Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

a kellésről

mennyire elcsépelt tört
én ez. tésztalélek. 
az élesztő működik.
figyeled az apró buborék
hogyan tör a felszínre
a rétegnyi olaj alól. 
megtanultad hogy csak
az átszitált liszt - feszült s 
ég. aztán sokáig ugye ez
a pont jó gyúrod. erre is 
megvan a bevett mozdulat. 

 

Egyszervolthogy

(Leó meséje)

 

Volt, mikor nyúl voltam, 
fülemhez nyúltam, 
rövid volt  kihúztam,
magamban dúltam-fúltam,
hogy milyen nyúl vagyok én

 pacer, csak kisfülű, mulya  
ha még a répát is utálom
TYŰHA!

 

 

Hajléktalan ősz

amióta megtanultál a tiltások erdejében
magad előtt is szem lehunyva, tapogatózva járni
( hogy fel ne bűvöld az otthont adó tündéreket a fákban )
moccanatlan telek járnak rád
és már nem elég egy tüdőre szívott bocsánat
elcsatangoltál, és már magad vagy a távol
ágyadra idegenek szőkén dőlnek
már nem vagy gyermek: miért is keresnének
megbocsátások, átkok?
magold be új neved:
hajléktalan ősz vagy
erdőn, mezőn, delíriumhatáron

 

Isten nem levéltáros

Ad notam Vörös István

 

Nem levéltárosi a munkája Istennek,

mostantól enyém sem az: aggódom.

Nem használtak a felhabzó intelmek,

jobb lett volna kiszállni Maglódon.

 

A múlt sok rétege biztos nincsen meg,

a mélyfúrással jobb, ha kivárok télig,

higgadtság és önuralom is kellhet,

s szívügyi okmány, hogyha esetleg kérik.

 

oldás

 

ha a korszellem zárójelbe tette is

te illőképp becsüld meg szégyened

bátor ma

ki feloldva zárójelét

restellni tudja azt mi benne van

általa lehetsz majd

bárha pirulva

megannyi idült görcs nyűgétől szabad és

immár megfejtve képleted

újra csak magad

 

 

in memoriam sz j

 

nincs köztünk túl nagy különbség

talán csak annyi hogy nekem

még megmaradt a test míg téged

széthordtak az enyészet apró katonái

nincs köztünk túl nagy különbség

gondolatok maradtunk csupán

mások agyában szavak vagyunk

formálatlanok ismerősök nyelvére pattanunk

kimondhatatlanok vagyunk

csak forgunk a tékozló időben

mint szélforgók hasztalan

színesek vagyunk és feketék vagyunk

mint a csend temetés után

még sincs köztünk túl nagy különbség

 

 Arcod a sötétben

 

Tollak a szemöldökökön és a kristályokon, édes

és keserű narancshéjak íze a szádon.

Leheletnyi likőrnyom ajak szögletében.

Nyelved hegyén édes aromák,

soha nincs elkenődve a rúzsod.

Mindig máshol látod magad,

mint a többiek.

Mindig úgy érzed:

orchidea vagy.

 

Kísértetjárás

 

 

 

Nyálkás, lüktető, vér ízű, varangybőr éjben

esetlenül összefonódó kérdőjelként

három bolygó holt:

 

Ötvenhatban húztak föl.”

Engem ötvenhatért.”

 

Fac quod vis, nézd a szellemujjak táncát érzékeny hárfa-húrokon!

 

Ez újrahasznosított hazában

 

Véges határain a kékes végtelennek,

múltunk és jövőnk közt toporogva,

letenném már a fegyvert,

az én harcom lassan véget ér.

 

Letenném már ide a fegyvert,

a sárgára fonnyadt koszorúk közé,

hol nyáron lüktető torkú gyík jár,

s most csak félvak sün motoz,

a szomszéd síron reklámszatyornyi múlt,

és hűs ülés esik itt, a sztélék szélén,

a bombázó gesztenyefák árnyéka alatt.

