Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

N. Czirok Fernec: A szökőkút – Kísérleti (abszurd) színjáték

 

 

 

 

 

A SZÖKŐKÚT

Kísérleti (abszurd) színjáték

 



 

Szín: Park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, medence falán körben ülnek a szereplők.

Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa.

Játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér.

A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai.

Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Hátérképnek ajánlott a park ősszel.

A szereplők karaktere, entitása , szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki.

Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében.

A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel, foglalkoznak, szórakoznak, figyelmet sem vetve a „külvilágra.” Mai megfogalmazásban: elvannak kütyüjeikkel.

 

Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.

 

DUMÁS: Heló Szutymó!

SZUTYMÓ: Csá!

DUMÁS: Most jöttem!

SZUTYMÓ: Ja.

DUMÁS: Mikor jöttél?

SZUTYMÓ: El sem mentem!

DUMÁS: Jól aludtál?

SZUTYMÓ: Aha.

DUMÁS: Nem vittek be?

SZUTYMÓ: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam.

DUMÁS: Valami más?

SZUTYMÓ: Tökuncsi, a nyár is elhúzott.

DUMÁS: Mihez kezdesz?

SZUTYMÓ: Nem tom, na haggyá már!

 

Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.

 

CSÖMÖRKE: Helóka, mizus!? (A fiúk bólintanak, legyintenek) Akkor okés, leülök. (Dumás mellé ül, mindnyájan a kütyüre figyelnek. Két perc múlva Dumás megszólal.)

DUMÁS: Miért vagy te Csömörke?

CSÖMÖRKE: Kis butus, hát az ősöktől meg a narratívától!

DUMÁS: Hogy mitől!?

CSÖMÖRKE:Nem akartalak megbántani, azért!

DUMÁS: Miért bántanál?

CSÖMÖRKE: Küldöm sms-ben.

DUMÁS: Rendben. (Hangosan olvassa az sms szöveget) Azt mondod amit hallottál, de nem tudod úgy igaz e! (A lány felé fordul) Figyu Csömörke, én szeretek dumálni mindenkivel, de élőben! Fogod?

CSÖMÖRKE: Nem is tudom.

DUMÁS: Mit nem tudsz?

CSÖMÖRKE: Azt, hogy vágod-e amikor szövegelek!

DUMÁS: Én mindig figyelek!

CSÖMÖRKE: Rám sohasem figyelsz! A múlt héten is, azért a kék szemű, fekete bigéért voltál oda!

DUMÁS: Mert jól dumált. Szerinted?

CSÖMÖRKE: Szerintem klasszikus, nem cool!

DUMÁS: Te mit szeretnél?

CSÖMÖRKE: Szabadságot, függetlenséget!

DUMÁS: Mitől is?

CSÖMÖRKE: Ettől a körtől, a szökőkúttól, a medencétől!

DUMÁS: Mi köt ide?

CSÖMÖRKE: Te meg a Szutymó! Meg a szökőkút, meg a park, meg a fák, a padok, meg a sétány…

Puli hirtelen befut.

PULI:  Vaúúú, láttátok!,

SZUTYMÓ: Kellett volna, mi a szart?

PULI: Mi a szart, az nem zavart ami az útkeresztnél történt? Kutyát gázolt egy autós és lelépett!

SZUTYMÓ: Lehet betépett.

PULI: Nem tépett, lépett, elhúzott!

DUMÁS: Mit csináltál a kutyával?

PULI: Hogy én! Semmit.

DUMÁS: Te is lehettél volna!

CSÖMÖRKE: De hiszen ő ember!

PULI: Az ám, csak ti hívtok Pulinak!

CSÖMÖRKE: Mert olyan hűsi vagy, meg vigyázol a csajokra!

SZUTYMÓ: Mért nem nézitek meg azt a dögöt? Talán állatorvoshoz kellene vinni!

PULI: Azt kellene?

SZUTYMÓ: Azt.

PULI: Csömörke segítesz?

CSÖMÖRKE: Miért pont én?

PULI: Mert te vagy itt egyedül nő!

CSÖMÖRKE:Ja, akkor megyek!

