Keresés a honlapon:

Vámos Hang György: Értem Eliot

 

 

 

 

Értem Eliot

/"Persze, a nők ezt mind értik.."/

 

"A teremben sétálgatnak a ladyk,

És Michelangelót dicsérik."

 

Eliot-t én is ismerem.

Mondja itt épp' Neked, vagy nekem,

hogy együtt teáztunk.

 

Négyen voltunk: Ő meg én,

s mindkettőnkön

(mily' regény!)

– a viharkabátunk.

 

Jót/Jól (t)eláztunk.

 

Majd sebtiben, a szárítkozás legott!

– No, az lehettél Te ott –

azt hiszem...

 

Látod, – szívem! –, most már ki vagyunk terítve!

Nyílt színen.

 

No, jó!

(Te ás Csészényből hajó!

– a mögöttes távol tolja..,

e ténnyel, ide –

Eliot mondja:

– Ill. nem is Ő, a Hite!
(Némi nemi önkénnyel.)

 

"..a világ így ér véget, nem nagy bummal, csak nyüszítéssel!"

 

Meg sem kérdezted

(miért nem?),

hogy lehettünk mi ketten

(Ő meg én, – egy-egy viharkabátban),

– négyen?

 

Tán, hogy, ami Benne hibátlan,

s mi bennem, mint hiány van:

– összeadódtunk szépen...

 

Ekképp' négyelődtünk,

..ahogy ott nézelődtünk,

– Te ázva,

szürcsölődzve mi:

semmit el se szánva,

egymásnak gyűrkölődzve,

kés a késben.

 

Te csak vitatkozz Eliottal,

– majd én, én majd kérdem:

 

"ladik e vagy ladyk?

e? (már akik "értik" s mérik),

– kik "Michelangelót dicsérik",

s ha nem, mi célból, s miképp' miért nem?"

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.