 

 filléres

 

fulladjon meg Ady Endre 
lehetőleg máma még" 
akadjon a torkán a nagy 
Mindenség, a málnakék

szép az élet, szép a vidék
szép a város, szavalom
nem igaz, hogy plakátmagány
lógna le a falakon

essen be a jeges tóba 
banksy, minek festeget

tegnap itt még világos volt
a rajza miatt este lett

 

Fagyhalál

 

Megjött a tél

s az ég zsúpfedelét

ellepték a varjak.

A fák zúzmaraköpenyt

kaptak s fehér paplan

terült le a földre

 

és tavasszal

nem emlékszik senki,

hogy megfagytál

január pokróca alatt.

 

Fülszöveg [E/2-ben]

 

Elsőként egy „csoportkép” ugrik be, egymás vállát ölelő csatárláncban állsz

a három tizenéves fiaddal, combközépig a Balaton vizében – ma

is olyan büszkeség jár át laposra diétázott hasadat és keskenyre

tornáztatott csípődet felidézve, amely simán fölér azzal, amit

egy jól sikerült szonettkoszorú elkészülte után érezhet a szerző –,

aztán már gátszakadásszerűen áradnak a strófák, amelyek az évek

során megtörténtek veled, és bár tehetségedből meg becsvágyadból csupán

töredékük szöveggé formálására futotta, mégis leírják egész

eddigi pályádat: az ujjongás, amellyel a magasba emelted első-

szülöttedet, majd az ikreidet toltad a dupla széles babakocsiban,

a hübrisz, amely asszonyod közeledő sziluettje láttán kerített

hatalmába alig néhány hónappal szülését követően (s azóta is),

 

Abszolút érték 

In Memoriam Tandori Dezső

  

Kabátgomb és sarokvas között

miért ne (f)élnél örökké?

Könyvként sűrűsödve, mint történő tárgy.

Megtört Lét.

 

Bármikor fellapozhat, aki olvas.

Belekukkant lelked örök füzetébe.

Puszta vonakodás. Vagy valamivel több?

Lesz a pillanatok éhe.

 

 

Úgy írni mintha napoznál*

 

 

Nem egy kis verébszarról van itt szó hanem

jellegzetesen történik meg egy pillanat

Csak folytatok egy mondatot

egy örök befejezhetetlent

visszahozhatatlan de megismételhető jelenben

tehát a rend kedvéért el kell mondanom hogy

valaki elindult előttem ezen az úton

valaki aki majdnem én vagyok

VAGY MINDEZT TALÁN NEKTEK MONDJAM EL GYORSAN –

 

A TELEFONBA NEKTEK?

 

Énidő

 

oldalsó középsőtartásban 

elérem a két szemközti falat: 

az egész világom belefér.

 

eszmék radírjai

1
a két végtelen semmi között száguldó energiatömegben
olyan létezésforma is képződhet
ami önmegfigyelésre alkalmas tudatként viselkedik

 

 

Dagerrotípia

jobbra, aztán mégis balra,
tulipánsemmit rakosgatok
erdőárnyékú agyredők alá.
fosszilis gondolatok csörögnek
dérréborzadt füvek közt
és kimért kéjt mímel
kopott, télikabátrajzú
flaszter.
nyíltvízű strandfürdőkben
rég leeresztették holnapunkat,
színén nehogy megbőrözzenek
soványkrumplipaprikás színű
álmaink.
mégis, hát mi végre
toltuk el ajtó elől
olcsó télszakok havát,
ha kifordultak mind
revemart sarokpántok?
jobbra,
aztán mégis balra,
tulipánsemmit rakosgatok,
mert valahogy mégis,
hirtelen talán
asszonyölre emlékeztet
befeléfordult cirklije.
egyelt skalpon túl,
avas vaskerítés mögében
fajtatiszta ebek zakatolnak;
göncölkordé zörömpöl
fosszilis gondolatok levesporában
télikabáthajtókás
flaszteren.

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal