áthidalót, amelyről hinta lóg. A hintán Öregember ül, néz maga elé, jobb kezével a kötelet fogja, balja ölében pihen.
Hol van az unokám?
Öregember Nem reagál. Válaszolhatna bármit, de nem mozdul, mintha nem hallana. A Tábornok idegesen toporogni kezd, a portára hívatlanul lépett. A díszruhába öltözött hadvezér félszemmel hátrapislant.
Az Öregember ül a hintán.
Tábornok: Hol van az unokám?
Az öregember fölkapja fejét, mintha most ébredne, a belépőre néz.
Ö: Jó napot! T: Jó napot! Hol van az unokám? Ö: Maga kicsoda? T: Hol van az unokám?
Játszódik: napjainkban, Budapesten.
1.
Bach Air-je szól, este van. Egy óriási ház nagy és fényűző lakásában negyven körüli, hatalmas, zordon, kopasz, sebhelyes, borostás férfi ténykedik a konyhában. Vérfoltos, fehér ingben, csokornyakkendőben, szmokingban és papucsban bontja fel a különböző macskaeledel-konzerveket. Alatta nyivákoló macskák (öten vannak: fostosak, rühesek, soványak). A férfi előkeres a konyhaszekrényből öt kis tálkát, belekanalazza az eledeleket, majd odaadja a macskáknak, a macskák mohón falják. (A Bach-zene elhallgat.)
A férfi fejét csóválva, komoran nézi őket – csak a macskák morgását, evését hallani –, majd fölemeli a fejét, és oldalra néz. (Közben felhangzik Wagnertől a Tűzvarázs). Az ebédlőasztalon gyertyatartó, elfújt, félig leégett gyertyákkal, egy félig tele viszkisüveg, viszkispohár és különböző fegyverek: egy 57-es Magnum, egy vérfoltos kommandós-kés, és szamurájkard, tokban. A férfi az asztalhoz ül, tölt egy pohár viszkit. Megfogja a poharat, aztán feláll és a hűtőszekrényhez lép. Kinyitja, és jeget veszi ki a jégkockatartóból. Visszamegy az asztalhoz. Belecsúsztatja a jeget a pohárba, és visszaül. Nézi a poharat. Hosszan. Majd egyetlen hajtással megissza. Rögtön elsimulnak zordon vonásai. Elmosolyodik. Majd ránéz a macskákra, és elkomorul. A macskák felnyivákolnak rá. (A Wagner-zene elhallgat.)
– Hát elkezdődött, csakugyan el? – El, de esőben sétálva természetesen másként hangzik. – Micsoda mázsás akcentus, a zongora lenne az? – Úgy érted, az idegi alváz fölött? – Az analóg csellót is figyelembe véve. – Hagyj engem ezzel. Mondd hosszabban. Mondd lassabban. – Ez az a pont, amikor Amundsen mesélhetne az elfagyott cigarettákról. – Az elfagyott cigaretták haszontalanságáról. – Úgy érzed, hogy a centrum körül rohangál a forma?
– Jé, elmúlt a fejfájásom! – Elmúlt? Mitől? – A Brazoxtól. – A Brazoxtól? De annak nem hasmenés a mellékhatása? – De, csakhogy arra meg Silvaxot szedek. Úgyhogy semmi gond. – Akkor jó. Nekem meg elmúlt a szédülésem. – Elmúlt? Mitől? – Mitől? Hát a Pilvaxtól! – De annak nem hallucináció a mellékhatása? – Persze, hogy az. De arra Vuczlaxot szedek. Úgyhogy…
– Nem akarok dicsekedni, de én meg tudtam venni Love Baby fürdővizéből egy fél decit. – Hú, azta! Mutasd meg, légysziiii! – Bocs, de nagyon drága volt és… – Ne már! És mégis, mennyi? – Akciós volt… izé… ötvenezer… de eszmei értéke felbecsülhetetlen. – Felveszek személyi kölcsönt, nem érdekel! Nekem is kell! – Akkor siess, mert úgy hallottam, hogy már nem sok van belőle. – De hisz mindennap fürdik, nem? – Megbocsásson, ha megkérdem, de Ön kicsoda és hogy kerül ide? – Ez a Kapros Geyza gimnázium 5. éves érettségi találkozója, nem? – De… csakhogy, ez egy zártkörű rendezvény, úgyhogy… – Kata, hát nem ismersz meg? – Honnan tudja a nevemet? Ö… Ön kicsoda? – Hát nem ismersz meg? – Ne… m, sajn…. – A Maláta Hedvig vagyok, a Viga, a Vigácska! (fülig érő szájjal) – Jó estét kívánok! Ez itt a hatórás hírek. (hirtelen elkomorodva) Frontálisan ütközött egy előzni akaró Ford egy, a szembejövő sávban szabályosan közlekedő kamionnal. A Ford totálkárosra tört. A sofőrt a tűzoltók vágták ki a roncsból. A kiérkező mentők súlyos, életveszélyes állapotban szállították a megyei kórházba. (vidáman) Hím zsiráf-bébi született az Állatkertben. Nevet, egy gyermek-látogató adott neki: Latyak lett az újszülött neve. Ezúton is gratulálunk az édesapának és édesanyának! (komoran) Brutális kettős gyilkosság történt tegnap éjjel Vacakházán. A macsétés gyanúsított a sértetteknek levágta a fejét. A rendőrség egyelőre még