Puli és Csömörke el. Kanóc és Szerényke jönnek egymás mellett. Tekintetük a kütyükön. Szerényke megbotlik Dumás lábában, elesik.

 

SZERÉNYKE: (még a földről) Ne haragudj Dumás!

DUMÁS: Ugyan, nem történt semmi, csak nem néztél magad elé!

SZERÉNYKE: Az lehet, csak tudod…

SZUTYMÓ: Kanóc, segítsd már fel!

KANÓC: Én!?

SZUTYMÓ: Amúgy együtt lógtok.

KANÓC: Nem is, csak mindig csendesen mellém szegődik!

SZUTYMÓ: A fene egye meg, ismét én vagyok az ügyeletes segítő! Na add a kezed!(Kezét nyújtja és felsegíti Szerénykét, azután mindannyian helyet foglalnak a szökőkút falán.)

Más fiatalok is érkeznek, egyenként vagy kettesével. Senki sem beszél, csendben leülnek vagy állva maradnak és okoskütyüiken működnek. Múlik az idő. Később Kúlpapa érkezik, hímzett tarisznyával a nyakában. A tarisznyát, részbEn széttárt magazinnal takarja. Kúlpapa körbejár, helyenként csomagolt cukorkát ajándékoz.

 

KÚLPAPA: Vágod haver?

HAVER: Ja.

KÚLPAPA: Kicsi lány, édesség? (Kicsi lány fel sem tekint, csak a markát nyújtja.) És a hálavers?

KICSI LÁNY: Áldmegistenkúlpapát! (Kúlpapa ahogy halad körbe-körbe, úgy hangosodik a hálavers, ritmikusan, szinte kórusban, majd hirtelen abbamarad.)

IFJÚ KÖLTŐ:
Folytassátok,folytassátok, boldogságon kívül mit kívántok!?
Kinyílnak ma mind a virágok, s szabadulnak majd a világok!
Hiszen nem vagytok ti vakok, de ha kell én is oda baszok.
Áldd meg Isten a szökőkút népét, mert elvérzett egy képért…

SZUTYMÓ: Nem vagy te költő, hallod-e! Pénzed se nincs, hogy költekezz, ám költözhetsz, anyádhoz vissza!

Puli befut Csömörkével. Lihegnek, zilálnak

 

CSÖMÖRKE: Szegény állat, szegény kutya…

SZUTYMÓ: Mi bajod? Puli itt van, csak nagyon liheg!

CSÖMÖRKE: Nem a Puli, nem ez, a komondor!

SZUTYMÓ: Láttad?

CSÖMÖRKE: Nem, azt nem…

SZUTYMÓ: Akkor, mi van?

SZERÉNYKE: Talán elsétált a saját lábán!

CSÖMÖRKE: Az nem lehet, elütötték!

IFJÚ KÖLTŐ: Az nem lehet, ilyen nincs! Nem üthetnek el egy kutyát, csak azért mert a Szökőkút egyik mellékszereplője! Ez felháborító, sőt...hovatovább...ez egy gaztett, sőt gyilkosság! Én tudom, én érzem, én átélem, Én vagyok a Végzet Tolla! Én ezt nem hagyom, én ezt megírom, sőt meg is rajzolom!

SZUTYMÓ: Mért nem fotózkodsz? Készíts egy szelfit!

IFJÚ KÖLTŐ: Igazad van Szutymó! Szelfit készítek, egy egész sorozatot! Már látom is a fészen, képaláírás: idézet az Ifjú költő verséből!

 

(Néhányan megtapsolják, majd szétszélednek.)

 

KANÓC: Na, láttátok!? Mondtam hogy megtapsolják! (Nemi szervét emelgeti, simogatja nadrágján keresztül, közben szex magazint lapozgat) Hú de megdugnám! Meg én, a mamáját is, húúú! Szerényke, téged még nem dugtalak meg!

SZERÉNYKE: Ugye viccelsz? Tudom, hogy csak viccelsz, mert különben utállak, de nem is, csak nem jössz be nekem tudod, és bocsi!

KANÓC: Nem kell bejönnöm hozzád, a lakásodra, bárhol elintézhetjük!

SZERÉNYKE: Mégsem! Tudod van egy barátom, ő nagyon rendes, mindig felkészít.

