Vers

Fotó: Korányi Mátyás 

no.1. Hajh, hajnal!

Aki kukás akar lenni,

korán kell annak kelni.

no. 2. nyakleves

kaptam a sorstól

egy nyaklevest

pompásan sikerült

a krumpli is

megfőtt a tészta

is

Juhász Erzsébet Kép forrása: jelenkor.net

Juhász Erzsébet emlékére

Huron-tó mellől ugrott át egy vadász a Citybe.

Kávé mellett ültünk szótlan. Asztalunk, picike

háromlábú csudabútor, matt ruhába bújt. Ünnep

itt nincs. Komor most minden. Mély álomba szenderültek.

A vadász kezében hosszú puska. Szarvasbőr a teste.

Víg hódsipka. Sallangtarisznya oldalát verdeste.

Mokaszinját megbámulta a mogorva pincérlány.

Zsidó utcára napfény ugrott, kotorva cincérvár!

Fiákerek Bécsben / becsifekete.hu

Bécsi lovak, ti gyönyörűek

barnák, feketék, kesék

mikor hangozhat fel nékem újra

patáitok ütemes csattogása

a kis gassékban, ahová

vidám utasaitokkal betértek

a vén dóm  mellől, ahol

pikáns illatok lengik körül

színes takarókkal borított

párolgó, megfáradt testetek

 
Fotó: Csengődi Péter / Holdkatlan

Lement a vers gondolta ez éppen neki való idő

letérkövezett múlt letérkövezett jövő

körülnéz mit lehetne ma és hogyan

nagyobb baj botrány nélkül esetleg

nem megbámulva senki jászolelhagyót csak

úgy enjambementtel ment el levegőzni egyet

nagyot míg a többi jól nevelt akinek

harminc ezüstnél többre sose telt otthon

kavargatja a fölhabzó forró lencselevest

Fűkő Béla: Belső evolúció

Látszólag hozzá vadultam 

vadonom szedreséhez.

Csimbókban hajam, szelíd tekintetem

féreg rágta odúból réveteg szemlél,

akár egy kellékes.

Vigyázz! Szögek, élek, borul a színpad, 

a teremtő tenyerén hasadni kezd az élet.

Nyílt sebhelyként tátong a törés,

vonal mentén omlik, aminek hullania kell.

Kép forrása: behir.hu

születtem kilencszázötvennégyben,
én vagyok legelöl, középen

s valószínűtlen fehéren.


– huszonhat év múlva verset írok,

erről a pillanatról itt.

ami látszik csak látszat:
én fogom ölbe Anyámat.

még itt áll, s nedves tenyérrel
szakadást takar kötényén,
szemén viseltes álom.

Csák Gyöngyi Forrás: Veranda Művészeti Csoport 

Karácsonyi életképek

Fájdalomból

és hiányból

keletkezik az ötvözet,

mintha az űrben lebegnénk:

töltődünk fel

és lakunk jól

a semmivel.

* * *

Meggyújtott gyertya lángja

ékelődik a közbe,

belakjuk egymás csöndjeit,

lelkemért nyúl egy másik lélek,

mely az arctalan évek mögül

rám leselkedik.

Tél van, dermedt fagy ül a tájon,

s aludni tértek mind a csillagok.

Én várlak csak, jajszó a számon,

velem a kristályos csend vacog.

Bennem az ígéret meséje,

hogy szívem másodszor is elhozom,

s te jönni fogsz majd újra érte,

mielőtt végleg elkárhozom.

1.

Hová tűntél, hiszen annyi időt engedtél szabadjára?

Hosszú és sivár álom volt számodra az élet?

Miért nem tudtál bekopogtatni az ajtómon végre valahára-

Csak egyszer, mikor átmehetett véled?

Egyszerűen nem tudok ebben a világban maradni tovább.

Felvettem a kabátomat, állok az indulásra készen!

De te itt maradsz az életemben, mint ahogy eddig is voltál...

Mint a jó házigazda, kikísér az ajtóig szépen.

Csák Gyöngyi Forrás: Veranda Művészeti Csoport

Infúzió közben

Mozdulatlanul tűröm

hova kényszerített

a rendezői elv

lázadás emlékű

órák almán

takaróm a rettenet

nem akarok gonoszt többé

se eljátszani hősöket,

beérném tán azzal is már

kelyhed  szentelt vízében

csöppnyi áldás lehetek.

