VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Ideje van mindennek, Kis helytörténet, Lakosnak lenni jó)
IDEJE VAN MINDENNEK
Harmat hintette körül karéjba a hegyoldalt, karácsonyi képeslappá némult a téli táj, köpeny alá gombolt köd figyelmeztet a surranó sítalpon sikló serény időre. Velem sajognak a hetyke sapkás hegyek, lejön majd a készülődő sok hó, a lapuló lejtő hidegen-ridegen csillog, mint a tapadófólia, szánrúdnak dőlve gejzírként gőzöl a lovak tompora. Szaporodik a szivárványló csoda, fogy a fagy.
KIS HELYTÖRTÉNET
A busz csak a Pléhkrisztusig jön, a faluba már nem jár be, ott megfarol, kettőt böffen, s fordul vissza a vasútállomáshoz, már csak a Nap jár úgy erre, mint valamikor, meg tán tiszta éjszakákon a Hold, az ezüsttányér. A kovácsműhelyt széthordták, mondja a polgi, s az általános alanyba valahogy magát is beleérti, nemcsak a furafejű kalapácsokat, ráverőket, a magagyártotta különös csípőfogókat, de a ménkű nehéz acélüllőt, még a kirepedezett bőrzacskójú, foshadt fújtatót is, a kormos meszelt falak maradtak, meg a szénporban fuldokló koloncok, törött reszelők, semmire sem jó, nagy szemű láncok. A villanyszerelő mindent összepakolt, dudált végig a falun, amikor továbbállt, pusztuló vakolatú portát hagyott maga után, meg a félvak kutyáját kushadva a kertben, hátul a szilvái éretten szottyadnak a fűben. A tanítókisasszony után az állózongora maradt, vadméhek tanyáztak bele, vagy lódarazsak, Sánta Kis Berti szerint kifüstölhetetlenül. Az egészségházból, hogy a védőnő kihalt, modern öregek otthona lett, üdítőspoharakkal, áramingadozáskor ugráló képű televízióval. Végül a kocsma váltott, vendégház lett belőle, vidám kirándulóknak, kacagó nyaraló gyerekeknek. S attól fogva megülnek az emberek otthon, saját muslincás savanyú borukat iszogatják, s visszafogottan, magukban szidják a kormányt, a serdülő kamaszok közül egy sem akar kovácsnak, tanítónak, villanyszerelőnek tanulni, s a lányokból is inkább csak kurva lett, nem fehér kismamacipős ápolónőnek álltak.
LAKOSNAK LENNI JÓ
Már nem haza, csak úgy, lakom itt, nem élem, nem érdem, nem fáj, lakosnak lenni jó, tiszta közérzet, a töltelék is fontos, meg a máz, bejgliből mákos, csuszára túró vagy dió, gyöngyöző déli levesbe tárkony, mikor a harangkondulás megaláz, mint mindenre megoldást mutató mákony, mire számítson így a rózsanemesítő, mikor már minden kertet fölvert a gaz, ha hogy sajog, fájjon nagyon, legyek új kilincs vakablakon inkább, mint fölöslegesnek látszó igaz, ha kihalt, kihűlt a régi akol, ha nem várnak gyertyagyújtáskor, jobb akkor hát lenni inkább sehol.
Megjelent: 2025-01-16 20:00:00
![]() |