KANÓC: Felkészíteni, díszíteni, cicomázni mint a karácsonyfát? Az nekem nem megy, de figyu, látod azt a csajszit a sétányon? Hűűű, de megdugnám!

SZERÉNYKE: Kanóc te a seggedben hordod az eszed? Ő a polgármester felesége!

KANÓC: Naná kisanyám! (Kanóc énekelve távozik) Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret…

Vidéki jön, kukucskál, leskelődik, körülnéz. Szutymó észreveszi, a háta mögé lopakodik, rákiált.

SZUTYMÓ: Kivagy-e te, mitakarsz!?

VIDÉKI: Ne...nem takarok semmit...csak hát főgyüttem.

SZUTYMÓ: Főgyütté ! Mi vagy te, daganat?

VIDÉKI: Há hallottam… há hogy…

SZUTYMÓ: Mit hallottá?

VIDÉKI: Hogy buli lösz!

SZUTYMÓ: Mi!?

VIDÉKI: Buli lösz a szökőkútná.

SZUTYMÓ: Anyád!

VIDÉKI: Borbála.

SZUTYMÓ: Borbálba?

VIDÉKI: Az, főgyüttem a bálba, mer hogy monták, bulibál lösz a szökőkútná.

SZUTYMÓ: Okostelód van-e?

VIDÉKI: Van hát!

SZUTYMÓ: És?

VIDÉKI: És mi?

SZUTYMÓ: Nem látom, nem használod.

VIDÉKI: Itt van a zsebömbe. (Zakója belső zsebéből előveszi)

SZUTYMÓ: Azta öcsém, ez má visít!

VIDÉKI: Ja, van benne mindenféle zene, csengetyű mög sziréna.

SZUTYMÓ: Öcsém, ez a legújabb model! Na gyere, tartok neked egy magasiskolás kurzust, seperc alatt diplomás IT lesz belőled, és te leszel a legjobb cimbim! (Szutymó Vidékit a háttérbe vonszolja)

VIDÉKI: Nálunk bim-bam!

SZUTYMÓ: Nem baj, öcsém .

A játék folytatódik, igazából senki sem figyel a másikra. Kütyüikkel vannak elfoglalva, időnként hangosan kommentálják a facebook eseményeit. Kanóc és Szerényke kerül az előtérbe.

KANÓC: Figyu Szerényke! Te olyan lehetsz mint a rizses csokoládé! Finom, édes és ha belédhatolok ropogsz.

SZERÉNYKE: Nem fogsz belém hatolni, nem vagy a zsánerem!

KANÓC: Honnan szeded ezt a zsán eret?

SZERÉNYKE: Az anyutól, te disznó!

KANÓC: Még nem próbáltad, nem tudhatod milyen finom a szexuális harapásom! Ismerek pózokat és nyalni is tudok!

SZERÉNYKE: Izgis lehet!

KANÓC: Na!

SZERÉNYKE: Mit na?

KANÓC: Akkor dugunk?

SZERÉNYKE: Persze, ha bedugod a farkad a szökőkút falába, megígérem!

KANÓC: Ha így megkaplak, örömmel!

SZERÉNYKE: Akkor rajta, ha megteszed én állom a szavam! 

Kanóc lassan átmászik a medence falán ülők között. Figyelmesen körüljárja a szökőkút terméskő burkolatát. Lehúzza nadrágja cipzárját … és úgy marad.

SZUTYMÓ: (Kiugrik a csoportból) Figyelem emberek, ez kinek jó!, Ez nincs rendjén! Ez természet ellenes! Ez Isten ellenes. Ez antiszemitizmus! Ez fasizmus! Ez minden, csak nem az amit én akartam! (Időközben az ülő szereplők felállnak, továbbra is csak kütyüikre figyelnek) Menjünk barátaim, menjünk hölgyeim és uraim! Induljatok ti is elvtársak a szabadságért, a jogokért, a tiszta vizekért!

