Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Siska Péter: Kartondobozok – Kézirat

 

 

 

Kézirat

 

A helyszín egy iroda, a falon
szentképek és feszületek lógnak.
A
Nyomozó egy huszonéves,
szemüveges nő, szürke kosztümöt visel.
Steril, hibátlan, természetellenes szépség.

Az Elítélt vele szemben ül
az asztalnál, rabruhában, bilincsben,
egy fejére rögzített glóriával.
Az ajtónál a Svájci Gárda
egy tagja áll díszegyenruhában,
hátratett kézzel.


Nyomozó
Fél attól, hogy rájövünk azokra a titkaira,
melyekről nem szeretné,
ha kiderülnének?

 

Elítélt
Nem hiszek Istenben.

 

Nyomozó
(Ír, fel sem néz.)
Hová rejtette a lelkét?

 

Elítélt
Egy kartondobozba.
Már nem emlékszem, melyikbe.

 

(A halántékára mutat)

Valahol itt van, a pincében.

Nyomozó
Miért hazudik?

 

Elítélt
(Szárazon nevet) Hagyjuk már
ezt a színjátékot.
Ezt a történetet már megírták,
még a szereplők is
hasonlóak.

(Rövid szünet)

 

Még a bohóc is itt áll mögöttem.

 

(A Gárdista elmosolyodik,
cigarettát vesz elő, rágyújt.
)

Nyomozó

Azt hiszi, nem tudjuk?

 

Elítélt
Mindenki tudja, de
senki sem akarja elhinni.

(Telefoncsörgés.
A
Nyomozó felveszi a kagylót.)

 

Nyomozó
Sacrificium Deo spiritus contribulatus:
cor contritum, et humiliatum,
Deus, non despicies.

(Leteszi a telefont.)

 

Szokott még álmodni róla?

Elítélt
Álmomban mindig a Nap felszínét látom.

 

(Rövid szünet)

 

A nyár hirtelen érkezett.
Egyikünk sem számított rá.

Nyomozó

Melyik ígéretét nem tartotta be?

Elítélt
Azt hittem, örökké fog tartani.
Táncoltunk, pedig nem szólt a zene.
Mindenki látta,
de senki sem hitte el.

 

(Rövid szünet)

 

Szeretnék vallomást tenni.

Nyomozó
Arra semmi szükség. Emlékszik,
hogyan érezte magát akkor,
szerda délután?

Elítélt
Mindig szerda délután van.

(Rövid szünet)

A Nap többé nem nyugszik le.
Sosem lesz már éjszaka,
és örökké nyár lesz. Mindenben
ott lüktet az élet –

(Mélyen, hosszan sóhajt)

mondja, ez már a Pokol?

Nyomozó
Hová rejtette a lelkét?

Elítélt
Ennek nem így kell lennie!
(Sírós hangon) Ez nem az én szerepem!

Nyomozó

Miért hazudik?

Elítélt
(Már sírva) Ennek nincs semmi értelme!

Nyomozó
Azt hiszi, nem tudjuk?

 

(Hirtelen kialszik a világítás,
és minden elnémul. Később

öngyújtó fénye villan,
a Gárdista
újabb cigarettára gyújt.)

Gárdista
(Reflektorfényben áll)

A szerző, aki túlírja a művét,
olyanná válik, akár
egy elszabadult hajóágyú.
Egy ponton túl minden véget ér,
még a legjobb történet is.
Ha ez mégsem következik be,
nos… talán jobb,
ha az egész

kéziratban marad.

 

A Gárdista meghajol, majd

a színfalak mögé
sétál. Lassan visszatér
a világítás, de a színpad már
üres. Csörög
a telefon.

Csörög a telefon.

Csörög a telefon.

 

  
  
 

Siska Péter (Nyíregyháza, 1984) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.