B. Mihály Csilla: Kevéske
Kevéske
Szitál a fény gubbadt tanyákon,
de még a szél fagyosra kékít,
nagy téli éj után az álom
simítja borzos tollpihéit.
A gémeskút halálra váltan
mereszti ég felé az ujját,
sóhaj remeg csalóka vágyban,
és lelkemen zörögve fúj át.
Röppeni kész parányi lázak
hullnak mohón a szív sebére,
kifosztják, tépik, mélyre vájnak,
kevéske emberit remélve.
Megjelent: 2026-03-20 20:00:00
 |
|
B. Mihály Csilla (Szatmárnémeti, 1977) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
