Vers

Márkus László Fények vonzásában (Kép forrása: holdkatlan.hu)

egyikünk sem tudta

miféle hit volt képes arra

milyen az a hit ami idecsalta

nem érdekelt senkit hol fekszik hazája

nem kérdezték soha

mit keres itt

a széles sugárúton

hol hangjába belesüvít

a gépkocsik monoton zihálása

vajon vár e még valakit

vagy csak egy kegyetlen és mostoha sors

ostoba ígérete állította ide

a büszke üvegpaloták

bőséget hazudó

gránit küszöbeire

 
Illusztráció: Csernik Attila (Forrás: Balogh István)

Csernik Attila illusztrátoromnak,

örökös barátomnak

kockás irkába írtam első mesémet

kicsi fiamnak kedvesem levélben

beszámolt bújnak kifelé örökösünk

kicsi fogai néha megharapja tejforrást

tiszai történetet álmodtam papírra

sűrű sorokban születtek a mondatok

kockás irka minden sorában olvasható

Nagy Gusztáv (Forrás: facebook.com)

Ne hazudj nekem jogról, rendről,

mikor a putrim falán

átüt a felsőbbrendűséged

Azt akarod:

maradjak a mocsárban,

hogy a lábam nyoma is

csak szégyenfolt legyen.

Mosolyogsz, ha az éhség csendben öl,

ha a jövőm

egy penészes, dohos négyzetméter.

Szelényi Anna: Walls / Falak. 40x50 cm, oil on canvas, 2023
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Barátom,

eljöttem megint,

kijátszottam a láger vérszomjas kutyáit,

éber őreit.

Hajtsd ölembe megkínzott fejed!

Ne szenderítsen halálba a bánat!

Nézd, itt toll és papír,

olvasd a világra szörnyű bűneit!

Ne enged eltörni a gondolat

Könyv István János: Bábel tornya
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

még mindig

nincs mentségem

arra

hogy még

mindig élek

én is

ludas vagyok

benne ezt

elismerem de

már bánom

Nagybörzsönyi Erdei Vasút (Kép forrása: maroska.hu)

a csörgő-patak nyirkos völgyében
az éjszakából visszamaradt hűvös
a fák alatt még enyhíti a nyűgöt
bükkerdő a lombját zárja éppen

emelkednek a túlpart hegyei
futkározik kis csikóként a vonat
megmondhatom neked nem gyorsult sokat
a nyári hajnalokat kedveli

Bálványos Huba rajza (Kép forrása: holdkatlan.hu)

nem tettem semmi különöset.

nem én inspiráltam Chon Benditet.

Guevara gyűretlen álmú arca

beléborostásodott a halálba, 

nélkülem is.

s régebben is

lángra nem én gyúltam:

érintettlen rőzsenyaláb a múltam.

Bálványos Huba rajza (Kép forrása: holdkatlan.hu)

égve hagyta bennem valaki az éjszakát

rozsdás szögeket szórt mozdulataimba

ha félbehagyom az ébredést
olyan
mint az egész életem

nincs haladás

csak szorongás
a mozdulat előtt

megfagyott képzelet

A Libanoni Cédrus a Csaplári-erdőben
Fotó: H. Kolláth Mária (Kép forrása: dunaipoly.hu)

Kalüpszó kertje is

lehetne még talán

lejtőn, sziklás kertben

szomorú cédrus áll

vele hallgathatom

az eresz csepegését

napjaim számláló

tűnő tücsökzenét

tegnap óta áll a vödörben az agyag. a teteje bőrösödik,

alatta még képlékeny. a sebtapasz széle felvált a

mutatóujjamon. a hangfalakból metálzene szól. az

ablaküveg remeg a fémkeretben.

a víz az ujjak között túl gyorsan sárrá válik, beszivárog a

tapasz alá. a masszát a korong közepére csapom. először le

kell fogni, aztán a forgás beáll. a csukló tart, a váll

merevedik. a felszín hideg, a vágás helye lassan lüktetni

kezd. beleszól a mozdulatba.

