Keresés a honlapon:

Horia Dulvac: senki sem mondta – Fordította Balázs F. Attila

 

 

 

 

senki sem mondta

 

 

alig nyeltem le egy darab

kenyeret a többiek

gyűlölni kezdtek

 

„mi jöhet ezután” fordult meg a fejemben

annyira rettegve

hogy egy bolygó csóvája égni kezdett

 

égett

értelmetlenül jelentés nélkül (nyelvemmel

keresztet vetettem reménykedve

hogy nem rólam van szó ebben a történetben)

 

még az ég is pánikba esett

mi lenne ha

embereket enne véletlenül

nyelvtani hibából

 

mindenféle gondolat nyomasztotta

mert mint tudjuk az ég félénk és ingatag

 

„Ne gondolkozz annyit!” szólt rám anyám

„ragadd meg a kendert tenyereddel

a világ beleit

ne állj ott mint egy mamlasz”

 

„jól van anyám de nem mondtad

hogy ez élet és halál kérdése”

nyafogtam de hiába

 

többé nem hallgatott rám

soha nem hallgatott rám azt hitte

hogy minden olyan mint az ő idejében

 

csak én tudtam

hogy ölnöm kell érte

 

senki sem mondta

 

tehát újból megszült engem

teljesen új lettem

már nem tudtam mi voltam azelőtt

 

ez felgyorsított

a fenegyerekek

folytatták a zúgolódást

 

amikor esthajnalcsillagként

előttük jártam

homlokomra volt írva a szerencse

„ki a fene ez

aki bibliográfia nélkül jött a világra?”

„szépiaszerű gondolatai foglyává

akar tenni minket”

 

halvány

gőzük sem volt róla

hogy azért jöttem

hogy kiszabadítsam onnan

mielőtt megemésztik őket

 

még maradt idő a megmentésükre

 

így kezdődött a zavar

ők mást hittek

én kenyérré kellett váljak

 

kis cipóvá melynek darabjait elfogyasztva

ékesszólóvá és hálátlanokká válnak

miközben én feloldódok a nyálukban

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-02-07 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.