nem talált indokot a bestiális gyilkosságokra. A támadót még tegnap éjjel elfogták, a lakásában. Azóta előzetes letartóztatásban van. A véres macsétét is megtalálták, a gyanúsított konyhájának a mosogatógépében. Az előzetes nyomozás kizárta a kettős öngyilkosság lehetőségét. – Halló, Boroznij Úr? – Mert? – Ön Boroznij Róbert, a közös képviselő? – És, ha igen? – Volna egy nagy problémám. – Úgymint? – Az édesanyámról van szó. – Vagyis? – Járóképtelen fekvőbeteg. Már nem tud még a kaputelefonig sem elmenni. – És? – A Föld tehát, nem gömbölyű, punktum! – És mégis mozog… – Már hogy is mozogna? – Galilei mondta. – Galilei? – Azt mondta: És mégis mozog a föld! – Egy tudománytalan, minden gondolatot nélkülöző, lapos elmélet az övé. Egyszerű bűvészet, semmi művészet. Hiába, egy kóklertől ennyi telik. – De, Mester, nem az Ön elmélete a híres lapos-elmélet? Miszerint…? – Az más! Hiszen, hogyan is mozoghat a föld, amikor lapos? – És a Nap? – Mi az, hogy a „Nap”? Nap nincs, és nem is volt. Szín: Park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, medence falán körben ülnek a szereplők. Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa. Játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér. A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai. Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Hátérképnek ajánlott a park ősszel. A szereplők karaktere, entitása , szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki. Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében. A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel, foglalkoznak, szórakoznak, figyelmet sem vetve a „külvilágra.” Mai megfogalmazásban: elvannak kütyüjeikkel.
Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.
DUMÁS: Heló Szutymó! SZUTYMÓ: Csá! DUMÁS: Most jöttem! SZUTYMÓ: Ja. DUMÁS: Mikor jöttél? SZUTYMÓ: El sem mentem! DUMÁS: Jól aludtál? SZUTYMÓ: Aha. DUMÁS: Nem vittek be? SZUTYMÓ: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam. DUMÁS: Valami más? SZUTYMÓ: Tökuncsi, a nyár is elhúzott. DUMÁS: Mihez kezdesz? SZUTYMÓ: Nem tom, na haggyá már!
Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.
– Mint az köztudott, birtokomban a világegyetem összes varázsainak hatalma. – Ez csak természetes. De József Attila is hasonlót mondott… – Mit mondott, mit mondott, ugyan már! – Azt mondta, hogy: A költő a föld adott varázsainak mérnöke. – Nem tudom, eléggé figyeltél-e, mert én meg azt mondtam, hogy a világegyetem összes… De mit is tudhat erről egy költő! Figyeljen! Én, ha akarom, feltámasztom a halottakat is… – Fel? – De fel ám! Bárkit. – Akkor támassza fel nekem Heroldot!
Csillagjegyek ütközései
– Szia, Gréta, na, milyen volt? Mesélj! – Csodálatos volt… – De milyen szomorú arccal mondod. – Á, azt nem lehet elmondani… – Azért csak beszélj, úgy áradoztál róla nemrégiben. – Szép… – És? – Karcsú, magas, kisportolt testalkatú… Kézirat
A helyszín egy iroda, a falon Az Elítélt vele szemben ül
Elítélt
Nyomozó Telefon
– Jó napot kívánok! – Jó napot Önnek is. Miben segíthetek? És honnan tudja a mobilszámomat? – Először is gratulálni szeretnék Önnek: Ön nyert! A gép az Ön számát dobta ki, a 800000-ből! – Ez csodálatos, és mit nyertem, ha szabad tudnom? – Egy 3000 forint értékű ajándékcsomagot, amit nálunk vehet fel. Csak a csomagolási díjat és a szállítási költséget kell állnia. – De, ha személyesen kell érte mennem, miért kell szállítási költséget is fizetnem? – Ej, hát nem is örül az ajándéknak? – De, roppantul. És mennyi az a „csomagolási díj és szállítási költség”? – Csak most, csak Önnek – 5000 forint. No, sikerült boldogságot varázsolnunk Önnek, így az Ünnepekre? – Még gondolkodom rajta. Munkára fel!
– Szép napot kívánok, Hölgyem! – Önnek is. Az állásinterjúra jött? – Bátorkodtam. Bálint Béla vagyok, és az informatikus állás betöltésére jöttem. – Szabad tudnom hány éves? – Huszonhat éves. Tegnap óta. – Ó, gratulálok! Szóval azt tudja, hogy a mi cégünk terjeszkedik. – Ez sajnos elkerülte a figyelmemet. – Nem tesz semmit. Ez még nem kizáró ok, hahaha… – Hahaha. – Látja, a humorérzék nálunk: előnyt jelent. Na, és a rugalmasság. 
|
