VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Vers Kép forrása: pixabay.com
a mai naphoz nincsenek emlékek
végre megkönnyebbülök a veranda vén öregapó kiülök fonott karosszékébe válogatni
a szavakat akár a száraz babot déli fekvésű parasztház a Nap reggeltől estig idesüt bántja Kép forrása: internet
viszlek tovább
viszem tovább a hiányát. a szerelem baseball ütőinek szagát. a horpadást a homlokomon. mindig zöld füstöt. meg áthallást.
a vállamat nyomod azzal a bajnok tornacipővel.
felébredünk valahol;
bakker.
csak viszlek tovább.
Papp Ákos: Őszülés
RINGATÓ CSACSKA (szving)
Lövetett már rám belügyminiszter, szó, mi szó, nem örültem neki, most varjak várnak vén szememre vágyakozva, hogy szép halállal, sértetlenül haljak
Újra nyugodtan alszom. Elnyújtózva, békésen, mint kertvégben napozó macska, szendergő szemem csarnokvizében csapkodó csacska álomhalacska
Rákos Sándor (Fotó: Molnár Edit) Kép forrása: PIM
A hang-hiány, mint elemi részecske. A némaság, a hallgatás sűrű méze. Lecsurog a szemekből a létbe. Mintha könny lenne, vagy gyöngy. Textúrája maga az élet.
Fotó: Cseri József
Akvarell. A víz folyik. A víz old.
Kép forrása: internet
gödör
az íróasztalomban kapaszkodom. lógok. megtaláltam a régi filléres alcor gépem, amin még a phd-mat írtam. veszélyesen jóképű vagyok. alattam egy íriszben pöcegödör tátong.
Kép forrása: internet én is görbítem a teret, Naptárfotó / December / részlet Fotó: Szabó Ervin Sárvár és Vidéke Méhészegyesület
Úgy sarjadnak az ágakból a jég ezüstszálai mint vékony rojtok, beborít mindent a csipkeverőnők ujjainak leheletfinom takarója.
A fagyos levegőben ők alkotnak: milliónyi orsójukról pára fonalát vezetik, úgy csavarodnak a szálak, ahogy éppen könnyed kedvük tartja. Orbók Ildikó: Sirató
Kökény
Mézízűnek becézi az éhező szája.
Tapasztalat
Nyitva vagyunk, mégsem látnak belénk.
Fotó: Cseri László
láttam ahogy elrugaszkodott a valóságtól természetellenes betonlépcsőt rajzolt az égre
lila bárányfelhőt csak azt lehet kibírni ami a fájdalomtól tökéletes a csalódás pusztán optikai
a "Éli, éli, lamá szabaktani" perceiben a homályosuló retinán feltündökölhet-e még a kezdeti fény, felsírhat-e az első pillanat...
Székek
Ülök a világ végén És neten lesem a világvégét, Lelóg a lábam a „semmibe”- Végül is Ez már a XXI. század Észre sem vettük, hogy Elmúlt az előző - Nettó borzalom sújt, Azt játszom, hogy költő Vagyok, de a szerkesztők élet- Tapasztalat hiányára hivatkozva Kiszerkesztik a verseimet,
Áldozatokról, túlélésről, újrakezdésről, Európa vagy a világ dolgairól, ma már tudom, akár az emberiség jövőjéről is, reménytelin csak Regécen, a diófás kertben érdemes gondolkodni, a cinege-szó járta, rezgő szederágak indái között, ahol, ha azt mondom, a jobboldali szomszéd, az a kapucskánkban a vár felé fordulva, a jobb kezem felöl integető boltosékat jelöli, akik megvették az ott volt régi kocsmát és helyre kis nyaralót alakítottak bele, kandallóval, mert errefele az a divatozás, nem a medence, Vannak apró mozzanatok, pillanatok,
Cserépnek
Buszra várok, az utolsóra, hazaviszi a büszke jegytelent, bliccelésre épp alkalmas, a megtört busz feldereng.
Kevély, sárga színekben tündököl a fehér Ikarus. Késő van már, lassan éjfél lesz: büntetés, hogy hazajuss.
Elrejtőzve
Már nincsen arcom, csak maszk vagyok, egy torz vigyorgás, mi rám fagyott.
Kezemben megáll a mozdulat, és reszket a föld lábam alatt.
Fákon a kéreg, vastagodom, sebemet heggel eltakarom.
Nem ismerem meg, aki szeret, akit szerettem, majd elfeled.
Ez itt a kert. És ez itt a ház. Ez itt a nyomor, megaláz. Ez itt az anyám, félrenéz. Ez itt a húgom, nincsen kész
a rajz, hiányzik róla apám. Ez itt az apám, szeszcsempész. Régi készletét hagyta rám, hajóját, kicsit csotrogány.
félig se mind, arany színekkel. Kóstolható? Miféle kivonat a vadvirágok ritka párlata?
Szorgoskodnak nők és férfiak, tudósai ők az összes ízeinknek, hogy megteljen élettel a test, hogy télre is békések maradjunk.
Kierkegaard mondta, Krisztus az átjáró. Az ajtó, a kapu. Átló. Ahogy a János evangéliumában Olvashatjuk. A Messiás az út. A szíveket vizsgáló. Néző és látó. Aki megtér, ki-bejár. Aki ezen fut át, legelőt talál.
![]() |