Kép forrása: litera.hu

Kosztolányi kertje

A Pátria Szálló előtt

A sarkon

Áll a kisgyerek.

Csak áll és néz.

S nem látja őt senki sem.

Az autóbusz megállónál

Tömeg.

Piszkosra gázolták a havat.

A kisfiú áll.

Bár beletaposna

A sima hóba,

Hogy a bukszusok között

Ott maradjon a nyoma.

Fotó: Getty Images

Mindeközben

Megtömöttődik az este,

Csigacsók a kolostorkertben,

Fúrok, félreteszem,

Stoppolom, (f)élreállok –

Hiába, megsarcol a pálmaszív,

„Megépítem, el nem rontom,

Beplántálom, ki nem szaggatom” –

Aztán lelkes állat leszek,

Vízen ugráló delfin –

Kertész Dániel: Titok 

MAI CSAHOSOKNAK 

Összerogyott Béla bácsiék előtt a kispad,

a kiülős, a beszélgetős, a pilledj, szomszéd,

összeszáradt, elkorhadtak a fenékalja lécek.

Cserélni kellett volna idejében, figyelemmel,

de ki ügyel a málló múltra a jövőbe rohanásban. 

Csak a kutyák csaholnak, mintha ugyanúgy,

de azok is csak tessék-lássék, kamerakészen,

nyálzó hálát s kötelességtudást mutatva.

Rángatják a rájuk rozsdásodott vasszemeket,

az elődök láncát, a rángva kimúlt házőrzőkét,

amit átmentettek a gazdák a mai csahosoknak.

Kényelmesednek, fényesednek a régi fémhurkok 

a zsenge nyakakon, a friss, fénylő torkokon is.   

Fotó: Gál Endre

ma majdnem 

kigyulladt 

mikor lángra kapott 

a kenyérpirító

de se függönyre

se konyhabútorra nem terjedt

és a gyereknek is volt lélekjelenléte

hogy eloltsa 

Aknay Tibor: Folyópart

A parti álmok vén kövére ültem,
a gond gyötört. Az őszi lég hideg,
vacogtam is, de ajkam áthevülten
se kellett már a csókra senkinek.
Kigyúlt a hold, a füstös égi fáklya,
borongtam én, a föld bukott diákja.

B. Tóth Klári: Fent és lent

A MEGADOTT FANFÁRSZÁM

Jónás nem képes elfogadható jelszót választani,

titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna,

hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki

azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik,

no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire,

a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, 

egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi,

ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül,

de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol,

a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan

a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve

menedéket az égben, nála választ keresve,

de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng,

ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, 

cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, 

cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.

Kép forrása: Pexels

      Aszongya egy lány a backstageben vihogva mit izész? 

Má’ nem menő a romantika.

Próbáltam hát a fülesembe rejtve az agyamat hagyni egy kicsit csendbe

Próbáltam úgy is mint egy emlősállat kölyke megértésre jutni ebbe’ a körbe

Szóval ha jól értem ezeket a szavakat: nem kell má’ romantikus kapcsolat.

Te adod a szád vagy a pinád a menő srác meg jól beteszi alád a verdát.

Vagy mittudomén 

néha úgy elönti a baszdüh bazmeg, 

olyankor mindegy is, hogy ki-be rob-ban bele

kipufogó cső vagy a Marinak a szája 

ő úgyis a világ csodája.

A csajok meg sóvárogva lesik, a következő numera melyikükre esik

Mer’ vele jutnak a mennybe, (na nem úgy, azt úgy csak teszik)

hanem a lájközön trendbe

Sikoltozva várják azt az öt perces csodát ‘miben ők uralják ‘ közösségi médiát

Puchberg Kép forrása: Wikipédia

a kolomp néha éjszaka is szól 

hajnalban tündöklő óriás katedrális 

a hegyek ölelte völgy, a város

szénaillatú alpesi réteken 

zeng egy nagymise itt mindörökké 

kis hegyi vasút fűzi fel mágikus fonálra 

a Hó hegyet, a réteket, a várost 

almaillatú kertekben világít 

néhány borszeszlángú őszi kikerics 

köröskörül a lombok alól érzed 

egy ősi zöld vér hűvös lüktetését