VideóA Partizán videója Keresés a honlapon: |
Jahoda Sándor: Drámai etűdök – Munkára fel!
Munkára fel!
– Szép napot kívánok, Hölgyem! – Önnek is. Az állásinterjúra jött? – Bátorkodtam. Bálint Béla vagyok, és az informatikus állás betöltésére jöttem. – Szabad tudnom hány éves? – Huszonhat éves. Tegnap óta. – Ó, gratulálok! Szóval azt tudja, hogy a mi cégünk terjeszkedik. – Ez sajnos elkerülte a figyelmemet. – Nem tesz semmit. Ez még nem kizáró ok, hahaha… – Hahaha. – Látja, a humorérzék nálunk: előnyt jelent. Na, és a rugalmasság. – Ebben nem lesz semmi gond. Elég rugalmas vagyok. Az előző munkahelyemen is alapvető követelmény volt. – Igen, igen. Szereti a vécét? – Ö… Most ezt, hogy…? Ez is valami humor? Nem rossz, hahaha! – Úgy értem, hogy szokott-e vécét takarítani? – A párom szokta az effélét… Előtte meg az édesanyám, még otthon, náluk. – Szóval említettem a rugalmasságot. – Igen. – Még mindig nem érti? – Nem értem. Én mérnök-informatikus vagyok, ez a szakmám. Gondolom, az ilyen munkákra a takarítók… – Ó, kedves Béla! Az idők változnak. Az informatikusok nálunk bizony megcsinálnak mást is. – Mást? – Hát persze! Vannak nálunk udvaros takarító informatikusok, a Jenő például, a rendszergazdánk, aztán ott van a Hedvig, a cégtulajdonos, ő meg recepciós is, a hosztesz-szolgálatot meg… – Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok, ezek szerint nekem takarítanom kell a vécéket… – Ön félreért, Béla. Ön az informatikusi munkája mellett, a mellékhelységeket is takarítja, nem, mint takarító, hanem, mint higiéniai asszisztens. – Értem. Ezek szerint Ön is…? – Természetesen. Én vagyok a biztonsági őr.
Megjelent: 2018-12-20 15:35:52
|