Márkus László: Fények vonzásában
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

lehet hogy

már feladtam

vajon

megkapom-e

azt a

magamnak

címzett

üdvözlőlapot

boldog

csütörtököt

Sanyikám!

amelytől –

mikor

elolvastam

a meglepetésből

kifolyólag – könnyekre

fakadok?

Debreczeny György
(Forrás: facebook profil)

minden dolog természete az
hogy nem az ami
de ezt szeretjük
az eljátszott hazugságot
az eljátszott igazságot
a szerencsejátékot szeretjük

én egymagamban
mégsem játszhatok kvintettet
tehát miért ne játszhatnám el
a kvintettet én egymagam?
csak nehogy valami elszakadjon
csak megtaláljam a hegedűgyantát

Bártfai Attila Márk
(Kép forrása a szerző facebook profilja)

Erósz haldoklik. És ti nem tértek észhez. "Tojáséj"

csészében melegítitek a Maresi ondót a reggeli

négerhez. Arcotok dél-közép térfelén, éhes pinaként

buggyan ketté a szátok. Undorodik tőletek az élet

mint porba mondott csulától a nektárfüggő lepke

Szégyell benneteket az anyátok! Olvasója szemein

finoman surran körbe-körbe a rátok költött átok.

Olyan kék. Megnyugtató. Nem mertek vérezni!

 
Fiatal bosnyák férfi 1917-ben
(Fotó forrás/tulajdonos Standovár Ágota)

pécsudvard községban az a népi szokás

hogy disznótoros vacsorák alkalmából

a falu legényei álruhát öltenek

és ilyen farsangi maskarában

végigjárják ismerőseiket

ennek a falusi jószokásnak áldozott

kutivácz györgy fiatal gazda három társával

Márkus László: Fények vonzásában
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Milyen furcsa ez a nyár,

valaki valamit mindig vár

Nem vihart, nem ünnepet,

csak emberibb, méltóbb életet.

Kelebi Kiss István: Ék - digitális rajz
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

A hús-körhinta forog,
kirepíti magából
a létezés összes apró
és óriási állatát,

a bőr alatt lüktető férgeket,
a szemzugban lapuló atkákat,
a csontok közt motozó
ősi ízeltlábúakat.

B. Tóth Klári: Fény felé
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

Hétfőn történt, amikor nem szoktak

Dolgok születni. Megragasztottam a Bibliám

Hátlapját piros szigetelőszalaggal,

Mert már majdnem leesett.

De így annyira kifeszült, hogy többé

Nem tudtam becsukni. A párnám alá

Tettem éjszakára, nyitott alakban.

Így azóta se lehet bezárni ezt a könyvet.

Örökre kinyílt. És ontja az igéket.

„Só-magom

Nem hintem kendő-völgybe, gyász-darócba.”

Engem is „befogad a vízgyöngy- Sión.”

„A búzaszem- zsinagóga.”

Befogad az embert teremtő madárvilág.

Az ornitológia könyvsziget.

Benne lepréselt lepkék, kolibri-szárnyak.

Sirálytoll, bíbic-hang. Sztaniolba csomagolt

Katamarán, füveken kövér vízcseppek,

Amit egy bárány lelegel. 

Bártfai Attila Márk
(Kép forrása a szerző facebook profilja)

Álmomban úgy öleltelek, ahogy

messzeségét szorítja magához

az ég. Felhő bánatok gyűltek

bennem, legelték kék füvét a

napos végtelennek. A bájtól

gyapjasak voltak. A bűntől

feketék. Villám szikrázta

körbe őket. Fehér aranya a

szőrvégek milliárdjain kisült

akár a kéj. "Szeretlek te állat"

– súgtam a zaj utáni csöndben –

"Nyilván." – vissza súgtál – "Hiszen

ellenemre élsz."  '

Cseri József: A háló (Kép forrása: holdkatlan.hu)

1.

Tanunk a hold

amint egymást

szorosan átölelve

hempergőzünk

a csillogó szikár hóban

lefelé a domboldalon.

Nagy Attila: Árnyékember
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

képeink idővel maguktól
leestek a falról
képeink idővel maguktól
kiestek az emlékezetből

éveken át ugyanabban
a kirojtosodott nadrágaszárban
ki az utcára
be a képtárba