Keresés a honlapon:

Hesz Tamás: Utazás Délben

 

 

 

 

Utazás Délben

 

Borsószemek hulltak az égből,

valami fenti főzet.

Sziklák voltak azok a könnyek,

amit emléknek ejtett a Tavasz,

hálóingben bújva ki a Tejút gyűrűjéből

Április elsején.

 

Lehajtott fejjel, dacosan strázsált a köd,

belepte a bokrok hegyét

– lejjebb nem ereszkedett

feljebb se.

 

Alatta elfértek a kutyák, szemetes;

friss virágágyás,

lebegett fölötte a reggelből néhány

kósza sugár. És minden egyáltalán:

– Illatos volt.

 

A Tej föle, ha akartam;

a tenyerem tetején úszott,

de bele is haraphattam.

Föl-le pacskolhattam, kiölthettem rá a nyelvem,

ha rápattantam egy kőre – olyan volt,

mintha ködből lenne az övem.

Neki iramodtam:

Köd előttem, köd utánam!

Pórázon ragadta a párát

a délelőtt,

a lehuppant felhőt

cirógatták a templomcsúcsok.

Még nem szálltam fel, mikor eltűnt színe a tejnek.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-04-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.