VideóRészlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán. Keresés a honlapon: |
Vers
Kosztolányi kertje
A Pátria Szálló előtt A sarkon Áll a kisgyerek. Csak áll és néz. S nem látja őt senki sem.
Az autóbusz megállónál Tömeg. Piszkosra gázolták a havat.
A kisfiú áll.
Bár beletaposna A sima hóba, Hogy a bukszusok között Ott maradjon a nyoma.
Mindeközben Megtömöttődik az este, Csigacsók a kolostorkertben, Fúrok, félreteszem, Stoppolom, (f)élreállok – Hiába, megsarcol a pálmaszív, „Megépítem, el nem rontom, Beplántálom, ki nem szaggatom” – Aztán lelkes állat leszek, Vízen ugráló delfin – Kertész Dániel: Titok
MAI CSAHOSOKNAK
Összerogyott Béla bácsiék előtt a kispad, a kiülős, a beszélgetős, a pilledj, szomszéd, összeszáradt, elkorhadtak a fenékalja lécek. Cserélni kellett volna idejében, figyelemmel, de ki ügyel a málló múltra a jövőbe rohanásban. Csak a kutyák csaholnak, mintha ugyanúgy, de azok is csak tessék-lássék, kamerakészen, nyálzó hálát s kötelességtudást mutatva. Rángatják a rájuk rozsdásodott vasszemeket, az elődök láncát, a rángva kimúlt házőrzőkét, amit átmentettek a gazdák a mai csahosoknak. Kényelmesednek, fényesednek a régi fémhurkok a zsenge nyakakon, a friss, fénylő torkokon is.
Fotó: Gál Endre ma majdnem kigyulladt mikor lángra kapott a kenyérpirító de se függönyre se konyhabútorra nem terjedt és a gyereknek is volt lélekjelenléte hogy eloltsa
Aknay Tibor: Folyópart A parti álmok vén kövére ültem,
B. Tóth Klári: Fent és lent
A MEGADOTT FANFÁRSZÁM
Jónás nem képes elfogadható jelszót választani, titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna, hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik, no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire, a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi, ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül, de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol, a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve menedéket az égben, nála választ keresve, de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng, ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.
Kép forrása: Pexels Aszongya egy lány a backstageben vihogva mit izész? Má’ nem menő a romantika. Próbáltam hát a fülesembe rejtve az agyamat hagyni egy kicsit csendbe Próbáltam úgy is mint egy emlősállat kölyke megértésre jutni ebbe’ a körbe
Szóval ha jól értem ezeket a szavakat: nem kell má’ romantikus kapcsolat. Te adod a szád vagy a pinád a menő srác meg jól beteszi alád a verdát. Vagy mittudomén néha úgy elönti a baszdüh bazmeg, olyankor mindegy is, hogy ki-be rob-ban bele kipufogó cső vagy a Marinak a szája ő úgyis a világ csodája. A csajok meg sóvárogva lesik, a következő numera melyikükre esik Mer’ vele jutnak a mennybe, (na nem úgy, azt úgy csak teszik) hanem a lájközön trendbe Sikoltozva várják azt az öt perces csodát ‘miben ők uralják ‘ közösségi médiát Puchberg Kép forrása: Wikipédia
a kolomp néha éjszaka is szól hajnalban tündöklő óriás katedrális a hegyek ölelte völgy, a város szénaillatú alpesi réteken zeng egy nagymise itt mindörökké kis hegyi vasút fűzi fel mágikus fonálra a Hó hegyet, a réteket, a várost almaillatú kertekben világít néhány borszeszlángú őszi kikerics köröskörül a lombok alól érzed egy ősi zöld vér hűvös lüktetését
Szeretlek! Többet nem tudok. Nélküled meddők a holnapok. Ganglionokban hordlak, és a lágy sugarú Holdnak látom ívét szemedben, vagy hajnalpírt, mikor az álom elreppen, és büszkén feszülő gerinccel leslek,
Bevallhatod vagy eltussolhatod,
Kép forrása: Pixabay
MINTHA CSÚFOLÓDNA
Elhúz felettem egy repülőgép, mintha csúfolódna dörgő hangja hogy a bejárhatót sem jártam még be.
Fotó: Hupján Attila
Eső esik. Konok. Kötélre aggatott nyirkos ruhák az őszi bánatok. Sárban dagonyázik a lajhár-lusta tél, s bár hófehér leplet remél, ázik a hegy, a völgy. A szél vasrozsda szagát hordja. A kín öreg csontokba fészkeli be magát. Várakozik az ember. Fázik. Nem más, csak egy didergő kabát.
Fűkő Béla: Belső evolúció
Kiadom bérbe. Tágas, fényes, meleg. Összkomfortos, -hisz tudom a kényelem lényeges. Szege krómozott, deszkája gyalult, patinája viaszos, mézes. Skandináv hagyományokat követ. -Ez már csak természetes. Valaha vér áztatta szelíd dombját. Felhő árnyékolta festői kilátását. Forrás: szemlelek.hu
Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális, és gyermekeket is molesztál az iskolában, fenyeget vagy jobb jegyet ígér, ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.
Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon, azt posztolta, hogy a vén buzi pornóképeket tart a szekrényében, molesztálta őt, és másokat, egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.
A KÖLTŐ PILLANTÁSA akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy a gleccserhasító jégcsákány hegye mint magasba lendülő hóhérbárd élén megcsillanó hajnali napfény lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike vízre lecsapó halászó sas sárga karma futtában fölkapott aranytallér kilobbanó láng a ravatalozóban alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon röppenő kő verte szélvédőrepedés páncélon koppanó robbanófejes lövedék szakítólevél végén a papírlyukasztó pont Homérosz sorsára alig ügyelve még ha viharfelhős éjszakában elveszetten, vakon tapogatódzva is. Nagy Norbert Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala
Magamnak, magamban, úgy vallak: Rettentő erővel, de színes ruhák híján. Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel, s e sápadt bőrre sincsen ős-betűvel írván, hogy hozzád, hazám, pusztán szívem, s születésem okán van közöm. A néma vallomáshoz, mit szótalan is tudok, úgy szívembe költözöm, hogy csak te lásd azt a gyertyapislogást, mit a szelek nem fújtak el, s harsány szó nem takart. Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor
Kép forrása: Pixabay
VALAHOGYAN ZÖLD
Semmit sem érzek… illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet… meg azt a riadtságot, hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…
a zuhanás lassított felvételét, a csattanást, szilánkokra csillanást és hozzá még néhány tompa puffanás a szétguruló gyümölcsök pattogó körei…
Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek… a táltartó négy kéz… az enyém, meg a te két kezed, de se kéz se kristály se tál se gyümölcsök semmi… csak a zuhanás előtti összerándulás
Forrás: langoloharapasok.hu
EKSÖN
Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges, romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva, a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere, estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány, himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca, nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön! messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása, beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot, közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca, mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt. |