Színházban látja magát. Egy férfi vesszejét fogja. Körülöttük minden sötét. Sötétlila és szilvakék. Hajlong a szélben, indigószínben, kék erekkel hajlong a pénisz. Most először mozdul meg a vágy az ágyékomban, Kiürült testemben. Villanó körmök. Mint megannyi lampion, női altestek világítanak. Nem ereszti, fogja a nő a hímtagot.
balra át. fordul. sziszeg. nappal után megint csak éj lesz, tudjuk jól: kenyér, bab és kolbász,* álomszerpentinen jobb kanyar. kinyír az élet, de előtte hogy felfogd: volt valamid - mindent elragad. például azt sem tudni hány felhasználó fér el egyetlen szívben? odakint hány kivetett idegenlégiós szorong? sokáig elhittem, nem baj ha kajütablakomból homokot nézek mindig azt szajkózták: mindenkit így elpazarol a sors mára tudom nem azon múlik: a hajó erős-e hanem hogy sivatag van! és ott, ahol vesztegelsz! - úszva jutni el bármilyen partokig:
Aszinkronitás Két korsó sörrel érkezem, a tiédet leteszem az asztalra, az enyémet rögtön a számhoz emelem, idegességemben hatalmasakat kortyolok, még csak a felénél jársz, amikor én már az üres korsóval játszom, várom, mikor mehetek újabb körért, mély levegőt veszek, mintha sóhajtanék, valójában azt remélem, hátha messziről is érzem az illatod,
A képhez szó-szövetet gombol. Amikor épp valamire gondol. Abszolút kognitív talány: a Galaktika csak ez az ágy?Itt az újszülött észnek a felnőtt gügyögés túl édes. Pityergéssel kérdez. A szemében ott az élet. Túl gyors neki a világ. Fékez. Nincs benne kétely. Neki tiszta nyelv az éter. Nem bizalmatlan. Csak éhes. Szájjal keresi a Létet. Ösztönösen ért.Rögtön tud. Neki az anyai szív egy dallam. Megmondják a rezgések, hogy mily precízen érez. Ha beüt egy testrészt, az apura felnéz. „ Akárhogy is: ez nem szép!” A sírásból fény lesz. Torokhang. Ép nesz.