Ettől kezdve a szereplők körbejárnak a szökőkút körül. Telefonjaikat és táblagépeiket a fejük fölé emelik, mintha transzparenseket hordoznának és skandálják:

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk! (közbekiáltások) Tisza vize legyen tiszta! Körös, Maros …...legyen takaros! Tiszta vizet akarunk! Duna vizén lefelé úsz a ladik! Tiszta vizet akarunk! (közbekiáltás) Dráva, Száva, nyomd anyádba! Tiszta vizet…

HANG 1: Aranka, Aranka, ne hagyjátok Arankát!

HANG 2: Ki az a bige?

HANG 1: Bánsági folyó, te tuskó!

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! A kőfalból is vizet fakasztunk! Hogyha az kell, kaparunk, hogyha az kell, kaparunk! Tíz körmünkre ég a munka, tíz körmünkre ég a munka!

HANG 3: Én nem adom! Tíz körmömet nem adom, hogyha kell hát tagadom, de a tiszta vizet akarom!

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Senki másnak nem adunk! Tiszta vizet akarunk! Senkinek sem tartozunk!

KANÓC: Éljen a szabadság! Húú de megdugnám!

DUMÁS: Emberek, meg kellene beszélnünk!

CSÖMÖRKE: Függetlenség, egyenlőség! 

VIDÉKI: Nem értem én mi készül! Én csak bálba gyüttem, de aszem szülőm izgul...végül!

CSÖMÖRKE: Tiszta vizet a szülőknek!

SZERÉNYKE:: Tíz, tíz, tiszta víz!

SZUTYMÓ: Vesszen a retró, vesszen a fater! Vesszen minden Alma Mater!

TÖMEG: Vesszen alma, vesszen fatörzs!

SZUTYMÓ: Vesszen minden törzs gyökeres!

DUMÁS: Az is, aki reményt s hitet keres?

SZUTYMÓ: Vesszen mind aki a reménytől veres!

DUMÁS: Hiszen, te vagy Szutymó itt a legveresebb!

SZUTYMÓ: No neeem! Én vagyok aki mindig hazavár titeket! Én vagyok a szökőkút gondnoka!

DUMÁS: Ezért lehet eggyel több a lázadás oka!

SZUTYMÓ: A tüdőm kiköpöm, s a tököm is elsorvad, mennyi mindent megteszek értetek és napokig várok rád egyedül, hogy visszajöjj a sivatagból!

DUMÁS: Miről szövegelsz, miféle sivatag!?

SZUTYMÓ: A pusztáról, hol bujdosol 

DUMÁS: Én nem bujdosom!

SZUTYMÓ: De igen, lélekben, és követed a lángoszlopot!

DUMÁS: Mindent összezagyválsz Szutymó, Isten bocsássa meg neked!

SZUTYMÓ: Figyuzz ide Dumás! Lélekben a lángoszlop, az egy másik dimenzió! A szökőkút itt van. Látható és tapintható. Légyszi beszélj róla az embereknek!

DUMÁS: Hülye gyerek, itt senkit sem érdekel a beszéd!

SZUTYMÓ: Ha nem beszélsz, hazamennek és akkor nem lesz buli!

DUMÁS: Te is tudsz beszélni, az imént már majdnem szavaltál.

SZUTYMÓ: Senki sem hallgat a gondnokra.

DUMÁS: Miért nem próbálod meg? Menni fog!

SZUTYMÓ: Szoríts nekem!

DUMÁS: Rendben.

Szutymó elhelyezkedik a játéktérben. Felemeli bal kezét, a béke jelét mutatja, jobbjával gesztikulál.

 

SZUTYMÓ: ÉN… én… ide figyuzzatok!

KANÓC: (a szökőkútból) Nyomjad Szutymó!

HANGOK: Szutymó, Szutymó!

SZUTYMÓ: Én Szutymó, a szökőkút gondnoka, megígérem nektek, működővé teszem a szökőkutat, és tiszta vizet öntök a virágokra!

KANÓC: (közbekiált) A pohárba! Tiszta vizet a pohárba!

SZUTYMÓ: Az kevés! Én nem érem be kevéssel! Én idehozom nektek a Duna vizét! Ide hozom az összeset, Németországtól a Fekete tengerig! Én Szutymó azt is megígérem...

Szutymó szavait elnyomja a tömeg skandálása.

 

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk! (

Közben megérkezik Kúlpapa és marék
számra szórja a „cukorkát” a tömegbe. Dumás, Szutymó fülébe súg.

SZUTYMÓ: Elvezetlek titeket, csak mondjátok meg hova! A forráshoz vagy a tengerhez!?

HANGOK: A forráshoz! A tengerhez! A forráshoz! A tengerhez!

SZUTYMÓ: Irány a tenger! Kövessetek!

A szereplők továbbra is körbejárnak a szökőkút körül, közben skandálnak. Fokozatosan zene nyomja el a szereplők hangját. A játéktér elsötétül. Amikor a Szín kivilágosodik, Kanócot látjuk, megmeredve a szökőkút tetején. Maszkot visel. Dumás a medence falán ül. 

 

KANÓC: Szólnál a mentőknek, kérlek!?

DUMÁS: Hű de finom lettél, kérlek!

KANÓC: Nem baj, szépen kérlek, tiszta szívből!

DUMÁS: Még gondolkodom!

KANÓC: Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom levenni!

DUMÁS: Járni tudsz, besétálhatsz a legközelebbi kórházba.

KANÓC: Azt hiszed, itt ücsörögnék a kút tetején, ha járni tudnék? Megmeredtem ember, lebénultam! Kérlek segíts!

DUMÁS: Elárulnád, mi a gyomorbántalomnak tetted fel azt a maszkot!?

KANÓC: Nem én tettem fel. Valahogy rám került. Akkor vettem észre, amikor mindenki elment Szutymó után.

DUMÁS: Ha nem vetted volna észre, a buliban többen álarcot viseltek!

KANÓC: De, nem álarcos bál volt, és ők hogyan vették le!?

DUMÁS: Nem vették le, úgy követték Szutymót.

KANÓC: Te miért nem mentél?

DUMÁS: Nem tudom. Nem vagyok béna, de képtelen vagyok felállni.

Szerényke sietve jön, okostelefonnal a kezében. A mobilra figyel, nekimegy Dumásnak és az ölébe pottyan.

 

DUMÁS: Szerényke!? Jól bejöttél!

SZERÉNYKE: Igazán? Ezt nem csak úgy mondod?

DUMÁS: Kiütötted a kezemből a telót! (Szerényke továbbra is Dumás ölében marad.)

SZERÉNYKE: Jaj bocsi, talán dumcsizhatnánk egy kicsit!

KANÓC: Szerényke segíts, kérlek! Lebénultam, hívd a mentőket, légyszi!

SZERÉNYKE: Én? Hol van Szutymó?

KANÓC: Ugyan már, béna vagyok és csurom vizes a seggem!

DUMÁS: Ne túlozz Kanóc!

KANÓC: Esküszöm anyámra, apámra, esküszöm a szívemre! Működik a szökőkút!

SZERÉNYKE: Akkor csoda történt!

DUMÁS: (Szerénykéhez) Megnézzük?

SZERÉNYKE: Nézzük meg!

Szerényke kimászik Dumás öléből és mindketten felállnak. Egy ideig a szökőkút medencéjébe bámulnak.

SZERÉNYKE: (felkiált) Srácok, itt egy hulla, arccal lefelé! Szegény belefulladt a szökőkútba! Nézd már Dumás, ez nem a Szutymó!?

DUMÁS: (megfordítja a hullát) Nem, ő nem Szutymó. Ő Kúlpapa!

SZERÉNYKE: Akkor hol van a gondnok? Hol van Szutymó?

KANÓC: Útban a tengerhez! (Messziről mentő és rendőrautó szirénája hallatszik)

DUMÁS: Le lépsz velem Szerényke?

SZERÉNYKE: Hozzád?

DUMÁS: Akár hozzám is! (Szerényke belekarol Dumásba és elindulnak)

KANÓC: Könyörgöm, ne hadjattok itt egy hullával! Ha leléptek, én mindent elmondok! Esküszöm a szívemre, mindent elmondok!

Szín elsötétül. A sötétben villogó kék fények és a szökőkút csobogásának hangja fokozatosan erősödik.

 

 

  
  
 

N. Czirok Ferenc (Zenta, 1956) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.